Page 11 - lidercfeny_akf_202007

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XII. évf. 7. szám, 2020. július

– Egyik terv felől sincsen semmi kétségem, de előtte segítsen pedig ekkor törpéztem le. Szétvert a fejemen egy korsót, cserébe
nekünk! Azon fáradozunk, hogy kiderítsük, mi történt tegnap úgy felpofoztam, hogy elterült a söntésen.
este – lépett oda Brukk. – Így történt – helyeselt a goblin. – Közben a mi kis konfliktu-
– Kérdezzék azt a zöld majmot! Ő kezdte az egész balhét. sunk sem ért véget! Télszakáll előhúzott a köpenye alól egy bébi
Felöntött a garatra, mert a városi kaszinóban nyerő szériája volt. sárkányt, aki fel-alá repkedett a fogadóban. Ekkor lépett be elő-
Eközben az öreg odaballagott a söntéshez, és végignézett a ször a kapitány.
mögötte magasodó polcokon. Ott aztán leemelt egy befőttesüve- – De a kapitány nem a tetőn esett be? – értetlenkedett a sza-
get, mire a fehér paripa is odaballagott hozzá. Letette a pultra a kács.
zárt üveget, kinyitotta és gúnyos vigyorral a száján szólt a többi- – Azért, mert ezt láttad egy tünde lábai közül, nem jelenti azt,
eknek. Mikor az egyre növekvő társaság köré gyűlt, szinte egy- hogy így is történt – vetette oda Brukk.
szerre nevettek fel. – Igen, a kapitány belépett az ajtón és a kis sárkány annyira
– Megtaláltam a keresett csirkefogót! Jól emlékeztem, hogy megijedt az idegentől, hogy arcon fújta.
egy befőttes üvegbe zártam – simította meg fehéredő szakállát a – Már értem a kormot.
varázsló. – Utána Boldurheim arcon verte és kiesett a fogadóból – vágta
– Már nem csak a színe olyan, mint az uborkáé – jegyezte meg rá a nő.
a vadász. – Így van. A sárkány pedig kirepült a szabadba. Ezt követően
– Én nem értem. Hiszen emlékszem, a saját lábammal rúgtam a további csatározásainkban lett ilyen romossá a hely.
az agancsra ezt a szerencsétlent. Még a csizmám is a szájában Szélviharokat idéztünk, nyársat csináltunk a vesszőkből, és bete-
maradt. Akkor hogyan lehet mégis itt? – értetlenkedett az északi. kertük Őzszemet a saját idegével, amikor közénk akart állni.
– Egyszerű illúzióval. Kettőt teremtett magából, és mire én az Eközben a gárda szanaszét lőtte a fogadót, de miután nem jártak
igazit elvarázsoltam, maga a másolatot rúgta föl. Azonban most sikerrel, a kapitány felugratott a lovával a tetőre és azon keresz-
minden kérdést feltehetnek neki! – csettintett, és az uborka tül jutott be. Ezt aztán megelégelte az északi és kiütötte a sisakja
méretű goblin visszanőtt az eredeti, nyolcvan centis méretére. alól.
Sajgó fejjel ült a söntésen, üvegbörtöne mellett. Ez félig a – Amit továbbra sem tisztességes dolog kupának használni…
mágiának, félig a tegnap esti italozásnak köszönhető. Végignézett – jelentette ki a’la Bárd szúrós tekintettel nézve a kereskedőre.
a dühös és értelmetlen tömegen, jól tudván, hogy minden – Ez most lényegtelen! – kiáltott oda a zöld, hegyes fülű
bizonnyal ő okozott nekik bosszúságot. Kínos vigyort teremtett varázsló. – Miután magát kiütötték, a gárda emberei egy faltörő
arcára, s próbált meggyőzőnek tűnni. Nem sikerült neki! kossal akartak bejutni. Mikor ezt meglátta Boldurheim, annyira
Kérdések egész hada záporozott rá egyszerre, ám ő alig volt elragadta a hév, hogy egy darabig tartotta az ajtót. Végül egy pár
képes akár az elsőt megérteni. Ebbe a verbális viharba érkezett erőteljes próbálkozás után kirohant, és elkezdte felpofozni a
meg, szinte segítő sugallatként egyetlen szóval egy újabb figura. katonákat.
– Mit mondhatnék? Az északi mentalitás már csak ilyen. Ha
A bárd támolygott ki a hordóból, és próbált szót érteni a hang- egy csapat, talpig páncélos csürhét látunk, akik felénk közeled-
zavar okozóival. nek, egyszerűen viszketni kezd a tenyerünk. Ráadásul jelen
– Elnézést! – A tömeg egyszerre fordult az új elem felé. esetben még feltörő kos is volt náluk! Mintha mézet öntenél egy
– Áh, a bárd! – mordult fel az északi. medve kedvenc málnabokrára.
– A világért sem akarnék tolakodó lenni, de egyáltalán nem – Nos, tény és való, hogy nem kímélte őket. Az a pár perc, amit
szeretném, ha bajba kerülnék. Megengedi hát, Brukk uraság, elkaptam az egészből, elég meggyőző volt. A helyében, kapi-
hogy továbbálljak? tány, beszervezném a gárdába… – tette hozzá a szakács.
– Végül is – a törp végignézett a helyen, majd Boldurheimmen – Még mit nem! Aztán tegyek farkast is a bárányok közé, mert
– tegnap te kaptad az első pofont, nem hinném, hogy bármit is erősebb?
tudnál. Az Ökör vigyázza az utad! – Elég! – vágott közbe a kereskedő. – Kereskedő vagyok, nem
– Lekötelez! – És a bárd kisétált a fogadóból. katona. Az öklöm használatán kívül más fegyverhez nem értek.
A figyelem újra a zöld bajkeverőre irányult. Senki sem szólt, Meg aztán a gárda sem vonz.
ám végül a csapos törte meg a csendet. – Folytathatnám?! – A válasz mindenkitől egy határozott fej-
– No, akkor tisztázzuk! Szépen sorban! Mi történt tegnap? biccentés volt. – Köszönöm! Tehát, amíg kint folyt a csetepaté,
Mondj el mindent úgy, ahogyan történt! bent is tombolt a mágikus összecsapás. Mikor már éreztem,
– Rendben… – értett egyet, hiszen látta, hogy más útja nincs a hogy a szám nagyobb volt az erőmnél, cselhez folyamodtam és
szabadulásnak. – Tegnap reggel elmentem a Fülesbagoly kaszi- csináltam magamból egy másolatot, hogy összezavarjam az öre-
nóba. Kockáztam egy pár órát, és olyan nyerőszériám lett, hogy get. Ám ez nem sikerült, és hamar rájött, melyikünk az igazi.
a végén úgy gondoltam, a gyorsan jött pénzt gyorsan kell elköl- Egy ravasz mágiával összezsugorított és belevarázsolt egy befőt-
tenem. Hát a fejembe vettem, hogy ide jövök, a Sózott Csigába, tesüvegbe, ahonnan bár nem tudtam szabadulni, de láttam min-
ahol a legjobb a pipacspárlat és a mézsör! Mikor betértem, a bárd dent. Télszakáll elégedetten dörzsölte össze a tenyerét, és már
már a kiborult hordóban hevert. Az északi a sarokban üldögélt készült, hogy végezzen a másolatommal is, amikor betoppant az
és egy nagy birkacombot evett. A vadász és az öreg valamivel a ajtón a csatától és a piától megrészegült Boldurheim. Látván,
söntés előtt ültek kártyázva. A söntéshez ültem, ahol a csapos hogy még zajlik a csetepaté, megelégelte a dolgot, és bemosott
köszöntött és én elkezdtem az ivászatot! Jó pár üveg kiürült, egyet az öregnek, a másolatomat meg felrúgta az agancsra.
mire úgy éreztem, kellően elrészegültem. Ekkor vettem észre, – Úgy került a csizmám a szájába. Erre emlékszem.
hogy az öreg olcsó illúziókkal szórakoztatja a nőt, mire én oda- – Pontosan! Utána meg felkaptál egy üveg levendulapálinkát,
léptem és gúnyolódni kezdtem. Hamar elharapódzott a dolog, és addig ittad, amíg úgy ki nem ütött, hogy nekiestél az ajtónak
mire én lilává változtattam a szakállast. és keretestül ki nem döntötted azt.
– Igen, emlékszem! Ekkor csörtetett be a gárda! Láttam az – Ez mind szép és jó! Fény derült az igazságra – kezdett bele
ablakból, miközben fenn voltam a tünde hölggyel. Lópatkós Anton a’la Bárd. – Azonban elkaptunk! Itt az ideje,
– Igen, nekem is világossá vált! Brukk közbe akart avatkozni, hogy átnyújtsd nekem a rubint, amit elvettél, és akkor a hóhér
de annyira élveztem ennek a két csodabogárnak a kakaskodását, pallosa végez veled, és nem én a saját két kezemmel!
hogy megvédtem az ügyüket – kezdett bele az északi. – Eközben – Na, de kérem! Miféle rubin? Én kaszinóban nyertem a pén-
a szóváltás közben derült ki, hogy a csapost hogy is hívják, én zem. Illuzionista vagyok, de nem tolvaj!

Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu 11