Page 9 - lidercfeny_akf_202107

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XIII. évf. 7. szám, 2021. július

a színpad, félek, hogy teljesen beszakad és elnyel, minden ijesz- meg se tudnám fogni őket, túl kicsik. Jéghideg szódával locso-
tően mozog és hullámzik, mégis kristálytiszta a kép, nem szédü- lom a lábamat, az lemossa mindet és hűsít is. Frissíti a vérkerin-
lök egyáltalán. Kapaszkodom a padlóba, kimászok valahogy, és gést, hamarabb készen állok a következő körre. Nagy nehezen
a többiek segítenek felállni. Egybefolyik, összeáll a tömeg, nő a kimászok. Iszom a szódából, majd a fejemre nyomom a szifon
zsongás, visszhangzik minden, ennek ellenére tisztán, egyen- maradékát. Csak amikor kiürül teljesen, akkor veszem észre,
ként hallok mindenkit, minden zörejt. Lelassul a szívverésem, hogy rossz színpadon vagyok, a közönség segítségére most nem
nem kapok levegőt, mintha Godzilla ülne a mellkasomon. számíthatok. Nekem viszont gyors pánikszerviz kell, ezért a
Gerjednek az erősítők, senki nem találja az ütemet, csak a füst és telefonos segítséget választom, de még nem hívhatom a pszichi-
lábdob, meg a basszus zakatol a fülekben. A hangmérnökök áterem, max. a következő körben, a visszataps alatt. Minden
szünetre mentek? lelassul, szerencsém van, ahogy mélyről zúg a basszus, fretless
A közönség egy hatalmas, csápoló százlábú, ezerfejű korpusz, javul az állapotom. Felveszem a napszemüveget, mert annyira
elsöprő szembeszélben vigyorog rám az ördögi maszkok fala, vakítanak a reflektorok, hanyatt dőlök, minden egyes fotont
összevissza, ütemtelenül csápolnak. Lepattanok a falról, vissza- érzek a bőrömön, csiklandoznak, nevetve számolgatom őket,
húz a mélység. Megbénulok, valami bekattan bennem, bizsereg némelyiknek nevet adok, hiperérzékeny lettem.
a lábam, csíp, mintha hangyabolyba léptem volna, lenézek, de Végre vége a koncertnek, lassan elcsitul minden, kisétálok a
nem látok semmit... Derékig beszakadt alattam a színpad, mély- még mindig hullámzó folyosón a szabadba, mélyre szívom a
ről hörgök, ahogy elnyel a sötét, egyedül maradtam, forog a friss levegőt. Micsoda trip volt! Már nem szédülök, lassan meg-
koncertterem. Szédülök, lehet, napszúrást kaptam az úton, zak- nyugszom, és érzem, hogy kezd kitisztulni a fejem. Hajnalodik,
latott minden, tiszta lázálom, hülye hangyák, hogy tudnak csíp- úgy döntök, az lesz most a legjobb, ha felmászok egy szivárvány
ni... milyen gyorsak, fel-alá rohangálnak a lábamon, nem látom hátára, és onnan, a magasból nézem majd a napfelkeltét. Közben
a lábaim a színpad alatt, de tudom, ez az az apró, vörös fajta, felhívom a lélekdokim, azt hiszem, lesz mit mesélnem neki.

n13

Az aranyhal újratöltve

Tódor már hajnal öt óta kint volt a tavon, de a kapásjelzők A hal nem fejtett ki túl nagy ellenállást. Nemsokára már előtte
még mindig úgy álltak, mint a cövek. Egy apró moccantás vagy körözött a sekély vízben. Sikerült megpipáltatnia, és akkor meg-
rándítás sem volt. pillantotta. A hal tényleg nem volt egy óriás, de azért kicsi sem.
– Mi van ezekkel a halakkal? – dörmögte divatosra nyírt baju- Az az igazi, másfeles forma ponty.
sza alatt. – Hozzá se nyúlnak a mézes kukoricához… Tódor óvatosan a vízbe tette a merítőhálót, és a horgászbottal
Kezdett ideges lenni. Sikeres üzletember volt, aki sikerét főleg finoman játszva beleterelte a halat, majd óvatosan kihúzta a
rámenősségének köszönhette. Nem bírta elviselni, ha nem úgy partra, és a halmatracra fektette. Gyönyörű tőponty volt. A nap
alakulnak a dolgok, ahogy azt eltervezte. „Mindenki egyért, megcsillant óaranyszínű pikkelyein, sötét árnyalatú úszóin.
mindenki énértem!” Ez volt a kedvenc jelmondata. Tódor éppen a horgot próbálta kioperálni a szájából, amikor a
Kicsit gondolkodott, majd elhatározásra jutott. Kivette az hal váratlanul megszólalt. Mindjárt a lényegre tért.
egyik háromhatvanas botot, és újra megtöltötte az etetőkosarat, – Ha visszadobsz, teljesítem három kívánságodat!
aztán feltette az apró, hatos horog csalitüskéjére az új szerze- A horgász meglepetésében majdnem hanyatt esett.
ményt. Egy darabig büszkén nézegette. Az új csodacsali! 8 mm – Te… Te beszélsz? Bakker, pedig ma nem is ittam!
Tornado Wafters, vajsav és ananász. Ha erre sem lesz kapás, – Persze hogy beszélek, én vagyok a mesebeli aranyhal.
hazamegyek – fogadkozott. Jó messzire bedobta a fenekező sze- – Ne ba…
reléket, megvárta, míg kifeszül a zsinór, beállította a kapásjelző- – De igen, ez van, és ha visszadobsz a vízbe, ahogy azt az
ket, majd megismételte ugyanezt a rituálét a másik bottal is. előbb már mondtam, hálából teljesítem három kívánságodat!
Újra a várakozás feszült percei következtek. Némán figyelte a Tódor se köpni, se nyelni nem tudott a megdöbbenéstől, aztán
rod-podon pihenő horgászbotjait. A kapásjelzők még mindig pár, csak számára ismert eszközzel meggyőződött róla, hogy
olyan mozdulatlanul álltak, mintha odaragasztották volna őket. nem álmodik, és nem őrült meg. Akkor ez tényleg egy beszélő
Ránézett a Rolexére: háromnegyed hét múlt pár perccel. A nap hal! Nagyon durva!
már felkelt, és erősen sütött. A szél is megélénkült. Ez jó – gon- – Na? – kérdezte a hal, és várakozóan mosolygott Tódorra.
dolta. – Nagyon jó! Legalább felkavarja az iszapot. Talán nem is mosolygott – mert a pontyok nem tudnak moso-
Júniusi reggel volt, Tódor erősen megszomjazott. Megfordult, lyogni –, csak Tódornak tűnt úgy, aki zavarában a kopaszra
a hátizsákjához ment, és az oldalzsebből elővette a másfél literes nyírt fejét dörzsölgette.
ásványvizes palackot. Alighogy a szájához érintette, az elektro- – Hát, izé… Mit kérjek?
mos kapásjelző sivítani kezdett. Tudtam! Bejött a Tornado – Bármit, amit csak szeretnél!
Wafters! – Bármit kérhetek?
Hanyatt-homlok szaladt vissza az állványhoz, és felkapta jobb – Bármit!
oldali botot, amin a neonszínű kapásjelző éppen vitustáncot járt. – Akár egy halradart is?
Rutinosan behúzta a féket, épp csak annyira, hogy a hal ne tudja – Azt is.
elszakítani a vékony huszonkettes zsinórt, ha erősen kitör. – Az nem jó. Pont tegnap vettem egy csúcsmodellt aranyáron.
Ahogy tartotta, a finom rángatásból érezte, hogy rajta a hal. Mindent is tud, zsírkirály!
Nem lehetsz egy kapitális példány, de mindegy, legalább meg- – Akkor kérj horgászbotokat, vagy egy fullos rod-podot!
tört a jég! Fárasztani kezdte. Finoman húzta a bottal, majd felte- – Az is van. Mindenből a legjobb! Megengedhetem magam-
kerte az így nyert zsinórt, és ezt ismételgette – mint ahogy a nak. Nézd ezeket a bojlis botokat! Egy kisebb vagyon volt. Nem
nagykönyvben meg van írva. sok mindenkinek van ilyen.

Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu 9