Page 9 - lidercfeny_akf_202001
P. 9

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                       XII. évf. 1. szám, 2020. január


       kosakati


       Váci utcán, Váci utcán...







        A  szokásos  útvonalon  ment  ma  is  hazafelé.  Leszállt  az   Lemondva  az  apró  kis  kalandról  lelassította  lépteit.
       Erzsébet-hídnál és elindult a Váci utcán.             Jóformán csak andalgott. A szokatlan tempó figyelmetlenné
        A Deák térhez közel, egy mellékutcában lakott, de a Váci   tette, a lábára lépett egy embernek.
       utcát  nem  szívesen  hagyta  volna  ki.  Szeretett  végigmenni  a   – Na, még ez is! Menj haza, vén majom! – mondta magának.
       nyüzsgő  belvároson.  Élvezte,  ahogy  ügyesen  kormányozva   Átvágott a Deák téren. Megtorpant. A mézszínhajú nő épp
       lépteit gyorsan suhant a sűrű tömegben. Soha nem lépett sen-  most fordult be abba az utcába, ahol ő lakott. Furcsa érzést
       kinek a lábára, nem ütközött össze senkivel, nem szorították a   keltett  benne  az,  hogy  andalgása  ellenére  a  kettejük  közti
       falhoz,  nem  sodorták  el.  Magában  ezt  úgy  nevezte,  hogy   távolság  nem  nőtt  meg,  nem  is  csökkent,  változatlanul  tíz
       „áthatolok,  mint  kés  a  vajon”.  Ez  amolyan  hobbi-féle  volt   méter maradt.
       nála, talán mánia. Katonaember volt; ezredes. Nem volt még   – Ez már aztán sok! – dörmögte, és meggyorsította a lépteit.
       öreg,  de  már  fiatal  sem,  mégis  ragaszkodott  ehhez  a  kicsit   A nő is sietősebbre fogta.
       gyermeteg, mindennapi szertartáshoz.                   Az ezredes most már dühös volt, a kudarc elrontotta napi
        Katonás,  szabályos,  gyors léptekkel haladt.  Közben szinte   kedvenc szórakozását, a kíváncsiságát sem tudta kielégíteni,
       magától  előjött  a  régi,  kedves  kis  dallam;  Váci  utcán,  Váci   nem látta a nő arcát, csodálatos képessége, az „áthatolni, mint
       utcán… Szinte mindig ezt dúdolta magában egészen a Deák   kés a vajon” is cserbenhagyta, ráadásul lóg a nyelve. Szeretett
       térig. A  felesége  nagyon  utálta  ezt  a  dalt,  meg  a  Váci  utcai   volna már otthon lenni és elfelejteni az egészet.
       séta-mániát is. Nem is tartott sokáig a házasság. Az asszony   A  nő  csak  ment  előtte  az  utcán,  mintha  vezetné,  ő  pedig
       először csak a Váci utcát kifogásolta, aztán már semmi sem   utána, egyszerűen azért, mert arra vezetett az útja hazafelé.
       volt jó neki, ami az ezredessel kapcsolatos. Egy napon aztán   A  nő  megállt  a  ház  előtt,  amelyikben  ő  lakott.  Táskájából
       összecsomagolt, és elköltözött a gyerekkel együtt.    elővett valamit, megnézte, visszatette, aztán belépett a kapun.
        – Váci utcán, Váci utcán… – dudorászott az ezredes. Éppen   – Na, ez már sok! Úgy megy előttem, mintha zsinóron húz-
       a virágárus standja előtt ment, amikor észrevett a tömegben   nák egy hátam mögötti tükör segítségével. Olyan ez, mint egy
       egy fiatal nőt. Úgy tíz méterrel mehetett előtte. Magas volt,   fordított tükör. Előttem mozog pontosan tíz méterrel, mindig
       karcsú  és  méz-szőke,  hosszú  haj  omlott  a  vállára.  Nagyon   pontosan olyan sebességgel, mint én. Mi lehet ez? Talán egy
       szép  járása  volt.  Viszonylag  gyorsan  ment,  mégis  kecsesen,   mogyorónyi kamera lebegett mögöttem végig, ami őt irányí-
       nőiesen. Nem trappolt, mint sokan a fiatalok közül.   totta?
        – Váci utcán, Váci utcán… – dudorászott az ezredes.   –  Pont  abba  a  házba  ment  be,  amelyikben  én  lakom…  ez
        – De jó lenne az arcát is látni! – gondolta. Nem mintha ki   sem lehet véletlen…
       akarnék kezdeni vele, de ilyen gyönyörű haj, ilyen gyönyörű   Tétován  belépett  a  kapun.  Hallotta  a  nő  lépéseit,  ahogy
       mozgás… gyönyörű lehet az arca is.                    megy fel a lépcsőn.
        Katonaember lévén szerette, ha a dolgok teljesen rendben   – Vajon hányadikra megy? – megállt hallgatózni.
       vannak, kerek, rendezett egységet alkotnak, tehát aki hátulról   A lépések is elhallgattak… Az ezredes várt… Nem hallott
       szép, annak elölről is szépnek kell lennie. Felébredt benne a   semmit… Elunta… Lassan elindult felfelé a lépcsőn. Újra hal-
       kíváncsiság és rákapcsolt.                            lotta a nő lépéseit… felfelé a lépcsőn.
        –  Megpróbálom  lehagyni,  aztán  a  könyvesbolt  előtt  majd   Most nem a léptei, hanem a gondolatai gyorsultak fel… Ez
       megállok, mintha a kirakatot nézném, megfordulok, és látni   a tíz méter… Hogy lehet ezt így betartani? Milyen technika
       fogom  az  arcát…  –  gondolta,  és  megszaporázta  a  lépteit.   kell  ehhez?  Kémkedés?  De  ki?  Ki  ellen?  És  miért  pont  tíz
       Igyekezett a szokásosnál is gyorsabban haladni. Már csak két   méter?
       háznyira van a könyvesbolt…                            Eszébe  jutottak  azok  a  kis  fel-  és  eltűnő  tisztázatlan  pon-
        –  Jó  lesz  sietni!  Jó  lesz,  ha  még  egy  kicsit  gyorsítok…   tocskák a radarképernyőn, amikről nem kellett jelentést írni.
       Gyerünk, öregem, na, mi lesz, öregem…?                 – Technikai gyerekcipő! – mondták rá mindig.
        – Váci utcán, Váci utcán… – dudorászta, de ez már nem a   – Túl sok fantasztikus regényt olvasol! – mondta a tábornok
       szokott, jókedvű dudorászás volt, hanem inkább csak mérges   sokadszor, amikor megpróbálta szóba hozni.
       morgás.  Akárhogy  is  igyekezett,  a  távolság  nem  csökkent.   – Ki lehet ez a nő? A belső elhárítás küldte? Talán külföldi
       A  tíz  méter  tíz  méter  maradt,  pedig  a  könyvesbolt  már   hírszerző? Nem, az nem lehet! Vagy kilenc méterről lőnének
       nagyon közel volt.                                    le,  vagy  tizenegyről  fényképeznének.  De  ez  az  állandó  tíz
        –  Na,  lőttek  a  tervemnek!  A  kirakatnál  már  nem  tudom   méter…  Földönkívüliek!…  Csak  ez  lehet  a  megoldás…  Ha
       megnézni az arcát!                                    még a tábornoknak is a szájába tudták adni azt a kifejezést,
        Gyorsított,  gyorsított,  de  a  távolság  nem  csökkent,  a  tíz   hogy  „technikai  gyerekcipő”,  amit  egyébként  nem  is  tudna
       méter tíz méter maradt.                               hibátlanul kiejteni…ch…
        – Hát miféle nő ez? Nem áll meg egyetlen kirakatnál sem   Félig kíváncsian, félig megadóan elindult felfelé a lépcsőn.
       nézelődni?  Nem  fordítja  el  a  fejét,  hogy  odanézzen  valami   Már meg sem lepődött, amikor látta, hogy a nő becsönget az
       érdekes látnivalóra? Úgy megy, mint egy gép, szépen, szabá-  ő ajtaján.
       lyosan, gyorsan és hatékonyan…                         – Kit keres? – kérdezte fáradt, megtört hangon.
        – Már vége az utcának, de nem sikerült lehagynom.     A nő egy lassú, kecses mozdulattal megfordult.
        – Ej, öreg harcos, menj haza, fújd ki magad, ne loholj te már   – Szia, apa! Igaz, hogy évek óta nem találkoztunk, de azért
       nők után!                                             nem kellene úgy nézned rám, mint egy marslakóra!

       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                            9
   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14