Page 12 - lidercfeny_akf_202009
P. 12

XII. évf. 9. szám, 2020. szeptember                                    Lidércfény amatõr kulturális folyóirat


          A tábort üresen találták, úgy látszik, a tank is megjavult, és min-  – Nem látsz a szemedtű? Kiüssem?
          denki sebesen folytatta az utat. Éppen azon töprengett, mi legyen,   A németsége egészen érdekes volt, keleties bájjal szlávosította a
          amikor a magyar lerántotta a földre, és a mutatóujját a szája elé   kemény német szavakat. Pál elvigyorodott, kaján pimaszsággal.
          tette. Aztán a közeli erdősáv felé intett. Most ő is meglátta a három   – Kevés vagy te ahhoz, továris!
          óvatoskodó embert. Kétségkívül rosszban sántikáltak. A mozgá-  Az oroszok összenéztek, Pál ugyanis nem németül, hanem az
          suk akár a baromfiól felé tartó rókáé.               anyanyelvükön szólt hozzájuk! A magyar előtt álló orosz károm-
           – Kússzunk arrébb, nehogy ránk leljenek! – javasolta Pál.   kodni kezdett... oroszul, és lélekjelenlétét elveszítve meg akarta
           Bólintott, és belenézett a három alakba. Nem angolok voltak, és   ütni. A magyar tiszt gyorsabb volt, és a nem kis darab fickó bezu-
          nem is franciák. Értetlenül vette tudomásul, hogy oroszok! Mi a   hant a mosogatóba...
          fenét  akarhatnak  ezek  itt?  Amikor  egy  biztosnak  látszó  helyre   Így kezdődött...
          értek, a magyar halkan megszólalt.
           – Ezek nem angolok, vagy franciák, hanem oroszok – közölte   ...a tovaris tovaszállt Pál parasztlengőjétől, és elterült a földön
          szárazon vele.                                       magával rántva egy asztalt, tucatnyi tele és üres poharat, valamint
           Elcsodálkozott.  Honnan  állapította  ezt  meg?  Mégiscsak  van   az asztal körül ülőket. De kemény fickó volt, máris felpattant, oda
          valami képessége? De eljátszotta a meglepettet.      se figyelve leütötte az egyik felháborodott vendéget, aki az asztal
           – Ezt meg honnan veszi?                             alól kimászva feléje sújtott, és Pálnak rontott. Csatlakozott hozzá
           Pál önelégülten mosolygott.                         egy társa, aki előzőleg a pohármosóba zuhant fejjel előre, ezért
           – Ne feledje, hírszerző vagyok!                     most  vérző  arccal,  üvöltve  támadott.  Hiba  volt,  mert  a  magyar
           Kis ideig habozott.                                 rutinosan kitért előle, és egyszerűen elgáncsolta. A nagytermetű
           – Tudja, ez bizalmas, és remélem, úri becsület szavát adja, hogy   orosz esésébe beleremegett a vendéglátó helyiség. A másik Iván
          az is marad...                                       sem  járt  jobban,  hiába  volt  erősebb,  mint  ők  ketten  együtt,  Pál
           Kivárt, és ő bólintott. Folytatta.                  klasszikus jobb horga az állán találta. Valami reccsent, és az orosz
           – Anglia szovjet-orosz kapcsolatait kutatom.        visszazuhant, ahonnan jött, az iménti asztal romjai közé. A har-
           – Itt a nyugati fronton?                            madik most próbált felállni a helyiség másik végében, ahol Pál
           Pál komoran bólintott.                              leütötte, ő nem volt olyan legény, mint a másik három. Miután
           – Ez egy szövevényes mellékszál...                  sikerült, tarkón akarta vágni a magyart, az elhajolt, és gyomron
           Újra az a széles, megnyerő somolygás.               ütötte, majd egy jól irányzott rúgással repülni tanította. A fal állí-
           – Úgy látszik, ez is ígéretes!                      totta meg. Sajnos nem tudta elkerülni a fizikai erőszakot, vagyis
           Figyelni kezdték az oroszokat. Ő közben Pált is nézte szellem-  annak látszatát, mivel a negyedik orosz is felbukkant csatlakozva
          szemmel. A magyar mély koncentrálással analizálta a három ala-  a társaihoz. Ez volt a legnagyobb böhöm állat. Most rontott be a
          kot. A könnyű szellőben megütötte a fülük néhány szófoszlány,   helyiségbe az imént elkezdődött verekedés és orosz nyelvű szi-
          egyértelműen  orosz  volt.  Ő  is  tanulmányozni  kezdte  a  három   tokszavak  hallatán  a  budiból  egyenesen  felé.  Meglendítette  a
          embert, akik buzgón ásni kezdtek az elhagyott tábor egy általuk   karját,  mintha  ütne,  de  csak  súrolta  az  orosz  arcát.  Mentálisan
          kiválasztott pontján. Kíváncsi lett rá, hogy mit keresnek. Amikor   ütötte meg, vigyázva, hogy ne tegyen kárt az agyában. Az orosz
          meglelte  a  választ,  azt  hitte,  tévedett.  Használt  rongyokat?   úgy  torpant  meg,  mint  a  letaglózott  barom,  aztán  eldőlt,  maga
          A magyar hümmögött mellette, és a fejét csóválta. A trió futólé-  alá  temetve  egy  széket,  ami  szörnyű  recsegéssel  tört  ripityára.
          pésben igyekezett az erdősáv felé. Pál feléje fordult.  A helyiek a vendéglő másik végébe húzódva bámulták a svédtor-
           – Uram, ezek a Wehrmacht ellen kémkednek! Éppen most ásták   nát. Emberemlékezet óta nem láttak ekkora hiringet. Biztos volt
          ki azokat az olajos rongyokat, amiket gépjavításhoz és fegyver-  benne, hogy generációk fogják egymásnak mesélni, hogy mivel
          tisztításhoz használtak!                             kezdődött  ebben  a  faluban  a  német  megszállás.  Két  hun  elvert
           – Mire jó az nekik?                                 négy oroszt! Pál odajött hozzá, és elismerően nézett le a földön
           – Az olajos rongy információ. Milyen kenőanyagokat használ a   fekvő kolosszusra.
          sereg, mennyit... Alkalmas-e téli hadviselésre?        – Szép ütés volt, barátom!
           – Ez miért lenne nekik fontos?                        Biccentett.
           Pál ránézett, többet tudott annál, mint amit kimondott.  – Hívjuk a katonai rendészetet! Jobb lesz, ha mi tesszük, mintha
           – Oroszországban hosszú a tél... Nem kellene elkapnunk őket?  valami buzgó kollaboráns...
           Zsibbadtan bólintott.
           – De, ha lenne valamilyen fegyverünk!                 A rendészek már úton voltak, valaki megelőzte őket. Amikor
           Pál végigmérte.                                     megérkeztek, ő beszélt, megmutatta a papírjait, és kimagyarázta
           – Elég jól verekszem, és ön sem látszik gyengének...  Pált, aki egykedvűen várta, miként alakul a sorsa. A hadnagy, aki
                                                               a  rendészek  rangidőse  volt,  megnyúlt  ábrázattal  hallgatta.
           Követték az oroszokat, azok nem gyanítottak semmit. Pál macs-  Különösen  az  oroszokon  döbbent  meg.  Javasolta  neki,  hogy  a
          kaszerű mozgását nehezére esett követni. Őket még egy meglepe-  foglyokat azonnal vitesse Berlinbe. Pál ügyében mentális stimulá-
          tés érte, amikor egy testes negyedik is csatlakozott hozzájuk. Pál   ciót is alkalmazott, ami erősítette a pecsétjei hatását. A tiszt bólo-
          húzta a száját, de meg sem torpant.                  gatott, és intett az embereinek. Odament Pálhoz.
           – Keményebb lesz, mint gondoltam – suttogta.          – Az ön ügye rendben. A rendészek elkísérik a határig. Onnan
           A látszat ellenére a magyar már alig várta a verekedést, egyfoly-  már, gondolom, boldogul...
          tában  nyalogatta  a  száját,  és  szakértő  pillantásokkal  mérte  fel   Pál leplezetlen érdeklődéssel nézett rá. Bólintása egyszerre volt
          leendő ellenfeleit. Ő elhatározta, hogy nem alkalmaz fizikai erő-  elismerő és kérdő, de nem szólt semmit. Ő még egyszer beléné-
          szakot, megvan a maga módszere erre. A quartet egy közeli falu-  zett, ezúttal a zárványba is sikerült. Lenyűgözte, amit ott látott.
          ba ment, ami a bázisuk lehetett. Itt késlekedés nélkül betértek a   Egy pillanatra belátta az egész ívet, benne olyan világokat, ami-
          helység egyetlen fogadójába és ivójába. A magyar tiszt ránézett.  nek  látványába  kissé  beleszédült.  Ezredévek  története  volt  ott
           – Bemegyünk, kamerád?                               eltemetve, a jövő ködös ígérete pedig, akár a végzet, ott lebegett a
           Bólintott.  Pál  vidáman  elindult.  Odabenn  csak  hármat  láttak,   zárványban. A magyar felállt, hogy kövesse a katonákat. A kezét
          ami őt egy kissé megzavarta. Nem úgy Pált, aki nyugodt léptekkel   nyújtotta. Kemény, száraz kézfogása volt.
          odament az egyik oroszhoz, megvárta, míg az a szájához emeli a   – Örülök, hogy megismerhettem, kamerád, viszlát!
          poharat, és akkor meglökte. Az orosznak cigányútra ment, köhög-  Amikor elengedte a kezét, rutinszerűen kitörölte az arcát Pál
          ve, harákolva köpködte a szavakat:                   emlékezetéből...

          12                                www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online
   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17