Page 7 - lidercfeny_akf_202007
P. 7

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                        XII. évf. 7. szám, 2020. július


       Norton


       Matildka néni és az





       idegen fegyverek







       Sci-fi szatíra                                         – Akkor örülhetsz, barátom, mert most tényleg megvédelek –
                                                             közölte  a  hatalmasra  nőtt  férfi,  majd  egyszerűen  átugrott  Red
                                                             feje felett, a talpával egy hátulról támadó, gyíkszerű, humanoid
        Black  és  Red  egy  síkságon  álltak,  egy  kék  színű  levelekkel   lénynek az arcára érkezve.
       tarkított fákból álló erdő mellett. Kezdtek lassan hozzászokni az   A  furcsa  „emberszabású”  a  földre  került,  Kázmér  pedig  az
       idegen  planéta  sárga  színű  égboltjához,  és  a  Földinél  sűrűbb,   öklével  beszakította  a  mellkasát.  A  „gyíkember”  száját  lilás
       oxigénnel telített atmoszférájához.                   színű vér hagyta el, és egy pillanat alatt eltávozott az élők sorá-
        A hatalmasra nőtt, tűhegyes fogú ragadozókat, és a pikkellyel   ból.
       borított testű agresszív, humanoid lényeket azonban valahogy   – Jön az ölebe is – szólalt meg Matildka közömbös hangon, és
       sehogyan  sem  tudták  megszokni.  Feszülten  lestek  körbe,  a   egy fák közül kirohanó kardfogú tigrishez hasonlító ragadozóra
       sugárvető fegyvereiket maguk előtt tartva, mintha minden pilla-  mutatott.
       natban támadástól tartottak volna.                     A tigrisszerű állat egy több méteres ugrással Kázmérra akarta
        Egyszer csak egy fehéren világító fényalagút jelent meg pár   vetni  magát,  de  a  termetes  férfi  leguggolt,  miközben  egy  tőrt
       méterrel előttük a semmiből.                          emelt a feje felé, ami végigszántotta a ragadozó hasát, hogy ami-
        – Ezen az átkozott helyen mindig történik valami kellemetlen-  kor földet ért, már hullottak is ki a belei. Az állat furcsa kaffogó
       ség – nyögött fel Red félénken, miközben fegyverének csövét az   hangokat adott ki magából, aztán néhány tétova lépés után az
       alagútra  szegezte,  ahonnét  egy  öreg  nénike,  és  egy  két  méter   oldalára dőlt és megdöglött.
       körüli, igen kövér férfi lépett elő. Alig értek ki a „fényalagútból”   – A fegyvereiteket elvisszük! – közölte Matildka a legteljesebb
       az rögtön bezáródott mögöttük.                        lelki  nyugalommal,  miközben  felnyalábolta  a  földön  heverő,
        – El kell vennünk a fegyvereket, amiket összegyűjtöttetek! –   csomóba kötözött földönkívüli fegyvereket. – Nem valók ezek
       szólalt meg az öregasszony köszönés helyett.          gyerekeknek a kezébe.
        – Mi a… miért akarjátok elvenni őket? – nyögött fel Red, alig   – Szerintem se! – értett egyet Kázmér, és felvette a földről a két
       találva a szavakat.                                   fejvadász  sugárvetőjét  is.  –  Ezeket  is  magunkkal  visszük!
        – Mert veszélyt jelentenek az emberiségre nézve.     Kristályotok  még  úgyis  maradt  bőven.  Az  nem  túl  veszélyes
        A nénike a hozzá közelebb álló Blackhez lépett, és egy laza   energiaforrás, bár a helyetekben azért vigyáznék rá, hogy kinek
       mozdulattal kirúgta a kezéből a sugárvetőjét. A fejvadász meg-  adom el. Ja, és még valami – fordult vissza egy pillanatra –, gon-
       lepetten vonta fel a szemöldökét, majd egy jobbhorgot indított el   doskodtunk róla, hogy a féregjárat, amit megtaláltatok, két nap
       az öregasszony felé, aki alkarral hárította az ütést, majd ugyan-  alatt bezáródjon!
       azzal  a  mozdulattal  már  vissza  is  feszítette  Black  karját  olyan   Szavai végeztével elővett egy távkapcsolóhoz hasonló eszközt,
       erővel,  hogy  a  küzdősportokban  jártas  férfi  úgy  érezte,  hogy   és megnyomott rajta egy gombot, mire újra megjelent a „fény-
       menten kifordul a könyöke. A néni másik kezének ujjai Black   alagút” a levegőben.
       nyakába mélyedtek, és a rémült férfi hamar rájött arra, hogy ez   –  Mi  inkább  ezt  használjuk  –  mosolyodott  el  Matildka.  –
       a véznának tűnő kis asszonyka simán ki tudná tépni a légcsövét.   Remélem, azért nincs harag!
        – Ejnye, fiatalember, hát szabad ilyen modortalannak lenni? –   A furcsa páros ezután belépett az alagútba, ami pár pillanat
       kérdezte a mamika, majd gáncsot vetett a fejvadásznak, amitől   múlva eltűnt.
       Black olyat nyekkent a földön, hogy még levegőt is alig kapott   A két férfi hosszú ideig csak hallgatott, végül Red törte meg a
       utána.                                                csendet.
        – Ki… ki a fenék maguk? – kérdezte rémülten Red, miközben   – Mi a… búbánatos faszom volt ez?! – kérdezte teljesen ledöb-
       a fegyverét fenyegetően tartotta maga elé.            benve.
        –  A  barátainknak  a  vorzon  és  a  grumek  nevünket  szoktuk   Black  nem  válaszolt,  mivel  még  nem  tért  teljesen  magához.
       mondani, de mivel ti nem vagytok a barátaink, elégedjetek meg   Felült  lassan  a  földön,  aztán  esetlenül  talpra  tornázta  magát.
       annyival, hogy én Matildka vagyok, ő pedig itt Kázmér.   A fájó nyakát tapogatta közben.
        – Üdvözletem! – biccentett a hatalmasra nőtt férfi, és egy vil-  – Kik voltak ezek?! – követelőzött Red, mintha a barátja ismer-
       lámgyors  mozdulattal  kitépte  Red  kezéből  a  fegyvert,  majd  a   te volna a választ a kérdésére.
       nadrágszíjánál fogva, egy kézzel a levegőbe emelte őt.   – Hé, srácok, jól vagytok?! – kiáltotta Kat, aki az erdőből jött
        Nagyon úgy nézett ki, hogy földhöz akarja vágni, de Matildka   elő.  –  Láttunk  egy  gyíkpofát,  de  eltűnt  valamerre  a  tigrisével
       néni szelíden rászólt.                                együtt.
        – Mi nem öljük meg az embereket, hanem megvédjük őket.   – Remélem, nem támadott rátok! – aggódott White nyomozó.
        Szavai közben levette a lábát a földön fekvő Black nyakáról.   – Nem, de a fegyvereinket elvitték! – felelte mogorván Red.
        –  Ja,  igen,  védjük  őket  –  sóhajtott  Kázmér.  –  Már  majdnem   – Elvitte a gyíklény? – csodálkozott White.
       elfelejtettem.                                         – Nem ő volt… – közölte Black. – Idejött egy öregasszony, meg
        Lerakta Redet a földre és szelíden megpaskolta az arcát, hogy   egy dagadék, és egyszerűen elvették a cuccot. Az a rohadék, vén
       a fejvadásznak csengeni kezdett a füle.               kurva kis híján megölt!

       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                            7
   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12