Page 9 - lidercfeny_akf_202206

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XIV. évf. 6. szám, 2022. június

méter magassága, és borostája sármossá tette, de haja kísértette. Őrlődött. Van úgy, hogy a múlt felemészti az
csapzott és zsíros volt, ősz hajszálai elárulták korát, s embert, ha képtelen szembe nézni vele, ha nem tud csak
vékony, csontos arcán az elfásultság jelei bontakoztak ki. egyszerűen emlékezni, helyette folyton-folyvást újraéli.
Régebben pödrött bajuszt hordott, újabban viszont boros- Fontos, hogy a mában éljünk, a múlton tépelődés miatt
tát. Gondolatai álomvilágba csalogatták, ahol kiegyensú- szorongunk, a jövőn aggodalmaskodunk. Egyedül a jelen-
lyozott és maradéktalanul boldog ember életét élte, de a ben való gondolkodásmód visz előre. Jávorcsik ezeket
rideg valóság visszarántotta a jelenbe: lassan készülődnie mind végigjáratta fejében és kicsit megnyugodott, végre
kellett, különben elkésik a munkából. sikerült összpontosítania a munkára.
Minden reggel lavórban mosdott, egészen addig, míg Bonyolult számításokat végzett, és ellátta egyéb operá-
annyira koszos nem lett a víz, hogy már átlátni sem lehe- tori teendőit is. Az ábrándozást meghagyta az ebédszü-
tett rajta. Így történt a ruházkodással is, szakadt, rongyos netre. Pontban délben a gyár ebédlőjében csontlevest
göncöket hordott őfukarsága. Hiába volt igényes öltözék kanalazott, és tarhonyás csirkét fogyasztott másodiknak
a szekrényében, mégsem viselte. Ragaszkodott az olcsó savanyú uborkával. Éhes gyomrát lassan, jóízűen megtöl-
igénytelenséghez, ám mivel legserényebb, legügyesebb tötte. Remekül főztek és baráti árban volt az étel.
mérnöke volt a cégnek, a vezetőség elnézte küllemének Legszívesebben hétvégén is itt kosztolna, ha tehetné.
hibáit. A mai naphoz a legkevésbé sem volt kedve, szíve Eszébe jutott, hogy felkeresi volt kedvesét és elbeszélget
szerint átaludta volna az egész délelőttöt, ám hívta a köte- vele, de aztán elvetette ezt a bizarr ötletet.
lesség így megemberelte magát. Letisztálkodott, majd Őrültség lenne! – fortyogott magában.
rendbe hozta zsíros séróját, amely bosszantóan sűrű volt, Ebéd után az igazgató magához rendelte és megdicsérte
mint a kefe, majdhogynem belecsorbult a fésűje. precíz munkáját. Jávorcsik csak pislogott, régen történt,
Nekikezdett a reggelinek, kifejezetten szerette az abált hogy ennyire elégedettek legyenek vele, főleg, hogy a kon-
szalonnát, a paradicsomot, az enyhén csípős zöldpapri- centrálás nehezebben ment a mai délelőttön. Óvatosan
kát, illetve az elmaradhatatlan fűszert, a tengeri sót. megkérdezte Perge urat, hogy várható-e a szokásoson túli
Étkezés után kávét kortyolgatott csöndesen, mellé elszívta fizetésemelés, mire az a válasz érkezett, hogyha továbbra is
első Fecskéjét, és ahogy felállt az asztaltól, kissé megszé- ennyire jól dolgozik, kaphat prémiumot is. A gépész moso-
dült, ezért pár pillanatig a széknek támaszkodott. lyogva fogadta a jó hírt, hisz akkor el tud menni nyaralni.
Időközben kivilágosodott, a nap sugarai végigszántottak Egy ideje vágyott már hegyvidékre. Az alföld puszta látvá-
a gépész rozoga és enyhén koszos, poros ablakán. A nya is szép, de a hegyekhez, az áldott hegyekhez kívánko-
hidegre való tekintettel vastagabb cipőt, sálat, sapkát és zott minden porcikája, szinte beleborzongott. Sok évvel
kesztyűt húzott fel, majd lustán magára terítette kabátját. ezelőtt Mátrabércen töltötte kétheti szabadságát, amely
Kerékpárral járt munkába, körülbelül húsz perc volt az út, magával ragadta, odavágyódott. Így töprengett magában:
kényelmesebb, mint gyalog és egy kicsit megmozgathatta Be jó volna, drága Istenem, újra ott sétálgatni, a kisvo-
elnyűtt végtagjait. Útközben belefutott néhány ismerősé- natra felülni, utazni a messzeségbe, füstkarikákat eregetni
be, akiknek messziről integetett. Autót nem akart tartani, közben, és nézni, ahogyan a nap lebukik a hegy mögé!
arra is, mint minden egyébre, sajnálta a pénzt. Óvatosan, Feléledt benne a kalandvágy, kívánta a környezetválto-
lassan tudott haladni, mert csúszott az út, és nem szeretett zást, hirtelen egyfajta boldogságot érzett, katartikus
volna orra esni. Ahogy tekert, lassan a gyár sziluettje élményben összpontosultak lelkének rezgőszálai. A
kirajzolódott előtte. Szinte sohasem késett, most is percre műszak hamar eltelt ténykedései forgatagában. Szorgosan
pontosan megérkezett, járművét nagy műgonddal lezárta, dolgozott, mint a hangya, mindent időre teljesített, sőt a
majd komótosan besétált, s aláírta a jelenléti ívet. A portás másnapi munka egy részét is elvégezte. Délután négyet
intett kezével, és a gépész hogyléte felől érdeklődött. ütött az óra. Elégedett mosoly terült el az arcán, ennyire jó
Válaszul motyogott valamit az orra alatt, majd továbbin- napja már régen volt. Letisztálkodott a zuhanyfülkében,
dult rendeltetési helyére. A gyárban főleg háztartási esz- belebújt utcai ruhájába és magabiztos léptekkel elhagyta
közöket készítettek nagy szorgalommal. Beviharzott és a az épületet. Úgy döntött, betér az otthonától nem messzi-
vezető üdvözölte őt: re található, Pompa névre hallgató takaros, ízlésesen
– Jó reggelt, Jávorcsik! Mondja, kipihente magát? Kissé berendezett kávéház és étterembe, és megengedi magá-
fáradtnak tűnik. nak a hosszúlépést, meg egy csésze gőzölgő feketét. A
– Igen, köszönöm, csak ma valahogy jóval korábban jött fiatal felszolgáló hölgy világosbarna vállig érő haja, szép
a reggel, mint ahogyan vártam – ingatta fejét. formás mellei – amelyek kissé kibuggyantak lenge öltöze-
– Sebaj, szedje össze magát, új nap, új lehetőségek! téből –, cseles feneke, igéző bociszemei, valamint kellemes
Hasznos munkát! – Azzal kétfelé váltak útjaik. hangja elkápráztatta őt.
A Madórában az volt a szokás, hogy mindenki magá- – Parancsol még valamit, uram? – kérdezte mosolyogva
zott mindenkit. A dohányzó felé vette útját, és mielőtt a nő.
nekikezdett volna a mai napnak, elszívta második cigaret- – Köszönöm, mást nem kérek, csak a számlát – biccen-
táját. A munkások többsége szeretett iszogatni műszak tett fejével Jávorcsik és ő is elmosolyodott.
után, viszont neki csak a bagó és a kávé kellett. Évente Az élet miértjein és mikéntjein merengett. A pincérnő
néhány alkalommal ivott alkoholt, akkor is általában egy, kézmozdulatokkal és újabb mosollyal tudtára adta, hogy
esetleg kettő hosszúlépést, semmi mást. Délelőtt alig bírt szimpatizál vele. Egy magabiztos férfi már elkérte volna a
összpontosítani, figyelmét elterelte a magányosság terhe, telefonszámát, vagy legalább megkérdezte volna a nevét,
a nőkkel megélt kudarcai, a menekülési vágy abból az de ő nem tette. Jávorcsik képzelgett, és lassan döntögette
állandósult, szürke egyhangúságból, ami már évek óta magába a kellemesen száraz fröccsöt, majd kávéjához

Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu 9