Page 7 - lidercfeny_akf_202108
P. 7

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                   XIII. évf. 8. szám, 2021. augusztus


        – Tudod mit? Lássuk, mit tudsz! Nem kell a feleségem, nem   – Miket beszélsz, Tom?! Megőrültél?! Tedd le a fegyvert!
       akarok már tőle semmit, csak a szemébe mondani, hogy gyűlö-  – Ne mondd meg, mit tegyek! Soha többé!
       löm, és arcon köpni, utána pedig összeszedni valami húsz éves   –  Pedig  talán  jobb  lenne  letenned,  haver  –  csendült  fel  egy
       csitrit isteni seggel és feszes cickókkal!            ismerős hang hátulról.
        – Tetszik, tetszik. – Mosolygott Chad. – Mondd ki!    Tom  megfordult,  és  megpillantotta  a  szélesen  mosolygó
        – Azt akarom, hogy vesszen meg utánam mindenki, kivéve a   Chadet, amikor becsukta az ajtót. Tom rákérdezett, mit keres ott,
       feleségemet! Ő hadd csorgassa a nyálát, hadd egye meg a fekete   Chad pedig elindult Sharon felé.
       fene, amikor széttépnek a nők! Cheers! – hajtotta fel italát egy   – Sokkal könnyebb volt megvezetni téged, mint gondoltam –
       kortyra, és a pénztárcájáért nyúlt.                   kezdte Chad. – Tudod, sokat dolgoztál, szegény Sharon pedig
        – Hagyd csak – mondta Chad –, meghívtalak. És itt a névje-  nagyon unatkozott itthon… egyedül.
       gyem, ha kellene még valami.                           C… C… úgy, mint Chad – gondolta Tom.
        –  Köszönöm.  Most  pedig  megyek,  és  elmondom  annak  a   – Chad Klementine, üzletkötő és tanácsadó – olvasta fel a zse-
       lotyónak,  hogy  mindenről  tudok.  –  Megrázta  Chad  kezét,  és   béből kitúrt névjegykártyát. – C. K.
       megesküdött volna, közben zöld fény táncolt a férfi szemében.   Chad  meghajolt  teátrálisan,  és  mintha  sütkérezett  volna  a
       Akkor a gyér világítás különös játékának tudta be, de így utólag   lebukás rivaldafényében.
       egyre kevésbé hitt ebben.                              – Te nyomorult! – Tom három golyót eresztett a férfi mellka-
        A házhoz érve nem hajtott fel a feljáróra, amikor meglátta a   sába, de ő alig rezdült. – Mi az isten vagy te? – kérdezte Tom
       kertészt az előkertben, csak lehúzódott. Dühből szorította a kor-  hitetlenkedve.
       mányt, fülében ott csengtek a kanbulikról ismert haverok élcelő-  Chad azt felelte zölden izzó szemmel:
       dései:  „Felszarvaztak.”  „Jobban  jártál  így.”  „Egy  olcsó  ribanc   – Tekints rám úgy, mint lelkek kereskedőjére.
       volt.” „Lépj tovább, haver!” „Velem ugyanezt tette az asszony,   – Nyugodj meg, Tom! – csitította Sharon, közben összehúzta
       mégis túléltem.”                                      köntösét. – Tedd le a fegyvert!
        – Nem leszek egy a sokból – mordult fel Tom, majd magához   Tom ráeszmélt, a felesége végig tudott az egészről. A felisme-
       vette  a  rendőr  pisztolyát  az  anyósülésről,  amiről  még  mindig   réstől bénultan figyelte őket, ahogy Chad közli, ideje menniük,
       nem hitte el, hogy csak kérnie kellett.               és az ajtóhoz sétálnak a nő bőröndjével.
        Kiszállt a kocsiból, és a fiatal fiúhoz sietett.      –  Álljatok  meg!  –  üvöltötte  Tom,  fegyverét  a  nőre  szegezte
        – Mr. Anderson, mit keres... – kezdte Charlie, majd meglátta a   annak tudatában, ő nem golyóálló. – Megcsaltál engem vele! Egy
       fegyvert a férfinél. – Mit akar azzal...              nyomorult... nyomorult...
        Tom  arcon  csapta  a  fegyvermarkolattal,  majd  rászegezte  a   – Mondd ki! – suttogta Chad. – Pontosan tudod, mi vagyok.
       pisztolyt. Alig tudta visszafogni magát, ahogy a földön fetrengő   – Démonnal?
       Charlie-t figyelte. A kicseszett Charlie Keyst!        – Hallelujah! – üvöltötte Chad, mosolya azonban mintha meg-
        – Kelj fel, gyerünk! – Felrángatta a fiút, és lökdösni kezdte. –   lepetést tartogatott volna.
       Befelé!                                                – Azt hittem, Charlie-val csalsz meg.
        Odabent  a  nappali  padlójára  vetette  áldozatát,  és  a  felesége   Érezte, kicsúszik a realitás talaja lába alól, akárha folyamato-
       nevét üvöltötte. Sharon rémült arccal bukkant elő szélesre libbe-  san zuhanna, miközben a kinti szellő lágyan cirógatta nyakát.
       nő  fürdőköpenyben,  alatta  csipkés  fehérneműben.  Tom  érezte   Charlie átkarolta Tomot, és a falhoz szorította, mire leesett a
       gyorsabban  lüktető  vérét  és  verejtékes  tenyerét,  amelybe  min-  férfinak,  szellő  helyett  a  fiú  simogatta.  Elejtette  fegyverét,  és
       den pillanattal egyre jobban simult a pisztoly.       menekülni próbált, de Charlie fogdosni kezdte, csókolgatta, és
        – Vele?! – förmedt rá Tom. – Most komolyan?! Egy húsz éves   fiatal, kerti munkával edzett izmait acélkötegként zárta köré.
       taknyossal?! Mi van, olyan jól teljesített az ágyban?! Az ifjonci   –  Charlie-val?  –  kérdezte  Sharon  gúnyos  vigyorral,  majd
       hévről van szó, igen?!                                távoztak, miután közölte: – Charlie meleg, te hígagyú.

       n13

       Blues érzés






        A  csaj  dögös  volt.  Barna,  hullámos  haj,  érzéki  száj,  formás   volt vele: lesz, ami lesz... Nem is jött össze, hallottuk, ahogy fent
       popsi és lábak. Látszott, be van indulva, dugni akart, ehhez nem   odaszól a lánynak.
       fért semmi kétség. Igaz, kellett volna még foglalkozni vele, de a   – Én lemegyek, iszok még egy sört – pedig már így is eléggé
       magas, álmodozó szemű fiú nem volt ráhangolódva a dologra,   be volt állva. – Te nem jössz?
       őt akkortájt csak egyvalami érdekelte igazán: a zene.  – Nem.
        Egyszer  egy  régi,  közös  ismerősünk  azt  mondta:  a  blues  a   Mindenki  csodálkozott,  hogy  ilyen  gyorsan  visszatért.  Újra
       halálról és a dugásról szól…                          megszerezte a gitárt, amit készségesen visszaadtak neki. Játszani
        Javában  tartott  a  házibuli,  valahonnan  előkerült  egy  ócska,   kezdett, ujjai ösztönösen fonódtak a gitár nyakára, ami emberi
       öreg gitár, a fiúnak felcsillant a szeme, érte nyúlt, és akkor ott   hangon énekelt.
       neki megszűnt minden. Csak a zene létezett, csak az számított.  Később  valaki  a  társaságból  jószándékúlag  figyelmeztette,
        Mindannyian ittunk rendesen. Jó volt a hangulat. Próbáltuk   figyeljen  oda  a  barátnőjére,  mert  a  házigazda  öccse  felment
       meggyőzni,  menjen  fel  a  lányhoz,  aki  az  emeleten  várja…   hozzá megvigasztalni.
       Először nem akart, de aztán meghajolt a többség akarata előtt…   Láttam, ahogy felizzik a féltékenység szürke szemében, aztán
       Lassan, nagy sóhajjal letette a gitárt és elindult. Azt hiszem, nem   ugyanúgy ki is alszik. Nem érdekelte a dolog, nem számított, ő
       volt se kedves, se megértő, talán még gyengéd sem. Ha akarta is,   csak  játszott. A  gitár  sírt  és  jajveszékelt  a  kezében. A  hangok
       nem mindenáron. A lány azonban nem volt kész, picit erőlködni   szinte  beszivárogtak  a  bőrünk  alá,  és  az  a  különös,  fájdalmas
       kellett volna, hogy széttegye a lábát. A fiút nem érdekelte, úgy   érzés ott vibrált mindannyiunk körül. Behunyt szemmel játszott.

       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                            7
   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12