Page 12 - lidercfeny_akf_202401
P. 12

XVI. évf. 1. szám, 2024. január                                       Lidércfény amatõr kulturális folyóirat



          De  ki  vagyok  én  és  hogyan  kerültem  ide?  –  kérdezte  a   hogy szervezett társadalomról nem is álmodhattak, de a
          hozzá legközelebb álló hangya felé fordulva, aki épp egy   fajuk fennmaradása érdekében az elmúlt évtizedek során
          másik hangyával viaskodott nagy bőszen.              a hermetikusan lezárt bunkerben kannibál kolónia alakult
           – Hello! Ki vagyok én? Mit keresek itt? – kocogtatta meg a   ki belőlük.
          harcostárs  vállát.  Ebben  a  pillanatban  vette  észre,  hogy   Az éppen most új testben feleszmélő Rezső erről persze
          patkánymancsai és a bunda a karjáról eltűnt. Sőt a karja   mit sem tudhatott. A hozzá legközelebb álló vöröshangya
          egészen átváltozott. Egy hangya karjait látta kinőve a vál-  olyan sebességgel harapta nyakon teljes erőből, hogy kon-
          lából.                                               centrálnia sem volt ideje sem a reinkarnációra, sem a kar-
           –  Ezek  szerint  sikerült!  –  ugrott  örömében  a  levegőbe   mára,  sem  pedig  az  atomfizikára,  ezzel  pedig  minden
          minden másról megfeledkezve.                         előző életében megszerzett tudása a nukleális fegyverke-
           Abban a percben rászegeződött minden hangya tekinte-  zésről örökre a semmibe veszett.
          te.                                                    Wojciech  Czechowski  és  a  mögötte  haladó  kutatócso-
           A hangyapopuláció több mint ötven éven át rekedt itt   port épp abban a pillanatban lépett be a nukleáris fegyve-
          véletlenül, a szellőző pereméről lepotyogva a bunker fog-  reket tároló lengyelországi bunkerbe. Rengeteg egymás-
          ságában. Királynőjük nem volt, a csapdában létező vörös-  sal harcoló vöröshangyát láttak csak mindenütt.
          hangya-kolóniának még a legalapvetőbb életkörülménye-  – Ezek az alsóbbrendű fajok folyton csak kinyírják egymást –
          iket  is  mellőznie  kellett.  Mindezek  hiányában  nem  csak   bökött feléjük fejcsóválva Wojciech.


          R. Harbinger

          Lélekkesztyû







           A  fekete  telivér  tajtékzott,  vágtája  visszhangot  vert  a   elementál újfent hárított, míg társa meglepő sebességgel
          föléjük  boruló  fenyők  árnyékában.  Jules  szinte  szájában   lendült  támadásba.  Elhúzódott  az  első  lövés  elől,  de  a
          érezte  a  boszorkány  vérét;  sosem  járt  még  ilyen  közel   második mellkason találta. A nyílvessző lyukat robbantott
          hozzá.                                               a testébe, és megállította. A boszorkány igézete megtört,
           – Mindjárt ott vagyunk! – kiáltotta Pierre a baljáról.  az  elementál  megrogyott,  és  kezdett  darabokra  hullani.
           Jules felpillantott az út végén omladozó LeBlanc várra.   Jules  úgy  érezte,  semmi  sem  állhatja  útját.  Csakhogy  a
          Szeme villámokat szórt a benne összecsapó forró gyűlö-  másik monstrum áttörte magát társán, testét pernyeként
          lettől  és  hideg  bosszúvágytól.  Ha  nem  vakítja  el  a  düh,   vetve szét minden irányba, majd elsodorta az íjászt, aki
          akkor sem láthatta volna Madeleine-t, a gyönyörű boszor-  ettől eszméletét vesztve dőlt el.
          kányt a vártorony ablakában. A nő figyelte közeledtüket
          megbűvölt, macskáéra emlékeztető szemével. Kecses ajka                       * * *
          gyengéd mosolyra húzódott, mert minden a tervei szerint   – Mi a baj? – kérdezte Marie.
          alakult.                                               Jules kinyitotta szemét, és a közöttük lengedező fűszá-
           A vár kapuja fenyegető szájként ásított a két jövevényre.   lakon át a lány zöld szemébe nézett. Hagyta, hadd járja át
          Ők visszafogták lovaikat, majd Jules azonnal leszökkent,   Marie jáde tekintete, mielőtt válaszolna.
          és tegezéért kapott.                                   – A versenyen gondolkodok.
           – Te maradj itt! – adta parancsba.                    – Ugyan, nem lesz semmi baj! – Marie felkönyökölt. –
           Az Európában tevékenykedő Boszorkány Tanács látno-  Megnyered  a  versenyt,  lenyűgözöd  apámat,  és  áldását
          ka  árulta  el  nekik,  hol  találják  a  boszorkányt,  valamint   adja ránk.
          hogy miféle védelemre számíthatnak. Madeleine akárhol   Jules  mosolyt  erőltetett  arcára.  Órákat  gyakorolt  min-
          szállt  is  meg,  földelementálokat  hívott  életre  testőrség   den nap, és még egyszer sem talált a céltábla közepébe.
          gyanánt.                                               – Ha te mondod, biztosan így lesz.
           – Miért?! – csattant fel Pierre. – Segíthetek!        – Mérget vehetsz rá! És most ha megbocsát, Ambelain
           – Itt maradsz! – felelte Jules. – Ez az én harcom!  úr, haza kell térnem, hogy rendbe szedjem magam a dél-
           Futólépésben rohant át a kapun. Észre sem vette, hogy   utáni verseny előtt.
          rátaposott  egy  szövetbabára.  A  gombszemű  játékszer   Felállt, illedelmesen pukedlizett, és elsietett. Jules le sem
          tompán placcsant alatta, mialatt Jules előkapta nyílvesz-  vette szemét róla. Még hosszú idővel távozását követően
          szőjét, és illesztette. Megcélozta a baloldali elementált, és   is kézzelfoghatónak érezte a lány illatát és látványát.
          lőtt. A behemót lény elsöpörte kardjával a nyílvesszőt, de   Kis  ideig  ejtőzött,  majd  felkerekedett.  Nehéz  szívvel
          még  így  is  megtántorodott  tőle. A  kesztyűtől  származó   tartott  hazafelé  vállára  vetett  mellénnyel,  és  csalódottan
          erő ugyanis nem csak viselőjét járta át, hanem annak fegy-  szemlélte a lépteire váró aljnövényzetet.
          verzetét is.                                           – Szegény férfi, súlyos gond nyomja szívét – búgta egy
           Jules  hangosan  káromkodott,  majd  ismét  lőtt.  Az   hang a fák közül. Jules megtorpant, és az elé lépő gyönyö-



          12                                           www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online
   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17