Page 7 - lidercfeny_akf_202009
P. 7

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                  XII. évf. 9. szám, 2020. szeptember


       Carun


       Ötödik típusú találkozás







        (Novella száz szóban)                                 – Most pedig takarodjatok és vigyétek ezt a robbanó izét
                                                             is!
        Flint, a hírhedt bandita a prérin kóborolt, amikor belefu-
       tott két földönkívülibe. A kis szürke lények egy Ősrobbanás                  * * *
       nevezetű  planétapusztító  szerkezetet  próbáltak  beüze-  Pár perc múlva az idegenek elhagyták a Naprendszert.
       melni.                                                 – Te, Krax, nem felejtettünk el valamit?
        – Aztán ti hogyan fogtok megmenekülni? – kérdezte.    – Francba, a távirányító…
        – Van távirányítónk. – Az egyikük felmutatott egy piros
       gombbal ellátott fekete dobozt.                                              * * *
        – Aha…                                                Flint kíváncsian tapogatta a fekete dobozt, és megnyom-
        Flint előrántotta revolverét és tüzelt; a távirányító kire-  ta a piros gombot. Semmi. Nem is sejtette, hogy valahol a
       pült a lény kezéből.                                  galaxisban egy űrhajó felrobbant.

       Jávorszki András                                      reggelit a legfontosabb étkezésnek tartotta mindenki. Ha
                                                             az megvan, már bármit hozhat a nap.
                                                              Az akkor tizenhét esztendős Dathant elüldözték a falu-
       A jel                                                 ból,  pedig  már  asszonyt  is  választott  magának,  akinek
                                                             frissen nyúzott rókaprémmel akart kedveskedni a nászéj-
                                                             szakán.  De  bánta  is  ő!  Előbb-utóbb  valószínűleg  elment
                                                             volna  magától  is  a  földtúró  bolondok  közül,  morogta
                                                             magában.
        Dathan  erős  és  félelmetes  férfiként  tekintett  magára.
       Ami azt illeti, az is volt. Bőre alatt száztíz kilónyi tiszta                * * *
       izom hullámzott, hatalmas ökle pedig alkalmas volt arra,   Sok évvel később Tyrr, az Ég Szentélyének főpapja az
       hogy egy ütéssel leterítsen akár egy támadó párducot is.   oltár előtt térdelt. Hálát adott az égben lakó szellemeknek
       Hogy ez mennyire nem csak szóbeszéd volt, azt jól pél-  a  bőséges  zsákmányért  és  az  aszály  nélküli  nyárért.  A
       dázta, hogy egy olyan fogat hordott a nyakában talizmán-  hűvös évszak első jelei már megmutatták magukat oda-
       ként, aminek az előző tulajdonosát a falusiak szeme láttá-  kinn a fákon és a szavanna végeláthatatlan füvén, ám Tyrr
       ra ütötte ki.                                         hosszú  évek  óta  először  ma  végre  nem  aggódott  azért,
        A férfi egyébiránt nem sokra tartotta a faluban élőket.   hogy nélkülözniük kell. A szellemek kegyesek voltak hoz-
       Igaz,  egykor  maga  is  közéjük  tartozott,  de  nem  tudott   zájuk. Soha nem látott mennyiségű vadat sikerült elejteni-
       lépést  tartani  a  változásokkal.  Elkényelmesedett  puhá-  ük, és a füstre rakniuk.
       nyoknak tartotta a társait, és ennek több alkalommal han-  Felkelt,  megigazította  magán  fekete  gyöngyökből
       got  is  adott.  Hát  már  elfelejtették,  kérdezte,  milyen  az   készült  nyakláncát,  hosszú  bőrszíjakból  álló  karkötőit,
       igazi,  férfias  vadászat  és  a  zsákmányszerzés?  Hogy  az   majd kisétált a templom külső karzatára, ahonnan belát-
       őseik  egykor,  ha  kellett,  a  vérüket  adták  azért,  hogy
       mások jóllakhassanak? Manapság viszont a férfiak a föl-  hatta  a  vályogházakból  épült  várost. A  messzi  dombok
       det túrják, akár a varacskos disznó, és magokat szórnak   mögött a napkorong már lebukott bíborszínű ragyogásba
       bele,  aztán  várják  az  esőt.  Na  meg  asszonyok  módjára   vonva az égboltot. Az utcákon javában zajlott a vadász-
       serénykednek a kunyhók körül, és vadászat helyett inkább   szezon végét jelző ünnepség, az emberek ittak, nevettek,
       babusgatják állatokat. Elképesztő!                    táncoltak.
        Dathan öt nyár óta élt számkivetettként. Kunyhót épí-  Lépteket hallott a háta mögül. Megfordult.
       tett magának a falu feletti domboldalon, a fekete bazalt-  –  Jó  estét,  mester  –  bólintott  feléje  egy  tizenhat  éves
       sziklák  árnyékában,  és  nemigen  törődött  másokkal.  A   forma fiú. – Nem akartam megzavarni. Fohászt mondani
       falusiak sem látták szívesen, főleg azóta, hogy azon az öt   jöttem.
       évvel  ezelőtti  reggelen  bizonyos  nemzedékek  közötti   – Nem zavartál meg semmiben. Láss hozzá nyugodtan!
       ellentétekből fakadóan agyonverte az apját egy bunkós-  –  válaszolta  a  főpap.  Hirtelen  eszébe  jutott  valami.  –
       bottal. Igen felháborító módon még azelőtt tette ezt, hogy   Mondd csak, te miért nem ünnepelsz odalent a többiek-
       az öreg elfogyaszthatta volna főtt krumpliból és magvas   kel? Hiszen megteheted.
       lepényből  álló  reggelijét.  Pedig  a  sámán  is  megmondta   – Tudom – bólintott a másik. – Csatlakozom is hozzájuk,
       már többször: aki éhesen távozik az Ősszellem otthonába,   de  előbb  szólni  szeretnék  az  ősökhöz.  Úgy  érzem,  attól
       annak örökké korogni fog a gyomra. Így aztán a bőséges   megnyugszom.

       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                            7
   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12