Page 8 - lidercfeny_akf_202502

XVII. évf. 3. szám, 2025. március Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

A.K. András

Aristid és az egy ellopott

ruhadarab esete

A tengerpartra néző főbejárat, és az afelett álló felirat – Zsellér úr ügyében? – hüledezett a meghökkent
hirdeti az igen előkelő nyolccsillagos „Fogadó a döglött toronydaru.
patkánybélhez” Casshínó és Resstorrante létjogosultságát – Nem. Az ajtónállás kérdésében – markolta meg ismét
a rakodómunkások, tengerészek, gyilkosok, hamiskártyá- kagylóhéj-berakásos bicskáját az egyre türelmetlenebb
sok, csalók, szélhámosok, kalózok és csempészek eme vendégjelölt.
igen magas szintű társadalmi hierarchiájában. – Örülök, hogy megérti szorult helyzetem.
Természetesen csak sötétedéstől pirkadatig. Tisztességes – Persze, hogy megértem! Jelenleg két ajtónálló beszél-
matróz nappal alszik, vagy józanodik. Ám de semmiképen get egymással a kora esti éjszakában, meleg barátsággal
sem dolgozik, mert a tisztesség és a becsület azt nem – próbált barátságos hangnemet megütni Arisztid.
engedi. Csak ha muszáj. Mondjuk a kapitány a fedélzeten – Ezzel én vitatkoznék, ha megengedi uraságod! – csat-
van, és korbáccsal a kezében adja a munka ütemét. tant fel határozottan az izomember.
Hősünk is egy késő esti, ez idő tájt alkalmas időpontban – A meleg barátság zavarja?
érkezett eme igen magas nívóval rendelkező hagyomány- – Az is.
őrző késdobálóba. – Hát még mi? Talán a kora esti éjszaka meghatározását
– Elnézését kérem, drága uram! Félreállna kérem? – nem tartja időszerűnek?
kérte illedelmesen a vállai szélességével mindkét lengőaj- – Az hibátlan behatárolása volt a hajnali három órának
tót teljes mértékben kitöltő kidobóembert vállalkozó szerény véleményem és a törzsvendégek hangulatát figye-
szellemű emberünk. lembe véve. Mégis, ha őlordsága megengedi, a két ajtón-
– A bocsánatáért esedezem drága uram, de nem lehet – álló fogalmának létjogosultságát vitatnám.
mosolyodott el kedélyesen az. – De hát mindketten ajtóban állunk.
– Miért nem? Csak nem netalán földbe gyökerezett a – Ebben téved az úr! Felhívnám a becses figyelmét arra
lába? – érdeklődött némi gúnnyal a betérni igyekvő ven- az apró, ámde ugyebár nem elhanyagolható tényre, misze-
dég. rint nekem van ajtóm, amiben állok, tehát én ajtónálló
– Olybá tűnik akadályoztatva lennék. Ámbár a lábaim vagyok. Ön meg ugyebár ezzel a méltánytalanul alulbe-
valóban kissé mintha meg lennének macskásodva. csült előnnyel nem rendelkezik, lévén, nincs a birtokában
– Értem. Mi által? – engedte el kését zsebében törvény- egyetlen ajtó, de még csak a kerete se, ezáltal ön nem lehet
tisztelő állampolgárunk. ajtónálló.
– Macskát nem láttam a környéken sem. Így gondolom – Valóban megfontolás tárgyát képezi az eszmefuttatá-
ez szorult helyzetemnek köszönhető – rántott egyet válla- sa. Még ha oly módon is értelmezzük, ahogyan azt az
in a díjbirkózó kinézetű smasszer. imént ecsetelte. Mégis azt kell, hogy mondjam, kegyelmes
– Az akadályoztatására gondoltam, bár ahogy jobban uramnak a teóriája sántít egy picit, legalábbis abban a
átgondolom, valóban egyetlen macska sincs a környéken formában ahogyan azt lefestette. Mondhatnánk úgy is,
– nézett körbe teátrálisan Arisztid. – Ez idő tájt szoktak hibás meghatározása a helyzet abszurditását figyelembe
koncertet adni. véve a konstans tematikának.
– Mármint a macskák? Mivel én ajtónálló lennék – kér- – Nem vagyok festő. Az ajtómra ráférne ugyan egy új
dezett vissza bicepszeivel játszva a szekrény méretű strá- szín, ami igaz, az igaz. Mindazonáltal nem az én dolgom
zsa. ezen segíteni.
– Azok is. Amúgy a meglátása rendkívül helyes és per- – Akkor mi a dolga?
pillanat igencsak aktuális. Ezért kértem meg oly szépen – Már mondtam. Ajtónálló lennék.
önt, vonszolja már arrább azt a roggyant seggét, ha lenne – Jaj, kérem! Ha javasolhatnám méltóságodnak, engedje
oly kedves! már el azt az ajtófóbiáját, mielőtt belefájdulna a feje! –
– Mint mondottam, ajtónálló lennék – igazított sértődöt- Arisztid elengedte bicskáját és kotorászni kezdet bronz
ten az ruházatán. – Miért? Ki még? bokszerre után.
– Ki mi? – Ennek semmi akadálya – vette elő mosolyogva ólom-
– Ki ad még koncertet? mal töltött bikacsökét a belépéseket kontrolláló felvigyá-
– Zsellér úr. Amúgy ebben nem volt vita köztünk. zó.

8 www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online