Page 6 - lidercfeny_akf_202403

XVI. évf. 3. szám, 2024. március Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

Natali Sanders

Rémképek fogságában

Sűrű, sötét éjszaka volt, a faágak reszketegen remegtek de nem félt, hisz tudta, hogy anyukája tudja, mit kell
az erős szélben, amorf, ijesztő formákat rajzolva az abla- tenni, és nem lesz baj. De most volt. Egyedül volt a sötét-
kok üvegeire, melyen időközönként megremegtek. Az ben, hiába próbált kiáltani, sikítani, szólni… Semmi. Egy
utcai világítás holtsárga fénye hol megnyúlva, hol szétmo- hang sem jött ki a száját, és ez mindennél jobban megré-
sódva szökött be a szoba falaira, árnyszínházat játszva. mítette. Egész kis teste mintha szurokba ragadt volna,
A hálóban bőrborsóztató hideg volt, némi párát csak a mozdulni sem bírt, de látott és érzett mindent. Érezte,
Tamara száján át távozó levegő keltett, ahogy sűrű nyö- ahogy hideg, karvalyszerű átlátszó kezek megérintik a
szörgések, vinnyogásnak ható sikolyok formájában meg- talpát, bokáját majd a lábszárát, és húzni kezdik egy
színezték a jeges csendet. nagyon sötét, jéghideg helyre lefelé. Folyamatosan kez-
A rémálmok hét éves korában kezdődtek először, nem dett remegni lentről fölfelé, görcsösen rázta a hideg, egyre
minden ok nélkül. Egyik napos nyári délutánon izgatot- több torz rémpofa úszott körülötte, vicsorogtak, szénsötét
tan indult kifelé a házból, hogy mielőbb játszhasson a szemüregeikből lestek rá mindenhonnan, egyre többen
homokozóban kedvenc játékaival, várat építhessen a kati- értek hozzá, egyre jobban húzták-vonták, érintésük nyo-
cabogaraknak, és szép kis kertet is mellé – ilyen, és hason- mán a maradék meleg is kezdte elhagyni a testét.
ló gondolatokkal kis fejében –, teljes erejéből nekirohant a Megértette, hogy őt most mindenképp elviszik magukkal
befelé igyekvő édesapjának, aki azonmód úgy csapta arra a csúnya, hideg helyre. Becsukta a szemeit erősen,
nyakon, hogy keresztben végigcsúszott a teraszon, majd a nem akarta látni ezeket a gonosz lényeket, és teljes kis
földön landolt és elájult. Tamara nagyanyja a csattanásra szívéből imádkozni kezdett, ahogyan a nagyanyja tanítot-
és azt követő káromkodásra kapta fel a fejét, s hagyva a ta, s ahogyan az egész család térden állva minden este és
főzést anyatigrisként rontott ki, szidva a vejét: reggel hálát adott az Istennek. Ő biztosan segít, hisz csak
– Nem megmondtam már neked, hogy ne a gyereken kérni kell, így tanulta és hitt is benne. Minden szóra erő-
töltsd ki a mérged!? Még nem ittál eleget, vagy már túl sen koncentrálva belefogott a „Mi Atyánk”-ba, már majd-
sok volt? Most nézd meg mit csináltál! Egyszer megölöd nem a végére ért, mikor két meleg kéz érintettem meg, s a
azt a kislányt! – térdelt le, és vette ölébe unokája fejét, meleg elkezdett visszatérni a testébe, hallotta mamája
élesztgette, szólongatta, vizsgálta mekkora a baj. – kedves hangját, ahogy ébresztgeti, hívja, nyugtatgatja.
Szerencséd, hogy alacsony ez a terasz, így nem esett Végre kinyitotta a szemét, a szörnyek eltűntek, csak
nagyot, de ezek az éles kavicsok felsértették a fejét és az fagyos fogásuk emléke rázta még meg párszor a testét.
arcát, hozz azonnal hideg vizet, törölközőt, tinktúrát! – Azóta több tíz év eltelt, s bár akkor úgy gondolták, hogy
adta ki ellentmondást nem tűrően parancsba a vejének. – csak a sokk hatása miatt történt hallucináció – a nagyma-
Szaporán, szedd a lábad, addig beviszem az ágyra! mája még meg is füstölte mindenféle gonoszűző gyógyfü-
– Én nem is…, khm…, jól van na, hozom – motyogta vekkel, főzeteket itatott vele, rontást levevő emberhez is
még mindig káromkodva közben párszor, és betámoly- elvitte, pappal is megáldatta –, de ez csak a kezdet volt.
gott a fürdőszobába az apa. Akibe ezek a lények „belekóstolnak”, azt többé nem enge-
A nagyi gondoskodásának hála Tamara hamar magá- dik el. Számukra minden fájdalom, könny, betegség,
hoz tért, nem is pisszegett, nem sírt, épp csak a mindig haláleset, csalódás, depresszió, megbántás, önmarcango-
vidám pirospozsgás arcocskája lett fakófehér. Megszo- lás rés a pajzson. Lecsukod a szemed és már kezdődik is a
kottak voltak apja kirohanásai, amikor részeg volt, tört- rémálom.
zúzott, amit ért, kiabált, hőbörgött, nem volt maradása a Tamara ma este egyedül volt otthon, a férje még dolgo-
családnak. Sokszor kellett éjnek évadján az utcára mene- zott. Egy darabig nézte a kint dúló vihart, csodálta a ter-
külniük, ilyenkor valamelyik szomszéd befogadta őket mészet vad erejét, hallgatta a fura zajokat míg el nem
éjszakára. Másnap jött a megbánás, romeltakarítás, ígére- eredt az eső, ami lassú kopogásával elálmosította. Ágyba
tek… Mikor józan volt, nem volt nála jobb apa. Mikor bújt, mosolygott, már vagy három hónapja nem volt rém-
józan volt… Pár év múlva aztán elváltak a szülei, nyuga- álma, ha pedig volt, a férje mindig felkeltette belőle. Már
lom és békés idők jöttek. Akkor az egyszer ütötte meg az sokszor látta, hallotta, min megy át a felesége az egyre
apja erőből – legalábbis nincs más emléke –, megpecsétel- durvább rémálmok alatt, s mennyire megviseli még ébre-
ve lánya sorsát egy életre. dés után is. Ha otthon volt.
Élete első ájulása élete első rémálma lett. Az a pár Az eső egyre hevesebben esett, az árnyak a falakon
másodperc, míg nagyanyja magához térítette óráknak, nagyobbra nőttek, a hálószoba melege jeges hidegre vál-
vagy inkább napoknak tűnt. Eddig még sohasem félt iga- tott, Tamara arcára ráfagyott a kitörni készülő sikoly…
zán, ártatlan gyermeklelke nem ismerte, hogy mi az. – Hát újra itt vagytok – gondolta, majd szemét erősen
Mindig ott volt az anyukája, ha megijedt, mert megijedt összeszorítva imádkozni kezdett.
sokszor, mikor az apukája ittasan balhézott, megijedt,

6 www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online