Page 8 - lidercfeny_akf_202002
P. 8

XII. évf. 2. szám, 2020. február                                       Lidércfény amatõr kulturális folyóirat


          SzaGe
          Engedj el kérlek






           Leszaladtam  este  a  kis  közértbe,  mert  megéheztem.   Kicserélték az ülő részét és a háttámláját. Mindezt élénkpirosra
          Benyitottam, de nem volt egy árva lélek sem. Ez merőben szo-  festették. Pöpec! Még nem firkálta tele senki. Ideális alkalmatos-
          katlan jelenség, főleg az esti órákban. A pénztárnál se állt senki,   ság  a  nyugalomhoz.  A  park  teljesen  kihalt.  Egyedül  ültem  a
          pedig csíptem a csinos eladónőt. Randizhattam volna vele, de   közepén, viszont nem érdekelt a dolog. Az embernek szüksége
          lekéstem,  mert  bátortalan  voltam.  Talán  legközelebb  jobban   van magányra, ha betelik az a bizonyos pohár – az én poharam
          ráfekszek a dologra.                                 már  régóta  betelt.  Felnéztem  a  feketeségbe.  Próbáltam  a  fák
           Egyszerű,  gyors  vacsorára  vágytam.  Kivettem  egy  csomag   lombjai között átnézni, hátha meglátom a csillagokat. Nem jár-
          virslit a hűtőből, és a kasszához léptem. Percekig ácsorogtam.   tam sikerrel. Túlságosan sűrű a tölgyfa lombkoronája, ami alatt
          Szerettem  volna  már  fizetni.  Hátrafordultam  a  bejárat  felé.   üldögéltem.  Visszabiccentettem  a  fejemet.  Ekkor  megláttam  a
          Láttam egy idős asszonyt fekete ruhában a bolt üvegfala mögött.   szembe lévő padon az öregasszonyt. Nem akar elengedni. Most
          Engem  nézett  mereven.  Összezavarodtam,  majd  kitettem  egy   mitévő legyek? Egyetlen hely jutott az eszembe, ahová érdemes
          ezrest a pénztárgép mellé. Elindultam kifelé az üzletből ügyelve   továbbállnom.
          arra, hogy véletlenül se akadjon össze a tekintetünk.  A templom ajtaja mindig nyitva volt. Bármikor bemehettem
           Előkészültem a vacsorához. Négy virslit főztem meg, és mus-  imádkozni,  ha  éppen  úgy  akartam. Ahogyan  most  is.  Mindig
          tárt tettem hozzá friss kenyérrel. Megterítettem az asztalon egy   van mit megbánni. Az élet tele van kísértéssel, és ez a legjobb
          nagy pohár ásványvízzel megtoldva. Az este további részében   hely megbeszélni a dolgokat. „Isten meghallgat” – legalábbis ezt
          csendben  falatozgattam.  Közben  azon  gondolkodtam,  hogy   mondogatta az atya. Elérkezettnek láttam az időt egy fohászra.
          miből készíthetik a virslit. Lehet, jobb nem tudni az ilyet. Még   Hangosan  mondtam  ki  a  gondolataimat,  mivel  itt  is  egyedül
          a  végén  fintorogva  kellene  elfogyasztanom,  mert  attól  még
          megenném.  Meg  én.  Bármit  is  tesznek  bele,  nem  fog  zavarni,   voltam.  Legalább  nem  zavart  senkit  se  a  párbeszédem  a
          mert finom.                                          Mindenhatóval.  Csak  a  gyertyák  pislákoltak  az  ablakokban
           Miután az utolsó falatot is lenyeltem, összeszedtem a moso-  némi  fényt  vetve  a  padsorok  közé.  De  nem  fejezhettem  be.
          gatnivalót. Ám a konyhába érve ismét megláttam a fekete ruhás   Megérintette valaki a vállamat, miközben imára kulcsolt kézzel
          asszonyt. Ott állt a mosogatószekrény előtt. Kiesett a kezemből   térdeltem a szószék előtt. Az idős asszony ide is követett. Végre
          a tányér és az evőeszköz. Hangosan csörömpöltek a földre érve.   összeszedtem a bátorságomat, hogy szembenézzek vele. Ekkor
          Karikás szemeivel, szomorkás arcvonásaival kereste a tekintete-  megszólalt:
          met. De nem foglalkoztam vele. Sarkon fordultam és kimentem   – Nem akarom, hogy elmenj, fiam! Itt hagytál engem a gyász-
          a közeli parkba sétálni: megszellőztetni a fejemet, hátha kitisz-  ban. Mindenhol téged látlak. A boltban, a konyhában, a park-
          tul.                                                 ban…  és  most  itt.  Tudom,  hogy  nem  maradhatsz.  Két  hete
           A park jó lehetőség arra, hogy az ember relaxáljon. Az egyik   temettünk el… de maradj még, kisfiam! Annyira szeretlek!
          kedvenc  padomra  ültem  le,  amit  nemrégen  újítottak  fel.   – Édesanyám, engedj el, kérlek!
          csabi6669
          A kis nyírfa története






           Az erdő közepén egy kis nyírfa állt. Fiatal, zsenge, zöld levelei   Később egyre több és több ember érkezett mindenfelől, csodá-
          voltak. De a kis nyírfának nem tetszettek a zöld levelei. Valami   jára  jártak  a  kis  nyírfának.  Mindenki  akart  legalább  egyet  az
          különlegeset szeretett volna.                        arany levelekből.
           Egy nap így susogott a szélben:                       – Miért is akartam arany leveleket? – kesergett szomorúan a
           – Semmit sem szeretnék jobban, mint arany leveleket!  kis  nyírfa  és  nagyon  boldogtalanul  érezte  magát.  Ám  az  arra
           Amint a kívánság elhangzott, a nyírfa zöld levelei egyszeriben   süvítő szél meghallotta panaszát, és gyengéden ide-oda rázogat-
          változni  kezdtek.  Amikor  a  nap  első  sugarai  kisütöttek,  a  kis   ta. Az arany levelek mind a földre hulltak, és egyszeriben össze-
          nyírfa úgy ragyogott, mint a színarany.              száradtak.  Így  a  kis  nyírfa  ágai  csupaszon  maradtak.  De  már
           Egy túrázó ámulva érintette meg az arany leveleket. Azután   nem bánkódott emiatt.
          néhányat letépett és eltette a zsebébe.                A tavasz első napján, amint a napsugár ismét előbújt, a zöld
           – Ez szemtelenség – mondta bosszúsan a kis nyírfa, de semmit   levelek újra megjelentek a csupasz ágakon. És már nem bánta,
          sem tehetett.                                        hogy újra zöld levelek díszítették őt.
          Norton

          Modern idõk                                          megunva az évekig tartó, hasztalan pereskedést, megkérte egy

                                                               ruhásszekrény méretű ukrán ismerősét, hogy segítsen az ügyé-
                                                               ben.  Szergej  meglátogatta  Jánost,  aki  már  másnap  megadta  a
                                                               pénzt, sőt még virágot is vett a nőnek.
                                                                 –  Remélem,  azért  nem  bántottad  Jánost?  –  kérdezte  Ilona
           „Haiku-novella”                                     aggódó  hangon  az  ukrán  férfitől.  –  Elvégre  nem  az  őskorban
                                                               vagyunk, hogy bunkósbottal szerezzünk érvényt a jogainknak!
           Ilonának  több  millióval  tartozott  a  volt  férje,  János,  ám  a   – Ugyan már, Ilona, hova gondolsz? – sértődött meg Szergej.
          makacs  férfi  sehogy  sem  akarta  megadni  az  adósságát.  A  nő   – Manapság már baseballütőt használunk.

          8                                 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online
   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13