Page 6 - lidercfeny_akf_202206
P. 6

XIV. évf. 6. szám, 2022. június                                        Lidércfény amatõr kulturális folyóirat



          Mara

          Üvegországban






           Márton csak egyet kortyolt a borosüvegből. Ez finom! –   –  Lenézed  a  nemzeti  viseletünket?  –  kérdezett  amaz
          állapította  meg magában, aztán visszament az ágyába   vissza.
          telefonálni. Kisvártatva  mintha  valaki azt súgta volna   – Dehogy, dehogy – visszakozott Márton. – Csak áruld
          neki: Menj, igyál még egy kortyot! Felkelt, és még egyszer   már el, merre járok!
          meghúzta az üveget. Valami csoda jó kedve támadt utána,   – Hát nem tudod? Ez itt Alkoholisztán.
          egész  kellemes  érzés  kerítette  hatalmába.  Visszament  a   – Alkoholisztán?
          szobájába, csetelgetett még a barátaival, nevetve írta meg   Képzeletben körbefutotta a földgömböt, de ilyen nevű
          nekik, hogy éppen bort szopogat. Aztán újra elhatalmaso-  ország nem ugrott  be neki, ellenben a gondolkodástól
          dott benne a vágy, kiment a konyhába, jól meghúzta az   megfájdult a feje.
          üveget, úgy félig. Visszament a szobába, lefeküdt, de már   –  Afganisztánról  már  hallottam,  de  Alkoholisztánról
          nem volt kedve csetelni.                             még nem – válaszolta kimérten.
           Meglepődve  tapasztalta,  hogy  ha  behunyja  a  szemét,   – Hát látom, hogy messziről jöttél. Mindegy, gyere bel-
          zuhanni  kezd.  Fel  is  riadt,  olyan  feneketlennek  tűnt  a   jebb, biztosan szomjas vagy!
          mélység. Valami vonzotta őt, vissza az üveghez. Megint   – Szomjas bizony – csillant fel Márton szeme –, de még
          kiment, kivette a borosüveget a hűtőből, kihúzta a lazán   mennyire. Mid van?
          benyomott  parafadugót,  és ajkához emelte az üveget.   – Bor jó lesz?
          Lassan,  csukott  szemmel  szívta  az  üveg  száját.  Olyan,   – Remek, hozd az üveget!
          mint az első csók, gondolta magában.                   A házigazda rémülten hátrahőkölt.
           Egyszer csak az üveg szája forró lett. Valami titokzatos   – Felétek üvegből isznak? – kérdezte.
          erő elkezdte befele szívni a nyelvét. Egy darabig még kel-  –  Hát  a  kulturáltabbak  pohárból  szoktak  –  mondta
          lemesnek is tűnt, de aztán elkezdett fájni. Már nem csak a   Márton –, de mi baj van az üveggel?
          nyelve volt az üvegben, lassan a feje, majd az egész teste   – Nem tudom – mondta a házigazda –, de már az őseink
          is belecsúszott. A haja nedves lett, a ruhája borillatú. Az   sem ittak üvegből. Mindig arra tanítottak, hogy üvegből
          üveg  nyaka  végeláthatatlanul  hosszúnak  tűnt.  Amikor   ne igyunk, meg a pohár fenekére se nézzünk, mert mind-
                                                               nyájan így kerültünk ide. Ez afféle hagyomány, olyan
          végre benn volt az üvegben, rövid bambulás után feltá-  szent dolog. Nem tudom, de mi nem iszunk üvegből, se
          pászkodott, és kinyitotta a szemét. Megszédült a látvány-  pohárból.
          tól, valami csoda vette körül. A fű borvörös, messzebb a tó   – De akkor hogyan? – értetlenkedett Márton.
          feketevizű.  A  virágok  mind  sárgák  és  lilák,  felette  az   – Hát tányérból, kanállal, mint a rendes emberek.
          égbolt  zöldszínű,  és  egy  kék  napocska  ontotta  a  fényét.   – Mindegy, itt nincs senki ismerős, sose fogja megtudni
          Márton nem győzött csodálkozni. Lassan elindult és lép-  senki, hát hozzad!
          kedett, maga sem tudta hová.                           – Rumocska, kislányom! – kiabált ki a konyhába Gábris
           Itt örökké szél fúj, hajladozok, mint a nádszál... – morfondí-  –, hozz a vendégünknek egy tányér bort! Gyere, ülj asztal-
          rozott magában, de azért csak ment tovább. A láthatáron   hoz!
          egy házikó tűnt fel. Végre valami emberlakta hely! Bekopogok,   Márton leült.
          megkérdezem, micsoda helyre kerültem – határozta el magá-  De furcsa hely ez – gondolta –, hiszen mozgó képek vannak
          ban. Így is tett. A kopogásra az ajtó kinyílt.       a falon! A színek is milyen különösek! Ugyan már, ki festi vilá-
           – Szia! Ki vagy haver? – kérdezte őt egy borvirágos orrú   goszöldre a falakat és pingálja tele rózsaszín csíkokkal? Ráadásul
          férfi.                                               mindez hullámzik.
           – Szia, én most járok erre először, valami útbaigazítást   – Igenis, apácska – hangzott egy üde leányhang a kony-
          kérek!                                               hából.
           – Rendben van, de előbb fáradj be, mesélj nekünk, hon-  Kisvártatva a hang tulajdonosa is megjelent, kezében
          nan  jöttél,  mert  az  látom,  hogy  messziről.  Gyalázatos   tálca, azon két  tányér  bor és kanalak.  Márton egészen
          göncök vannak rajtad.                                elámult. Rumocskán hófehér kalózruha volt, szőke haja,
           Gyalázatos?  –  gondolta  Márton.  Mi  a  különös  egy  sima   mint aranyzuhatag omlott a vállára, kecses nyakán arany-
          farmernadrágban,  teniszcipőben  és  rövid  ujjúban?  De  aztán   lánc csüngött, és az egyik szeme bekötve.
          végignézett  a házigazdán.  Ez  meri  nekem  mondani,  hogy   – Rumocska, drága, kezét csókolom! – dadogta Márton,
          gyalázatosak a gönceim? Hiszen az övé egy maskara!   és pirosabb lett a bornál is.
           S valóban, a házigazdán sárga, virágos ing volt, csíkos   A lány csak biccentett feléje, majd gyorsan eltűnt az ajtó
          nyakkendő,  kockás  szoknya  és  a  szoknya  alatt  hófehér,   mögött. Márton és Gábris nekiálltak, gyorsan bekanalaz-
          térdig érő török bugyogó. Nem akarta megsérteni a házi-  ták a rózsaszín, enyhén gyümölcsillatú bort.
          gazdát, de kicsúszott a száján:                        – Ejha, vágynék valami testesebbre is! – mondta Gábris.
           – Hát te hogy vagy öltözve, csodabogár?             – Rumocska, kislányom, behoznád a főételt?

          6                                 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online
   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11