Page 12 - lidercfeny_akf_202009

XII. évf. 9. szám, 2020. szeptember Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

A tábort üresen találták, úgy látszik, a tank is megjavult, és min- – Nem látsz a szemedtű? Kiüssem?
denki sebesen folytatta az utat. Éppen azon töprengett, mi legyen, A németsége egészen érdekes volt, keleties bájjal szlávosította a
amikor a magyar lerántotta a földre, és a mutatóujját a szája elé kemény német szavakat. Pál elvigyorodott, kaján pimaszsággal.
tette. Aztán a közeli erdősáv felé intett. Most ő is meglátta a három – Kevés vagy te ahhoz, továris!
óvatoskodó embert. Kétségkívül rosszban sántikáltak. A mozgá- Az oroszok összenéztek, Pál ugyanis nem németül, hanem az
suk akár a baromfiól felé tartó rókáé. anyanyelvükön szólt hozzájuk! A magyar előtt álló orosz károm-
– Kússzunk arrébb, nehogy ránk leljenek! – javasolta Pál. kodni kezdett... oroszul, és lélekjelenlétét elveszítve meg akarta
Bólintott, és belenézett a három alakba. Nem angolok voltak, és ütni. A magyar tiszt gyorsabb volt, és a nem kis darab fickó bezu-
nem is franciák. Értetlenül vette tudomásul, hogy oroszok! Mi a hant a mosogatóba...
fenét akarhatnak ezek itt? Amikor egy biztosnak látszó helyre Így kezdődött...
értek, a magyar halkan megszólalt.
– Ezek nem angolok, vagy franciák, hanem oroszok – közölte ...a tovaris tovaszállt Pál parasztlengőjétől, és elterült a földön
szárazon vele. magával rántva egy asztalt, tucatnyi tele és üres poharat, valamint
Elcsodálkozott. Honnan állapította ezt meg? Mégiscsak van az asztal körül ülőket. De kemény fickó volt, máris felpattant, oda
valami képessége? De eljátszotta a meglepettet. se figyelve leütötte az egyik felháborodott vendéget, aki az asztal
– Ezt meg honnan veszi? alól kimászva feléje sújtott, és Pálnak rontott. Csatlakozott hozzá
Pál önelégülten mosolygott. egy társa, aki előzőleg a pohármosóba zuhant fejjel előre, ezért
– Ne feledje, hírszerző vagyok! most vérző arccal, üvöltve támadott. Hiba volt, mert a magyar
Kis ideig habozott. rutinosan kitért előle, és egyszerűen elgáncsolta. A nagytermetű
– Tudja, ez bizalmas, és remélem, úri becsület szavát adja, hogy orosz esésébe beleremegett a vendéglátó helyiség. A másik Iván
az is marad... sem járt jobban, hiába volt erősebb, mint ők ketten együtt, Pál
Kivárt, és ő bólintott. Folytatta. klasszikus jobb horga az állán találta. Valami reccsent, és az orosz
– Anglia szovjet-orosz kapcsolatait kutatom. visszazuhant, ahonnan jött, az iménti asztal romjai közé. A har-
– Itt a nyugati fronton? madik most próbált felállni a helyiség másik végében, ahol Pál
Pál komoran bólintott. leütötte, ő nem volt olyan legény, mint a másik három. Miután
– Ez egy szövevényes mellékszál... sikerült, tarkón akarta vágni a magyart, az elhajolt, és gyomron
Újra az a széles, megnyerő somolygás. ütötte, majd egy jól irányzott rúgással repülni tanította. A fal állí-
– Úgy látszik, ez is ígéretes! totta meg. Sajnos nem tudta elkerülni a fizikai erőszakot, vagyis
Figyelni kezdték az oroszokat. Ő közben Pált is nézte szellem- annak látszatát, mivel a negyedik orosz is felbukkant csatlakozva
szemmel. A magyar mély koncentrálással analizálta a három ala- a társaihoz. Ez volt a legnagyobb böhöm állat. Most rontott be a
kot. A könnyű szellőben megütötte a fülük néhány szófoszlány, helyiségbe az imént elkezdődött verekedés és orosz nyelvű szi-
egyértelműen orosz volt. Ő is tanulmányozni kezdte a három tokszavak hallatán a budiból egyenesen felé. Meglendítette a
embert, akik buzgón ásni kezdtek az elhagyott tábor egy általuk karját, mintha ütne, de csak súrolta az orosz arcát. Mentálisan
kiválasztott pontján. Kíváncsi lett rá, hogy mit keresnek. Amikor ütötte meg, vigyázva, hogy ne tegyen kárt az agyában. Az orosz
meglelte a választ, azt hitte, tévedett. Használt rongyokat? úgy torpant meg, mint a letaglózott barom, aztán eldőlt, maga
A magyar hümmögött mellette, és a fejét csóválta. A trió futólé- alá temetve egy széket, ami szörnyű recsegéssel tört ripityára.
pésben igyekezett az erdősáv felé. Pál feléje fordult. A helyiek a vendéglő másik végébe húzódva bámulták a svédtor-
– Uram, ezek a Wehrmacht ellen kémkednek! Éppen most ásták nát. Emberemlékezet óta nem láttak ekkora hiringet. Biztos volt
ki azokat az olajos rongyokat, amiket gépjavításhoz és fegyver- benne, hogy generációk fogják egymásnak mesélni, hogy mivel
tisztításhoz használtak! kezdődött ebben a faluban a német megszállás. Két hun elvert
– Mire jó az nekik? négy oroszt! Pál odajött hozzá, és elismerően nézett le a földön
– Az olajos rongy információ. Milyen kenőanyagokat használ a fekvő kolosszusra.
sereg, mennyit... Alkalmas-e téli hadviselésre? – Szép ütés volt, barátom!
– Ez miért lenne nekik fontos? Biccentett.
Pál ránézett, többet tudott annál, mint amit kimondott. – Hívjuk a katonai rendészetet! Jobb lesz, ha mi tesszük, mintha
– Oroszországban hosszú a tél... Nem kellene elkapnunk őket? valami buzgó kollaboráns...
Zsibbadtan bólintott.
– De, ha lenne valamilyen fegyverünk! A rendészek már úton voltak, valaki megelőzte őket. Amikor
Pál végigmérte. megérkeztek, ő beszélt, megmutatta a papírjait, és kimagyarázta
– Elég jól verekszem, és ön sem látszik gyengének... Pált, aki egykedvűen várta, miként alakul a sorsa. A hadnagy, aki
a rendészek rangidőse volt, megnyúlt ábrázattal hallgatta.
Követték az oroszokat, azok nem gyanítottak semmit. Pál macs- Különösen az oroszokon döbbent meg. Javasolta neki, hogy a
kaszerű mozgását nehezére esett követni. Őket még egy meglepe- foglyokat azonnal vitesse Berlinbe. Pál ügyében mentális stimulá-
tés érte, amikor egy testes negyedik is csatlakozott hozzájuk. Pál ciót is alkalmazott, ami erősítette a pecsétjei hatását. A tiszt bólo-
húzta a száját, de meg sem torpant. gatott, és intett az embereinek. Odament Pálhoz.
– Keményebb lesz, mint gondoltam – suttogta. – Az ön ügye rendben. A rendészek elkísérik a határig. Onnan
A látszat ellenére a magyar már alig várta a verekedést, egyfoly- már, gondolom, boldogul...
tában nyalogatta a száját, és szakértő pillantásokkal mérte fel Pál leplezetlen érdeklődéssel nézett rá. Bólintása egyszerre volt
leendő ellenfeleit. Ő elhatározta, hogy nem alkalmaz fizikai erő- elismerő és kérdő, de nem szólt semmit. Ő még egyszer beléné-
szakot, megvan a maga módszere erre. A quartet egy közeli falu- zett, ezúttal a zárványba is sikerült. Lenyűgözte, amit ott látott.
ba ment, ami a bázisuk lehetett. Itt késlekedés nélkül betértek a Egy pillanatra belátta az egész ívet, benne olyan világokat, ami-
helység egyetlen fogadójába és ivójába. A magyar tiszt ránézett. nek látványába kissé beleszédült. Ezredévek története volt ott
– Bemegyünk, kamerád? eltemetve, a jövő ködös ígérete pedig, akár a végzet, ott lebegett a
Bólintott. Pál vidáman elindult. Odabenn csak hármat láttak, zárványban. A magyar felállt, hogy kövesse a katonákat. A kezét
ami őt egy kissé megzavarta. Nem úgy Pált, aki nyugodt léptekkel nyújtotta. Kemény, száraz kézfogása volt.
odament az egyik oroszhoz, megvárta, míg az a szájához emeli a – Örülök, hogy megismerhettem, kamerád, viszlát!
poharat, és akkor meglökte. Az orosznak cigányútra ment, köhög- Amikor elengedte a kezét, rutinszerűen kitörölte az arcát Pál
ve, harákolva köpködte a szavakat: emlékezetéből...

12 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online