Page 9 - lidercfeny_akf_202007

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XII. évf. 7. szám, 2020. július

Hátradőlt, neki a félig leomlott egykori napelemtartónak. Még bált kijutni ide hozzá. Feltápászkodott. Feltápászkodott az utolsó
egy utolsót szippantott a cigiből, és elpöckölte a végtelenbe. ember itt Budapesten, mert tudta, ami most kitörni készül, az nem
Szemét lassan behunyta. Mikor is kezdődött? Olyan húsz éve? ember. Még csak nem is emberi. Lenézett a mélybe. Hatvanhat
Egyszerű felfedezésnek indult, aztán… Ahogy a felkelő nap mele- emeltnyi mélység hívogatta. Mintegy meginvitálta egy utolsó
gen végigsimított az arcán, ő elaludt. Napok óta ébren volt, keres- nagy kalandra. Vacillált. Hol az egyre instabilabb ajtót nézte, hol
te a lehetőségét, hogyan is juthatna ide fel, és most, hogy itt volt, pedig az örvénylő mélységet.
a szervezete jelezte: pihenned kell. Álmában ismét Hajdúszoboszlón Döntött. Zsákját a hátára vette, ám előtte kivette belőle az egyet-
járt a strandon, és minden fagylalt- és napfényízű volt. Kacagott, len, évek óta rejtegetett hidrobombáját és az ajtóra tapasztotta.
ahogy szaladt a forró, napsütötte betonon, és valahol az egyik Kivárt. Amikor a lény ismét nekirontotta az ajtónak, ő robbantott.
napozóágyon ott várta az édesapja. Az egyetlen, aki biztonságot
jelentett számára a világon. Már látta is messziről, ahogy ott ült Pokoli tűzvész és nyomás keletkezett. A lény millió apró darabra
napbarnítottan, a kezében újsággal, és tudta, hogy őt várja. A szakadt, az utolsó ember Budapesten pedig kilökődött a város
hangszórókból valami zene szólt, talán az ABBA egyik slágere? fölé. Bár nem esett neki jól, zuhanás közben nyerítve felröhögött.
Erre már nem jutott ideje, hogy rájöjjön, mert két dologra Nézte maga alatt a füstölgő, romos egykori ékszerdobozt, majd
ébredt. Először is arra, hogy fázik, és igen, a nap már nem sütött meghúzta a zsinórt a zsákján. Az ernyő kinyílt őt pedig visszarán-
oda hozzá. Lemenőben volt. Átaludta az egész napot. A másik totta, és ahogy lágy vitorlázásba kezdett, elgondolkodott, hogy az
pedig egy fura zaj volt. Az ajtó felől jött, ahol ő is feljutott ide a Andrássy út romjai vagy a Lánchíd felé vegye-e az irányt.
tetőre. Tompa puffanás hallatszott. Valaki vagy valami megpró- Az utolsó ember Budapesten még élni akart.

Thomas Otto

A goblin, aki a sárgaföldig

itta magát

Verőfényes nappal virradt a Sózott Csiga nevű fogadóra. A liszten ül és pipázik. Meglátva a tulajdonost, szélesen elmoso-
rogyadozó tetőn egy ló nyerített és prüszkölt a reggeli párától. A lyodott.
tetőből egy újabb emelet nyúlt a magasba, igazából ezen semmi – Húzós volt az este! – kezdett bele a szakács.
más nem látszott az időn kívül. A foltozott kőfalából egy század- – Azt mondod?
ra való nyílvessző meredt a környező erdőnek. Az udvaron egy – Menj csak be egyszer a városba! Ott is híre ment már, az
magányos faltörő kos várta, hogy valaki elhurcolja onnan. Az egyszer biztos! Ritkán hallani olyanról, hogy a birodalmi gárdát
erdőn átvezető úton vagy tíz páncélos feküdt olyan horpadások- hívják egy kocsmai balhéhoz.
kal vasruhájukon, amelyeket csak egy buzogány ejthet. Kábán – Itt volt a gárda? – nyílt fel a csapos két gombszeme.
aludtak. A fogadó ajtaja keretestül kidőlt, rajta egy megtermett – Hogyne! Telenyilazták a fogadó oldalát. A gárda kapitánya
fickó aludt borvirágos orral, hangosan hortyogva. Egyik lábáról be is akart törni az ajtón.
a csizma hiányzott, s tegnap este óta nem került elő. – Biztos nagy maflást kaphattam, hogy elfelejtettem. Ő az a
Odabent minden csendes volt. A berendezés romokban hevert, nagy pacák az ajtóban?
az asztalok és a székek szálkás erdőre hasonlítva terítették be a – Dehogy. Ő Boldurheim, egy északi kereskedő és egy teljesen
szilánkokkal, sörrel és ételmaradékkal lepett padlót. Hét alak másik történet. Ez a „pacák” verte szét aztán a gárda embereit.
aludt odabent. – Micsoda? A gárda embereit? A kapitányt is?
A bárd egy feldőlt almaboros hordóban horkolt, miközben – Nem. A gárda kapitánya az a páncélos, aki a széttört aszta-
lantja összetörve hevert mellette. A csapos és egyben a Sózott lon fekszik. Felmászott a tetőre és beugrott rajta.
Csiga tulajdonosa a söntésen hevert és bozontos, vörös szakálla – Mi a franc? Tegnap este mindenki megőrült? – Ekkor hatal-
és haja eltakarta arcát. Egy páncélos lovag egy széttört asztalon mas puffanás jelezte, hogy valami történt a fogadó tetején.
feküdt, kormos képpel, mint aki belenézett egy sárkány szájába. A csapos és a szakács kirohantak az ajtón. Egy fehér lovat
Felette a tetőn hatalmas lyuk tátongott. Egy nő – aki a helyi láttak, amint épp a portól prüszkölve ágaskodott páncélos gaz-
vadász volt – saját íjának idegébe gabalyodva aludt, nyílvesszőin dája felett, majd egy nagyobb lyukat ütve az állat bezuhant a
pedig különböző húsok és zöldségek sorakoztak felnyársalva. tetőn.
A megtermett fickó az ajtót bedöntve, hiányos csizmával hortyo- – Már lovak is beesnek hozzánk? – tette karba a kezét a torzon-
gott. Egy szakállas öreg, körülötte tengernyi szilánkkal fetren- borz csapos.
gett. A bőre színe lila volt, akár a hagyma. Végül egy zöld goblin – A kapitány is a tetőn jött be. Nyilván a ló meg jött utána.
lógott az egyik agancsdíszről a csuklyájánál felakasztva, szájá- Valahogyan fel kellett jutni, előfordulhat, hogy a lovát használta.
ban egy csizmával. Az meg úgy gondolta ma reggel, utánajár a dolgoknak.
Egy átlagos reggel a fogadóban. – Pompás.
Az idő elteltével a csapos lassan felébredt. Megigazította – Uh, a fejem! – szakadt fel a súlyos sóhajtozás az éppen magá-
bozontos arcszőrzetét és megpróbált lehuppanni a földre. Mikor hoz térő termetes kereskedőből.
sikerrel járt, körbenézett a romokban heverő fogadón. Horkantott – Boldurheim, igaz? – szólalt meg a szakács. – Tegnap este
egyet, megvakarta hatalmas krumpliorrát és hátrasétált a kony- láttam a kis demonstrációját a birodalmi gárdán. Igazán lenyű-
hára. Kinyílt a tölgyfaajtó, s meglátta a szakácsot, amint egy zsák göző teljesítmény.

Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu 9