Page 6 - lidercfeny_akf_202007
P. 6

XII. évf. 7. szám, 2020. július                                        Lidércfény amatõr kulturális folyóirat


          eses


          A király halála







           Poros,  fülledt,  nyári  éjszaka  volt.  Céltalanul  kóboroltam  a   emez harcos királyi árnyékában! Egy percig sem lehetett kétsé-
          szeméttel teli, koszos és sivár betonutcákon. Időnként felbuk-  ges az eljövendő harc végkimenetele.
          kant egy-két undorító rágcsáló, és ideges cincogással futkáro-  Aztán  egyszer  csak  egymásnak  esett  a  két  kandúr!
          zott élelem után kutatva, neki- nekiütközve a lábamnak. Nem   Lenyűgözve  bámultam  ezt  a  fejedelmi  küzdelmet.  A  vörös
          bántottam őket. Annyira beleillettek abba a sivár környezetbe,   király elemi erővel tépte, szaggatta ellenfelét. Nem tartott az
          hogy nem volt szívem belenyúlni az életükbe. Nekem úgysem   egész egy percig sem. A megvert trubadúr megszégyenülten,
          volt jó kedvem. Már nem emlékszem, mi volt a bajom, talán az   farkát  behúzva  futott  el  a  harcmezőről,  miközben  a  király
          aktuális nihil költözött belém akkoriban!            világgá üvöltötte győzelmét és szerelmét.
           Artikulálatlan üvöltés zökkentett vissza a valóságba. Rohanni   A  hatalmas  kandúr  lassan  kerülgette  választottját,  és  ez  a
          kezdtem a hang irányába, és mikor kiértem egy nagyobb füves   keringő hirtelen átváltozott valami őrült pörgéssé! Nem adta
          térre, borzongatón gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Egy   olcsón kegyeit a kis hercegnő. A vörös király elvakultan kerget-
          valószínűleg nőstény macska felcsapott farokkal rohant körbe-  te a cirmos lányt. Az egyszer csak megunta ezt a pörgős táncot,
          körbe a téren, és utána két üveges szemű, duzzadó erejű kan-  és  hirtelen  kiváltott  az  úttestre,  majd  eltűnt  a  szemben  lévő
          dúr  vágtatott!  Földbegyökerezett  lábakkal  bámultam  ezt  a   bokrok között. A király egy pillanatra megbénult, majd egyet-
          fenséges balettet. Hirtelen megmerevedett a nőstény macska,   len ugrással érkezett meg az úttestre.
          és a két kandúr megkezdte az eszeveszett, fülszaggató nászda-  Éppen akkor ért oda egy hatalmas, fekete autó. Kiáltani sze-
          lát. Nekem úgy tűnt, mintha nem vettek volna egymásról tudo-  rettem volna, de a látványtól kiszáradt a torkom.
          mást.                                                  Pont derékon kapta el a sárhányó a vörös királyt, aki ebben
           Már  éppen  kezdtem  volna  csodálkozni,  amikor  –  mintegy   a  pillanatban  vesztette  el  királyságát  és  apróvá  zsugorodva,
          varázsütésre  –  szembefordultak  egymással.  Mindkét  kandúr   csak egy életéért törött gerinccel küzdő macska lett a koszos út
          szeméről  egy  pillanat  alatt  hullott  le  a  hályog.  Most  tudtam   még  koszosabb  szélén.  Utolsó  erejével  kihúzta  magát  a  fűre,
          csak igazán megfigyelni őket. Az egyik hatalmas, szinte kutya   ahol elcsendesülve, örökre behunyta a szemeit.
          nagyságú, sok harcban edződött és izmosodott vörös kandúr   Sokáig bámultam az üres utat, és csak reméltem, hogy láto-
          volt. Sosem láttam még ekkora példányt. A másik szinte eltűnt   másom volt.

          n13


          Emma tánti







           Emma tánti imádta a macskákat, volt is neki mindenféle, kicsi,   szenderült, és mivel nem voltak gyermekei, és a bátyámék mesz-
          nagy, hosszú- és rövid szőrű, minden színben, amit csak el lehet   sze laknak, nekem kellett intéznem a ház eladásával járó proce-
          képzelni. Egy szép, kertvárosi házban éldegélt kis nyugdíjából a   dúrát.  Arra  gondoltam,  hogy  a  macskákat  a  helyi  önkéntes
          nyolc macskájával. Minden nap már jó korán ott sündörögtek   állatmenhely  gondjaira  bízom,  keressenek  nekik  új  gazdikat.
          körülötte, amikor a reggelit porciózta. Pár éve egy nagy, kóbor,   Ígérték, hogy még aznap elszállítják őket, kulcsot is adtam nekik
          szürke  kandúr  csatlakozott  a  csapathoz,  nem  teketóriázott,   a kerthez.
          hipp-hopp félrelökte a többit, hogy elsőnek férjen oda az etető-  Délután fél öt felé megcsörrent a mobiltelefonom.
          tálhoz.                                                – Halló, Dave Smith vagyok a Noé állatotthontól.
           – Nyolc vagy kilenc cica, már nem számít – hunyorgott Emma   –  Szép  napot!  Itt  Steve  Morelli  beszél.  Sikerült  a  macskákat
          tánti, miközben rövidlátóan megigazgatta nagy dioptriás szem-  elszállítani a kertből? Remélem, a jó kulcsot adtam oda!
          üvegét. – George-nak foglak hívni a néhai férjem után, mert te is   –  Khm...  Ööö...  Tulajdonképpen  igen,  be  tudtunk  menni,  és
          olyan erőszakos vagy! – nevetett, miközben majd kiesett hófehér   elszállítottuk őket. Csak lenne itt egy kis probléma.
          protézise.                                             – Éspedig? Nem tudnak kilenc macskának gazdit szerezni?
           George jól kijött a többi macskával, és egyre szelídebb lett –   – Nyolcnak tudunk, csak a kilencedikkel van baj – kacagott a
          egy idő után már azt is megengedte, hogy a tánti megsimogassa   telefonba jókedvűen Dave.
          csillogó,  szürkésbarna  bundáját.  Így  éldegéltek  békességben,   – Miért?
          szeretetben sok-sok éven keresztül.                    – Hát csak azért, mert az a nagy, szürke igazából nem macska,
           Sajnos  Emma  tánti  pár  nappal  ezelőtt  hirtelen  örök  álomra   hanem egy szelíd mosómedve!







          6                                 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online
   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11