Page 11 - lidercfeny_akf_202206
P. 11

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                       XIV. évf. 6. szám, 2022. június


        Hazafelé azon töprengett, hogy milyen elegáns öltözé-  természetesen  nyugdíjas  barátaival  játszotta  az  idős  úr,
       ket  vegyen  fel  holnapra.  Első  dolga  volt  a  szekrényt   hisz azok gyakran ráértek.
       kinyitni, meglepődve látta, hogy nem kell boltba mennie,   – Jól esik, hogy Tátrai bácsi is ennyire örül az én boldog-
       régebben vásárolt holmijai között talált alkalomhoz illőt.   ságomnak.
       Nagyon izgatottá vált, járkált le-fel a lakásában, rendet   Talán ki kellene hívnom egy újabb partira, hm a napok-
       rakott,  kitakarított,  hátha esetleg  a randevú után feljön   ban sort kerítek rá! – elmélkedett magában. A bácsi mint-
       hozzá az imádott hölgy. Nyugtalan  is volt kicsit, sokat   ha kitalálta volna a gondolatait odament hozzá és így
       számít  az  első  benyomás,  talán  ő  az  igazi,  talán  boldog   szólt:
       lehet végre, és boldoggá teheti Titanillát is. Mosolyra gör-  –  Lehel,  kedves  szomszédom,  esetleg  egy-két  játszma
       bült  lebiggyesztett  szája.  Időben  nyugovóra  tért,  hogy   sakkot volna-e kedve ma játszani?
       másnapra kipihent legyen. Reggel korán kipattant a     – Épp ez fordult meg a fejemben, Tátrai bácsi! – mosoly-
       szeme,  a  randevúig  bőven  volt  idő.  A  nap  nagy  részét   gott a gépész.
       olvasással töltötte, ebédre főzött magának krumplipapri-  Így a délután néhány óráját játszmákkal töltötték, Lehel
       kást.  Sokat  tollászkodott  a  fürdőszobában,  tökéletesen   annyira el volt varázsolva, hogy egyetlen mérkőzést sike-
       akart  kinézni.  Ha  nőről  volt  szó,  akkor  mindig  nagyon   rült csak megnyernie.
       összeszedte  magát.  Úgy  döntött,  fél  órával  korábban   – Álmodozik, kedves szomszéd, és a játékra már nem is
       megy a Kónyába, hogy véletlenül se késsen. Jól tette, mert   tud úgy figyelni, de nem baj, értem én, nagy most a szere-
       a pincérnő percre pontosan érkezett. Jávorcsik lesegítette   lem!
       a  kabátját,  majd  hellyel  kínálta. Titanilla megjegyezte,   – Ez így van, Tátrai bácsi! Ígérem, legközelebb jobban
       hogy milyen udvarias. Nem árulta el korát, de a gépész   koncentrálok, köszönöm a partit! – Azzal elbúcsúzott tőle
       leszűrte, hogy legalább tíz évvel fiatalabb nála.     és hazament.
        – Tegeződhetünk? – kérdezte Titanilla.                Megéhezett,  megszomjazott  a  nagy  játszmák  alatt.
        – Természetesen! – mondta mosolyogva Lehel.          Otthon  kifosztotta  a  hűtőt,  jól  belakmározott.  Annyira
        Tyúkhúslevest  és  marhapörköltet  ettek tésztával  és   odavolt a nőért, hogy a jövőt kezdte tervezgetni, meglepő-
       savanyú  uborkával.  Mindkettőjüknek  nagyon  ízlett  az   dött saját magán, hisz leendő gyermekei anyjának el tudta
       étel,  a  Kónyában  remekül  főztek.  A  nő  a  vacsora  után   képzelni Titanillát. Nézte még egy kicsit a tévét, letisztál-
       rágyújtott. Jávorcsik mosolygott magában, hisz akkor   kodott majd jól eső fáradtság lett rajta úrrá. Megágyazott
       nem kell lemondania a cigarettáról, ő is elővett egyet és   magának és hamar elaludt. Másnap kora reggel ébredt és
       követte a nő példáját.                                azon gondolkodott mivel töltse el szabadnapját. Úgy gon-
        – Van testvéred?                                     dolta, egy kiadós séta a hóesésben jól jöhet. Nem akarta
        – Nincs, egyke vagyok – felelte a gépész.            folyton zargatni új szerelmét, mert az évek során megta-
        – Nekem két nővérem és egy öcsém van.                nulta,  nem jó, ha az ember nagyon  rácsimpaszkodik a
        Rengeteg közös témájuk volt a zenétől kezdve a filme-  másikra, az elrontja a romantika varázsát.
       ken át a színházig. Kiderült, hogy Titanilla szeret horgász-  Az  elmúlt  napok  azt  bizonyították,  hogy  ők  egymás
       ni és enni is szereti a halat, mire Lehel elmosolyodott.   számára tökéletesek, természetesen nem akarta ezt a véle-
       Meghívta  lakásába,  de  a  pincérnő  mondta,  hogy  apró   ményét elkiabálni, de nagyon bizakodó lett,  régen hitt
       lépésekben  halad  előre,  egyelőre  nem  fogadja  el,  de   ennyire a nőkben, sokat csalódott.
       később majd igen. Ez felpezsdítette Jávorcsikot, hisz nem   Nem iszom előre a medve bőrére, de úgy tűnik, hogy
       egy  könnyűvérű  nőcskével  van  dolga,  hanem  egy  igazi   boldog vagyok! – gondolta magában.
       nővel! Hazakísérte és búcsúzásként csókot nyomott a szá-  Megmosdott, megreggelizett, és elindult a sétára. A hó
       jára,  mire  ő  elpirult.  Körülbelül  húsz  perc  volt  az  út  a   már csak szórványosan esett, az idő egészen tűrhető volt,
       lakásáig, útközben fütyörészett és szinte tánclépésekben   az utcán most többen járkáltak. Titanilla is gondolt rá fel-
       haladt  előre.  Belezúgott,  rózsaszín  köd  vette  körbe.   szolgálás közben, a gépész nem is sejtette, de a nő is telje-
       Hosszú évek óta nem volt ennyire boldog, mint az elmúlt   sen bele volt habarodva. Amikor hazaért, üzenet várta a
       néhány órában.  Azon elmélkedett, néhány hónap után   telefonrögzítőjén, nagy izgalmakkal indította el.
       megkéri a kezét, minden porcikájában azt érezte, hogy ő   –  Szia,  Lehel!  Holnap  szabadnapos  vagyok,  ezért  arra
       az igazi. Reménykedett benne, hogy Titanilla is hasonlóan   gondoltam, hogy elmehetnénk kirándulni a helyi vadas-
       érez.                                                 parkba. Nagyon szeretem az egzotikus állatokat. A zsiráf
        A  Fő  utcán  haladt  végig,  a  fákról  már  szinte  minden   a kedvencem!
       levél lehullott, de így is gyönyörűen festett a táj, megvolt   Jávorcsik felhívta a kedvest és megbeszélték az időpon-
       a maga hangulata. Szinte lebegett,  annyira könnyednek   tot. Délelőtt tíz órára esett a választás, a helyszínen talál-
       érezte magát. Továbbra is havazott. Találkozott az egyik   koztak.
       szomszéddal, aki kérdezte, hogy mi ez a nagy boldogság.  – Nekem a delfinek a kedvenceim – válaszolta a gépész
        –  Szerelmes  vagyok,  Tátrai  bácsi!  –  mondta  boldogan   egy nap késedelemmel.
       Jávorcsik.                                             – Szeretem én is őket nagyon! – mosolygott a pincérnő.
        – Az nagyszerű hír! – biccentett fejével az öreg.     A fél napot az állatkertben töltötték, nagyon jól érezték
        Tátrai bácsi egyébként több, mint kilencven éves volt,   magukat.
       remekül, érezte magát a bőrében, makkegészséges volt és   – Arra gondoltam, ma már talán feljöhetnél hozzám, mit
       imádott sakkozni. Néha áthívta Lehelt is egy-két játszmá-  szólsz?
       ra, de a játékok többségét a bácsi nyerte, bár néha, azért   – Igazán kedvellek téged, ezért rendben van, felmehe-
       Jávorcsik is bizonyította tudását.  A legtöbb játszmát   tünk hozzád!

       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                           11
   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16