Page 9 - lidercfeny_akf_202002
P. 9

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                      XII. évf. 2. szám, 2020. február


       kosakati


       Koncertfelvétel







        „Kedves Nagyi!                                       anyuék el akarnak válni, csak nem tudják, hogyan mondják el
        Remélem, levelem jó egészségben talál. Azt ígérted a múltkor, hogy   nekem? Apa és anya már legalább két hete egy szót sem szólnak
       eljössz  a  születésnapomra, és akkor  nálunk  töltesz  néhány napot.   egymáshoz. Előtte legalább veszekedtek. Az még valamivel jobb
       A születésnapom még messze van, de mégis arra kérlek, utazz ide most!   volt.
       Tudod, úgy érzem, valami nincs rendben nálunk. Nem vagyok biztos a   – Miért veszekedtek?
       dolgomban, ezért is kérem a segítséged. Apához és anyához nem fordul-  –  Apa  egyik  este  hazajött  és  éhes  volt.  Mielőtt  bezárkózott
       hatok ezzel a problémával, mert éppen velük van valami, amit én nem   volna a szobájába a videóval és a telefonnal, vacsorázni szeretett
       értek.  Ide  a  Te  rámenős  egyéniséged  és  tekintélyed  kell!  Te  talán  ki   volna. Anya viszont aznap nem főzött semmit, sőt a hűtő is üres
       tudod szedni belőlük, hogy mi történt, hogy mi van velük.   volt, be sem vásárolt. Nagy kiabálást csaptak, de az a csetepaté
        Gyere mielőbb!                                       még mindig jobb volt, mint ez a nagy némaság.
        Sokszor csókol unokád: Lili.                          – Nyugodj meg, Lili, megpróbálom kideríteni, hogy mi a hely-
                                                             zet. Velem talán szóba állnak…
        U.i. Ne áruld el, hogy én hívtalak, csak gyere és találj ki valamit!”  Lili kicsit megnyugodott nagyanyja szavaitól.
                                                              – Nagyikám! Itt a kulcsom, te csak menj egyenesen haza, hátha
                                                             tudsz beszélni velük, amíg én nem vagyok ott, én még gyorsan
                                                             bevásárolok. Otthon találkozunk.
        Margaret már másnap reggel vonatra ült. Hajtotta a kíváncsi-
       ság és az aggodalom.                                   Lili tehát elment bevásárolni. Az utóbbi egy hónap alatt már
        Lili  korábban  eljött  az  iskolából,  sietett  a  vasútállomásra   egész jól belejött a háztartásba. Mióta anyja nem törődik semmi-
       Margaret elé. Már alig várta, hogy alaposan kipanaszkodhassa   vel,  Lilire  maradt  a  bevásárlás,  a  főzés,  a  mosás,  a  takarítás,
       magát. Nem sokáig kellett várakoznia a pályaudvaron, hamaro-  szóval minden. Hamar kitapasztalta, hogy az üzletekben mikor
       san  feltűnt  a  tömegben  Margaret  ismerős  alakja.  Visszafogott,   mit  érdemes  vásárolni.  Esténként  már  egész  ehető  dolgokat
       szerény  eleganciával  öltözött,  kissé  őszülő,  hatvan  körüli   hozott össze. Nagyon bántotta, hogy a szülei szinte észre sem
       asszony, vidám kis kalappal a fején, kedves mosollyal az arcán.   vették  erőfeszítéseit,  igyekezetét  nem  nagyon  értékelték,  szó
       Elébe  szaladó  unokája  kezébe  nyomta  az  egyik  csomagját,  és   nélkül elfogadták. Abban reménykedett, hogy nagyanyja most
       máris a lényegre tért.                                legalább egy időre felmenti a házi-robot alól, sőt talán már ma
        – Szóval holdkóros mind a kettő?                     este lesz valami igazi rendes vacsora.
        – Igen. És mindig leráznak, ha megpróbálok kérdezni valamit.   Margaret körülnézett a házban.
       Apa egész nap a munkája után jár, ha végre hazakeveredik, csak   Hát,  elég  nagy  a  rendetlenség  –  gondolta.  –  Persze  nem  is
       bekap  valamit,  aztán  bezárkózik  a  szobájába.  Reggelig  ki  sem   csoda. Szegény kis Lili még csak tizenkét éves. Hogyan is bírná
       nagyon jön.                                           rendben  tartani  ezt  a  nagy  házat  egyedül?  Ez  Laura  feladata
        – És anyád?                                          lenne. Jaj, Laura! Laura! Mindig olyan ügyes háziasszony voltál.
        – Még rosszabb. Órákat tölt a fürdőszobában, ha végre kijön,   Mi történhetett veled? Talán valóban beteg lettél?
       akkor zenét hallgat, vagy alszik. Mostanában rengeteget alszik.  Margaret felment az emeletre.
        –  Laura  korábban  sohasem  aludt  nappal  –  csodálkozott   Belépett Laura szobájába. Halk zene szólt… valami klasszikus.
       Margaret.                                             Laura az ágyán feküdt és aludt.
        – De mostanában igen.                                 Margaret alig ismert rá.
        – Nem beteg?                                          Nem  csak  a  viselkedése  furcsa,  külsőleg  is  megváltozott  –
        –  Nem  tudom,  nekem  nem  mondanak  semmit.  Apa  egyik   tűnődött. – Az arcvonásai nem, de azon kívül minden. A bőre
       orvos  barátja  elég  gyakran  jár  hozzánk,  de  belőle  sem  lehet   sima és hibátlan, nem látszanak rajta az állandóan elvakart szú-
       kihúzni semmit.                                       nyogcsípések  nyomai,  a  szeplők  is  eltűntek  az  orra  mellől.  A
        – Mióta tart ez?                                     szempillái is mintha hosszabbak lennének… De láthatólag nincs
        – Nem is tudom pontosan, talán egy hónapja.          rajta műszempilla. És a haja… Hosszú és nagyon dús. A színe a
        – Már egy egész hónapja?                             régi, szép, gesztenyebarna, de mitől lett ilyen dús és sűrű? Nem
        –  Igen.  Először  apa  kezdett  furcsán  viselkedni.  Minden  nap   is egészen olyan, mint a normális emberi haj, inkább olyan, mint
       bezárkózott a szobájába, teljesen kisajátította a videót, a számí-  valami prém…
       tógépet  és  a  telefont.  Eleinte  napokig  nagyon  izgatott  volt,   Margaret  közelebb  hajolt,  és  ahogy  jobban  megnézte,  látta,
       nyüzsgött,  valamivel  nagyon  el  volt  foglalva.  Aztán,  amikor   hogy rövid, pihés szálak vannak a hosszú hajszálak között.
       anya is elkezdett furcsán viselkedni, apa hirtelen olyan komoly   Laura ébredezett… Lassan kinyitotta a szemét.
       lett, csendes, sőt komor. Akkor már nem voltak közös vacsorák,   Margaret önkéntelenül lépett egyet hátra.
       beszélgetések  sem.  Akkor  kezdett  egyre  gyakrabban  idejárni   Laura  szemei  különös,  zöldes-barnás  fényben  ragyogtak.
       Bob bácsi, az orvos…                                  Azelőtt  teljesen  átlagos  barna  szemei  voltak,  most  valósággal
        – Na, majd én beszélek Bobbal!                       égetett  a  tekintete.  Mégis  volt  a  nézésében  valami  álmodozó,
        – Próbáld meg, Nagyi! – kérlelte Lili. – Én úgy félek…  mintha  máshová  nézne.  Margaretnek  úgy  tűnt,  Laura  nem  is
        – Mitől félsz?                                       nézi, nem is látja azt, ami közvetlenül körülötte van… Alvajáró…
        – Nem is tudom. Azt sem tudom, minek jár ide olyan gyakran   Margaret csak nézte, nézte… Sokára szólalt meg.
       Bob bácsi, anya betegsége miatt, vagy szerelmes anyába. Talán   – Laura!

       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                            9
   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14