Page 13 - lidercfeny_akf_202206

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XIV. évf. 6. szám, 2022. június

Önmaga körül forgott karjaival a feje fölött. A tekinteté- – Az idő hosszúnak tűnt nélküled.
ből tükröződő félelem azonnal eltűnt amint megpillantot- – Számomra is, de úgy gondolom, hogy nem úgy, mint
ta. Érzéki ajkain egy mosoly villant át miközben karjaival nekem.
takarni próbálta meztelenségét. – Miért?
– Alma a nevem. Az idő hosszúnak tűnt nélküled. – Mert tudom, hogy az idő múlik, amíg egyedül vagyok.
– Takard el magad, ne maradj meztelen! – Megértelek talán. Amikor nem vagyok veled, alszom
Alma meglepődve nézte. és semmi más nem létezik.
– Gondoltuk, hogy örömet szerzünk vele. – Nem álmodsz?
– Igen… nem… – dadogott a férfi. – Jobb lesz, ha felöl- – Álmodni? Mi az?
tözöl. – Alva élni. Egy másik életet – nehéz volt megmagyaráz-
Nehezen hitt a szemének. Lassú mozdulattal, mint egy ni. Soha senki nem tett fel ilyen kérdéseket. Gyerekes
simogatás a vállon kezdve, lehajolva a lábujjakig, egy test- kérdések, s mégis lényegesek.
hez tapadó vörös öltözet takarta. Így tökéletes formái még – Számomra nincs más élet, mint te. Várni téged – nyúj-
érzékelhetőbbek voltak. tózkodott, mint a macskák, és attól félt, hogy csodálatos
– Elégedett vagy? – Fejét megrázva haja a vállára hullt. mellei leszakítják blúza gombjait.
– Tudod te, hogy mi az idő, Alma? – Álmodtál rólam? – őszintesége naiv volt.
Előrehajolt, hogy jobban lássa a fénytoronyban. Fotelje – Álmodtam rólad – vallotta be szégyenlősen.
közelebb húzódott kívánságának megfelelően. – Veled voltam egy másik életben?
– Az idő? Mi az? Magyarázd meg, hogy megtanuljam! – Mondhatjuk igy is.
– válaszolta kíváncsian. – Szeretnélek megérinteni, Jónás! – Kinyújtotta kezét.
Meglepő válasz volt. Amikor átment a fénytornyon, a fél karja eltűnt. Borzalmas
– Az idő az, ami két pillanat között történik. látvány volt.
– Az örökkévalóságról beszélsz? – Lehetetlenség – fintorgott s visszahúzta karját.
– Nem hiszem – válaszolt tétován. – Én is erre vágyom – most Jónás nyúlt Alma felé. Látta
– Számomra egy örökkévalóság van a születésem és ujjait mozogni a fényben, de semmit nem érzett. A dere-
találkozásunk pillanata között. Te vagy az egyedüli férfi, kához ért s ujjai átmentek testén. Ijedten eltávolodott.
akit ismerek. – Nem lehet, Alma!
A halk suttogó hangtól megborzongott. Soha nem hal- – Fényből van, Uram – hallotta Möbius hangját. –
lott ilyen hangot és öt éve senki nem beszélt vele Möbius Érinthetetlenek vagyunk. Én csak egy gondolat vagyok,
kivételével. Hirtelen visszatért a valóságba, Almát hallgat- Alma csak fény. Különböző sugárzások, mint ön is, Uram.
va. – Tetszem neked? – Hangulata hirtelen megváltozott.
– Hogy hívnak téged? Felvidult és megfordult maga körül. Rövid szoknyája alól
– Megbocsájthatatlan vagyok! Jónás. Jónás a nevem. kivillant bugyija.
– És te mit csinálsz? – Tetszel nekem – válaszolta Jónás.
– Nem tudod? Minden éjjel róla álmodott. Néhány nappal később egy
– Nem. Semmit nem tudok. Ne felejtsd el, hogy most kéréssel fordult hozzá.
születtem! Megtanultam tőled, hogy ne legyek meztelen, – Levetnéd a ruhád?
mert te ezt nem szereted. Így a jövőben, hogy örömöt – Régóta várom ezt a pillanatot – válaszolta Alma és
okozzak, minden nap másként öltözöm majd. Nem ismer- kezei végigsiklottak ruháján. – Mint az első alkalommal
tem a neved, és nem tudom, mit csinálsz. Semmit nem – remegett a hangja. – Tetszem?
tudok. Amikor teher leszek a számodra, és nem akarsz Újból fordult minden, szégyen nélkül mutatva magát.
többé látni, csak erre kell gondolnod, és rögtön eltűnök. Jónás arca a fénytornyot súrolta, hogy jobban láthassa.
A fényoszlop eltűnt s a terem teljes sötétbe borult majd Látta bőre szemcséit és csukott szemmel elképzelte teste
újra megjelent. illatát. Tudta jól, hogy semmi nem volt valóság, hogy tes-
– Nem, ne menj el! Már attól féltem, hogy elhagytál! téből semmi parfüm illata nem ölelte körül, de jó volt
– Ez lehetetlen, Jónás. Számodra születtem. A te virtuel elképzelni!
társad vagyok. A másik oldalon Alma arca hozzá közeledett, majd
Sokáig beszéltek ez este. Majd, amikor menni akart, súrolta a fénytorony szélét. Egymással szemben voltak,
látta Alma alakját lassan átlátszóvá válni és végleg eltűnni ketten, egyedül, tekintetük egybefonódva, alig néhány
a fényoszlopban. centiméter választotta őket el. Áthidalhatatlan távolság.
– Szeretlek, Alma – suttogta Jónás.
* * *
– Szeretlek – suttogta a nő, és egymást nézték.
Ezen az éjszakán rosszul aludt. Álmaiban megelevene- – Fel kell öltöznöm – törte meg a csendet Alma.
dett. Testét és arcát látta. – Miért? Csak nem fázol? – ijedt meg a férfi.
Hosszúnak tűnt a másnap. Úgy látta, hogy Metallah – Mi az, hogy fázni? – kérdezte nevetve, majd elkomo-
nem mozog a felhőtlen égen. Távoli földek fölött repült el, lyodott. – Ne nézz engem, ez nem jó! – És a simogató
de megszokott munkája nem tudta elfeledtetni Almát. mozdulattal újra felöltözött.
Az este megjutalmazta türelmetlenségét. A kékes fény- Platonikus szerelmet éltek. Csak tekintettel és a szavak-
torony a hírteremben várta egy ragyogó Almával. Földi kal ismerték egymást. Ezzel a két érzékkel. A két másik
nők ruhájába öltözött. A nagyon rövid szoknya és a épp oly lényeges, a tapintás és a szaglás hiányzott az éle-
mélyen kivágott átlátszó blúz látni hagyta melleit. tükből.

Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu 13