Page 8 - lidercfeny_akf_202512

XVII. évf. 12. szám, 2025. december Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

n13

A lány a villamoson

Ott állt ő is a többi felszállni készülő járókelő között. Nem nézett rám, pedig tudtam, hogy észrevett. Közelebb
Ezer közül is megismertem volna. Azok a gyönyörű sze- léptem, de csak bámultam ki én is az ablakon. Hogy meg-
mek... változott a város amióta elhagytam. Már semmi sem az,
Finom fehér aura lengte körül, tompán fénylett, és ez a mint ami volt...
fény valahogy belülről jött. Aztán csak a csend beszélt. A csend sok mindent elmon-
Táncosnő, így hívtam magamban. Ő volt a nő, aki áttán- dott.
colt az életemen. Aki megnyomta azt a bizonyos gombot, A Nagytemplomnál, szállt le. Nem nézett vissza. Már
amit soha nem lett volna szabad. Olyan rég volt, talán igaz nem a balettruháját viselte, csak egy kopott zöld esőkabát
se volt. volt rajta, és egy barna retikül.
Furcsa, hogy senki nem ütközött meg azon, hogy a szú- Haja kócosan lógott, szeme alatt karikák. Megcsúnyult.
rós hideg ellenére klasszikus tütüben pózolt, de ma már Talán nem is ő volt, csak egy régi emlék a szelek város-
semmin nem lepődnek meg az emberek. Ilyen világot ából...
élünk.
A tujára az első ajtónál szállt fel, mikor csörömpölve
bedöcögött.

Józsa Bence

Én, a part

Sziklából faragott, rideg, éles szegély vagyok. De tudod mit? Én ezt választottam, ezt, hogy part
Ahol a víz szüntelen ütközik, zúg, morajlik. legyek, aki befogad, aki tart, aki ellenáll a sodrásnak, aki
Ahol a só és a homok keveredik, maró, szívós koktélt mégis engedi, hogy formálj.
alkotva. Te a folyó, én pedig az állandó változás, csendes Mert a folyó nélkül csak egy halott szikladarab lennék,
patakban, a következőben tomboló áradás. kopottszürke, jelentőségtelen törmelék. Te adsz életet. Te
Hordasz magaddal mindent, szemetet, gyökereket, adsz mozgást. Te adsz célt.
elveszett emlékeket, és néha, csak néha, egy-egy csillogó És olykor, amikor a nap lenyugszik, és a víz tükrözi a
kavicsot. horizontot, akkor meglátom a szépséget. Azt, amely a
Én meg itt állok, nézem, ahogy formálsz, csiszolod a küzdelemből, a változásból, a pusztulásból születik. Ami
szikláimat, elviszed a régi, elszáradt rétegeket. Fáj. Igen, bennem is van, mert te alakítottál, te csiszoltál, te lettél a
fáj. Mert a változás mindig fáj. folyó, én a part.
Mert a pusztulás mindig félelmetes. És ez így van jól…

A Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház
TUDTAD? vámpírvadásztól a zombivadászig, dombitörpétől a jetiig minden,
szerkesztőjének és társszerzőinek kötete
HANGOSKÖNYV változatban is elérhető

a MEK-en, illetve
a YouTube-on!

Szerepel a kötetben sellőtől a macskákig,

www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online
8 még olyan is, amit el sem tudsz képzelni!