Page 9 - lidercfeny_akf_202206
P. 9

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                       XIV. évf. 6. szám, 2022. június


       méter magassága, és  borostája sármossá  tette, de  haja   kísértette. Őrlődött. Van úgy, hogy a múlt felemészti az
       csapzott  és  zsíros  volt,  ősz  hajszálai  elárulták  korát,  s   embert, ha képtelen szembe nézni vele, ha nem tud csak
       vékony, csontos arcán az elfásultság jelei bontakoztak ki.   egyszerűen  emlékezni,  helyette  folyton-folyvást  újraéli.
       Régebben pödrött bajuszt hordott, újabban viszont boros-  Fontos,  hogy  a  mában  éljünk,  a  múlton  tépelődés  miatt
       tát. Gondolatai álomvilágba csalogatták, ahol kiegyensú-  szorongunk, a jövőn aggodalmaskodunk. Egyedül a jelen-
       lyozott és maradéktalanul boldog ember életét élte, de a   ben  való  gondolkodásmód  visz  előre.  Jávorcsik  ezeket
       rideg valóság visszarántotta a jelenbe: lassan készülődnie   mind végigjáratta fejében és kicsit megnyugodott, végre
       kellett, különben elkésik a munkából.                 sikerült összpontosítania a munkára.
        Minden  reggel lavórban mosdott,  egészen  addig,  míg   Bonyolult számításokat végzett, és ellátta egyéb operá-
       annyira koszos nem lett a víz, hogy már átlátni sem lehe-  tori teendőit is. Az ábrándozást meghagyta az ebédszü-
       tett rajta. Így történt a ruházkodással is, szakadt, rongyos   netre.  Pontban  délben  a  gyár  ebédlőjében  csontlevest
       göncöket hordott őfukarsága. Hiába volt igényes öltözék   kanalazott, és tarhonyás csirkét fogyasztott másodiknak
       a szekrényében, mégsem  viselte. Ragaszkodott az olcsó   savanyú uborkával. Éhes gyomrát lassan, jóízűen megtöl-
       igénytelenséghez,  ám mivel legserényebb,  legügyesebb   tötte.  Remekül  főztek  és  baráti  árban  volt  az  étel.
       mérnöke  volt  a  cégnek,  a  vezetőség  elnézte  küllemének   Legszívesebben hétvégén is  itt kosztolna,  ha  tehetné.
       hibáit. A mai naphoz a legkevésbé sem volt kedve, szíve   Eszébe jutott, hogy felkeresi volt kedvesét és elbeszélget
       szerint átaludta volna az egész délelőttöt, ám hívta a köte-  vele, de aztán elvetette ezt a bizarr ötletet.
       lesség így  megemberelte  magát.  Letisztálkodott, majd   Őrültség lenne! – fortyogott magában.
       rendbe hozta zsíros séróját, amely bosszantóan sűrű volt,   Ebéd után az igazgató magához rendelte és megdicsérte
       mint  a  kefe,  majdhogynem  belecsorbult  a  fésűje.   precíz munkáját. Jávorcsik csak pislogott, régen történt,
       Nekikezdett  a reggelinek,  kifejezetten  szerette az abált   hogy ennyire elégedettek legyenek vele, főleg, hogy a kon-
       szalonnát,  a  paradicsomot,  az  enyhén  csípős  zöldpapri-  centrálás  nehezebben  ment  a  mai  délelőttön.  Óvatosan
       kát,  illetve  az  elmaradhatatlan  fűszert,  a  tengeri  sót.   megkérdezte Perge urat, hogy várható-e a szokásoson túli
       Étkezés után kávét kortyolgatott csöndesen, mellé elszívta   fizetésemelés, mire az a válasz érkezett, hogyha továbbra is
       első Fecskéjét, és ahogy felállt az asztaltól, kissé megszé-  ennyire jól dolgozik, kaphat prémiumot is. A gépész moso-
       dült, ezért pár pillanatig a széknek támaszkodott.    lyogva fogadta a jó hírt, hisz akkor el tud menni nyaralni.
       Időközben kivilágosodott, a nap sugarai végigszántottak   Egy ideje vágyott már hegyvidékre. Az alföld puszta látvá-
       a gépész rozoga és enyhén koszos,  poros ablakán.  A   nya is szép, de a hegyekhez, az áldott hegyekhez kívánko-
       hidegre való tekintettel vastagabb cipőt, sálat, sapkát és   zott minden porcikája, szinte beleborzongott. Sok évvel
       kesztyűt húzott fel, majd lustán magára terítette kabátját.   ezelőtt  Mátrabércen  töltötte  kétheti  szabadságát,  amely
       Kerékpárral járt munkába, körülbelül húsz perc volt az út,   magával ragadta, odavágyódott. Így töprengett magában:
       kényelmesebb, mint gyalog és egy kicsit megmozgathatta   Be jó volna, drága Istenem, újra ott sétálgatni, a kisvo-
       elnyűtt végtagjait. Útközben belefutott néhány ismerősé-  natra felülni, utazni a messzeségbe, füstkarikákat eregetni
       be, akiknek messziről integetett. Autót nem akart tartani,   közben, és nézni, ahogyan a nap lebukik a hegy mögé!
       arra is, mint minden egyébre, sajnálta a pénzt. Óvatosan,   Feléledt benne a kalandvágy, kívánta a környezetválto-
       lassan tudott haladni, mert csúszott az út, és nem szeretett   zást, hirtelen egyfajta boldogságot érzett, katartikus
       volna orra esni.  Ahogy tekert, lassan a gyár sziluettje   élményben  összpontosultak  lelkének  rezgőszálai.  A
       kirajzolódott előtte. Szinte sohasem késett, most is percre   műszak hamar eltelt ténykedései forgatagában. Szorgosan
       pontosan megérkezett, járművét nagy műgonddal lezárta,   dolgozott, mint a hangya, mindent időre teljesített, sőt a
       majd komótosan besétált, s aláírta a jelenléti ívet. A portás   másnapi munka egy részét is elvégezte. Délután négyet
       intett  kezével,  és  a  gépész  hogyléte  felől  érdeklődött.   ütött az óra. Elégedett mosoly terült el az arcán, ennyire jó
       Válaszul motyogott valamit az orra alatt, majd továbbin-  napja már régen volt. Letisztálkodott a zuhanyfülkében,
       dult rendeltetési helyére. A gyárban főleg háztartási esz-  belebújt utcai ruhájába és magabiztos léptekkel elhagyta
       közöket készítettek nagy szorgalommal. Beviharzott és a   az épületet. Úgy döntött, betér az otthonától nem messzi-
       vezető üdvözölte őt:                                  re található, Pompa névre hallgató takaros, ízlésesen
        – Jó reggelt, Jávorcsik! Mondja, kipihente magát? Kissé   berendezett kávéház és étterembe, és megengedi magá-
       fáradtnak tűnik.                                      nak  a  hosszúlépést,  meg  egy  csésze  gőzölgő  feketét.  A
        – Igen, köszönöm, csak ma valahogy jóval korábban jött   fiatal felszolgáló hölgy világosbarna vállig érő haja, szép
       a reggel, mint ahogyan vártam –  ingatta fejét.       formás mellei – amelyek kissé kibuggyantak lenge öltöze-
        –  Sebaj,  szedje  össze  magát,  új  nap,  új  lehetőségek!   téből –, cseles feneke, igéző bociszemei, valamint kellemes
       Hasznos munkát! – Azzal kétfelé váltak útjaik.        hangja elkápráztatta őt.
        A Madórában az volt a szokás, hogy mindenki magá-     – Parancsol még valamit, uram? – kérdezte mosolyogva
       zott  mindenkit.  A  dohányzó  felé  vette  útját,  és  mielőtt   a nő.
       nekikezdett volna a mai napnak, elszívta második cigaret-  – Köszönöm, mást nem kérek, csak a számlát – biccen-
       táját.  A  munkások  többsége  szeretett  iszogatni  műszak   tett fejével Jávorcsik és ő is elmosolyodott.
       után, viszont neki csak a bagó  és a kávé kellett.  Évente   Az  élet  miértjein  és  mikéntjein  merengett. A  pincérnő
       néhány alkalommal ivott alkoholt, akkor is általában egy,   kézmozdulatokkal és újabb mosollyal tudtára adta, hogy
       esetleg kettő hosszúlépést, semmi mást. Délelőtt alig bírt   szimpatizál vele. Egy magabiztos férfi már elkérte volna a
       összpontosítani, figyelmét elterelte a magányosság terhe,   telefonszámát, vagy legalább megkérdezte volna a nevét,
       a  nőkkel  megélt  kudarcai,  a  menekülési  vágy  abból  az   de ő nem tette. Jávorcsik képzelgett, és lassan döntögette
       állandósult,  szürke egyhangúságból, ami  már  évek óta   magába a kellemesen száraz fröccsöt, majd kávéjához

       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                            9
   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14