Page 6 - lidercfeny_akf_202408

XVI. évf. 8. szám, 2024. augusztus Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

Hudson hallgatott néhány pillanatig, majd bólintott. Joshua visszanézett a birtokosra, akit akkor rángattak
– Azt hiszem, meghalt – felelte Abernathy olyan hide- fel, és vonszoltak el a többiek. Bólintott, és elsétált. Csak a
gen, mintha nem egy emberi lény sorsáról lenne szó. válla fölött vetette vissza:
Joshua szinte hallotta meghasadó szíve reccsenését. – Az autója az út mellett parkol, az Old Train Road
Leperegtek előtte a közös gyermekkor emlékei, mint az végén.
úszóleckék és amikor Carla olvasni tanította. Már nem Hudson elégedetten bólintott, miközben csendben
akarta tudni, mi történt a nővérével, mert félt, hogy a lát- figyelte a távozó fiút. A többiek elhajtottak mögötte a
vány megelevenedik a szeme előtt, és úgy emlékezne a megviselt állapotú kocsival, amivel az árokba lökték
lányra a továbbiakban. Azt a képet akarta megőrizni a Joshua üldözőit. Mindezek után Hudson elindult a saját
szívében, amilyennek eddig látta Carlát. Pickupjáért, és közben a további lépéseken gondolkodott.
Sarkon fordult, és elsétált. Hudson a nyöszörgő Most már van esélyük megmenteni a várost, miután a fő
Abernathyre nézett, és kiolvasta tekintetéből a néma szá- felbujtó nem állhatta útjukat. Valahol belül mindig is sej-
monkérést az ígérete miatt. tette, hogy minden szál Abernathy kezében fut össze,
– A tiétek – mondta a seriff, és Joshua után sétált.
Az éjszakát megtöltötték a tompa nyögések, ütlegelések mert a sok megvétózott törvénymódosítás gyanússá tette.
hangjai, miközben Hudson utolérte a fiút. Sosem tudta bebizonyítani, de már nem is kellett.
– Jól vagy? – kérdezte, mire a másik bólintott. Megállt az autó mellett, és kinyitotta az ajtót.
Joshua visszaadta a Pickup kulcsát és a kést. Mélyet – Elment? – kérdezte háta mögül egy kellemes hang.
sóhajtott, és összeszedte magát. Megfogadta, hogy nem – A hajnali vonattal fog – felelte a seriff. – Abernathy
fog sírni. meghalt, úgyhogy most már olyanná formálhatjuk a
– Jön egy vonat hajnalban – kezdte Hudson. – Szállj fel várost, amilyennek lennie kellene.
rá, és hagyd el a várost! Soha többé ne gyere vissza. A – Jó, mert biztonságban kell tudnom őt.
srácok és én gondoskodni fogunk róla, hogy egy ideig ne Hudson megfordult, majd magához ölelte az odalépő
találják meg Abernathyt. Carlát, és szenvedélyesen megcsókolta.

n13

Hanta úr

*A történet szereplői kitalált személyek. Minden hasonlóság a valósággal Aztán végre felvirradt a várva várt nap.
pusztán a véletlen műve. A méltán népszerű riporter, Elégkíváncsi György a leg-
Hanta úr, polgári nevén dr. Senkiházi Péter Geronimo, újabb díjnyertes alkotásáról kérdezte a művészt.
még másnapos volt a jóféle boroktól, és azoktól a csinos Dr. Senkiházi rézsút félrehajtotta a fejét – ahogy ezt a
rajongóktól, akiket az előző este egy kellemes hangulatú mozdulatot már unalomig begyakorolta az otthoni tükör
partin fogyasztott el. előtt –, és úgy tett mintha gondolkozna. Mindeközben arca
Enyhén szédült. Óvatosan a rusztikus faasztalkához bal profilját fordította a kamera felé. A bal volt a karakte-
támolygott, leült, majd elővette a kék csíkos Signettáját, resebb, azt mondták neki azok, akik valóban értenek
melyen durva harapásnyomok árulkodtak a költőnk lelké- hozzá, hogy az sokkal, de sokkal előnyösebb.
ben zajló drámai változásokról. Az érzelmi vihar kitörni – Nos – kezdett bele Senkiházi lassú, affektált hanghor-
készült. dozással. – A vers, és a versírás mint olyan, egy kegyetle-
Picit mélázott, szeme elhomályosult, majd szélsebesen nül megerőltető szellemi tevékenység. Már hónapok óta
írni kezdett. Szédületes tempóban születtek a szebbnél hordoztam magamban – akár egy vemhes, szilaj kanca –
szebb verssorok, miközben arcán földöntúli boldogság ennek a versnek az apró csíráját, mely szinte önmagát fej-
sugárzott. Néha megállt, gondterhelten fixírozta a kéz- lesztve, önmagából kinőve látta meg a napvilágot, az
írást, gondolkodott egy sort, majd kicserélt néhány szót. Úrnak ebben a boldogságosan vérzivataros esztendejében.
Egy fertályóra múlva már kész volt az egész vers. Még – Értem – helyeselt Elégkíváncsi, rosszul palástolt
egyszer elolvasta, majd elmosolyodott. viszolygással a hangjában. – De mesélje el, mi volt a fő
Nem is rossz! – gondolta vidáman. Most azonnal bekül- motívum, ami inspirálta ennek a gyönyörű versnek a létre-
döm a pályázatra. jöttét, mellyel kedves dr. Senkiházi Péter Geronimo, a
Elégedetten dőlt hátra az ódivatú karosszékben, majd
rágyújtott egy illatos vékony szivarkára. XXIII. Hamvas-Penna Irodalmi Fesztiválon az első díjat
szerezte meg?
* * * – Csak hogy kontextusba helyezzük a dolgot… A téma,
A tévéinterjút valami különös és abszurd várakozás akár egy kiszikkadt háromnapos ponty zápfoga, a parton
előzte meg, amire még maga Senkiházi, a koszorús költő is hevert, de csak hosszú áldozatos munka során sikerült
heveny várakozással tekintett. kicsiszolnom, hónapokig tartó kínlódás és eszeveszett

6 www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online