Page 11 - lidercfeny_akf_202311
P. 11

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                       XV. évf. 11. szám, 2023. november




       n13

       Hogyan?






        –  Kacifántos  gesztenyét!  –  közli  Baromio,  a  rongyőr,   Lecsukódik a szemem. Érzem ahogy a testem néhány-
       miközben rám se néz, csak törölgeti tovább a pultot azzal   szor  ütemesen  összerándul.  Mit  is  mondott  a  kedvenc
       az  avítt  kockás  textíliával,  pedig  az  már  így  is  olyan   shrinkerem? Tardív diszkinézia vagy valami hasonló. Ki a
       fényes, mint a Salamon töke.                          fene jegyez meg ilyen furcsa szavakat!?
        –  Ordas  szerencsét!  –  válaszolom  pikírten.  –  Litániás   Élénken hallucinálok. Éppen egy félig elszívott rúzsos
       borvirágokat és egy rendesen le-Marinénizett osztrigát!  cigarettacsikknek képzelem magam, miközben a halálnak
        Most megfoghattam, mert megmerevedik, mint a         énekelek. A halálnak, mint tudjuk, mindig női neve van,
       fagyott kutyaláb, és egy pillanatra megszakítja az amúgy   de nem mondjuk ki soha hangosan…
       teljesen  felesleges  törölgetést,  hogy  aztán  mintha  mi  se   – Igyunk!
       történt volna ott folytassa, ahol az imént abbahagyta.  A legszebb öröm, a söröm. Laza mozdulattal bedobom,
        Saját  béna  szellemességemen  egy  percre  én  is  eltűnő-  ami még az üveg alján maradt, majd kikérek még egyet.
       döm, miközben az előttem ácsingózó barna sörre koncent-  Baromio, ez a száztíz kilós boldogság, azonnal hozza is.
       rálok.                                                Deja vu érzésem lesz tőle.
        De szép nyelv is a magyar! Egy mondat milliónyi jelen-  A  várossal  együtt  öregszünk  mindannyian:  Baromio,
       tést  hordoz,  és  sokszor,  már  mi  magunk  se  értjük.  Ez   én,  no  meg  a  kocsma  illusztris  törzsvendégei. Az  a  sok
       benne az igazán szép! A költői homály, amolyan szürkü-  kiművelt, netalán félművelt alkoholista.
       leti  zóna…  Mert  milyen  is  lehet  egy  rendesen    Ahogy Woody Allen egyszer szellemesen megjegyezte,
       le-Marinénizett osztriga?                             az értelmiség előtt két út áll, az egyik a piálás, a másik
        – Na, hagyjuk! – sóhajtok fel, disztingváltan reflektálva   sajnos nem járható.
       saját elszabadult gondolataimra. Újra a sört nézem, ahogy   Órák óta ülünk itt és beszélgetünk. Politika, család és
       csendesen habzik az üveg alján. De jó neki!           aktualitások  kerülnek  szóba  rendszertelenül,  egymást
        Hogy is mondta az a spanyol srác, az az Escobar? Egy   váltogatva.
       sör  nem  segít  megtalálni  a  választ…  De  négy,  vagy  öt?   Úgy  érzem  beleragadtunk  a  létezés  cseppfolyós
       Netalán hat? Lehet, hogy igaza van. Megfogadtam, hogy   trutyijába,  kábé,  mint  azok  a  szerencsétlen  legyek  ott  a
       többet nem iszok. Igaz, kevesebbet se.                légypapíron. Innen többé már nem szabadulunk. Nem is
        Mindegy  is,  de  tényleg.  Ha  már  az  alkohol  nem  segít   akarunk. Hova mennénk?
       megtalálni a válaszokat, legalább segít elfelejteni a kérdé-
       seket, amik néha izzó késekként hasítanak belém.


       GROSS65

       Zokni





        Halálra ítélten, öklömnyi, remegő szőrcsomóként került   A  többiekre  mély  hangon  rámordult,  vagy  egyszerűen
       hozzánk.  Egyik  reggel  anyám  ellopott,  félig  összerágott   hátat fordított nekik.
       zoknijából kukucskált kifelé, ezért Zokni lett a neve.  Egy  alkalommal  megsértettem,  durván  rászóltam.
        Hamar  rájött,  hogy  apró  termete  nem  túl  elrettentő,   Másnap elmaradt a szokásos tiszteletkör, nekem is hátat
       ezért öblös hangjával „fedezékből”, a ház sarkához húzód-  fordított  és  mogorván  nézett  rám.  Hűséges  kutyaszeme
       va  késztette  menekülésre  a  postást,  s  aztán  emelt  fővel,   csak  akkor  derült  föl,  amikor  megkapta  a  bocsánatkérő
       büszkén kocogott elő karikalábain. Órákig játszogatott a   simogatást.
       labdájával, magasra dobta, majd elgurította.           Imádott kocsikázni is, ócska Trabantunk hátsó ülésről
        A  tyúkokat  ugyanilyen  finoman  terelgette  vissza  a   figyelte a világot és izgatottan fedezte fel az ismeretlen, új
       baromfiudvarra vagy óvatosan a földre nyomta őket míg   illatokat.
       odaértünk.                                             Zokni új szokásai közé tartozott, hogy a ház külső ajtaját
        Minden családtagnak külön „tiszteletkör” járt, ha haza-  egy finom mozdulattal kinyissa, vagy ha a vonalas telefon
       érkezett.  Ilyenkor  hatalmasakat  szökkent  és  képes  volt   csengett, nyüszítve rohanjon anyámhoz, aki épp a kertben
       ragadós  puszikat  nyomni  az  ember  arcára. A  vendégek   dolgozott. Szívesen pihent a fotelban, állát a karfán nyug-
       közül  csak  a  halk  szavú,  derűs  lényeket  fogadta  el.   tatva szunyókált, vagy tévét nézett.



       Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu                                  11
   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16