Page 7 - lidercfeny_akf_202007

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XII. évf. 7. szám, 2020. július

Norton

Matildka néni és az

idegen fegyverek

Sci-fi szatíra – Akkor örülhetsz, barátom, mert most tényleg megvédelek –
közölte a hatalmasra nőtt férfi, majd egyszerűen átugrott Red
feje felett, a talpával egy hátulról támadó, gyíkszerű, humanoid
Black és Red egy síkságon álltak, egy kék színű levelekkel lénynek az arcára érkezve.
tarkított fákból álló erdő mellett. Kezdtek lassan hozzászokni az A furcsa „emberszabású” a földre került, Kázmér pedig az
idegen planéta sárga színű égboltjához, és a Földinél sűrűbb, öklével beszakította a mellkasát. A „gyíkember” száját lilás
oxigénnel telített atmoszférájához. színű vér hagyta el, és egy pillanat alatt eltávozott az élők sorá-
A hatalmasra nőtt, tűhegyes fogú ragadozókat, és a pikkellyel ból.
borított testű agresszív, humanoid lényeket azonban valahogy – Jön az ölebe is – szólalt meg Matildka közömbös hangon, és
sehogyan sem tudták megszokni. Feszülten lestek körbe, a egy fák közül kirohanó kardfogú tigrishez hasonlító ragadozóra
sugárvető fegyvereiket maguk előtt tartva, mintha minden pilla- mutatott.
natban támadástól tartottak volna. A tigrisszerű állat egy több méteres ugrással Kázmérra akarta
Egyszer csak egy fehéren világító fényalagút jelent meg pár vetni magát, de a termetes férfi leguggolt, miközben egy tőrt
méterrel előttük a semmiből. emelt a feje felé, ami végigszántotta a ragadozó hasát, hogy ami-
– Ezen az átkozott helyen mindig történik valami kellemetlen- kor földet ért, már hullottak is ki a belei. Az állat furcsa kaffogó
ség – nyögött fel Red félénken, miközben fegyverének csövét az hangokat adott ki magából, aztán néhány tétova lépés után az
alagútra szegezte, ahonnét egy öreg nénike, és egy két méter oldalára dőlt és megdöglött.
körüli, igen kövér férfi lépett elő. Alig értek ki a „fényalagútból” – A fegyvereiteket elvisszük! – közölte Matildka a legteljesebb
az rögtön bezáródott mögöttük. lelki nyugalommal, miközben felnyalábolta a földön heverő,
– El kell vennünk a fegyvereket, amiket összegyűjtöttetek! – csomóba kötözött földönkívüli fegyvereket. – Nem valók ezek
szólalt meg az öregasszony köszönés helyett. gyerekeknek a kezébe.
– Mi a… miért akarjátok elvenni őket? – nyögött fel Red, alig – Szerintem se! – értett egyet Kázmér, és felvette a földről a két
találva a szavakat. fejvadász sugárvetőjét is. – Ezeket is magunkkal visszük!
– Mert veszélyt jelentenek az emberiségre nézve. Kristályotok még úgyis maradt bőven. Az nem túl veszélyes
A nénike a hozzá közelebb álló Blackhez lépett, és egy laza energiaforrás, bár a helyetekben azért vigyáznék rá, hogy kinek
mozdulattal kirúgta a kezéből a sugárvetőjét. A fejvadász meg- adom el. Ja, és még valami – fordult vissza egy pillanatra –, gon-
lepetten vonta fel a szemöldökét, majd egy jobbhorgot indított el doskodtunk róla, hogy a féregjárat, amit megtaláltatok, két nap
az öregasszony felé, aki alkarral hárította az ütést, majd ugyan- alatt bezáródjon!
azzal a mozdulattal már vissza is feszítette Black karját olyan Szavai végeztével elővett egy távkapcsolóhoz hasonló eszközt,
erővel, hogy a küzdősportokban jártas férfi úgy érezte, hogy és megnyomott rajta egy gombot, mire újra megjelent a „fény-
menten kifordul a könyöke. A néni másik kezének ujjai Black alagút” a levegőben.
nyakába mélyedtek, és a rémült férfi hamar rájött arra, hogy ez – Mi inkább ezt használjuk – mosolyodott el Matildka. –
a véznának tűnő kis asszonyka simán ki tudná tépni a légcsövét. Remélem, azért nincs harag!
– Ejnye, fiatalember, hát szabad ilyen modortalannak lenni? – A furcsa páros ezután belépett az alagútba, ami pár pillanat
kérdezte a mamika, majd gáncsot vetett a fejvadásznak, amitől múlva eltűnt.
Black olyat nyekkent a földön, hogy még levegőt is alig kapott A két férfi hosszú ideig csak hallgatott, végül Red törte meg a
utána. csendet.
– Ki… ki a fenék maguk? – kérdezte rémülten Red, miközben – Mi a… búbánatos faszom volt ez?! – kérdezte teljesen ledöb-
a fegyverét fenyegetően tartotta maga elé. benve.
– A barátainknak a vorzon és a grumek nevünket szoktuk Black nem válaszolt, mivel még nem tért teljesen magához.
mondani, de mivel ti nem vagytok a barátaink, elégedjetek meg Felült lassan a földön, aztán esetlenül talpra tornázta magát.
annyival, hogy én Matildka vagyok, ő pedig itt Kázmér. A fájó nyakát tapogatta közben.
– Üdvözletem! – biccentett a hatalmasra nőtt férfi, és egy vil- – Kik voltak ezek?! – követelőzött Red, mintha a barátja ismer-
lámgyors mozdulattal kitépte Red kezéből a fegyvert, majd a te volna a választ a kérdésére.
nadrágszíjánál fogva, egy kézzel a levegőbe emelte őt. – Hé, srácok, jól vagytok?! – kiáltotta Kat, aki az erdőből jött
Nagyon úgy nézett ki, hogy földhöz akarja vágni, de Matildka elő. – Láttunk egy gyíkpofát, de eltűnt valamerre a tigrisével
néni szelíden rászólt. együtt.
– Mi nem öljük meg az embereket, hanem megvédjük őket. – Remélem, nem támadott rátok! – aggódott White nyomozó.
Szavai közben levette a lábát a földön fekvő Black nyakáról. – Nem, de a fegyvereinket elvitték! – felelte mogorván Red.
– Ja, igen, védjük őket – sóhajtott Kázmér. – Már majdnem – Elvitte a gyíklény? – csodálkozott White.
elfelejtettem. – Nem ő volt… – közölte Black. – Idejött egy öregasszony, meg
Lerakta Redet a földre és szelíden megpaskolta az arcát, hogy egy dagadék, és egyszerűen elvették a cuccot. Az a rohadék, vén
a fejvadásznak csengeni kezdett a füle. kurva kis híján megölt!

Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu 7