Page 8 - lidercfeny_akf_202002

XII. évf. 2. szám, 2020. február Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

SzaGe
Engedj el kérlek

Leszaladtam este a kis közértbe, mert megéheztem. Kicserélték az ülő részét és a háttámláját. Mindezt élénkpirosra
Benyitottam, de nem volt egy árva lélek sem. Ez merőben szo- festették. Pöpec! Még nem firkálta tele senki. Ideális alkalmatos-
katlan jelenség, főleg az esti órákban. A pénztárnál se állt senki, ság a nyugalomhoz. A park teljesen kihalt. Egyedül ültem a
pedig csíptem a csinos eladónőt. Randizhattam volna vele, de közepén, viszont nem érdekelt a dolog. Az embernek szüksége
lekéstem, mert bátortalan voltam. Talán legközelebb jobban van magányra, ha betelik az a bizonyos pohár – az én poharam
ráfekszek a dologra. már régóta betelt. Felnéztem a feketeségbe. Próbáltam a fák
Egyszerű, gyors vacsorára vágytam. Kivettem egy csomag lombjai között átnézni, hátha meglátom a csillagokat. Nem jár-
virslit a hűtőből, és a kasszához léptem. Percekig ácsorogtam. tam sikerrel. Túlságosan sűrű a tölgyfa lombkoronája, ami alatt
Szerettem volna már fizetni. Hátrafordultam a bejárat felé. üldögéltem. Visszabiccentettem a fejemet. Ekkor megláttam a
Láttam egy idős asszonyt fekete ruhában a bolt üvegfala mögött. szembe lévő padon az öregasszonyt. Nem akar elengedni. Most
Engem nézett mereven. Összezavarodtam, majd kitettem egy mitévő legyek? Egyetlen hely jutott az eszembe, ahová érdemes
ezrest a pénztárgép mellé. Elindultam kifelé az üzletből ügyelve továbbállnom.
arra, hogy véletlenül se akadjon össze a tekintetünk. A templom ajtaja mindig nyitva volt. Bármikor bemehettem
Előkészültem a vacsorához. Négy virslit főztem meg, és mus- imádkozni, ha éppen úgy akartam. Ahogyan most is. Mindig
tárt tettem hozzá friss kenyérrel. Megterítettem az asztalon egy van mit megbánni. Az élet tele van kísértéssel, és ez a legjobb
nagy pohár ásványvízzel megtoldva. Az este további részében hely megbeszélni a dolgokat. „Isten meghallgat” – legalábbis ezt
csendben falatozgattam. Közben azon gondolkodtam, hogy mondogatta az atya. Elérkezettnek láttam az időt egy fohászra.
miből készíthetik a virslit. Lehet, jobb nem tudni az ilyet. Még Hangosan mondtam ki a gondolataimat, mivel itt is egyedül
a végén fintorogva kellene elfogyasztanom, mert attól még
megenném. Meg én. Bármit is tesznek bele, nem fog zavarni, voltam. Legalább nem zavart senkit se a párbeszédem a
mert finom. Mindenhatóval. Csak a gyertyák pislákoltak az ablakokban
Miután az utolsó falatot is lenyeltem, összeszedtem a moso- némi fényt vetve a padsorok közé. De nem fejezhettem be.
gatnivalót. Ám a konyhába érve ismét megláttam a fekete ruhás Megérintette valaki a vállamat, miközben imára kulcsolt kézzel
asszonyt. Ott állt a mosogatószekrény előtt. Kiesett a kezemből térdeltem a szószék előtt. Az idős asszony ide is követett. Végre
a tányér és az evőeszköz. Hangosan csörömpöltek a földre érve. összeszedtem a bátorságomat, hogy szembenézzek vele. Ekkor
Karikás szemeivel, szomorkás arcvonásaival kereste a tekintete- megszólalt:
met. De nem foglalkoztam vele. Sarkon fordultam és kimentem – Nem akarom, hogy elmenj, fiam! Itt hagytál engem a gyász-
a közeli parkba sétálni: megszellőztetni a fejemet, hátha kitisz- ban. Mindenhol téged látlak. A boltban, a konyhában, a park-
tul. ban… és most itt. Tudom, hogy nem maradhatsz. Két hete
A park jó lehetőség arra, hogy az ember relaxáljon. Az egyik temettünk el… de maradj még, kisfiam! Annyira szeretlek!
kedvenc padomra ültem le, amit nemrégen újítottak fel. – Édesanyám, engedj el, kérlek!
csabi6669
A kis nyírfa története

Az erdő közepén egy kis nyírfa állt. Fiatal, zsenge, zöld levelei Később egyre több és több ember érkezett mindenfelől, csodá-
voltak. De a kis nyírfának nem tetszettek a zöld levelei. Valami jára jártak a kis nyírfának. Mindenki akart legalább egyet az
különlegeset szeretett volna. arany levelekből.
Egy nap így susogott a szélben: – Miért is akartam arany leveleket? – kesergett szomorúan a
– Semmit sem szeretnék jobban, mint arany leveleket! kis nyírfa és nagyon boldogtalanul érezte magát. Ám az arra
Amint a kívánság elhangzott, a nyírfa zöld levelei egyszeriben süvítő szél meghallotta panaszát, és gyengéden ide-oda rázogat-
változni kezdtek. Amikor a nap első sugarai kisütöttek, a kis ta. Az arany levelek mind a földre hulltak, és egyszeriben össze-
nyírfa úgy ragyogott, mint a színarany. száradtak. Így a kis nyírfa ágai csupaszon maradtak. De már
Egy túrázó ámulva érintette meg az arany leveleket. Azután nem bánkódott emiatt.
néhányat letépett és eltette a zsebébe. A tavasz első napján, amint a napsugár ismét előbújt, a zöld
– Ez szemtelenség – mondta bosszúsan a kis nyírfa, de semmit levelek újra megjelentek a csupasz ágakon. És már nem bánta,
sem tehetett. hogy újra zöld levelek díszítették őt.
Norton

Modern idõk megunva az évekig tartó, hasztalan pereskedést, megkérte egy

ruhásszekrény méretű ukrán ismerősét, hogy segítsen az ügyé-
ben. Szergej meglátogatta Jánost, aki már másnap megadta a
pénzt, sőt még virágot is vett a nőnek.
– Remélem, azért nem bántottad Jánost? – kérdezte Ilona
„Haiku-novella” aggódó hangon az ukrán férfitől. – Elvégre nem az őskorban
vagyunk, hogy bunkósbottal szerezzünk érvényt a jogainknak!
Ilonának több millióval tartozott a volt férje, János, ám a – Ugyan már, Ilona, hova gondolsz? – sértődött meg Szergej.
makacs férfi sehogy sem akarta megadni az adósságát. A nő – Manapság már baseballütőt használunk.

8 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online