Page 6 - lidercfeny_akf_202206

XIV. évf. 6. szám, 2022. június Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

Mara

Üvegországban

Márton csak egyet kortyolt a borosüvegből. Ez finom! – – Lenézed a nemzeti viseletünket? – kérdezett amaz
állapította meg magában, aztán visszament az ágyába vissza.
telefonálni. Kisvártatva mintha valaki azt súgta volna – Dehogy, dehogy – visszakozott Márton. – Csak áruld
neki: Menj, igyál még egy kortyot! Felkelt, és még egyszer már el, merre járok!
meghúzta az üveget. Valami csoda jó kedve támadt utána, – Hát nem tudod? Ez itt Alkoholisztán.
egész kellemes érzés kerítette hatalmába. Visszament a – Alkoholisztán?
szobájába, csetelgetett még a barátaival, nevetve írta meg Képzeletben körbefutotta a földgömböt, de ilyen nevű
nekik, hogy éppen bort szopogat. Aztán újra elhatalmaso- ország nem ugrott be neki, ellenben a gondolkodástól
dott benne a vágy, kiment a konyhába, jól meghúzta az megfájdult a feje.
üveget, úgy félig. Visszament a szobába, lefeküdt, de már – Afganisztánról már hallottam, de Alkoholisztánról
nem volt kedve csetelni. még nem – válaszolta kimérten.
Meglepődve tapasztalta, hogy ha behunyja a szemét, – Hát látom, hogy messziről jöttél. Mindegy, gyere bel-
zuhanni kezd. Fel is riadt, olyan feneketlennek tűnt a jebb, biztosan szomjas vagy!
mélység. Valami vonzotta őt, vissza az üveghez. Megint – Szomjas bizony – csillant fel Márton szeme –, de még
kiment, kivette a borosüveget a hűtőből, kihúzta a lazán mennyire. Mid van?
benyomott parafadugót, és ajkához emelte az üveget. – Bor jó lesz?
Lassan, csukott szemmel szívta az üveg száját. Olyan, – Remek, hozd az üveget!
mint az első csók, gondolta magában. A házigazda rémülten hátrahőkölt.
Egyszer csak az üveg szája forró lett. Valami titokzatos – Felétek üvegből isznak? – kérdezte.
erő elkezdte befele szívni a nyelvét. Egy darabig még kel- – Hát a kulturáltabbak pohárból szoktak – mondta
lemesnek is tűnt, de aztán elkezdett fájni. Már nem csak a Márton –, de mi baj van az üveggel?
nyelve volt az üvegben, lassan a feje, majd az egész teste – Nem tudom – mondta a házigazda –, de már az őseink
is belecsúszott. A haja nedves lett, a ruhája borillatú. Az sem ittak üvegből. Mindig arra tanítottak, hogy üvegből
üveg nyaka végeláthatatlanul hosszúnak tűnt. Amikor ne igyunk, meg a pohár fenekére se nézzünk, mert mind-
nyájan így kerültünk ide. Ez afféle hagyomány, olyan
végre benn volt az üvegben, rövid bambulás után feltá- szent dolog. Nem tudom, de mi nem iszunk üvegből, se
pászkodott, és kinyitotta a szemét. Megszédült a látvány- pohárból.
tól, valami csoda vette körül. A fű borvörös, messzebb a tó – De akkor hogyan? – értetlenkedett Márton.
feketevizű. A virágok mind sárgák és lilák, felette az – Hát tányérból, kanállal, mint a rendes emberek.
égbolt zöldszínű, és egy kék napocska ontotta a fényét. – Mindegy, itt nincs senki ismerős, sose fogja megtudni
Márton nem győzött csodálkozni. Lassan elindult és lép- senki, hát hozzad!
kedett, maga sem tudta hová. – Rumocska, kislányom! – kiabált ki a konyhába Gábris
Itt örökké szél fúj, hajladozok, mint a nádszál... – morfondí- –, hozz a vendégünknek egy tányér bort! Gyere, ülj asztal-
rozott magában, de azért csak ment tovább. A láthatáron hoz!
egy házikó tűnt fel. Végre valami emberlakta hely! Bekopogok, Márton leült.
megkérdezem, micsoda helyre kerültem – határozta el magá- De furcsa hely ez – gondolta –, hiszen mozgó képek vannak
ban. Így is tett. A kopogásra az ajtó kinyílt. a falon! A színek is milyen különösek! Ugyan már, ki festi vilá-
– Szia! Ki vagy haver? – kérdezte őt egy borvirágos orrú goszöldre a falakat és pingálja tele rózsaszín csíkokkal? Ráadásul
férfi. mindez hullámzik.
– Szia, én most járok erre először, valami útbaigazítást – Igenis, apácska – hangzott egy üde leányhang a kony-
kérek! hából.
– Rendben van, de előbb fáradj be, mesélj nekünk, hon- Kisvártatva a hang tulajdonosa is megjelent, kezében
nan jöttél, mert az látom, hogy messziről. Gyalázatos tálca, azon két tányér bor és kanalak. Márton egészen
göncök vannak rajtad. elámult. Rumocskán hófehér kalózruha volt, szőke haja,
Gyalázatos? – gondolta Márton. Mi a különös egy sima mint aranyzuhatag omlott a vállára, kecses nyakán arany-
farmernadrágban, teniszcipőben és rövid ujjúban? De aztán lánc csüngött, és az egyik szeme bekötve.
végignézett a házigazdán. Ez meri nekem mondani, hogy – Rumocska, drága, kezét csókolom! – dadogta Márton,
gyalázatosak a gönceim? Hiszen az övé egy maskara! és pirosabb lett a bornál is.
S valóban, a házigazdán sárga, virágos ing volt, csíkos A lány csak biccentett feléje, majd gyorsan eltűnt az ajtó
nyakkendő, kockás szoknya és a szoknya alatt hófehér, mögött. Márton és Gábris nekiálltak, gyorsan bekanalaz-
térdig érő török bugyogó. Nem akarta megsérteni a házi- ták a rózsaszín, enyhén gyümölcsillatú bort.
gazdát, de kicsúszott a száján: – Ejha, vágynék valami testesebbre is! – mondta Gábris.
– Hát te hogy vagy öltözve, csodabogár? – Rumocska, kislányom, behoznád a főételt?

6 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online