Page 11 - lidercfeny_akf_202206

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XIV. évf. 6. szám, 2022. június

Hazafelé azon töprengett, hogy milyen elegáns öltözé- természetesen nyugdíjas barátaival játszotta az idős úr,
ket vegyen fel holnapra. Első dolga volt a szekrényt hisz azok gyakran ráértek.
kinyitni, meglepődve látta, hogy nem kell boltba mennie, – Jól esik, hogy Tátrai bácsi is ennyire örül az én boldog-
régebben vásárolt holmijai között talált alkalomhoz illőt. ságomnak.
Nagyon izgatottá vált, járkált le-fel a lakásában, rendet Talán ki kellene hívnom egy újabb partira, hm a napok-
rakott, kitakarított, hátha esetleg a randevú után feljön ban sort kerítek rá! – elmélkedett magában. A bácsi mint-
hozzá az imádott hölgy. Nyugtalan is volt kicsit, sokat ha kitalálta volna a gondolatait odament hozzá és így
számít az első benyomás, talán ő az igazi, talán boldog szólt:
lehet végre, és boldoggá teheti Titanillát is. Mosolyra gör- – Lehel, kedves szomszédom, esetleg egy-két játszma
bült lebiggyesztett szája. Időben nyugovóra tért, hogy sakkot volna-e kedve ma játszani?
másnapra kipihent legyen. Reggel korán kipattant a – Épp ez fordult meg a fejemben, Tátrai bácsi! – mosoly-
szeme, a randevúig bőven volt idő. A nap nagy részét gott a gépész.
olvasással töltötte, ebédre főzött magának krumplipapri- Így a délután néhány óráját játszmákkal töltötték, Lehel
kást. Sokat tollászkodott a fürdőszobában, tökéletesen annyira el volt varázsolva, hogy egyetlen mérkőzést sike-
akart kinézni. Ha nőről volt szó, akkor mindig nagyon rült csak megnyernie.
összeszedte magát. Úgy döntött, fél órával korábban – Álmodozik, kedves szomszéd, és a játékra már nem is
megy a Kónyába, hogy véletlenül se késsen. Jól tette, mert tud úgy figyelni, de nem baj, értem én, nagy most a szere-
a pincérnő percre pontosan érkezett. Jávorcsik lesegítette lem!
a kabátját, majd hellyel kínálta. Titanilla megjegyezte, – Ez így van, Tátrai bácsi! Ígérem, legközelebb jobban
hogy milyen udvarias. Nem árulta el korát, de a gépész koncentrálok, köszönöm a partit! – Azzal elbúcsúzott tőle
leszűrte, hogy legalább tíz évvel fiatalabb nála. és hazament.
– Tegeződhetünk? – kérdezte Titanilla. Megéhezett, megszomjazott a nagy játszmák alatt.
– Természetesen! – mondta mosolyogva Lehel. Otthon kifosztotta a hűtőt, jól belakmározott. Annyira
Tyúkhúslevest és marhapörköltet ettek tésztával és odavolt a nőért, hogy a jövőt kezdte tervezgetni, meglepő-
savanyú uborkával. Mindkettőjüknek nagyon ízlett az dött saját magán, hisz leendő gyermekei anyjának el tudta
étel, a Kónyában remekül főztek. A nő a vacsora után képzelni Titanillát. Nézte még egy kicsit a tévét, letisztál-
rágyújtott. Jávorcsik mosolygott magában, hisz akkor kodott majd jól eső fáradtság lett rajta úrrá. Megágyazott
nem kell lemondania a cigarettáról, ő is elővett egyet és magának és hamar elaludt. Másnap kora reggel ébredt és
követte a nő példáját. azon gondolkodott mivel töltse el szabadnapját. Úgy gon-
– Van testvéred? dolta, egy kiadós séta a hóesésben jól jöhet. Nem akarta
– Nincs, egyke vagyok – felelte a gépész. folyton zargatni új szerelmét, mert az évek során megta-
– Nekem két nővérem és egy öcsém van. nulta, nem jó, ha az ember nagyon rácsimpaszkodik a
Rengeteg közös témájuk volt a zenétől kezdve a filme- másikra, az elrontja a romantika varázsát.
ken át a színházig. Kiderült, hogy Titanilla szeret horgász- Az elmúlt napok azt bizonyították, hogy ők egymás
ni és enni is szereti a halat, mire Lehel elmosolyodott. számára tökéletesek, természetesen nem akarta ezt a véle-
Meghívta lakásába, de a pincérnő mondta, hogy apró ményét elkiabálni, de nagyon bizakodó lett, régen hitt
lépésekben halad előre, egyelőre nem fogadja el, de ennyire a nőkben, sokat csalódott.
később majd igen. Ez felpezsdítette Jávorcsikot, hisz nem Nem iszom előre a medve bőrére, de úgy tűnik, hogy
egy könnyűvérű nőcskével van dolga, hanem egy igazi boldog vagyok! – gondolta magában.
nővel! Hazakísérte és búcsúzásként csókot nyomott a szá- Megmosdott, megreggelizett, és elindult a sétára. A hó
jára, mire ő elpirult. Körülbelül húsz perc volt az út a már csak szórványosan esett, az idő egészen tűrhető volt,
lakásáig, útközben fütyörészett és szinte tánclépésekben az utcán most többen járkáltak. Titanilla is gondolt rá fel-
haladt előre. Belezúgott, rózsaszín köd vette körbe. szolgálás közben, a gépész nem is sejtette, de a nő is telje-
Hosszú évek óta nem volt ennyire boldog, mint az elmúlt sen bele volt habarodva. Amikor hazaért, üzenet várta a
néhány órában. Azon elmélkedett, néhány hónap után telefonrögzítőjén, nagy izgalmakkal indította el.
megkéri a kezét, minden porcikájában azt érezte, hogy ő – Szia, Lehel! Holnap szabadnapos vagyok, ezért arra
az igazi. Reménykedett benne, hogy Titanilla is hasonlóan gondoltam, hogy elmehetnénk kirándulni a helyi vadas-
érez. parkba. Nagyon szeretem az egzotikus állatokat. A zsiráf
A Fő utcán haladt végig, a fákról már szinte minden a kedvencem!
levél lehullott, de így is gyönyörűen festett a táj, megvolt Jávorcsik felhívta a kedvest és megbeszélték az időpon-
a maga hangulata. Szinte lebegett, annyira könnyednek tot. Délelőtt tíz órára esett a választás, a helyszínen talál-
érezte magát. Továbbra is havazott. Találkozott az egyik koztak.
szomszéddal, aki kérdezte, hogy mi ez a nagy boldogság. – Nekem a delfinek a kedvenceim – válaszolta a gépész
– Szerelmes vagyok, Tátrai bácsi! – mondta boldogan egy nap késedelemmel.
Jávorcsik. – Szeretem én is őket nagyon! – mosolygott a pincérnő.
– Az nagyszerű hír! – biccentett fejével az öreg. A fél napot az állatkertben töltötték, nagyon jól érezték
Tátrai bácsi egyébként több, mint kilencven éves volt, magukat.
remekül, érezte magát a bőrében, makkegészséges volt és – Arra gondoltam, ma már talán feljöhetnél hozzám, mit
imádott sakkozni. Néha áthívta Lehelt is egy-két játszmá- szólsz?
ra, de a játékok többségét a bácsi nyerte, bár néha, azért – Igazán kedvellek téged, ezért rendben van, felmehe-
Jávorcsik is bizonyította tudását. A legtöbb játszmát tünk hozzád!

Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu 11