Page 11 - lidercfeny_akf_202009

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XII. évf. 9. szám, 2020. szeptember

kezdve követték, eleinte döbbenten, később vakon bízva. A város- német, aki folyton visszavonult, ironizált is miatta magán eleget.
ban még a harc folyt, amikor ő már elhagyta a zónáját a csapatá- Újabb és újabb alakulatokhoz csapódott, egyszer arra is sor került,
val. Az első jelet, hogy a másik tudja, már ki is van a nyomában, hogy egy tábori konyha szekerén zötykölődött. Most nem hátrált,
ekkor érzékelte. Szeptember közepétől kezdve a prédája csak a nyom biztosnak látszott. Csupán arra várt, hogy a káromkodó
azzal foglalkozott, hogy valamiképpen átjusson az oroszokhoz. katonák megjavítsák a bedöglött tankot. Figyelte a tommykat.
Nem vitás, az volt a számára a kisebbik rossz. A marxisták csak Nem úgy, mint bárki más, a szellem szemeivel. Az elfogott ellen-
abban hisznek, amibe beleverik az orruk, sőt a nagy Sztálin hatá- ség a szellemtérben barna-szürke, sőt időnként fekete volt, ez azt
sára újabban már abban sem mindig. Ideális terep számára. jelentette, hogy nincs köztük olyan, akinek bármilyen különleges
Eltűnhet a tudatlanok közt, egy kaméleon, aki annak látszik, ami- képessége lenne. Fáradt, hétköznapi emberek voltak. Az egyszínű
nek akar. Fölegyenesedett és intett. A katonák azonnal odarobog- biomasszában egyszerre egy pislákoló, sárgás folt tűnt fel, rá kez-
tak mellé a járműveiken. Beült a futármotor oldalkocsijába, és dett koncentrálni. Ahogy közeledett, feltápászkodott, és a fizikai
bólintott. Az egység teljes gázzal száguldani kezdett a sárban. látásával is ráfókuszált. Középtermetű, sötéthajú férfi volt nem
Előttük kegyetlenül zúgott, ropogott, morajlott a háború. Egy szabályos uniformisban, de kétségkívül valamilyen angol alegy-
mindenre elszánt lengyel hadosztály fogcsikorgatva ellenállt az ség hacukájában. Ahogy közelebb ért, megpillantotta a kék sze-
oroszoknak. Keményen folyt az adok-kapok, időnként úgy lát- meit is, mivel nem a földet nézte. A pillantásuk találkozott. A férfi
szott, a lengyeleknek sikerül visszanyomniuk az ellenséget. megtorpant, aztán továbbment, de még egyszer visszanézett rá.
Nagyon fel vannak bőszülve, gondolta magában, és látta az embe- – Viszlát fiúk! – kiáltott oda az eddigi társainak, és elindult a
rein a tiszteletet. Ismerték már a lengyel közkatonát, és semmivel különös fogoly után. Csodálkozó arcok néztek utána a tankból.
sem tartották alábbvalónak maguknál. Előre tekintett, nem a sze- Már kezdte megszokni, hogy az igazolványai minden létező hely-
meivel, máshogyan. Ott volt. Akit üldözött, a zűrzavar mélyén zetben előnyhöz juttatják, hogy be, és kijut bárhonnan, így maga-
meglapulva várt rá, hogy átslisszolhasson. Ha szerencséjük van, biztosan lépett a kísérők parancsnokához. Rövid vita következett,
telibe kapja egy gránát, azt nem tudja eltéríteni... illetve várjunk a tiszt megpróbált ellenállni. Amikor azonban vetett egy pillantást
csak! Egy kis ideig eltartott, míg egy kiégett teherautó vezetőfül- a pecsétjeire, aláírásaira, ez az ellenállás megtört. Kis idő után már
kéjének tetején koncentrálva – ahol az aggodalmaskodó katonák hozták is a foglyot, aki egyáltalán nem látszott meglepettnek. Egy
szerint remek célpont volt – a csata sűrűjébe hatolt. Azt érzékelte, ideig némán nézték egymást a hátramaradt őrszem jelenlétében.
hogy a másik mozog. Előre szökken, hátra rohan, ide-oda kanya- Katona, állapította meg, de nem az angol és nem is a francia had-
rog – kivár – kígyózva, hajlongva szlalomozik. seregben. Még csak nem is nyugat-európai hadsereg tisztje.
– Azannyját! – szisszent fel. – Ez kerülgeti a lövedékeket! Angolul szólt hozzá.
Lenyűgözve figyelte az öldöklő küzdelmen karcolásmentesen – Ön nem angol!
áthatoló prédáját. Átjut, állapította meg, és csüggedten sóhajtott. A férfi meghajolt. Angolul válaszolt, a kiejtése kissé steril oxfor-
Kinyitotta a szemét, és lekászálódott a roncsról. Kérdő katonaar- di volt.
cok meredtek rá. Megrázta a fejét. A csapat szótlanul szedelőz- – Eltalálta, uram, magyar vagyok.
ködni kezdett a visszavonuláshoz. Az egyik nagyon fiatal katona – Hogy került a tommyk közé?
mégiscsak megkérdezte: A férfi széttárta a karját.
– Kit üldöztünk, néptárs? – Kacskaringós történet, és én kissé fáradt vagyok. Leülhetnék?
Végignézett rajtuk. Lengyelország hamarosan elesik. Aztán Intett a fejével, a férfi letelepedett a fűbe. Az őrszem értetlenül
következik a nyugat, ebben bizonyos volt. Ezek a fiúk mennek villogott rájuk ezalatt. Hozzá fordult.
oda is, ez a dolguk. Ő meg a különleges státuszával mondhat, – Minden rendben, bajtárs, menj a többiek után! Itt nem lesz
amit akar... vagy néma is maradhat. Az igazat mondja. semmi gond.
– Egy hozzám hasonlót. Az őr megvonta a vállát, és vissza-visszanézve elindult a távo-
A katona bólintott. lodó foglyok után. A férfi tudott németül, ez azonnal nyilvánvaló
– Meglépett? volt, ám ő sem akarta, hogy az őr értse, miről beszélnek. Mikor az
A kérdés hangsúlya inkább állítás volt. Most ő bólintott. végre hallótávon kívül ért, németre váltott.
– Igen, meg. – Kicsoda ön, és mit keres a háborúban?
További kérdés nem hangzott el. Elindultak visszafelé. – Pál István vagyok, a magyar hírszerzés tisztje.
– Gondolom, nem közölheti velem, hogy mi célból épült be az
1940. június, Franciaország angolok közé.
Azon a meleg délutánon egy javítás alatt lévő páncélos árnyé- A férfi mosolyogva megrázta a fejét.
kában figyelte a lánctalpak szántotta forró homokban bukdácsoló – Eltalálta.
hadifoglyokat. Fejüket lehajtva meneteltek néma őreik pillantásá- Ideje volt témát váltani.
tól kísérten. Úgy találta, nem elsősorban a küszöbön álló vereség – Szokott ön bűvészkedni?
okán szegezik pillantásukat a földre. Inkább a felbukást akarták A magyar tiszt kiesett a szerepéből. Megdöbbenve nézett rá.
elkerülni. A franciák megtörtebbek voltak, mint a tommyk. – Bocsásson meg, nem jól értettem, bűvészkedést mondott?
Franciát már sokat látott, de angolt még soha, legfeljebb holtan, – Igen, szokott bűvészkedni?
amikor átutazott egy-egy harcmezőn. Érdeklődve tanulmányozta Fejrázás.
őket. Azt már megállapította, hogy akit keres, nincs köztük. Ha – Nem. Ami azt illeti, kártyázni és sakkozni tudok, de félek tőle,
egyáltalán elfogják, több eséllyel a franciák közt, mivel az illető nem vagyok valami nagy játékos. De miért érdekli ez önt?
belga volt. Persze minden csoportot megfigyelt, így az angolokat Ismét mélyen belenézett. A férfiban egy sárgás-narancs mentá-
is. A belga a háború előtt bűvészként lépett fel, sokat utazott lis zárvány volt, amiről az valószínűleg nem is tudott. Pár pillana-
Franciaországban is. Amikor megérintette az egyik harsány pla- tig vizsgálta a harmadik szemével. Ez egy karma, állapította meg,
kátját, megrohanta a bizonyosság, hogy ez az ember nem bűvész! a messzi múltból, a jövő szédítő magasságaiba ívelően.
Amit csinál, annak egy része igazi! Belgium óta üldözi... azaz ezt Magyarország semleges, nem árt, ha szerez egy jó pontot náluk.
reméli. Nem volt benne biztos egyáltalán. A fickó mesterien álcáz- Előfordulhat, hogy oda kell majd mennie.
ta magát, csak nagyon halovány éteri lenyomat maradt utána. – Jöjjön, gondoskodom róla, hogy hazajusson.
Már többször csapatot váltott, mivel állandóan elvesztette a nyo- A férfi kényszeredetten követte. Persze, hiszen ezzel végképp
mát, és vissza kellett mennie az utolsó biztos pontra, hogy újra elbukta a küldetését. De csak két választása van: hadifogság, vagy
ráálljon. Az általános előrenyomulás közepette ő volt az egyetlen viszonylag konspirált hazaút. Pál engedelmesen jött mellette.

Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu 11