Page 11 - lidercfeny_akf_202007
P. 11

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                        XII. évf. 7. szám, 2020. július


        – Egyik terv felől sincsen semmi kétségem, de előtte segítsen   pedig ekkor törpéztem le. Szétvert a fejemen egy korsót, cserébe
       nekünk! Azon fáradozunk, hogy kiderítsük, mi történt tegnap   úgy felpofoztam, hogy elterült a söntésen.
       este – lépett oda Brukk.                               – Így történt – helyeselt a goblin. – Közben a mi kis konfliktu-
        –  Kérdezzék  azt  a  zöld  majmot!  Ő  kezdte  az  egész  balhét.   sunk sem ért véget! Télszakáll előhúzott a köpenye alól egy bébi
       Felöntött a garatra, mert a városi kaszinóban nyerő szériája volt.   sárkányt, aki fel-alá repkedett a fogadóban. Ekkor lépett be elő-
        Eközben  az  öreg  odaballagott  a  söntéshez,  és  végignézett  a   ször a kapitány.
       mögötte magasodó polcokon. Ott aztán leemelt egy befőttesüve-  – De a kapitány nem a tetőn esett be? – értetlenkedett a sza-
       get, mire a fehér paripa is odaballagott hozzá. Letette a pultra a   kács.
       zárt üveget, kinyitotta és gúnyos vigyorral a száján szólt a többi-  – Azért, mert ezt láttad egy tünde lábai közül, nem jelenti azt,
       eknek. Mikor az egyre növekvő társaság köré gyűlt, szinte egy-  hogy így is történt – vetette oda Brukk.
       szerre nevettek fel.                                   – Igen, a kapitány belépett az ajtón és a kis sárkány annyira
        –  Megtaláltam  a  keresett  csirkefogót!  Jól  emlékeztem,  hogy   megijedt az idegentől, hogy arcon fújta.
       egy befőttes üvegbe zártam – simította meg fehéredő szakállát a   – Már értem a kormot.
       varázsló.                                              – Utána Boldurheim arcon verte és kiesett a fogadóból – vágta
        – Már nem csak a színe olyan, mint az uborkáé – jegyezte meg   rá a nő.
       a vadász.                                              – Így van. A sárkány pedig kirepült a szabadba. Ezt követően
        – Én nem értem. Hiszen emlékszem, a saját lábammal rúgtam   a  további  csatározásainkban  lett  ilyen  romossá  a  hely.
       az agancsra ezt a szerencsétlent. Még a csizmám is a szájában   Szélviharokat idéztünk, nyársat csináltunk a vesszőkből, és bete-
       maradt. Akkor hogyan lehet mégis itt? – értetlenkedett az északi.  kertük  Őzszemet  a  saját  idegével,  amikor  közénk  akart  állni.
        – Egyszerű illúzióval. Kettőt teremtett magából, és mire én az   Eközben a gárda szanaszét lőtte a fogadót, de miután nem jártak
       igazit elvarázsoltam, maga a másolatot rúgta föl. Azonban most   sikerrel, a kapitány felugratott a lovával a tetőre és azon keresz-
       minden  kérdést  feltehetnek  neki!  –  csettintett,  és  az  uborka   tül jutott be. Ezt aztán megelégelte az északi és kiütötte a sisakja
       méretű goblin visszanőtt az eredeti, nyolcvan centis méretére.  alól.
        Sajgó  fejjel  ült  a  söntésen,  üvegbörtöne  mellett.  Ez  félig  a   – Amit továbbra sem tisztességes dolog kupának használni…
       mágiának, félig a tegnap esti italozásnak köszönhető. Végignézett   – jelentette ki a’la Bárd szúrós tekintettel nézve a kereskedőre.
       a  dühös  és  értelmetlen  tömegen,  jól  tudván,  hogy  minden   –  Ez  most  lényegtelen!  –  kiáltott  oda  a  zöld,  hegyes  fülű
       bizonnyal ő okozott nekik bosszúságot. Kínos vigyort teremtett   varázsló. – Miután magát kiütötték, a gárda emberei egy faltörő
       arcára, s próbált meggyőzőnek tűnni. Nem sikerült neki!  kossal akartak bejutni. Mikor ezt meglátta Boldurheim, annyira
        Kérdések egész hada záporozott rá egyszerre, ám ő alig volt   elragadta a hév, hogy egy darabig tartotta az ajtót. Végül egy pár
       képes akár az elsőt megérteni. Ebbe a verbális viharba érkezett   erőteljes  próbálkozás  után  kirohant,  és  elkezdte  felpofozni  a
       meg, szinte segítő sugallatként egyetlen szóval egy újabb figura.   katonákat.
                                                              – Mit mondhatnék? Az északi mentalitás már csak ilyen. Ha
       A bárd támolygott ki a hordóból, és próbált szót érteni a hang-  egy csapat, talpig páncélos csürhét látunk, akik felénk közeled-
       zavar okozóival.                                      nek,  egyszerűen  viszketni  kezd  a  tenyerünk.  Ráadásul  jelen
        – Elnézést! – A tömeg egyszerre fordult az új elem felé.  esetben még feltörő kos is volt náluk! Mintha mézet öntenél egy
        – Áh, a bárd! – mordult fel az északi.               medve kedvenc málnabokrára.
        – A világért sem akarnék tolakodó lenni, de egyáltalán nem   – Nos, tény és való, hogy nem kímélte őket. Az a pár perc, amit
       szeretném,  ha  bajba  kerülnék.  Megengedi  hát,  Brukk  uraság,   elkaptam  az  egészből,  elég  meggyőző  volt. A  helyében,  kapi-
       hogy továbbálljak?                                    tány, beszervezném a gárdába… – tette hozzá a szakács.
        – Végül is – a törp végignézett a helyen, majd Boldurheimmen   – Még mit nem! Aztán tegyek farkast is a bárányok közé, mert
       – tegnap te kaptad az első pofont, nem hinném, hogy bármit is   erősebb?
       tudnál. Az Ökör vigyázza az utad!                      – Elég! – vágott közbe a kereskedő. – Kereskedő vagyok, nem
        – Lekötelez! – És a bárd kisétált a fogadóból.       katona. Az öklöm használatán kívül más fegyverhez nem értek.
        A figyelem újra a zöld bajkeverőre irányult. Senki sem szólt,   Meg aztán a gárda sem vonz.
       ám végül a csapos törte meg a csendet.                 – Folytathatnám?! – A válasz mindenkitől egy határozott fej-
        –  No,  akkor  tisztázzuk!  Szépen  sorban!  Mi  történt  tegnap?   biccentés volt. – Köszönöm! Tehát, amíg kint folyt a csetepaté,
       Mondj el mindent úgy, ahogyan történt!                bent  is  tombolt  a  mágikus  összecsapás.  Mikor  már  éreztem,
        – Rendben… – értett egyet, hiszen látta, hogy más útja nincs a   hogy a szám nagyobb volt az erőmnél, cselhez folyamodtam és
       szabadulásnak. – Tegnap reggel elmentem a Fülesbagoly kaszi-  csináltam magamból egy másolatot, hogy összezavarjam az öre-
       nóba. Kockáztam egy pár órát, és olyan nyerőszériám lett, hogy   get.  Ám  ez  nem  sikerült,  és  hamar  rájött,  melyikünk  az  igazi.
       a végén úgy gondoltam, a gyorsan jött pénzt gyorsan kell elköl-  Egy ravasz mágiával összezsugorított és belevarázsolt egy befőt-
       tenem. Hát a fejembe vettem, hogy ide jövök, a Sózott Csigába,   tesüvegbe, ahonnan bár nem tudtam szabadulni, de láttam min-
       ahol a legjobb a pipacspárlat és a mézsör! Mikor betértem, a bárd   dent. Télszakáll elégedetten dörzsölte össze a tenyerét, és már
       már a kiborult hordóban hevert. Az északi a sarokban üldögélt   készült, hogy végezzen a másolatommal is, amikor betoppant az
       és egy nagy birkacombot evett. A vadász és az öreg valamivel a   ajtón  a  csatától  és  a  piától  megrészegült  Boldurheim.  Látván,
       söntés előtt ültek kártyázva. A söntéshez ültem, ahol a csapos   hogy még zajlik a csetepaté, megelégelte a dolgot, és bemosott
       köszöntött  és  én  elkezdtem  az  ivászatot!  Jó  pár  üveg  kiürült,   egyet az öregnek, a másolatomat meg felrúgta az agancsra.
       mire  úgy  éreztem,  kellően  elrészegültem.  Ekkor  vettem  észre,   – Úgy került a csizmám a szájába. Erre emlékszem.
       hogy az öreg olcsó illúziókkal szórakoztatja a nőt, mire én oda-  – Pontosan! Utána meg felkaptál egy üveg levendulapálinkát,
       léptem és gúnyolódni kezdtem. Hamar elharapódzott a dolog,   és addig ittad, amíg úgy ki nem ütött, hogy nekiestél az ajtónak
       mire én lilává változtattam a szakállast.             és keretestül ki nem döntötted azt.
        –  Igen,  emlékszem!  Ekkor  csörtetett  be  a  gárda!  Láttam  az   – Ez mind szép és jó! Fény derült az igazságra – kezdett bele
       ablakból, miközben fenn voltam a tünde hölggyel.      Lópatkós  Anton  a’la  Bárd.  –  Azonban  elkaptunk!  Itt  az  ideje,
        – Igen, nekem is világossá vált! Brukk közbe akart avatkozni,   hogy átnyújtsd nekem a rubint, amit elvettél, és akkor a hóhér
       de annyira élveztem ennek a két csodabogárnak a kakaskodását,   pallosa végez veled, és nem én a saját két kezemmel!
       hogy megvédtem az ügyüket – kezdett bele az északi. – Eközben   – Na, de kérem! Miféle rubin? Én kaszinóban nyertem a pén-
       a szóváltás közben derült ki, hogy a csapost hogy is hívják, én   zem. Illuzionista vagyok, de nem tolvaj!

       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                           11
   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16