Page 7 - lidercfeny_akf_202105
P. 7

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                       XIII. évf. 5. szám, 2021. május


       sérelmekért. Odakötötte a zsákot a gerendához egy vastag kötél-  megkönnyebbül, amint az éhes lángnyelvek felemésztik a fekete
       lel,  miközben  eszébe  jutott,  hogy  az  akasztás  is  jó  móka  lett   hullazsákot.
       volna, de a cseresznyefák ágai nem voltak eléggé erősek a fel-  –  Én  nem  akartam  ezt,  feleségem!  Mindig  is  hamvasztást
       adathoz.  A  tűzifával  se  fukarkodott,  gondosan  megpakolta   szerettél volna, amikor a halálról beszélgetünk. Ezért a döntése-
       a gerenda tövét, és lelocsolta benzinnel, amit a tóparti házához   det tiszteletben tartom!
       vezető úton vásárolt.  Végül megállt a máglya előtt, és büszkén   – Igen? – szólalt meg egy ismerős hang Lacika háta mögött. –
       nézett a vesztőhelyre.                                Akkor  írd  alá  a  válási  papírokat,  a  tüzet  meg  oltsd  el,  mert
          –  Elérkeztünk  a  fináléhoz,  kedvesem!  Pedig  nagy  jövő  állt   tűzgyújtási tilalom van ezen a részen, te szerencsétlen!
       előttünk.  Mi  lehettünk  volna  a  modern  világ  Ádám  és  Évája,
       akik felhőtlenül szeretik egymást a paradicsomban. De te enged-  Lacika ledöbbenve állt Evelin előtt.
       tél  a  csábításnak,  csak  mert  a  füledbe  suttogott  a  kígyó!   – Mit keresel itt? – vonta kérdőre a nőt.
       A Gyehenna ideális hely lesz számodra, én csak a kezdő lökést   – Szerinted? Válunk! Sejtettem, hogy itt talállak. Na, írd alá, és
       adom meg, feleségem! – Lacika meggyújtotta a farakást.  soha  többet  nem  találkozunk!  –  Evelin  odanyújtotta  a  válási
         Egy perc után már javában lángolt a máglya. Pontosan úgy,   papírokat. – Mégis mi a fenét tüzelsz éppen?
       ahogyan Lacika a boszorkányos könyvben látta. Megelégedetten   –  Semmi  közöd  hozzá!  –  morogta  Lacika,  miközben  aláírta
       hátra lépett, mert a forróság már sütötte az arcát. Érezte, hogy   a papírokat. – De ha éppen tudni akarod, ez egy tóparti retorzió!

       kosakati


       Eldobható...






        Eldobható pohár                                       Livet még mindig nagyon bántotta, hogy hónapokon át hiába
        Liv unottan dobta be a flakonról lecsavart kupakot a jobb lábá-  hajtott, hiába teljesítette az állandóan emelkedő normákat, hiába
       nál  álló  kartondobozba.  Bal  kezével  a  prés  nyílásába  dugta   volt szorgalmas, gyors és ügyes, mégis ilyen könnyen megváltak
       a  flakont,  bal  lábával  taposott  egyet  a  gép  pedálján. A  flakon   tőle.  A  műszakvezető  naponta  többször  is  a  fejükhöz  vágta,
       laposra  reccsent,  és  a  gép  lejtőjén  szépen  belecsúszott  a  gép   hogy jó lesz, ha csipkedik magukat, mert a folyosókon százak
       mögötti nagy kartondobozba. A következő kupakot is unottan   állnak sorban ezekért a helyekért. Livet mégis hidegzuhanyként
       csavarta le és dobta a jobb oldali dobozba. Bal kezével a présbe   érte a felmondás.
       tette  a  flakont,  most  a  jobb  lábával  taposott  egyet  a  pedálon.   Azzal is megelégedhettek volna, ha levonnak a béremből… –
       A flakon reccsent, és a lejtőn belecsúszott a nagy dobozba.   dohogott magában.
        Kupak le, …jobb oldali doboz…                         Hangosan persze nem szólt semmit. Egyrészt a pedálos prés-
        Flakon présbe…                                       gépek zajától úgysem hallotta volna senki, másrészt nem ismer-
        Jobb láb tapos…                                      te még az ittenieket. Úgy gondolta, egyelőre jobb, ha csendben
        Flakon reccs…                                        meghúzza magát és csak tapos, tapos. Összeszorított fogakkal
        Kupak le,…jobb oldali doboz…                         tapos, hogy ki ne rúgják innen is.
        Flakon présbe…                                        Nem  volt  könnyű  ide  bekerülni,  nem  szeretett  volna  már
        Bal láb tapos…                                       az első napon kívül kerülni.
        Flakon reccs…                                         Drága mulatság lenne… – sóhajtott magában. Ha az első tíz
        Kupak le…                                            napon belül elküldenek, akkor egy vasat sem kapok, sőt még én
        Így ment ez már reggel óta…                          fizethetek…
                                                              Liv tudta jól, hogy az első tíz nap bérét levonják a regisztráci-
        Liv már nagyon unta.                                 óra,  meg  mindenféle  adminisztrációs  költségre.  Szóval,  ha
        A  gépies  csavarás,  reccsentés  és  taposás  közben  bőven  volt   kirúgják,  mielőtt  ledolgozná  a  belépés  költségét,  akkor  még  ő
       ideje elmerengeni azon, hogy mennyivel jobb volt az előző mun-  fizethet.  Ezért  is  ellenőrizték  olyan  alaposan  a  bankszámláját,
       kája… Amit szintén nagyon utált, de hát akkor még nem tapasz-  mikor felvették. És ezért zárolták a számláján tíz napra a tíz napi
       talta meg, hogy a pocséknál is van még pocsékabb. A régi mun-  munkabérének megfelelő összeget.
       kája  ugyan  nehezebb  volt,  de  változatosabb.  Ott  mindenféle   Hallotta valakitől, hogy vannak olyan cégek, amelyikek min-
       szerkentyűket  szereltek  szét;  tévéket,  mikrókat,  telefonokat…   denkit  csak  tíz  napra  vesznek  fel... Aztán  gyorsan  kirúgják  és
       mikor  mit  hozott  eléjük  a  futószalag. A  futószalag,  amin  nem   vesznek fel mást a következő tíz napra… Aztán azt is kirúgják,
       torlódhatott fel a feldolgozandó anyag, mert akinél kupac kelet-  és  megint  újat  vesznek  fel…  tíz  napra…  Így  aztán  állandóan
       kezett, azt hamar kirúgták.                           vannak  ingyen  dolgozóik.  Liv  csak  remélte,  hogy  ez  nem  egy
        Liv ügyes volt és gyors. Nála sohasem volt torlódás, és az is   ilyen hely. A felvételnél persze nem merte megkérdezni.
       ritkán  fordult  elő,  hogy  a  fémet  a  műanyagos  dobozba,  vagy   Alig várta, hogy az ebédszünetben valami gyorsan bekapott
       a  papírtárolóba  dobta  volna.  Mégis  kirúgták...  Mert  egyszer   ennivaló és egy megváltó pisilés között hozzájusson némi infor-
       elkésett…                                             mációhoz. Már nagyon kóválygott az éhségtől és a szomjúságtól,
        Azon  a  hajnalon  eltévedt  a  szintek  között  és  ki  is  rabolták.   zsibbadt  a  keze,  a  lába  és  feszült  a  hólyagja.  Nem  lévén  sem
       Az óráját és a telefonját is elvitték, úgyhogy fogalma sem volt,   órája,  sem  telefonja,  azt  leste,  mikor  kelnek  fel  végre  a  gépek
       mennyi az idő. De ez nem hatott meg senkit… A műszakkezdés   mellől a többiek. De egyelőre senki sem kelt fel, a dobozhordó
       az  műszakkezdés…  Mikor  egy  alig  félórás  késéssel  betámoly-  fiúk  pedig  egyre  csak  hordták  a  feldolgozandó  flakonokat
       gott a munkahelyére, már más ült az ő helyén és már javában   a gépek adagolótartályába.
       dolgozott.                                             Otthonról  persze  reggeli  nélkül  indult  el,  ahogy  mindig.
        – A szalag nem állhat le… – mondta a műszakvezető vállvo-  A régi munkahelye felé útba esett egy jó kis reggelizőhely, egy
       nogatva.                                              automata, ahol hot-doghoz és üdítőhöz lehetett jutni. A mostani

       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                            7
   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12