Page 7 - lidercfeny_akf_202005
P. 7

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                       XII. évf. 6. szám, 2020. május


       Carun


       Banjo Joe balladája







        Együgyű Bill sosem az eszéről volt híres, mégis volt benne vala-
       mi  karizmatikus  és  szeretni  való.  Lehet,  a  foltos  overallja  tette,
       vagy a birka-rágta szalmakalapja, de a többség egyértelműen a   Miután Bill végzett folyó-ügyeivel, egy friss plakátra lett figyel-
       kedvesen  csillogó,  kék  szempárnak  tudta  be  ezen  képességét.   mes,  amit  nemrég  szögelhettek  ki  a  távírópóznára.  Közelebb
       Sokat ugratták, de mivel Bill nem ismerte a rosszindulatot, így ő   lépett, miközben eligazgatta magán csupafolt overallját, és össze-
       maga is jókat nevetett a saját kárán.                 szedve minden tudását a betűk olvasása terén, halkan motyogta
        Kora délután volt; Bill átizzadva üldögélt a szalon egyik pecsé-  maga elé:
       tes asztalánál. Miután kiganézott Mr. Ferguson, a szalon tulajdo-  – Ba-ba-ba… Az istenit, de nehéz szó ez… B-a-n-j-o. Ez az! Banjo
       nosának  disznói  alól,  és  ellátta  a  vendégek  lovait,  úgy  döntött,   Joe. Száz… ööö, nem ez három nulla… szóval, izé… ezer dollár. A
       iszik  egy  pohárral.  Talán  ma  este  a  többiek  megengedik,  hogy   mindenit! – Együgyű Bill a meglepetéstől majdnem felkiáltott, de
       pókerezzen velük egy kicsit. Épp a beugró öt dollárt számolta le   még időben a szájára tapasztotta kezét. Szemei a csodálkozástól
       maga elé, mikor síri csend támadt a helyiségben.      kidülledve fixírozták az elnagyolt rajzot az írás alatt. Semmi két-
        Az ajtóban egy idegen állt. Az út porától koszosan, fáradt tekin-
       tettel nézett végig a társaságon. Billnek egyből feltűnt a válláról   ség nem volt: a plakátról újdonsült barátjának képe köszönt vissza
       bőrszíjon lógó banjo, míg a többi vendéget az oldalán viselt két,   rá. Bill magához vette az írást, és azonnal az illetékes irodájához
       kopott markolatú revolver kötötte le.                 sietett.
        –  Hé,  ide!  –  intett  Bill  az  idegennek.  –  Mr.  Ferguson,  egy   Buckingham sheriff épp a délutáni tea elfogyasztására készült.
       whiskey-t a barátomnak.                               Az  ősei  között  angol  nemeseket  felvonultató  férfi  hűen  őrizte
        Az ajtóban álló férfi gyanakvón pillantott Együgyű felé, de az   népe tradícióit – a biztonság kedvéért azért kevert egy deci helyi
       ingyen ital említése meghozta a kedvét az ismerkedéshez. Pödört   whiskey-t is a teához, nehogy felmenőinek amerikai fele megha-
       egyet sűrű, fekete bajuszán és az asztalhoz lépett.   ragudjon rá. Éppen azon tűnődött, hogy teasüteményt vagy kol-
        – Köszönöm – mondta, miközben a falnak támasztotta hangsze-  bászt  fogyasszon-e  förtelmes  itala  mellé,  amikor  Együgyű  Bill
       rét és helyet foglalt. – Azt hiszem, ez az első város életemben, ahol   beviharzott az irodába.
       ilyen szívélyesen fogadnak.                            – Na, mire ez a nagy sietség, fiam? Tán valaki ellopta az eszed?
        – Nem tesz semmit. A mamám mindig azt mondta, hogy bánj   – Sheriff – kezdett bele Bill, miután kifújta magát –, azért jöttem,
       úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.   hogy behajtsam az állam tartozását!
        – Igazán bölcs asszony.                               Buckingham  feljebb  tolta  homlokán  a  kalapját  és  értetlenül
        – Csak volt. Sajnos a mama tavaly télen meghalt medvetáma-  meredt Együgyűre.
       dásban.                                                – Hogy mi a francot akarsz? Bökd már ki, mert kihűl a teám!
        – Sajnálom, kölyök.                                   – Nézze, itt áll feketén-fehéren. – Óvatosan kigöngyölte a plaká-
        – Biztos örülne, ha látná, mennyi hasznát veszem a bölcsessége-  tot és az asztalra rakta. – Ezer dollár jár az én kedves barátomnak,
       inek. Bill vagyok, de itt mindenki Együgyűnek szólít.  Banjo Joe-nak, akit én csak úgy nevezek, Jojo.
        – Aha, így már mindent értek. Engem Banjo Joe-nak hívnak, de
       a barátaimnak csak Jojo.                               – Mit komédiázol itt, te félkegyelmű?
        –  Ó,  bárcsak  nekem  is  ilyen  jó  nevem  lenne,  de  azért  nem   – Ide azzal az ezer dollárral, sheriff, hadd adjam oda a barátom-
       panaszkodok.                                          nak!
        Bill olyan ártatlan bambasággal vigyorgott Joe-ra, hogy a férfi   – Várjunk csak egy kicsit! Azt mondod, te tudod, hogy hol talá-
       akaratlanul  is  azonnal  megkedvelte  ezt  a  szerencsétlen  fickót.   lom ezt az embert?
       Biztos ő a város bolondja – gondolta, majd egy nyeletre lehúzta   –  Már  hogyne  tudnám,  itt  van  a  szalonban. Amint  ideadja  a
       italát.                                               pénzt,  én  visszamegyek  hozzá,  ő  pedig  egész  este  zenélni  fog
        – Mondd csak, barátom, éhes vagy?                    nekem. Még a Teli tárral megy a cowboy a borbélyhoz című nótát
        Banjo gyomra hangos korgással válaszolt a kérdésre.  is ismeri.
        – Mint a farkas! Három napja csak gyökereken meg gyíkokon   Buckingham sheriff hitetlenkedve dőlt hátra a székében.
       élek.                                                  – Először is: az a cowboy a bordélyba megy. Másodszor pedig:
        Több se kellett Együgyűnek: rendelt egy adag hagymás babot   fiam, lehet, hogy olyan egyszerű vagy, mint egy faék, de épp most
       újdonsült barátjának, és boldogan figyelte, hogy az disznó módjá-  kerestél magadnak ezer dollárt.
       ra tömte magába a langymeleg ételt.                    – Tényleg? Még ilyet! Hát én is veszek magamnak egy banjot és
        – Jojo, te valami vándormuzsikus vagy?               Jojoval együtt bejárjuk az egész Nyugatot!
        – Az hát… nyamm… muzsikus… – nyelt egy nagyot és ingének   – Persze-persze – hagyta rá a sheriff, miközben magához vette
       ujjába törölte zsíros száját. – Városról városra járok és… izé, nos…   a puskáját. – Na, gyere, Bill fiam, hadd adjam oda a barátodnak,
       zenélek.                                              ami jár neki.
        – De jó, nekem is játszanál valamit? Mondjuk, valami vidám
       nótát. Ismered a Teli tárral megy a cowboy a borbélyhoz címűt?
        – Mármint a bordélyba, nem?
        – Aha! Ezért volt olyan fura, hogy a végén meg se borotválják.  A városban még évek múlva is beszéltek a szörnyű tűzharcról,
        –  Tudod  mit,  kölyök,  ha  hozol  nekem  egy  üveggel  az  előbbi   ami a szalonban esett meg. Banjo Joe, a hírhedt bandita és gyilkos
       lőréből, én egész este zenélek neked.                 nem adta könnyen magát. Két embert megölt, többeket megsebe-
        Együgyű Bill lelkesen rohant a bárhoz, hogy teljesítse barátja   sített,  felgyújtotta  a  disznóólat,  majd,  amikor  megpróbált  egy
       kívánságát. Lerakta az üveg whiskey-t az asztalra, majd idegesen   lovat elkötni, Buckingham sheriff egy mesteri jobbossal leterítette.
       toporgott.                                             Azt mondják, Banjo Joe három napig ült a cellájában, miközben
        – Figyelj Jojo, kiugrok hugyozni egyet, aztán kezdődhet az elő-  egyetlen barátja, Együgyű Bill minden nap meglátogatta, és hamis
       adás.                                                 dalokat  játszott  neki  vadonatúj  banjoján.  A  hírhedt  bandita  és
        Banjo Joe csak legyintett és rávetette magát az üveg szeszre.  gyilkos a negyedik napon maga kérelmezte, hogy akasszák fel.

       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                            7
   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12