Page 6 - lidercfeny_akf_202108

XIII. évf. 8. szám, 2021. augusztus Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

R. Harbinger

Alkuképes szívtipró könnyed

kapcsolatra jelentkezik

Karen csaknem mellézuhant a széknek, amikor Tom berontott – Igen, uram… asszonyom… hölgyem. – Rájött, össze-vissza
a helyiségbe, és bevette magát felesége irodájába. beszél. – Sajnálom.
– Hol vagy, te ribanc?! – dühöngött a férfi. – Én is sajnálom. – Beljebb hajolt az ablakon. Ajkán sejtelmes
Karen utánarohant, és kérdőre vonta, de Tom csak Sharon mosoly játszott, mintha Tom gondolataiban olvasna. A férfi bele-
keresésével foglalkozott. Miközben bejárta az irodát, és kutatott, borzongott az érzésbe: a nő a fejébe lát. – Kár, hogy nem egye-
Karen legyezgetni kezdte magát. Arca kipirult, homloka gyön- dülálló, mert ma este ráérek, és bilincsem is van – dorombolta.
gyözni kezdett. Tom úgy érezte, forró vízzel öntötték nyakon, majd rögvest
– Hol van a feleségem, Karen?! – kérdezte Tom. jeges tóba dobták. Nem tudott rájönni, mi történt a világgal.
A nő végigfuttatta tündöklő szemét a férfin, majd megállapo- Talán Chadnek van köze hozzá?
dott az arcán. – Nézze, hölgyem…
– Miért keresi őt, ha megkérdezhetem? – Megkerülte a férfit, – Igen?
és az asztalhoz ment rendet rakni. – Nincs itt, házon kívül van. A járőr arca felvidult, mintha a nagy kérdésre várna. Tom
– A szeretőjével van, igaz?! Azzal a bizonyos C. K. nevűvel, rájött, ha jól keveri a paklit, valami jó is kisülhet ebből az egész-
akit mindig hívogat! Hol vannak?! ből.
Karen megfordult, és felpattant az asztalra falatnyi fenekével. – Megsebesült? – nyúlt felé a nő. – Hadd nézzem!
Keresztbe tette hosszú lábát, pici szoknyája épp csak nem enge- – Jól vagyok, köszönöm. Éppen útba akartam ejteni a kórhá-
dett belátást Tomnak. zat, hogy ellássanak. Nem lehetne szó róla, hogy ez egyszer
– Itt nincsenek, a felesége ma otthonról dolgozik – mondta a eltekintsünk a bírságtól, és utamra engedjen?
nő, és felcsúsztatta kezét kosztümjén, hogy kigombolja dekoltá- Tom igyekezett elővenni lehengerlő vigyorát, amit a kései
zsát nagyon lassan. – Csak mi ketten vagyunk itt. kanbulik után vetett be a házisárkány-módba kapcsolt Sharonnál.
Tom nyelt egyet, izzó dühe helyén hűvös értetlenséget érzett. A rendőrnő szélesen mosolygott, és útjára engedte Tomot,
– Mi-mit csinál, Karen? miután felírta nevét és számát egy kitöltetlen bírságra. Jeanice
A nő leugrott az asztalról, odasietett Tomhoz, és váratlanul szívecskét rajzolt az i tetejére, Tom azonban összegyűrte a
megcsókolta. Az asztalhoz húzta, és megpróbálta rádönteni a papírt, és hátralökte. Már a következő sarok után padlóba
férfit. taposta a gázpedált. Végigvette a lehetőségeket, és megállapí-
– Hagyja Sharont, Mr. Anderson… Tom. Itt vagyok én magá- totta, csak Chad keze lehet a dologban: megátkozta vagy meg-
nak, bármit megteszek, amit akar. Bármit! áldotta. Tom nem tudta, minek nevezze, ahogy visszaemléke-
Mire Tom kettőt pislogott, a nő már letérdelt elé, és sliccénél zett.
matatott. Tapasztalt prostikat megszégyenítő fürgeséggel rántot- – És megcsalt a büdös ribanc! – hördült fel Tom, majd felhaj-
ta le a cipzárt, és már az övnél tartott, amikor Tom elkapta kezét, totta italát.
és felhúzta a padlóról. – Sajnálom, öregem, igazán – szabadkozott Chad.
– Mi ütött magába, Karen?! – Ráadásul kivel? Kivel?! A kertésszel! Azzal a kicseszett, tak-
A nő megkarmolta Tom arcát. A férfi felnyögött, és hátrébb nyos kertésszel!
lökte a titkárnőt. Megtapogatta sebét, és meglepetten pillantott A pultos rámordult, halkabban, de Tom kinyújtott középső
véres tenyerére. Szeme még jobban kikerekedett az undortól, ujjal válaszolt.
amikor Karen lenyalta kezéről a vért, és extázis ült ki arcára. – És ez biztos? – kérdezte Chad.
Tom kisietett az irodából, amilyen gyorsan csak tudott, és lelif- – Sikerült belelesnem a telefonjába, mikor zuhanyozni volt.
tezett a mélygarázsba. Beült a kocsiba, szemügyre vette sérülését Annyiszor hívta a C. K. névhez tartozó számot, hogy az már
a visszapillantóban, majd átadta magát az újabb dührohamnak. maga is égbekiáltó bűn!
Sharon otthon van, és lefogadom, hogy nincs egyedül – gon- – Sajnálom.
dolta. Rájuk gyújtom a házat, amikor odaérek. – Nem te fogod sajnálni, hanem ő, amikor szembesítem ezzel
Kihajtott a garázsból, és három piros lámpán húzott át, mire az egésszel. Meg fog fizetni érte, esküszöm. Pedig olyan boldo-
rátapadt egy motoros rendőr. Szitkozódott lassítás közben, azt gok voltunk, nem tudom, hol ment félre ez az egész.
követően lehúzódott. A járőr megkopogtatta az ablakot, mire Chad megdörzsölte állát, és sejtelmes mosolyt villantott.
Tom leengedte, és a papírjait nyújtotta. – Talán tudok segíteni a problémádon.
– Nézze, biztos úr, nagyon sajnálom a kihágást, komolyan – Te? Kétlem, hacsak nem vagy bérgyilkos, és nem engedsz
mondom. Sosem tettem ilyet, és most sem állt szándékomban, golyót annak a lotyónak a fejébe.
de nagyon sietek. – Mit lennél hajlandó megtenni azért, hogy visszakapd? – Tom
– És mégis hová siet? – kérdezte lágyan a rendőr. Hangjának arcára meglepettség ült ki, így Chad folytatta. – Tudod, üzletem-
mézédes csengése bármely férfi szívét sebesebb ritmusra perdí- ber vagyok, és bírok némi… befolyással – mondta, mint aki jól
tette volna. megízlelte a szót. – El tudom intézni, hogy a feleséged ismét
Tom elképedt a sisakját lecsatoló nő szépségén, sosem hitte, beléd szeressen. És ehhez nem kell mást tenned, csak kívánnod
hogy ilyen gyöngyszemek is akadnak a kötelékben. valamit.
– Én… hazafelé tartok… a feleségemhez. Tom elgondolkodott. Vissza akarta kapni feleségét, de meg-
– Szóval nős? éri-e? Az a mocskos nőszemély elárulta, és összetörte.

6 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online