Page 8 - lidercfeny_akf_202502
P. 8

XVII. évf. 3. szám, 2025. március                                     Lidércfény amatõr kulturális folyóirat




          A.K. András

          Aristid és az egy ellopott





          ruhadarab esete





           A  tengerpartra  néző  főbejárat,  és  az  afelett  álló  felirat   – Zsellér úr ügyében? – hüledezett a meghökkent
          hirdeti az igen előkelő nyolccsillagos „Fogadó a döglött   toronydaru.
          patkánybélhez” Casshínó és Resstorrante létjogosultságát   – Nem. Az ajtónállás kérdésében – markolta meg ismét
          a rakodómunkások, tengerészek, gyilkosok, hamiskártyá-  kagylóhéj-berakásos bicskáját az egyre türelmetlenebb
          sok,  csalók, szélhámosok,  kalózok és  csempészek  eme   vendégjelölt.
          igen   magas   szintű   társadalmi   hierarchiájában.   – Örülök, hogy megérti szorult helyzetem.
          Természetesen csak sötétedéstől pirkadatig. Tisztességes   – Persze, hogy megértem! Jelenleg két ajtónálló beszél-
          matróz nappal alszik, vagy józanodik. Ám de semmiképen   get egymással a kora esti éjszakában, meleg barátsággal
          sem  dolgozik,  mert  a  tisztesség  és  a  becsület azt nem   – próbált barátságos hangnemet megütni Arisztid.
          engedi. Csak ha muszáj. Mondjuk a kapitány a fedélzeten   – Ezzel én vitatkoznék, ha megengedi uraságod! – csat-
          van, és korbáccsal a kezében adja a munka ütemét.    tant fel határozottan az izomember.
          Hősünk is egy késő esti, ez idő tájt alkalmas időpontban   – A meleg barátság zavarja?
          érkezett eme igen magas nívóval rendelkező hagyomány-  – Az is.
          őrző késdobálóba.                                      – Hát még mi? Talán a kora esti éjszaka meghatározását
           – Elnézését kérem, drága uram! Félreállna kérem? –   nem tartja időszerűnek?
          kérte illedelmesen a vállai szélességével mindkét lengőaj-  – Az hibátlan behatárolása volt a hajnali három órának
          tót  teljes  mértékben  kitöltő  kidobóembert  vállalkozó   szerény véleményem és a törzsvendégek hangulatát figye-
          szellemű emberünk.                                   lembe véve. Mégis, ha őlordsága megengedi, a két ajtón-
           – A bocsánatáért esedezem drága uram, de nem lehet –   álló fogalmának létjogosultságát vitatnám.
          mosolyodott el kedélyesen az.                          – De hát mindketten ajtóban állunk.
           –  Miért  nem?  Csak  nem  netalán  földbe  gyökerezett  a   – Ebben téved az úr! Felhívnám a becses figyelmét arra
          lába? – érdeklődött némi gúnnyal a betérni igyekvő ven-  az apró, ámde ugyebár nem elhanyagolható tényre, misze-
          dég.                                                 rint nekem van ajtóm, amiben állok, tehát én ajtónálló
           – Olybá tűnik akadályoztatva lennék. Ámbár a lábaim   vagyok. Ön meg ugyebár ezzel a méltánytalanul alulbe-
          valóban kissé mintha meg lennének macskásodva.       csült előnnyel nem rendelkezik, lévén, nincs a birtokában
           – Értem. Mi által? – engedte el kését zsebében törvény-  egyetlen ajtó, de még csak a kerete se, ezáltal ön nem lehet
          tisztelő állampolgárunk.                             ajtónálló.
           – Macskát nem láttam a környéken sem. Így gondolom    – Valóban megfontolás tárgyát képezi az eszmefuttatá-
          ez szorult helyzetemnek köszönhető – rántott egyet válla-  sa.  Még ha oly módon  is  értelmezzük, ahogyan azt az
          in a díjbirkózó kinézetű smasszer.                   imént ecsetelte. Mégis azt kell, hogy mondjam, kegyelmes
           –  Az akadályoztatására gondoltam, bár ahogy jobban   uramnak a teóriája sántít  egy  picit,  legalábbis  abban  a
          átgondolom, valóban egyetlen macska sincs a környéken   formában  ahogyan  azt lefestette. Mondhatnánk  úgy is,
          – nézett körbe teátrálisan Arisztid. – Ez idő tájt szoktak   hibás meghatározása a helyzet abszurditását figyelembe
          koncertet adni.                                      véve a konstans tematikának.
           – Mármint a macskák? Mivel én ajtónálló lennék – kér-  – Nem vagyok festő. Az ajtómra ráférne ugyan egy új
          dezett vissza bicepszeivel játszva a szekrény méretű strá-  szín, ami igaz, az igaz. Mindazonáltal nem az én dolgom
          zsa.                                                 ezen segíteni.
           – Azok is. Amúgy a meglátása rendkívül helyes és per-  – Akkor mi a dolga?
          pillanat igencsak aktuális. Ezért kértem meg oly szépen   – Már mondtam. Ajtónálló lennék.
          önt, vonszolja már arrább azt a roggyant seggét, ha lenne   – Jaj, kérem! Ha javasolhatnám méltóságodnak, engedje
          oly kedves!                                          már  el  azt  az  ajtófóbiáját,  mielőtt  belefájdulna  a  feje!  –
           – Mint mondottam, ajtónálló lennék – igazított sértődöt-  Arisztid elengedte bicskáját és kotorászni kezdet bronz
          ten az ruházatán. – Miért? Ki még?                   bokszerre után.
           – Ki mi?                                              – Ennek semmi akadálya – vette elő mosolyogva ólom-
           – Ki ad még koncertet?                              mal töltött bikacsökét a belépéseket kontrolláló felvigyá-
           – Zsellér úr. Amúgy ebben nem volt vita köztünk.    zó.



          8                                            www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online
   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13