Page 8 - lidercfeny_akf_202007
P. 8

XII. évf. 7. szám, 2020. július                                        Lidércfény amatõr kulturális folyóirat


           – Neked miért ilyen fura a hangod?
           – Mert fáj a nyakam.                                                        * * *
           – Ezek tutira nem emberek voltak! – kiáltotta Red. – Úgy néz-
          tek ki, mint az emberek, de nem azok voltak.           Eközben  Matildka  és  Kázmér  már  a  Föld  bolygón  tartózko-
           – A vénasszony biztos, hogy nem – értett egyet Black.  dott, a takaros kis kertes házuk udvarán.
           – Mert téged elrendezett? – kérdezte fölényesen Kat. – Na, jól   – Ezt is megoldottuk! – húzta el a száját Kázmér.
          van, fiúk, ki vele… hová rejtettétek a cuccot?         Matildka leült egy műanyag asztalkához, és kötögetni kezdett.
           – Itt van a zsebemben! – kiáltotta haragosan Red. – Hogy tud-  – Miért csinálod ezt mindig? – kérdezte a kövér férfi csodál-
          nánk  elvinni  a  cuccot  a  tudtotok  nélkül?  Azt  hiszitek,  hazu-  kozva.
          dunk? A két idegen azt mondta, hogy túl veszélyesek a fegyve-  – Megnyugtat ez a tevékenység.
          rek, de a kristályokat eladhatjuk!                     – Figyelj, én nem szeretek kertelni! – sóhajtott fel Kázmér. –
           – Biztos, hogy idegenek voltak? – kérdezte White nyomozó.   Elegem van már abból, hogy állandóan a Földet mentjük. Mint a
           – Láttál te már elefántot ugrani? – kérdezett vissza Red.  múltkor azok ellen a nindzsák, vagy mifenék ellen. Maholnap
           – Nem láttam, de hogy jön ez most ide?              már  szuperhős  jelmezt  fogok  ölteni,  és  mint  valami  elhízott
           – Nem láthattál, mert az elefánt nem tud ugrani! – válaszolta   pocok, ide-oda fogok repkedni, hogy megmentsem az ártatlano-
          dühösen Red. – Mint ahogy egy legalább másfél mázsás pasas se   kat. Legyünk őszinték! Ezen a bolygón már annyi tömegpusztító
          tud helyből átugrani senkit!                         eszköz van felhalmozva, hogy már legalább százszor ki lehetne
           – De még egy ötven kilós se – értett egyet Black még mindig a   irtani  velük  az  emberiséget…  és  ez  valószínűleg  előbb  vagy
          nyakát tapogatva. – Márpedig ez történt!             utóbb be is fog következni. Miért nem megyünk el innen valami
           – Valóban?                                          békésebb bolygóra, ahol nem ilyen agresszív lények élnek? Ott
           –  Kinyírta  azt  a  gyíkpofát!  –  mutatott  Red  a  földön  heverő,   van a Xeroxis, a Bluman, hogy a Ralgárról már ne is beszéljek! És
          bezúzott mellkasú tetemre. – És kinyírta azt a tigrist is! – muta-  ezeket  a  helyeket  a  Kárhozottak  sem  ismerik.  Költözzünk  el
          tott a másik tetemre.                                innen! Mit szólsz hozzá?
           – Egy szimpla tőrrel belezte ki a dögöt, mégpedig olyan vil-  –  Ha  el  akarsz  menni,  nem  tartalak  vissza  –  mosolygott
          lámgyors és precíz mozdulatokkal, hogy ilyesmire emberi lény   Matildka néni kedvesen. – Én viszont itt maradok.
          nem lehet képes, hidd el nekem, cimbora!               – De miért?
           – És akkor most mit csináljunk? – kérdezte White a tarkóját   – Nagyon a szívemhez nőt már ez a kis bolygó.
          vakargatva.  –  Túl  sokat  szenvedtünk  már  a  fegyverekért.
          Hagyjuk veszni őket?                                                          Vége
           –  De  hát  elvitték,  fogd  már  fel!  Volt  egy  eszközük,  amivel
          féregjáratot nyitottak, és azon keresztül tűntek el.
           – Úgy van, és a járat aztán bezárult mögöttük – bólintott Black   Ha borzalmas veszély les rád,
          némi krákogás után. – Ráadásul azt mondták, hogy gondoskod-  Mi pusztulással fenyeget,
          tak róla, hogy az a járat, amin át mi jöttünk ide, két nap alatt   Segítséget kérnél tüstént,
          bezáródjon.                                            De nem veszik a jeleket…
           – Akkor most mi legyen? – kérdezte White Kat felé fordulva,
          mintha a nő lett volna a főnök.                        Azt hiszed, hogy hamar véged,
           – Szerintem, húzzunk innen a francba! – követelte Red. – A   Felesleges hajad tépned!
          kristályok is szép summát érnek, és túl sokszor kerültünk már   Lesz még néhány boldog éved…
          életveszélybe.
           – Talán igazatok van… – tűnődött el Kat.              Mert Matildka majd megvéd téged!

         Mortelhun


         Élni akart






           Bágyadtan vette elő az utolsó szál cigarettáját. Szemét össze-  ahogy belekapott a fényképbe, ő elengedte azt. Felröppent a
         húzta,  és  ahogy  lángra  kapott  a  gyufa,  lassú  mozdulatokkal   levegőbe,  magával  cipelvén  egy  majd  ötven  évvel  ezelőtti
         gyújtotta meg a szájában fityegő Camelt. Nézte a messzi nap-  nyári délután papíron ragadt pillanatát.
         felkeltét, és nézte maga alatt a várost. Hatvanhat emelt mélyen   Ahogy a tovalebbenő kép után nézett, mélyet szívott a ciga-
         terült el alatta az, amit egykor Budapestnek hívtak.  rettájába  és  a  következő  képet  vette  szemügyre.  Ezen  már
           Kényelmes mozdulatokkal nyúlt bele a mellette heverő háti-  idősebb  volt,  olyan  tíz  éves,  és  valahol  Hajdúszoboszlón
         zsákba, és komótos mozdulatokkal előhúzott pár megsárgult   készülhetett.  A  képen  ő  volt  és  az  unokatestvére,  Gabika,
         fényképet. Már amikor gyerek volt, akkor is elavultnak számí-  ahogy  fagyival  a  kezükben  pózolnak  egy  medence  előtt.  A
         tottak az efféle dokumentációk, ám ő valahogy ragaszkodott   medencében  megannyi  ember  és  a  napozókon  is.  Megannyi
         hozzájuk. Megnézte az első képet. Ő volt rajta öt évesen, és az   élet. Szerette az ilyen emlékeket, momentumokat, hiszen hosz-
         édesanyja, akit nem sokkal a kép készítése után magával vitt   szan  el  tudott  mélázni  azon,  vajh  mi  is  lehet  most  velük?
         egy öngyilkos merénylő politikai robbantása lent a metróban,   Azokkal  a  lenyomatokkal,  melyek  a  fényképen  láthatóak.
         valahol a Dráva utca környékén. Alig emlékezett rá. Vagyis ez   Idős, fiatal, leány, asszony, férfi és fiú. Éltek, haltak, szenved-
         így nem igaz. Egyáltalán nem emlékezett rá. Csak a fényképek   tek vagy éppen boldogan, szeretetben hajóztak az élet vizein.
         őrizték az emlékét egy asszonynak, akit bár az anyjának tud-  Némi  gondolkodás  után,  ezt  a  képet  berejtette  a  zubbonya
         hatott, sok jelentőséggel nem bírt a számára. Szél támadt. És   felső zsebébe.

          8                                 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online
   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13