Page 11 - lidercfeny_akf_202409

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XVI. évf. 9. szám, 2024. szeptember

– Figyelem, a fedélzeti mesterséges intelligencia leállt, – Folytasd!
tartalék aktiválása sikertelen. – Már nem tudtam visszaaludni. Nem volt könnyű
Megismételte a jelentést, mire kikapcsoltam a kommu- megkerülni Melanit, de sikerült. Sokkal idegesítőbb, mint
nikátort. Most már tényleg egyedül maradtam, mint üstö- vártam.
kös a bolygóközi űrben. Holo-kijelzőt húztam magam elé Elengedtem egy félmosolyt Melani tiszteletére.
a levegőbe, és megkerestem a riadó okát. Többszöri rend- Odapillantottam a hajó felett lassan előbukkanó gócpon-
szerhibák sokasága telítette a listát. tokra. A szerelésem számítógépe pontos lökésekkel navi-
Amikor már kezdtem értékelni a csendet, bekapcsolt a gált a híd irányába. Húznom kellett az időt, de mindenek
ruha komja. előtt meg akartam tudni, mi van a háttérben.
– Brandt, hallasz engem? – csendült fel a kapitány hang- – Azt akartam, hogy aludjunk, amikor belerohanunk az
ja. Opalumba – darálta tovább a kapitány –. Kegyes halált
– Stanley, öregem! El sem hiszed, mennyire örülök a szántam mindenkinek, rajtad kívül. Csak a katasztrófa
hangodnak! előtt akartalak felkelteni, de nem számítottam rá, hogy
– Mi történt? Melani hamarabb kirángat téged a kabinból.
– Hosszú történet. Azonnal a vezérlőbe kell menned, és – Miért teszed ezt, Stanley? Mit vétettem?
le kell állítanod a takarítókat. Teljesen megőrültek, meg- – Ezt most komolyan kérdezed? Nyolc kicseszett hónap-
rongálták a meghajtást, és szétcincálták a gépészetet. ja vagyunk úton, Brandt!
– Engem az érdekel, te mi a francot művelsz! – Mindig ennyi az útidő… – mondtam, de belém fojtotta
A felismerés olyan hidegzuhanyként ért, akárha kihají- a szót.
tottak volna az űrbe egy szál fügefalevéllel a fütykösö- – Meghalt a lányom, te nyomorult kurafi!
mön. Villámcsapásként sokkolt Kelly halála. Születésétől
– Te vagy a felelős ezért?! ismertem, most tizenkilenc-húsz éves lehetett. Magam is
– Mégis mit hittél, hogy kalózok rohantak le minket a hadilábon álltam az idővel a rengeteg cryo-alvás miatt.
senki földjén? – kérdezte, mire megszédültem. – Soha – Gravo-ugrani mentek a barátaival, de nem nyílt ki az
nem láttunk egyetlen kalózt sem, bármit is állít a Szövetség. ernyője! – folytatta Stanley. – Csaknem háromszáz kilo-
Rájöttem, ha mindent ő okozott, azt csak a vezérlőből méter magasról csapódott a talajba! Van fogalmad róla,
tehette. Meg kellett akadályoznom a további ámokfutását. mennyi maradt belőle? Pru próbált elérni! Tudod, mit
Veszélyes terv fogalmazódott meg bennem, amiért később csináltam, amikor magamhoz tértem a közbenső ébredés-
biztos fejbe vágom magamat. Melani nélkül kerülőúton kor?! Végignéztem a harminchét üzenetet, amit a felesé-
kellett az elülső szekcióba jutnom. A rózsaszínben pom- gem hagyott! Ha nem vagyok ezen a rohadt hajón, talán
pázó ködre tekintettem, ami a nyitott zsilipen túl terpesz- ez nem történik meg!
kedett, mint valami kapu egy másik világba. Vallomása letaglózott, akárha aszteroidát dobtak volna
– Miért teszed ezt? – Szóval tartottam, miközben elin- rám. Elszédültem, ha Kellyre gondoltam, mert én marasz-
dultam a zsiliphez. – Ugyan, Stanley! Barátok vagyunk, taltam Stanley-t erre az utolsó utáni küldetésre.
nekem elmondhatod. Próbáljuk megbeszélni! Megértettem, hogy a halálomat kívánta, mégis erőt kellett
Megálltam a küszöbön, és körbetekintettem. Végtelen vennem magamon, és folytatnom a repülést.
csend és csodálatos látvány fogadott, de egy percre sem – Fogalmad sincs, milyen érzés elveszíteni a gyermeke-
felejtettem el, mennyire halálos. Szerencsémre csak kisebb det! – mondta tovább. – Te és Klera sosem vállaltatok
gócokat láttam, a nagyobbak nyilván a hajó másik oldalán gyereket, és valahol talán okosabbak voltatok, mint mi.
húzódtak. A védőruhám akár tíz percen át is kitart, ha Elértem a vezérlő vészzsilipjét, és leereszkedtem a bur-
bármelyikük is előbukkan. Előbb azonban kikapcsoltam a kolatra. Belestem, mire a fegyveres kapitány képe foga-
jeladót, hogy a kapitány ne sejtse, merre járok. dott. A rendszeresített pisztolyaink kevesek a droidok
– Azt terveztem, hogy a hajó vezérlés nélkül csapódik be ellen, de az űrruhámat átlőheti, mint forró plazma az
az Opalumba, mialatt alszunk – kezdte Stanley. – Kegyes űrruhát. Tettem egy utolsó kísérletet Melani elérésére, de
halál lett volna mindenkinek. Gyors, tiszta üzenet, ame- nem válaszolt. Felsóhajtottam, mert így csak az agresszív
lyet az opalumianok megjegyeznek egy életre. bejutás maradt.
– Mégis mit ártottak neked, Stanley? Legalább világosíts – Még nincs késő, Stanley – próbálkoztam. – Add fel, és
fel! ígérem, rejtélyes baleset éri a hajónaplót, és nyoma sem
Kiléptem a hajótestre, és a burkolatra illesztettem a marad az egésznek! Hazamehetsz Pruhoz, és meggyászol-
mágneses talpakat. Lemondtam a mágneses csizmák hatjátok Kellyt, ahogy kell. Hidd el, ő sem akarná, hogy
sprint rekordjának megdöntéséről, és bekapcsoltam a ezt tedd.
ruha manőverező szelepeit. Hamarosan már száguldot- – Inkább a hajóval veszek, és magammal viszlek téged
tam hajónk, a Taraxon csillaga mellett. is.
– Nyolc hónapnyi alvás rengeteg idő, Brandt. Te nem – Ahogy akarod. – Bólogattam.
érezheted át, milyen sok időről van szó – folytatta a kér- Felnyitottam a külső vezérlőt, és túlterheltem. A zsilip
désemet mellőzve. Ráadásul úgy tett, mintha én nem kinyílt, mire a levegő kirobbant bentről. A másodperc
nyolc hónapot aludnék a mellette lévő kabinban. – Amikor töredéke alatt bekapcsolt a vészerőtér, hogy megóvja az
magamhoz tértem, és elvégeztem a szükséges ellenőrzé- atmoszférát. Stanley nem követte a takarító példáját, így
seket… amikor beugrottam a vezérlőbe, a földön találtam messze
Hangja elcsuklott, de beszéltetnem kellett. a fegyverétől.

Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu 11