Page 7 - lidercfeny_akf_202206

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XIV. évf. 6. szám, 2022. június

– Igenis, apácska – hangzott a konyhából, és ezúttal egy – Igen – nézett fel rémült arccal Márton.
tállal jött vissza a leányzó. A mély tálban testes vörösbor – Jaj, nehogy már rosszul legyél! Gyere ki a friss levegő-
volt meg egy merőkanál. A leány lopva a vendégre lesett, re!
pironkodva merte tele a tányérját, majd az édesapjáét is. Kimentek a ház elé. Márton előrehajolt és hányni kez-
Kiment. Márton gyönyörködve nézte a tányérban a bort. dett, csak úgy ömlött belőle a rózsaszín lé, ami a bordóvö-
Óvörös színe volt, majdnem bordó és csíkokban megtört. rös füvön különös nyomokat hagyott.
Szigetekre szakadozott. Szinte áhítattal merítette bele a – Hagyd abba, itt nem szabad hányni! – rivallt rá a házi-
kanalát. A nedű, mint a kígyó úgy siklott le a torkán, gazda,
bizsergető érzést hagyva abban. Miután kiürült a tál, a Márton csak nézett rá, és az járt a fejében, hogy vissza
házigazda ránézett a vendégére: lehet azt tartani?
– Most már mesélj, honnan jöttél! – Ne csináld! – ordított rá Gábris, de hiába.
Márton el szerette volna mondani, de semmi nem jutott Mártonból csak jött, mint a feltörő láva, lassan már
eszébe, mintha ez előtt a pillanat előtt nem is lett volna abban tapostak, aztán már derékig ért a sok zavaros folya-
semmi. dék, végül nyakig.
– Látom, fáradt vagy, pihenj le nálunk, ott a vendégszo- – Itt fulladunk meg! – rémüldözött, és ahogy vitte az ár
ba. Rumocska, drága kislányom, vess ágyat a vendégünk- egyre messzebb Gábristól, észrevette, hogy az üveg szája
nek! Amíg a lányom elkészül, gyere, kanalazzuk még ki a felé tart. A szűk járatban, az üveg nyakában kis híján meg-
desszertet! – mutatott egy kisebb tálkára a házigazda. fulladt, hallotta is, hogy valaki felette így szól:
Márton meglepődve tapasztalta, hogy a tálkában rum – Emeljük fel, mert belefullad a saját mocskába.
van. Elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, egy
– Hiszen ez rum! – mondta ki hangosan. fehér mennyezetű kórteremben feküdt, és az édesanyja
– Persze, Rumocska saját házi specialitása. Talán nem hajolt föléje.
ízlik? – Csakhogy magadhoz tértél, fiam! Hol voltál?
– De, nagyon finom... – mondta Márton, de már érezte, – Üvegországban – suttogta Márton.
hogy ez így nem lesz jó. – Ott, kisfiam, és kis híján ott is maradtál örökre.
– Netán rosszul vagy? – kérdezte aggodalmas arccal
Gábris.

Mortelhun

A fényhíd

Ágota egy teljesen átlagos kislány volt. Azaz csak lett többségét intézetbe irányították. Csak a három legkisebb
volna egy normális világban és egy normális családban. maradt Jolánéknál, Ágota, Tomika és Sára. És bizony ez az
De neki nem ez jutott. Nyolcadik gyermekként született a helyzet, amikor az intézettel jobban jártak az oda beke-
egy olyan házba, ahol már az első gyermek sem volt iga- rült gyermekek, mint az otthonléttel Ágotáék.
zán szívesen látott „vendég”, viszont a családi pótlék Ágota nyolc éves volt ekkor, Tomika és Sára tíz évesek,
nagy úr volt, és a rengeteg segély is, amelyet a család így ők ikrek voltak. Sárika volt az egyik gyermek, aki mara-
felvehetett. Ha beteg gyermek született az már bónusz dandó károsodással született, ugyanis az ikreket otthon
volt az emelt juttatások miatt, és bizony hárman is mara- tervezte megszülni részegen Jolán, Pista a férj segítségé-
dandó károsodással születtek. Hogy ez így legyen arról az vel. Nos, teljes kudarc lett, nagyon kevés oxigént kapott
anyuka tett is serényen, hiszen a napi három doboz ciga- Sára agya a szülés közben és szellemileg visszamaradott-
retta mellé bőszen szívta a hígítót és itta az olcsó ukrán ként kellett felnőnie ennek okán. Miután csak hárman
vodkát, amely leginkább ízesített ipari szesz volt. Őt maradtak, Ágota teljesen eltávolodott testvéreitől. Sárikát
egyébként Jolánnak hívták és vajmi kevés aktivitást muta- a szülők bérbe adták különböző perverzeknek, hogy a
tott a gyermekek nevelésével kapcsolatban. Amíg a főút szexuális vágyaikat kiélhessék rajta, míg Tomika már tíz
mellett megkereste magának és a futtatójának a cipőre évesen egy tanyán kellett, hogy dolgozzon gyermekmun-
valót, illetve azt a pénzt, amely végül a közeli kocsmák kásként.
játékgépeiben landolt, addig a gyermekei az októberi- Ágota egyedül maradt, és bizony folyamatos szökésben
novemberi hidegben mezítláb rótták az utcákat. Enni azt volt. A rendőrök rengetegszer megfogták, és ő hiába tilta-
ettek, amit találtak a földön, az utcán vagy a kukában, inni kozott mindig visszavitték a földi pokolba. Az iskolát
meg a közeli kanálishoz jártak. viszont ritkán kerülte, hiszen addig sem kellett otthon
Az iskolába büdösen jártak, már amikor jártak, hiszen lennie, így hamar megtanult olvasni, mi több, szerette is
csak akkor mentek be, amikor már nagyon éhesek voltak, azt művelni. Így nem egyszer az iskola könyvtárában
mert a családi helyzetük miatt járt nekik az ingyen ellátás. múlatta az idejét, ahol a könyvtárat vezető Marika nénivel
A tanárok nem sokáig tűrték ezt az állapotot, és jelezték a szoros barátságot kötött. Marika néni sokszor mesélt neki,
problémát a hatóságok felé, akik léptek, és a gyermekek és ajánlott neki könyveket. Ágota kedvenc meséje a

Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu 7