Page 8 - lidercfeny_akf_202007

XII. évf. 7. szám, 2020. július Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

– Neked miért ilyen fura a hangod?
– Mert fáj a nyakam. * * *
– Ezek tutira nem emberek voltak! – kiáltotta Red. – Úgy néz-
tek ki, mint az emberek, de nem azok voltak. Eközben Matildka és Kázmér már a Föld bolygón tartózko-
– A vénasszony biztos, hogy nem – értett egyet Black. dott, a takaros kis kertes házuk udvarán.
– Mert téged elrendezett? – kérdezte fölényesen Kat. – Na, jól – Ezt is megoldottuk! – húzta el a száját Kázmér.
van, fiúk, ki vele… hová rejtettétek a cuccot? Matildka leült egy műanyag asztalkához, és kötögetni kezdett.
– Itt van a zsebemben! – kiáltotta haragosan Red. – Hogy tud- – Miért csinálod ezt mindig? – kérdezte a kövér férfi csodál-
nánk elvinni a cuccot a tudtotok nélkül? Azt hiszitek, hazu- kozva.
dunk? A két idegen azt mondta, hogy túl veszélyesek a fegyve- – Megnyugtat ez a tevékenység.
rek, de a kristályokat eladhatjuk! – Figyelj, én nem szeretek kertelni! – sóhajtott fel Kázmér. –
– Biztos, hogy idegenek voltak? – kérdezte White nyomozó. Elegem van már abból, hogy állandóan a Földet mentjük. Mint a
– Láttál te már elefántot ugrani? – kérdezett vissza Red. múltkor azok ellen a nindzsák, vagy mifenék ellen. Maholnap
– Nem láttam, de hogy jön ez most ide? már szuperhős jelmezt fogok ölteni, és mint valami elhízott
– Nem láthattál, mert az elefánt nem tud ugrani! – válaszolta pocok, ide-oda fogok repkedni, hogy megmentsem az ártatlano-
dühösen Red. – Mint ahogy egy legalább másfél mázsás pasas se kat. Legyünk őszinték! Ezen a bolygón már annyi tömegpusztító
tud helyből átugrani senkit! eszköz van felhalmozva, hogy már legalább százszor ki lehetne
– De még egy ötven kilós se – értett egyet Black még mindig a irtani velük az emberiséget… és ez valószínűleg előbb vagy
nyakát tapogatva. – Márpedig ez történt! utóbb be is fog következni. Miért nem megyünk el innen valami
– Valóban? békésebb bolygóra, ahol nem ilyen agresszív lények élnek? Ott
– Kinyírta azt a gyíkpofát! – mutatott Red a földön heverő, van a Xeroxis, a Bluman, hogy a Ralgárról már ne is beszéljek! És
bezúzott mellkasú tetemre. – És kinyírta azt a tigrist is! – muta- ezeket a helyeket a Kárhozottak sem ismerik. Költözzünk el
tott a másik tetemre. innen! Mit szólsz hozzá?
– Egy szimpla tőrrel belezte ki a dögöt, mégpedig olyan vil- – Ha el akarsz menni, nem tartalak vissza – mosolygott
lámgyors és precíz mozdulatokkal, hogy ilyesmire emberi lény Matildka néni kedvesen. – Én viszont itt maradok.
nem lehet képes, hidd el nekem, cimbora! – De miért?
– És akkor most mit csináljunk? – kérdezte White a tarkóját – Nagyon a szívemhez nőt már ez a kis bolygó.
vakargatva. – Túl sokat szenvedtünk már a fegyverekért.
Hagyjuk veszni őket? Vége
– De hát elvitték, fogd már fel! Volt egy eszközük, amivel
féregjáratot nyitottak, és azon keresztül tűntek el.
– Úgy van, és a járat aztán bezárult mögöttük – bólintott Black Ha borzalmas veszély les rád,
némi krákogás után. – Ráadásul azt mondták, hogy gondoskod- Mi pusztulással fenyeget,
tak róla, hogy az a járat, amin át mi jöttünk ide, két nap alatt Segítséget kérnél tüstént,
bezáródjon. De nem veszik a jeleket…
– Akkor most mi legyen? – kérdezte White Kat felé fordulva,
mintha a nő lett volna a főnök. Azt hiszed, hogy hamar véged,
– Szerintem, húzzunk innen a francba! – követelte Red. – A Felesleges hajad tépned!
kristályok is szép summát érnek, és túl sokszor kerültünk már Lesz még néhány boldog éved…
életveszélybe.
– Talán igazatok van… – tűnődött el Kat. Mert Matildka majd megvéd téged!

Mortelhun

Élni akart

Bágyadtan vette elő az utolsó szál cigarettáját. Szemét össze- ahogy belekapott a fényképbe, ő elengedte azt. Felröppent a
húzta, és ahogy lángra kapott a gyufa, lassú mozdulatokkal levegőbe, magával cipelvén egy majd ötven évvel ezelőtti
gyújtotta meg a szájában fityegő Camelt. Nézte a messzi nap- nyári délután papíron ragadt pillanatát.
felkeltét, és nézte maga alatt a várost. Hatvanhat emelt mélyen Ahogy a tovalebbenő kép után nézett, mélyet szívott a ciga-
terült el alatta az, amit egykor Budapestnek hívtak. rettájába és a következő képet vette szemügyre. Ezen már
Kényelmes mozdulatokkal nyúlt bele a mellette heverő háti- idősebb volt, olyan tíz éves, és valahol Hajdúszoboszlón
zsákba, és komótos mozdulatokkal előhúzott pár megsárgult készülhetett. A képen ő volt és az unokatestvére, Gabika,
fényképet. Már amikor gyerek volt, akkor is elavultnak számí- ahogy fagyival a kezükben pózolnak egy medence előtt. A
tottak az efféle dokumentációk, ám ő valahogy ragaszkodott medencében megannyi ember és a napozókon is. Megannyi
hozzájuk. Megnézte az első képet. Ő volt rajta öt évesen, és az élet. Szerette az ilyen emlékeket, momentumokat, hiszen hosz-
édesanyja, akit nem sokkal a kép készítése után magával vitt szan el tudott mélázni azon, vajh mi is lehet most velük?
egy öngyilkos merénylő politikai robbantása lent a metróban, Azokkal a lenyomatokkal, melyek a fényképen láthatóak.
valahol a Dráva utca környékén. Alig emlékezett rá. Vagyis ez Idős, fiatal, leány, asszony, férfi és fiú. Éltek, haltak, szenved-
így nem igaz. Egyáltalán nem emlékezett rá. Csak a fényképek tek vagy éppen boldogan, szeretetben hajóztak az élet vizein.
őrizték az emlékét egy asszonynak, akit bár az anyjának tud- Némi gondolkodás után, ezt a képet berejtette a zubbonya
hatott, sok jelentőséggel nem bírt a számára. Szél támadt. És felső zsebébe.

8 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online