Page 11 - lidercfeny_akf_202009
P. 11

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                  XII. évf. 9. szám, 2020. szeptember


       kezdve követték, eleinte döbbenten, később vakon bízva. A város-  német, aki folyton visszavonult, ironizált is miatta magán eleget.
       ban még a harc folyt, amikor ő már elhagyta a zónáját a csapatá-  Újabb és újabb alakulatokhoz csapódott, egyszer arra is sor került,
       val. Az első jelet, hogy a másik tudja, már ki is van a nyomában,   hogy egy tábori konyha szekerén zötykölődött. Most nem hátrált,
       ekkor  érzékelte.  Szeptember  közepétől  kezdve  a  prédája  csak   a nyom biztosnak látszott. Csupán arra várt, hogy a káromkodó
       azzal  foglalkozott,  hogy  valamiképpen  átjusson  az  oroszokhoz.   katonák  megjavítsák  a  bedöglött  tankot.  Figyelte  a  tommykat.
       Nem vitás, az volt a számára a kisebbik rossz. A marxisták csak   Nem úgy, mint bárki más, a szellem szemeivel. Az elfogott ellen-
       abban hisznek, amibe beleverik az orruk, sőt a nagy Sztálin hatá-  ség a szellemtérben barna-szürke, sőt időnként fekete volt, ez azt
       sára  újabban  már  abban  sem  mindig.  Ideális  terep  számára.   jelentette, hogy nincs köztük olyan, akinek bármilyen különleges
       Eltűnhet a tudatlanok közt, egy kaméleon, aki annak látszik, ami-  képessége lenne. Fáradt, hétköznapi emberek voltak. Az egyszínű
       nek akar. Fölegyenesedett és intett. A katonák azonnal odarobog-  biomasszában egyszerre egy pislákoló, sárgás folt tűnt fel, rá kez-
       tak  mellé  a  járműveiken.  Beült  a  futármotor  oldalkocsijába,  és   dett koncentrálni. Ahogy közeledett, feltápászkodott, és a fizikai
       bólintott. Az egység teljes gázzal száguldani kezdett a sárban.  látásával  is  ráfókuszált.  Középtermetű,  sötéthajú  férfi  volt  nem
        Előttük kegyetlenül zúgott, ropogott, morajlott a háború. Egy   szabályos uniformisban, de kétségkívül valamilyen angol alegy-
       mindenre  elszánt  lengyel  hadosztály  fogcsikorgatva  ellenállt  az   ség hacukájában. Ahogy közelebb ért, megpillantotta a kék sze-
       oroszoknak.  Keményen  folyt  az  adok-kapok,  időnként  úgy  lát-  meit is, mivel nem a földet nézte. A pillantásuk találkozott. A férfi
       szott,  a  lengyeleknek  sikerül  visszanyomniuk  az  ellenséget.   megtorpant, aztán továbbment, de még egyszer visszanézett rá.
       Nagyon fel vannak bőszülve, gondolta magában, és látta az embe-  – Viszlát fiúk! – kiáltott oda az eddigi társainak, és elindult a
       rein a tiszteletet. Ismerték már a lengyel közkatonát, és semmivel   különös fogoly után. Csodálkozó arcok néztek utána a tankból.
       sem tartották alábbvalónak maguknál. Előre tekintett, nem a sze-  Már kezdte megszokni, hogy az igazolványai minden létező hely-
       meivel,  máshogyan.  Ott  volt. Akit  üldözött,  a  zűrzavar  mélyén   zetben előnyhöz juttatják, hogy be, és kijut bárhonnan, így maga-
       meglapulva várt rá, hogy átslisszolhasson. Ha szerencséjük van,   biztosan lépett a kísérők parancsnokához. Rövid vita következett,
       telibe kapja egy gránát, azt nem tudja eltéríteni... illetve várjunk   a tiszt megpróbált ellenállni. Amikor azonban vetett egy pillantást
       csak! Egy kis ideig eltartott, míg egy kiégett teherautó vezetőfül-  a pecsétjeire, aláírásaira, ez az ellenállás megtört. Kis idő után már
       kéjének tetején koncentrálva – ahol az aggodalmaskodó katonák   hozták is a foglyot, aki egyáltalán nem látszott meglepettnek. Egy
       szerint remek célpont volt – a csata sűrűjébe hatolt. Azt érzékelte,   ideig némán nézték egymást a hátramaradt őrszem jelenlétében.
       hogy a másik mozog. Előre szökken, hátra rohan, ide-oda kanya-  Katona, állapította meg, de nem az angol és nem is a francia had-
       rog – kivár – kígyózva, hajlongva szlalomozik.        seregben.  Még  csak  nem  is  nyugat-európai  hadsereg  tisztje.
        – Azannyját! – szisszent fel. – Ez kerülgeti a lövedékeket!  Angolul szólt hozzá.
        Lenyűgözve figyelte az öldöklő küzdelmen karcolásmentesen   – Ön nem angol!
       áthatoló prédáját. Átjut, állapította meg, és csüggedten sóhajtott.   A férfi meghajolt. Angolul válaszolt, a kiejtése kissé steril oxfor-
       Kinyitotta a szemét, és lekászálódott a roncsról. Kérdő katonaar-  di volt.
       cok meredtek rá. Megrázta a fejét. A csapat szótlanul szedelőz-  – Eltalálta, uram, magyar vagyok.
       ködni kezdett a visszavonuláshoz. Az egyik nagyon fiatal katona   – Hogy került a tommyk közé?
       mégiscsak megkérdezte:                                 A férfi széttárta a karját.
        – Kit üldöztünk, néptárs?                             – Kacskaringós történet, és én kissé fáradt vagyok. Leülhetnék?
        Végignézett  rajtuk.  Lengyelország  hamarosan  elesik.  Aztán   Intett a fejével, a férfi letelepedett a fűbe. Az őrszem értetlenül
       következik a nyugat, ebben bizonyos volt. Ezek a fiúk mennek   villogott rájuk ezalatt. Hozzá fordult.
       oda  is,  ez  a  dolguk.  Ő  meg  a  különleges  státuszával  mondhat,   – Minden rendben, bajtárs, menj a többiek után! Itt nem lesz
       amit akar... vagy néma is maradhat. Az igazat mondja.  semmi gond.
        – Egy hozzám hasonlót.                                Az őr megvonta a vállát, és vissza-visszanézve elindult a távo-
        A katona bólintott.                                  lodó foglyok után. A férfi tudott németül, ez azonnal nyilvánvaló
        – Meglépett?                                         volt, ám ő sem akarta, hogy az őr értse, miről beszélnek. Mikor az
        A kérdés hangsúlya inkább állítás volt. Most ő bólintott.  végre hallótávon kívül ért, németre váltott.
        – Igen, meg.                                          – Kicsoda ön, és mit keres a háborúban?
        További kérdés nem hangzott el. Elindultak visszafelé.  – Pál István vagyok, a magyar hírszerzés tisztje.
                                                              – Gondolom, nem közölheti velem, hogy mi célból épült be az
       1940. június, Franciaország                           angolok közé.
        Azon a meleg délutánon egy javítás alatt lévő páncélos árnyé-  A férfi mosolyogva megrázta a fejét.
       kában figyelte a lánctalpak szántotta forró homokban bukdácsoló   – Eltalálta.
       hadifoglyokat. Fejüket lehajtva meneteltek néma őreik pillantásá-  Ideje volt témát váltani.
       tól kísérten. Úgy találta, nem elsősorban a küszöbön álló vereség   – Szokott ön bűvészkedni?
       okán szegezik pillantásukat a földre. Inkább a felbukást akarták   A magyar tiszt kiesett a szerepéből. Megdöbbenve nézett rá.
       elkerülni.  A  franciák  megtörtebbek  voltak,  mint  a  tommyk.   – Bocsásson meg, nem jól értettem, bűvészkedést mondott?
       Franciát már sokat látott, de angolt még soha, legfeljebb holtan,   – Igen, szokott bűvészkedni?
       amikor átutazott egy-egy harcmezőn. Érdeklődve tanulmányozta   Fejrázás.
       őket. Azt már megállapította, hogy akit keres, nincs köztük. Ha   – Nem. Ami azt illeti, kártyázni és sakkozni tudok, de félek tőle,
       egyáltalán elfogják, több eséllyel a franciák közt, mivel az illető   nem vagyok valami nagy játékos. De miért érdekli ez önt?
       belga volt. Persze minden csoportot megfigyelt, így az angolokat   Ismét mélyen belenézett. A férfiban egy sárgás-narancs mentá-
       is.  A  belga  a  háború  előtt  bűvészként  lépett  fel,  sokat  utazott   lis zárvány volt, amiről az valószínűleg nem is tudott. Pár pillana-
       Franciaországban is. Amikor megérintette az egyik harsány pla-  tig vizsgálta a harmadik szemével. Ez egy karma, állapította meg,
       kátját, megrohanta a bizonyosság, hogy ez az ember nem bűvész!   a  messzi  múltból,  a  jövő  szédítő  magasságaiba  ívelően.
       Amit csinál, annak egy része igazi! Belgium óta üldözi... azaz ezt   Magyarország semleges, nem árt, ha szerez egy jó pontot náluk.
       reméli. Nem volt benne biztos egyáltalán. A fickó mesterien álcáz-  Előfordulhat, hogy oda kell majd mennie.
       ta  magát,  csak  nagyon  halovány  éteri  lenyomat  maradt  utána.   – Jöjjön, gondoskodom róla, hogy hazajusson.
       Már többször csapatot váltott, mivel állandóan elvesztette a nyo-  A férfi kényszeredetten követte. Persze, hiszen ezzel végképp
       mát, és vissza kellett mennie az utolsó biztos pontra, hogy újra   elbukta a küldetését. De csak két választása van: hadifogság, vagy
       ráálljon. Az általános előrenyomulás közepette ő volt az egyetlen   viszonylag  konspirált  hazaút.  Pál  engedelmesen  jött  mellette.

       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                           11
   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16