Page 8 - lidercfeny_akf_202009

XII. évf. 9. szám, 2020. szeptember Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

– Nyugtalan vagy talán a holnapi nap miatt? vadlúd ringott békésen a túlsó part közelében, ahol sötét-
– Igen – vallotta be pironkodva a fiú. Jól tudta, hogy a zöld erdőfal zárult össze.
következő nap lesz a legfontosabb egész életében. Pappá Dathan már éppen feladta volna a nézelődést, amikor
szentelik, és onnantól az Ősszellemek teljes jogú helytar- bal kéz felől mozgást vett észre. A tó víztükre felborzoló-
tója lesz, egyben pedig népe kiválasztottja. Az elmúlt dott, mintha hirtelen támadt szélvihar ráncolná össze a
négy év minden egyes napján ezért tanult, és most végre felszínt. Hófehér tarajú hullámok indultak meg körkörös
révbe ért. irányban a partok felé. Aztán a vadász ámuló szemei előtt
– Őhozzá is szólsz? – kérdezte a főpap. – A Legelsőhöz? lassan egy csillogó, hófehér gömb emelkedett ki a víz alól,
– Őhozzá a leggyakrabban. Hiszen ő volt az, akit szemé- és néhány másodpercig csak lebegett némán a tó felett.
lyesen jelöltek ki a feladatra az istenek. A legnagyszerűbb Dathan erős volt, de korántsem ostoba. Pillanatok alatt
férfi volt mind közül. felmérte, hogy bármilyen kemények is az öklei, és jók a
– Így van – bólintott a főpap. – Fohászkodj is hozzá ren- fegyverei, ezzel az élőlénnyel soha nem bírna el. Még mie-
dületlenül! Huszonnyolc emberöltő telt el azóta, hogy lőtt acélosnak hitt idegei felmondták volna a szolgálatot,
kiválasztott lett, de az emléke soha nem halványulhat el! riadtan megállapította magában, hogy a tó szörnyének
Tyrr megfordult, és besétált a szentélyből nyíló lakószo- mérete legalább négyszer akkora, mint az ő kényelmes
bája ajtaján. Mi pedig térjünk vissza a csupa izom kunyhója, amit bárcsak el sem hagyott volna ma reggel.
Dathanhoz. A földre dobta az eddig a vállán nyugvó dárdákat, és
futni kezdett. El akart bújni valahol a növények között, és
* * *
ott lapulni addig, amíg a sosem látott rémség odébbáll.
Egy meleg, nyári nap történt a rendkívüli esemény. Amikor azonban néhány méter megtétele után a félelmét
Dathan sokáig aludt fából épült kunyhója mélyén. legyőzte a kíváncsiság, és hátrafordult, rémülten vette
Mivel előző este jóízűen befalatozott sült fácánhúsból, tudomásul, hogy az a hófehér valami éppen feléje tart.
telepakolt gyomorral jólesett a hosszúra nyúlt pihenő. Rohant, ahogy csak az erejéből telt. Nem messze egy
Amikor felébredt, előbb vakarózott kicsit, majd megrázta sűrű fűzfacsoportot pillantott meg, ahol az ágak a földig
borzas üstökét, és kikászálódott az illatos füvekből rakott, hajoltak. Ez jó lesz, állapította meg magában. A levelek
szőrmével letakart fekhelye közepéből. Evett valamit, és mögött könnyű elrejtőzni.
pár perc múlva már a kunyhó előtt állt bőrcsizmában és Soha nem érte el a fákat, mert egy láthatatlan erő a föld-
könnyű ágyékkötőben; a vállán néhány kőhegyű dárdát re taszította. Elesett, kavics sértette fel a tenyerét. Fel akart
tartott. Végignézett a napsütötte vidéken, megvető pillan- ugrani, de akkor egy háló zuhant rá a semmiből, ő pedig
tással nyugtázta a völgyben szorgoskodó falusiak látvá- beletekeredett. Éppen olyan volt, mint amivel a halakat
nyát, majd elindult, hogy élelmet szerezzen. Bár volt még fogják be, csakhogy ez nem kenderkötélből készült,
a kunyhóban némi nyúl- és fácánhús, amit az új szokások hanem valami hideg, fémes anyagból, amely ráadásul
szerint füsttel és sóval tartósított, de jól tudta, hogy nem csípte, szurkálta a bőrét.
szabad megvárni, amíg mindenből kifogy. Sötétség borult rá. Valószínűleg elájulhatott, mert arra
Megkerülte a dombot és a tetején magasodó bazaltszir- eszmélt, hogy valakik a magas fűben vonszolják végig.
teket, majd napnyugat felé vette az irányt, a faluval ellen- Vergődni kezdett a hálóban, de hiába; képtelen volt kisza-
tétes irányba. Tudta, hogy messzire elsétálhat teljes biz- badulni belőle. Megpróbálta hát szétszakítani, de az
tonságban, hiszen most hosszúak a nappalok, nem kell anyag túl erősnek bizonyult, ráadásul akárhányszor
hazasietnie. Kényelmes tempóban baktatott, és egy óra rámarkolt, a különös háló egyszerűen belecsípett a tenye-
elteltével már egy széles lapályon járt. A síkságot kisebb- rébe. Tehetetlen dühében végül üvölteni kezdett, és felké-
nagyobb facsoportok tarkították, amik között bőven éltek szült arra, hogy az ismeretlen tavi szörny ebédjévé válik.
vadállatok. Aztán megálltak, Dathan pedig elhallgatott. Csak akkor
Már messziről észrevette a különös ragyogást. A gyéren kezdte el kiabálni megint, amikor két különös szerzet
elszórt fák takarásában, a távolban valami csillogott a hajolt fölé. Emberszerűek voltak, de kicsit mégis mások.
napfényben. Éppen úgy, mint ahogy azok a fényes üveg- Testhez simuló, fekete öltözéket viseltek, a szemeik pedig
gyöngyök szikráznak, amiket egyszer a felföldi emberek nagyok voltak, jóval nagyobbak, mint egy emberé.
tenyerében látott. A férfi folyamatosan üvöltött, amíg hasra nem fordítot-
A kíváncsisága erősebbnek bizonyult, mint a tervezett ták. Aztán valamivel a tarkójára csaptak, mire újból rásza-
vadászat, így még egy jó darabig gyalogolt, tekintetét a kadt a sötét.
soha nem látott csillogáson tartva. Végül az ismerős tó Amikor magához tért, zúgott a feje. A fogai között
partjára ért, ahová a falu férfijai jártak le halászni tízna- homok csikordult, hát köpött egyet. Még mindig a fűben
ponta. Gyakrabban csak azért nem, mert a tó messze esett feküdt, pontosan ott, ahol leütötték.
a falutól, így inkább egyszerre vittek haza egy-egy Már nem volt a hálóban. Azok a különös emberek, bár-
nagyobb adag zsákmányt. Most azonban nem volt itt miért kapták is el, végül elengedték. Semmit sem értett az
Dathanon kívül senki. egészből, a gondolatai tompák és ködösek voltak. Fájt a
A tó körül az egyre inkább megsűrűsödő növényzet feje az imént rámért ütéstől, de hiába tapogatta a tarkóját
kitérőkre kényszerítette a férfit, aki így végül elvesztette és a koponyáját, sehol nem talált sem vért, sem duzzana-
szem elől a ragyogó pontot. Megállt hát a kavicsos föve- tot. Úgy tűnt, ahogy tisztul a fejében a homály, a fájdalom
nyen, és kíváncsian tekingetett körbe. A meleg, nyári is elmúlik. Különös dolog így ütni, ismerte el magában.
napfény megtört a hullámokon, amelyek a zöldeskék Semmiféle sérülést nem okoztak neki, mégis ártalmatlan-
víz enyhe, hűvös rothadásszagát sodorták felé. Néhány ná tették egy pillanat alatt.

8 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online