Page 9 - lidercfeny_akf_202001

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XII. évf. 1. szám, 2020. január

kosakati

Váci utcán, Váci utcán...

A szokásos útvonalon ment ma is hazafelé. Leszállt az Lemondva az apró kis kalandról lelassította lépteit.
Erzsébet-hídnál és elindult a Váci utcán. Jóformán csak andalgott. A szokatlan tempó figyelmetlenné
A Deák térhez közel, egy mellékutcában lakott, de a Váci tette, a lábára lépett egy embernek.
utcát nem szívesen hagyta volna ki. Szeretett végigmenni a – Na, még ez is! Menj haza, vén majom! – mondta magának.
nyüzsgő belvároson. Élvezte, ahogy ügyesen kormányozva Átvágott a Deák téren. Megtorpant. A mézszínhajú nő épp
lépteit gyorsan suhant a sűrű tömegben. Soha nem lépett sen- most fordult be abba az utcába, ahol ő lakott. Furcsa érzést
kinek a lábára, nem ütközött össze senkivel, nem szorították a keltett benne az, hogy andalgása ellenére a kettejük közti
falhoz, nem sodorták el. Magában ezt úgy nevezte, hogy távolság nem nőtt meg, nem is csökkent, változatlanul tíz
„áthatolok, mint kés a vajon”. Ez amolyan hobbi-féle volt méter maradt.
nála, talán mánia. Katonaember volt; ezredes. Nem volt még – Ez már aztán sok! – dörmögte, és meggyorsította a lépteit.
öreg, de már fiatal sem, mégis ragaszkodott ehhez a kicsit A nő is sietősebbre fogta.
gyermeteg, mindennapi szertartáshoz. Az ezredes most már dühös volt, a kudarc elrontotta napi
Katonás, szabályos, gyors léptekkel haladt. Közben szinte kedvenc szórakozását, a kíváncsiságát sem tudta kielégíteni,
magától előjött a régi, kedves kis dallam; Váci utcán, Váci nem látta a nő arcát, csodálatos képessége, az „áthatolni, mint
utcán… Szinte mindig ezt dúdolta magában egészen a Deák kés a vajon” is cserbenhagyta, ráadásul lóg a nyelve. Szeretett
térig. A felesége nagyon utálta ezt a dalt, meg a Váci utcai volna már otthon lenni és elfelejteni az egészet.
séta-mániát is. Nem is tartott sokáig a házasság. Az asszony A nő csak ment előtte az utcán, mintha vezetné, ő pedig
először csak a Váci utcát kifogásolta, aztán már semmi sem utána, egyszerűen azért, mert arra vezetett az útja hazafelé.
volt jó neki, ami az ezredessel kapcsolatos. Egy napon aztán A nő megállt a ház előtt, amelyikben ő lakott. Táskájából
összecsomagolt, és elköltözött a gyerekkel együtt. elővett valamit, megnézte, visszatette, aztán belépett a kapun.
– Váci utcán, Váci utcán… – dudorászott az ezredes. Éppen – Na, ez már sok! Úgy megy előttem, mintha zsinóron húz-
a virágárus standja előtt ment, amikor észrevett a tömegben nák egy hátam mögötti tükör segítségével. Olyan ez, mint egy
egy fiatal nőt. Úgy tíz méterrel mehetett előtte. Magas volt, fordított tükör. Előttem mozog pontosan tíz méterrel, mindig
karcsú és méz-szőke, hosszú haj omlott a vállára. Nagyon pontosan olyan sebességgel, mint én. Mi lehet ez? Talán egy
szép járása volt. Viszonylag gyorsan ment, mégis kecsesen, mogyorónyi kamera lebegett mögöttem végig, ami őt irányí-
nőiesen. Nem trappolt, mint sokan a fiatalok közül. totta?
– Váci utcán, Váci utcán… – dudorászott az ezredes. – Pont abba a házba ment be, amelyikben én lakom… ez
– De jó lenne az arcát is látni! – gondolta. Nem mintha ki sem lehet véletlen…
akarnék kezdeni vele, de ilyen gyönyörű haj, ilyen gyönyörű Tétován belépett a kapun. Hallotta a nő lépéseit, ahogy
mozgás… gyönyörű lehet az arca is. megy fel a lépcsőn.
Katonaember lévén szerette, ha a dolgok teljesen rendben – Vajon hányadikra megy? – megállt hallgatózni.
vannak, kerek, rendezett egységet alkotnak, tehát aki hátulról A lépések is elhallgattak… Az ezredes várt… Nem hallott
szép, annak elölről is szépnek kell lennie. Felébredt benne a semmit… Elunta… Lassan elindult felfelé a lépcsőn. Újra hal-
kíváncsiság és rákapcsolt. lotta a nő lépéseit… felfelé a lépcsőn.
– Megpróbálom lehagyni, aztán a könyvesbolt előtt majd Most nem a léptei, hanem a gondolatai gyorsultak fel… Ez
megállok, mintha a kirakatot nézném, megfordulok, és látni a tíz méter… Hogy lehet ezt így betartani? Milyen technika
fogom az arcát… – gondolta, és megszaporázta a lépteit. kell ehhez? Kémkedés? De ki? Ki ellen? És miért pont tíz
Igyekezett a szokásosnál is gyorsabban haladni. Már csak két méter?
háznyira van a könyvesbolt… Eszébe jutottak azok a kis fel- és eltűnő tisztázatlan pon-
– Jó lesz sietni! Jó lesz, ha még egy kicsit gyorsítok… tocskák a radarképernyőn, amikről nem kellett jelentést írni.
Gyerünk, öregem, na, mi lesz, öregem…? – Technikai gyerekcipő! – mondták rá mindig.
– Váci utcán, Váci utcán… – dudorászta, de ez már nem a – Túl sok fantasztikus regényt olvasol! – mondta a tábornok
szokott, jókedvű dudorászás volt, hanem inkább csak mérges sokadszor, amikor megpróbálta szóba hozni.
morgás. Akárhogy is igyekezett, a távolság nem csökkent. – Ki lehet ez a nő? A belső elhárítás küldte? Talán külföldi
A tíz méter tíz méter maradt, pedig a könyvesbolt már hírszerző? Nem, az nem lehet! Vagy kilenc méterről lőnének
nagyon közel volt. le, vagy tizenegyről fényképeznének. De ez az állandó tíz
– Na, lőttek a tervemnek! A kirakatnál már nem tudom méter… Földönkívüliek!… Csak ez lehet a megoldás… Ha
megnézni az arcát! még a tábornoknak is a szájába tudták adni azt a kifejezést,
Gyorsított, gyorsított, de a távolság nem csökkent, a tíz hogy „technikai gyerekcipő”, amit egyébként nem is tudna
méter tíz méter maradt. hibátlanul kiejteni…ch…
– Hát miféle nő ez? Nem áll meg egyetlen kirakatnál sem Félig kíváncsian, félig megadóan elindult felfelé a lépcsőn.
nézelődni? Nem fordítja el a fejét, hogy odanézzen valami Már meg sem lepődött, amikor látta, hogy a nő becsönget az
érdekes látnivalóra? Úgy megy, mint egy gép, szépen, szabá- ő ajtaján.
lyosan, gyorsan és hatékonyan… – Kit keres? – kérdezte fáradt, megtört hangon.
– Már vége az utcának, de nem sikerült lehagynom. A nő egy lassú, kecses mozdulattal megfordult.
– Ej, öreg harcos, menj haza, fújd ki magad, ne loholj te már – Szia, apa! Igaz, hogy évek óta nem találkoztunk, de azért
nők után! nem kellene úgy nézned rám, mint egy marslakóra!

Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu 9