Page 8 - lidercfeny_akf_202009
P. 8

XII. évf. 9. szám, 2020. szeptember                                    Lidércfény amatõr kulturális folyóirat


           – Nyugtalan vagy talán a holnapi nap miatt?         vadlúd ringott békésen a túlsó part közelében, ahol sötét-
           – Igen – vallotta be pironkodva a fiú. Jól tudta, hogy a   zöld erdőfal zárult össze.
          következő nap lesz a legfontosabb egész életében. Pappá   Dathan már éppen feladta volna a nézelődést, amikor
          szentelik, és onnantól az Ősszellemek teljes jogú helytar-  bal kéz felől mozgást vett észre. A tó víztükre felborzoló-
          tója  lesz,  egyben  pedig  népe  kiválasztottja.  Az  elmúlt   dott,  mintha  hirtelen  támadt  szélvihar  ráncolná  össze  a
          négy év minden egyes napján ezért tanult, és most végre   felszínt. Hófehér tarajú hullámok indultak meg körkörös
          révbe ért.                                           irányban a partok felé. Aztán a vadász ámuló szemei előtt
           – Őhozzá is szólsz? – kérdezte a főpap. – A Legelsőhöz?  lassan egy csillogó, hófehér gömb emelkedett ki a víz alól,
           – Őhozzá a leggyakrabban. Hiszen ő volt az, akit szemé-  és néhány másodpercig csak lebegett némán a tó felett.
          lyesen jelöltek ki a feladatra az istenek. A legnagyszerűbb   Dathan erős volt, de korántsem ostoba. Pillanatok alatt
          férfi volt mind közül.                               felmérte, hogy bármilyen kemények is az öklei, és jók a
           – Így van – bólintott a főpap. – Fohászkodj is hozzá ren-  fegyverei, ezzel az élőlénnyel soha nem bírna el. Még mie-
          dületlenül!  Huszonnyolc  emberöltő  telt  el  azóta,  hogy   lőtt acélosnak hitt idegei felmondták volna a szolgálatot,
          kiválasztott lett, de az emléke soha nem halványulhat el!  riadtan  megállapította  magában,  hogy  a  tó  szörnyének
           Tyrr megfordult, és besétált a szentélyből nyíló lakószo-  mérete  legalább  négyszer  akkora,  mint  az  ő  kényelmes
          bája  ajtaján.  Mi  pedig  térjünk  vissza  a  csupa  izom   kunyhója, amit bárcsak el sem hagyott volna ma reggel.
          Dathanhoz.                                             A földre dobta az eddig a vállán nyugvó dárdákat, és
                                                               futni kezdett. El akart bújni valahol a növények között, és
                                 * * *
                                                               ott  lapulni  addig,  amíg  a  sosem  látott  rémség  odébbáll.
           Egy meleg, nyári nap történt a rendkívüli esemény.  Amikor azonban néhány méter megtétele után a félelmét
           Dathan  sokáig  aludt  fából  épült  kunyhója  mélyén.   legyőzte  a  kíváncsiság,  és  hátrafordult,  rémülten  vette
          Mivel  előző  este  jóízűen  befalatozott  sült  fácánhúsból,   tudomásul, hogy az a hófehér valami éppen feléje tart.
          telepakolt  gyomorral  jólesett  a  hosszúra  nyúlt  pihenő.   Rohant,  ahogy  csak  az  erejéből  telt.  Nem  messze  egy
          Amikor felébredt, előbb vakarózott kicsit, majd megrázta   sűrű fűzfacsoportot pillantott meg, ahol az ágak a földig
          borzas üstökét, és kikászálódott az illatos füvekből rakott,   hajoltak.  Ez  jó  lesz,  állapította  meg  magában. A  levelek
          szőrmével letakart fekhelye közepéből. Evett valamit, és   mögött könnyű elrejtőzni.
          pár perc múlva már a kunyhó előtt állt bőrcsizmában és   Soha nem érte el a fákat, mert egy láthatatlan erő a föld-
          könnyű ágyékkötőben; a vállán néhány kőhegyű dárdát   re taszította. Elesett, kavics sértette fel a tenyerét. Fel akart
          tartott. Végignézett a napsütötte vidéken, megvető pillan-  ugrani, de akkor egy háló zuhant rá a semmiből, ő pedig
          tással nyugtázta a völgyben szorgoskodó falusiak látvá-  beletekeredett.  Éppen  olyan  volt,  mint  amivel  a  halakat
          nyát, majd elindult, hogy élelmet szerezzen. Bár volt még   fogják  be,  csakhogy  ez  nem  kenderkötélből  készült,
          a kunyhóban némi nyúl- és fácánhús, amit az új szokások   hanem  valami  hideg,  fémes  anyagból,  amely  ráadásul
          szerint füsttel és sóval tartósított, de jól tudta, hogy nem   csípte, szurkálta a bőrét.
          szabad megvárni, amíg mindenből kifogy.                Sötétség borult rá. Valószínűleg elájulhatott, mert arra
           Megkerülte a dombot és a tetején magasodó bazaltszir-  eszmélt,  hogy  valakik  a  magas  fűben  vonszolják  végig.
          teket, majd napnyugat felé vette az irányt, a faluval ellen-  Vergődni kezdett a hálóban, de hiába; képtelen volt kisza-
          tétes irányba. Tudta, hogy messzire elsétálhat teljes biz-  badulni  belőle.  Megpróbálta  hát  szétszakítani,  de  az
          tonságban,  hiszen  most  hosszúak  a  nappalok,  nem  kell   anyag  túl  erősnek  bizonyult,  ráadásul  akárhányszor
          hazasietnie.  Kényelmes  tempóban  baktatott,  és  egy  óra   rámarkolt, a különös háló egyszerűen belecsípett a tenye-
          elteltével már egy széles lapályon járt. A síkságot kisebb-  rébe. Tehetetlen dühében végül üvölteni kezdett, és felké-
          nagyobb facsoportok tarkították, amik között bőven éltek   szült arra, hogy az ismeretlen tavi szörny ebédjévé válik.
          vadállatok.                                            Aztán megálltak, Dathan pedig elhallgatott. Csak akkor
           Már messziről észrevette a különös ragyogást. A gyéren   kezdte  el  kiabálni  megint,  amikor  két  különös  szerzet
          elszórt  fák  takarásában,  a  távolban  valami  csillogott  a   hajolt fölé. Emberszerűek voltak, de kicsit mégis mások.
          napfényben. Éppen úgy, mint ahogy azok a fényes üveg-  Testhez simuló, fekete öltözéket viseltek, a szemeik pedig
          gyöngyök szikráznak, amiket egyszer a felföldi emberek   nagyok voltak, jóval nagyobbak, mint egy emberé.
          tenyerében látott.                                     A férfi folyamatosan üvöltött, amíg hasra nem fordítot-
           A kíváncsisága erősebbnek bizonyult, mint a tervezett   ták. Aztán valamivel a tarkójára csaptak, mire újból rásza-
          vadászat,  így  még  egy  jó  darabig  gyalogolt,  tekintetét  a   kadt a sötét.
          soha  nem  látott  csillogáson  tartva.  Végül  az  ismerős  tó   Amikor  magához  tért,  zúgott  a  feje.  A  fogai  között
          partjára ért, ahová a falu férfijai jártak le halászni tízna-  homok csikordult, hát köpött egyet. Még mindig a fűben
          ponta. Gyakrabban csak azért nem, mert a tó messze esett   feküdt, pontosan ott, ahol leütötték.
          a  falutól,  így  inkább  egyszerre  vittek  haza  egy-egy   Már nem volt a hálóban. Azok a különös emberek, bár-
          nagyobb  adag  zsákmányt.  Most  azonban  nem  volt  itt   miért kapták is el, végül elengedték. Semmit sem értett az
          Dathanon kívül senki.                                egészből, a gondolatai tompák és ködösek voltak. Fájt a
           A  tó  körül  az  egyre  inkább  megsűrűsödő  növényzet   feje az imént rámért ütéstől, de hiába tapogatta a tarkóját
          kitérőkre kényszerítette a férfit, aki így végül elvesztette   és a koponyáját, sehol nem talált sem vért, sem duzzana-
          szem elől a ragyogó pontot. Megállt hát a kavicsos föve-  tot. Úgy tűnt, ahogy tisztul a fejében a homály, a fájdalom
          nyen,  és  kíváncsian  tekingetett  körbe.  A  meleg,  nyári   is elmúlik. Különös dolog így ütni, ismerte el magában.
          napfény  megtört  a  hullámokon,  amelyek  a  zöldeskék   Semmiféle sérülést nem okoztak neki, mégis ártalmatlan-
          víz  enyhe,  hűvös  rothadásszagát  sodorták  felé.  Néhány   ná tették egy pillanat alatt.

          8                                 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online
   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13