Page 9 - lidercfeny_akf_202002

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XII. évf. 2. szám, 2020. február

kosakati

Koncertfelvétel

„Kedves Nagyi! anyuék el akarnak válni, csak nem tudják, hogyan mondják el
Remélem, levelem jó egészségben talál. Azt ígérted a múltkor, hogy nekem? Apa és anya már legalább két hete egy szót sem szólnak
eljössz a születésnapomra, és akkor nálunk töltesz néhány napot. egymáshoz. Előtte legalább veszekedtek. Az még valamivel jobb
A születésnapom még messze van, de mégis arra kérlek, utazz ide most! volt.
Tudod, úgy érzem, valami nincs rendben nálunk. Nem vagyok biztos a – Miért veszekedtek?
dolgomban, ezért is kérem a segítséged. Apához és anyához nem fordul- – Apa egyik este hazajött és éhes volt. Mielőtt bezárkózott
hatok ezzel a problémával, mert éppen velük van valami, amit én nem volna a szobájába a videóval és a telefonnal, vacsorázni szeretett
értek. Ide a Te rámenős egyéniséged és tekintélyed kell! Te talán ki volna. Anya viszont aznap nem főzött semmit, sőt a hűtő is üres
tudod szedni belőlük, hogy mi történt, hogy mi van velük. volt, be sem vásárolt. Nagy kiabálást csaptak, de az a csetepaté
Gyere mielőbb! még mindig jobb volt, mint ez a nagy némaság.
Sokszor csókol unokád: Lili. – Nyugodj meg, Lili, megpróbálom kideríteni, hogy mi a hely-
zet. Velem talán szóba állnak…
U.i. Ne áruld el, hogy én hívtalak, csak gyere és találj ki valamit!” Lili kicsit megnyugodott nagyanyja szavaitól.
– Nagyikám! Itt a kulcsom, te csak menj egyenesen haza, hátha
tudsz beszélni velük, amíg én nem vagyok ott, én még gyorsan
bevásárolok. Otthon találkozunk.
Margaret már másnap reggel vonatra ült. Hajtotta a kíváncsi-
ság és az aggodalom. Lili tehát elment bevásárolni. Az utóbbi egy hónap alatt már
Lili korábban eljött az iskolából, sietett a vasútállomásra egész jól belejött a háztartásba. Mióta anyja nem törődik semmi-
Margaret elé. Már alig várta, hogy alaposan kipanaszkodhassa vel, Lilire maradt a bevásárlás, a főzés, a mosás, a takarítás,
magát. Nem sokáig kellett várakoznia a pályaudvaron, hamaro- szóval minden. Hamar kitapasztalta, hogy az üzletekben mikor
san feltűnt a tömegben Margaret ismerős alakja. Visszafogott, mit érdemes vásárolni. Esténként már egész ehető dolgokat
szerény eleganciával öltözött, kissé őszülő, hatvan körüli hozott össze. Nagyon bántotta, hogy a szülei szinte észre sem
asszony, vidám kis kalappal a fején, kedves mosollyal az arcán. vették erőfeszítéseit, igyekezetét nem nagyon értékelték, szó
Elébe szaladó unokája kezébe nyomta az egyik csomagját, és nélkül elfogadták. Abban reménykedett, hogy nagyanyja most
máris a lényegre tért. legalább egy időre felmenti a házi-robot alól, sőt talán már ma
– Szóval holdkóros mind a kettő? este lesz valami igazi rendes vacsora.
– Igen. És mindig leráznak, ha megpróbálok kérdezni valamit. Margaret körülnézett a házban.
Apa egész nap a munkája után jár, ha végre hazakeveredik, csak Hát, elég nagy a rendetlenség – gondolta. – Persze nem is
bekap valamit, aztán bezárkózik a szobájába. Reggelig ki sem csoda. Szegény kis Lili még csak tizenkét éves. Hogyan is bírná
nagyon jön. rendben tartani ezt a nagy házat egyedül? Ez Laura feladata
– És anyád? lenne. Jaj, Laura! Laura! Mindig olyan ügyes háziasszony voltál.
– Még rosszabb. Órákat tölt a fürdőszobában, ha végre kijön, Mi történhetett veled? Talán valóban beteg lettél?
akkor zenét hallgat, vagy alszik. Mostanában rengeteget alszik. Margaret felment az emeletre.
– Laura korábban sohasem aludt nappal – csodálkozott Belépett Laura szobájába. Halk zene szólt… valami klasszikus.
Margaret. Laura az ágyán feküdt és aludt.
– De mostanában igen. Margaret alig ismert rá.
– Nem beteg? Nem csak a viselkedése furcsa, külsőleg is megváltozott –
– Nem tudom, nekem nem mondanak semmit. Apa egyik tűnődött. – Az arcvonásai nem, de azon kívül minden. A bőre
orvos barátja elég gyakran jár hozzánk, de belőle sem lehet sima és hibátlan, nem látszanak rajta az állandóan elvakart szú-
kihúzni semmit. nyogcsípések nyomai, a szeplők is eltűntek az orra mellől. A
– Mióta tart ez? szempillái is mintha hosszabbak lennének… De láthatólag nincs
– Nem is tudom pontosan, talán egy hónapja. rajta műszempilla. És a haja… Hosszú és nagyon dús. A színe a
– Már egy egész hónapja? régi, szép, gesztenyebarna, de mitől lett ilyen dús és sűrű? Nem
– Igen. Először apa kezdett furcsán viselkedni. Minden nap is egészen olyan, mint a normális emberi haj, inkább olyan, mint
bezárkózott a szobájába, teljesen kisajátította a videót, a számí- valami prém…
tógépet és a telefont. Eleinte napokig nagyon izgatott volt, Margaret közelebb hajolt, és ahogy jobban megnézte, látta,
nyüzsgött, valamivel nagyon el volt foglalva. Aztán, amikor hogy rövid, pihés szálak vannak a hosszú hajszálak között.
anya is elkezdett furcsán viselkedni, apa hirtelen olyan komoly Laura ébredezett… Lassan kinyitotta a szemét.
lett, csendes, sőt komor. Akkor már nem voltak közös vacsorák, Margaret önkéntelenül lépett egyet hátra.
beszélgetések sem. Akkor kezdett egyre gyakrabban idejárni Laura szemei különös, zöldes-barnás fényben ragyogtak.
Bob bácsi, az orvos… Azelőtt teljesen átlagos barna szemei voltak, most valósággal
– Na, majd én beszélek Bobbal! égetett a tekintete. Mégis volt a nézésében valami álmodozó,
– Próbáld meg, Nagyi! – kérlelte Lili. – Én úgy félek… mintha máshová nézne. Margaretnek úgy tűnt, Laura nem is
– Mitől félsz? nézi, nem is látja azt, ami közvetlenül körülötte van… Alvajáró…
– Nem is tudom. Azt sem tudom, minek jár ide olyan gyakran Margaret csak nézte, nézte… Sokára szólalt meg.
Bob bácsi, anya betegsége miatt, vagy szerelmes anyába. Talán – Laura!

Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu 9