Page 9 - lidercfeny_akf_202007
P. 9

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                        XII. évf. 7. szám, 2020. július


        Hátradőlt, neki a félig leomlott egykori napelemtartónak. Még   bált kijutni ide hozzá. Feltápászkodott. Feltápászkodott az utolsó
       egy  utolsót  szippantott  a  cigiből,  és  elpöckölte  a  végtelenbe.   ember itt Budapesten, mert tudta, ami most kitörni készül, az nem
       Szemét  lassan  behunyta.  Mikor  is  kezdődött?  Olyan  húsz  éve?   ember. Még csak nem is emberi. Lenézett a mélybe. Hatvanhat
       Egyszerű felfedezésnek indult, aztán… Ahogy a felkelő nap mele-  emeltnyi  mélység  hívogatta.  Mintegy  meginvitálta  egy  utolsó
       gen végigsimított az arcán, ő elaludt. Napok óta ébren volt, keres-  nagy kalandra. Vacillált. Hol az egyre instabilabb ajtót nézte, hol
       te a lehetőségét, hogyan is juthatna ide fel, és most, hogy itt volt,   pedig az örvénylő mélységet.
       a szervezete jelezte: pihenned kell. Álmában ismét Hajdúszoboszlón   Döntött. Zsákját a hátára vette, ám előtte kivette belőle az egyet-
       járt a strandon, és minden fagylalt- és napfényízű volt. Kacagott,   len,  évek  óta  rejtegetett  hidrobombáját  és  az  ajtóra  tapasztotta.
       ahogy  szaladt  a  forró,  napsütötte  betonon,  és  valahol  az  egyik   Kivárt. Amikor a lény ismét nekirontotta az ajtónak, ő robbantott.
       napozóágyon ott várta az édesapja. Az egyetlen, aki biztonságot
       jelentett számára a világon. Már látta is messziről, ahogy ott ült   Pokoli tűzvész és nyomás keletkezett. A lény millió apró darabra
       napbarnítottan,  a  kezében  újsággal,  és  tudta,  hogy  őt  várja.  A   szakadt,  az  utolsó  ember  Budapesten  pedig  kilökődött  a  város
       hangszórókból valami zene szólt, talán az ABBA egyik slágere?   fölé. Bár nem esett neki jól, zuhanás közben nyerítve felröhögött.
        Erre  már  nem  jutott  ideje,  hogy  rájöjjön,  mert  két  dologra   Nézte maga alatt a füstölgő, romos egykori ékszerdobozt, majd
       ébredt. Először is arra, hogy fázik, és igen, a nap már nem sütött   meghúzta a zsinórt a zsákján. Az ernyő kinyílt őt pedig visszarán-
       oda hozzá. Lemenőben volt. Átaludta az egész napot. A másik   totta, és ahogy lágy vitorlázásba kezdett, elgondolkodott, hogy az
       pedig egy fura zaj volt. Az ajtó felől jött, ahol ő is feljutott ide a   Andrássy út romjai vagy a Lánchíd felé vegye-e az irányt.
       tetőre. Tompa puffanás hallatszott. Valaki vagy valami megpró-  Az utolsó ember Budapesten még élni akart.

       Thomas Otto

       A goblin, aki a sárgaföldig






       itta magát






        Verőfényes  nappal  virradt  a  Sózott  Csiga  nevű  fogadóra. A   liszten ül és pipázik. Meglátva a tulajdonost, szélesen elmoso-
       rogyadozó tetőn egy ló nyerített és prüszkölt a reggeli párától. A   lyodott.
       tetőből egy újabb emelet nyúlt a magasba, igazából ezen semmi   – Húzós volt az este! – kezdett bele a szakács.
       más nem látszott az időn kívül. A foltozott kőfalából egy század-  – Azt mondod?
       ra való nyílvessző meredt a környező erdőnek. Az udvaron egy   –  Menj  csak  be  egyszer  a  városba!  Ott  is  híre  ment  már,  az
       magányos  faltörő  kos  várta,  hogy  valaki  elhurcolja  onnan. Az   egyszer biztos! Ritkán hallani olyanról, hogy a birodalmi gárdát
       erdőn átvezető úton vagy tíz páncélos feküdt olyan horpadások-  hívják egy kocsmai balhéhoz.
       kal vasruhájukon, amelyeket csak egy buzogány ejthet. Kábán   – Itt volt a gárda? – nyílt fel a csapos két gombszeme.
       aludtak. A fogadó ajtaja keretestül kidőlt, rajta egy megtermett   – Hogyne! Telenyilazták a fogadó oldalát. A gárda kapitánya
       fickó aludt borvirágos orral, hangosan hortyogva. Egyik lábáról   be is akart törni az ajtón.
       a csizma hiányzott, s tegnap este óta nem került elő.  – Biztos nagy maflást kaphattam, hogy elfelejtettem. Ő az a
        Odabent minden csendes volt. A berendezés romokban hevert,   nagy pacák az ajtóban?
       az asztalok és a székek szálkás erdőre hasonlítva terítették be a   – Dehogy. Ő Boldurheim, egy északi kereskedő és egy teljesen
       szilánkokkal,  sörrel  és  ételmaradékkal  lepett  padlót.  Hét  alak   másik történet. Ez a „pacák” verte szét aztán a gárda embereit.
       aludt odabent.                                         – Micsoda? A gárda embereit? A kapitányt is?
        A  bárd  egy  feldőlt  almaboros  hordóban  horkolt,  miközben   – Nem. A gárda kapitánya az a páncélos, aki a széttört aszta-
       lantja összetörve hevert mellette. A csapos és egyben a Sózott   lon fekszik. Felmászott a tetőre és beugrott rajta.
       Csiga tulajdonosa a söntésen hevert és bozontos, vörös szakálla   – Mi a franc? Tegnap este mindenki megőrült? – Ekkor hatal-
       és haja eltakarta arcát. Egy páncélos lovag egy széttört asztalon   mas puffanás jelezte, hogy valami történt a fogadó tetején.
       feküdt, kormos képpel, mint aki belenézett egy sárkány szájába.   A  csapos  és  a  szakács  kirohantak  az  ajtón.  Egy  fehér  lovat
       Felette  a  tetőn  hatalmas  lyuk  tátongott.  Egy  nő  –  aki  a  helyi   láttak, amint épp a portól prüszkölve ágaskodott páncélos gaz-
       vadász volt – saját íjának idegébe gabalyodva aludt, nyílvesszőin   dája  felett,  majd  egy  nagyobb  lyukat  ütve  az  állat  bezuhant  a
       pedig  különböző  húsok  és  zöldségek  sorakoztak  felnyársalva.   tetőn.
       A megtermett fickó az ajtót bedöntve, hiányos csizmával hortyo-  – Már lovak is beesnek hozzánk? – tette karba a kezét a torzon-
       gott. Egy szakállas öreg, körülötte tengernyi szilánkkal fetren-  borz csapos.
       gett. A bőre színe lila volt, akár a hagyma. Végül egy zöld goblin   – A kapitány is a tetőn jött be. Nyilván a ló meg jött utána.
       lógott az egyik agancsdíszről a csuklyájánál felakasztva, szájá-  Valahogyan fel kellett jutni, előfordulhat, hogy a lovát használta.
       ban egy csizmával.                                    Az meg úgy gondolta ma reggel, utánajár a dolgoknak.
        Egy átlagos reggel a fogadóban.                       – Pompás.
        Az  idő  elteltével  a  csapos  lassan  felébredt.  Megigazította   – Uh, a fejem! – szakadt fel a súlyos sóhajtozás az éppen magá-
       bozontos arcszőrzetét és megpróbált lehuppanni a földre. Mikor   hoz térő termetes kereskedőből.
       sikerrel járt, körbenézett a romokban heverő fogadón. Horkantott   –  Boldurheim,  igaz?  –  szólalt  meg  a  szakács.  –  Tegnap  este
       egyet, megvakarta hatalmas krumpliorrát és hátrasétált a kony-  láttam a kis demonstrációját a birodalmi gárdán. Igazán lenyű-
       hára. Kinyílt a tölgyfaajtó, s meglátta a szakácsot, amint egy zsák   göző teljesítmény.

       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                            9
   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14