Page 7 - lidercfeny_akf_202403

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XVI. évf. 3. szám, 2024. március

n13

Aggódom az egészségemért

Aggódom az egészségemért. Nem csak egy-két apró Remekül éreztem magam a bőrömben, csak azok a ször-
darabkájáért, hanem az EGÉSZ-ségemért. nyű rémálmok ne kínoznának.
Mert pénzzel lehet egészséget venni, de egészséggel Mindig ugyanaz.
lehet-e pénzt venni? Na ugye! Meghalok, a pokolban régi cimboráim vidám üdvrival-
Ezért higgadt elmével elhatároztam, hogy ezentúl gással fogadnak. Italozgatunk, majd közösen meglátogat-
egészségesen élek. juk Madame Mutzenbacher piroslámpás intézményét.
Először a dohányzásról, az alkoholról és a kávéról szok- Káromkodva lakmározom az asztalon elterülő finomsá-
tam le. Aztán a zsíros ételekről, majd az édességekről, gokból, majd egy szál Havannára gyújtva együtt énekelek
és a nassolnivalókról. a többiekkel.
Reggelente futással kezdem a napot, majd térd és kar- Borzalmas!
hajlításokat végzek. (Egy Örkény pályázatra írtam.)

Erdős Sándor

Emlékek

Azt mondják, az emlékek megszépülnek. Sajnos ez nem hajtatni lelke virágát, ám mindig befurakodott gondolata-
teljesen igaz. Megváltoznak, átalakulnak és más formákat iba a gonosz. Édesanyja illatára próbált emlékezni. Az
öltenek úgy, ahogy a szép színes hangosfilmek bús fekete- illatra, ami körbelengett a szobán, mikor gyermekként
fehér mozivá válnak. beteg volt. Anyja hűvös kezére, ahogy végigsimít gyön-
Sok nehézséggel kell szembenézned életed során, gyöző homlokán. Ekkor eszébe jutottak a kegyetlen veré-
viszont a szerencse hajlandóságán múlik, hogy találko- sek, megaláztatások, amiket ittas őrjöngő anyjától szenve-
zol-e a gonosz valóságával. dett el szinte minden nap.
Ha megtapasztalod a pokol tüzét, akkor leforrázott lel- Eszébe jutottak a hegyek sejtelmes körvonalai, amiket
ked fájdalma csak egy harmatos, gyenge szúnyogcsípés. úgy szeretett valaha. A hegyek, hová a háború borzalmai
Elviselhető, neked nem árt, ám kivetítheted másokra, és közepette tért vissza felnőtt fejjel. A véráztatta szurdokok,
nekik ez egy rossz tapasztalás, mint a harcmezőn látott a dögszagú kis barlangok és a halálsikolyok az éjszaká-
kiontott vér, a mindenen áthatoló hullaszag. ban. Nem, nem fog emlékezni és már élni sem akar.
Ha hited is elhagy, lelked pőre csendes tájjá válik, így Lassan csoszogva sétált a hóban a sínek felé. Ott talán
kísér a múlt gonosz szele. Nem érzel már többé mást, csak megváltást talál a bűnökre és fájdalmakra. Jégcsap hullott
fájdalmat. egy fáról elé. Hideg, mint a szíve.
Felrémlett lelki szemei előtt Alina mosolygós arca,
A séta is fárasztotta. Nem lelket felüdítő felszabadulás- mikor hazatért kis falujába a háború után. A háború után,
ként, hanem szinte csontig hatoló fizikai fájdalomnak élte ami sebeket ejtett nem csak a testén, hanem a lelkén is.
meg. Céltalan, romokban heverő életétől szeretett volna Súlyos, el nem múló sebeket. Felesége hűségesen várt rá,
szabadulni, szabadulni mert mázsás súlyként nyomta és mindenben megpróbált kedvére tenni Igornak, aki
szívét a lét. Voltak neki valaha szép álmai. Szép álmai, szótlan beletörődéssel fogadta a kedvességeket. Már nem
amik mára romokban hevertek, mert a sors elvette tőle azt okozott igaz örömöt neki semmi. Alina a mindig egészsé-
is. Még az álmait sem kímélte. Mások lettek. Rémesek és ges, pirospozsgás fiatal nő lassan megszomorodott, lefo-
rémekkel teltek. gyott és egyre többször betegeskedett. Igor hazatérte után
egy évvel az ifjú asszony sírba is szállt. A falubéli rossz
Igor ráncok barázdálta szomorú szeméből csöpögő nyelvek szerint a bánat vitte el.
könnycseppek olvasztották meg a havat, ami a lábai alatt Felesége halála után Igor már arra is vetemedett, hogy
ropogott. Nézte a hófehér tájat, és nem a szépséget látta kétségbe vonja Isten létét, pedig midig mélyen vallásos
benne, hanem a mindenhol jelenlévő rútságot. Még az oly volt. Ha néha betért a falubéli kocsmába, ferde szemmel
makulátlannak tűnő fehérséget is elcsúfította imitt-amott néztek rá, és egy szót sem vetettek felé. Társa csak egy
az olvadó hólé szürke mocska. A mocsok, ami mindenhol volt, a magány.
ott van. Megbújva, vagy nyíltan hirdetve gonosz létét, de Hangosat szólt a közeledő vonat füttyszava, és Igor
ott van. Néha megpróbálta múltbeli szép emlékeiből újra kicsit megszaporázva lépteit a sínek felé botorkált.

Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu 7