Page 13 - lidercfeny_akf_202403

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XVI. évf. 3. szám, 2024. március

sal álltak ellent. Újabb próbálkozás rázta meg a bejáratot, – Nocsak-nocsak, Sofia. Ilyen körülmények között talál-
ekkorra már felfelé szaladtam. kozunk ismét? – Sosem láttam az illetőt, de ő bizalmas
Az ajtó bezuhant a csempére, mire megálltam, és lepil- hangon folytatta. – Te sem gondoltad komolyan, hogy
lantottam a korlát fölött. Láttam a földszintet és minden elhagyhatod a családunkat. Eltartott egy ideig, míg meg-
fényforrást bekebelező sötétséget, ahogy terjedt a felfelé találtunk, és itt be kell ismernem, igazán jó ötlet volt felej-
tartó lépések nyomában. tés varázslatot bocsátani magadra. Sokkal nehezebb meg-
Minden erőmmel igyekeztem hazajutni. Kettesével találni valakit, ha ő maga sem tudja, ki is valójában.
szedtem a lépcsőket, sikoltoztam, de senki sem jött elő a Csakhogy sötét urunk visszavárja hűséges szolgáját, így,
lakásokból, csak egy "Kuss legyen!" Itt rossz az idézőjel, vagy úgy.
az elsőnek lent kell lennie, de laptopról javítok, nekem se Széttárta karját, és szabadjára engedte a sötétséget, ami
engedi rendesen. kiáltás szűrődött ki valahonnan. önálló élőlényként gomolygott elő testéből, és felém
Az ajtóm nem akarta könnyen adni magát: megfeszült a kúszott. Egyre mélyebbre fúrtam magam a kanapéba,
zár, a kulcs csaknem beletört, miközben a sötétség az utol- mintha az oltalmazhatna. A férfit figyeltem, fojtogatott a
só lépcsőfordulóba ért. Már érezni kezdtem a belőle áradó zokogás, és rimánkodni akartam neki, mégsem jött ki
hidegséget, amikor a zár kattant, és pánikomat meghazud- hang a torkomon. Valamilyen megfoghatatlan kényszer,
toló sebességgel és összeszedettséggel pattantam belülre. amit különös mód leginkább a büszkeséghez hasonlíthat-
Be akartam csukni az ajtót, csakhogy az megakadt valami- tam volna, nem engedte.
ben. Nekifeszültem, és tolni kezdtem a felismerés árnyéká- A sötétség felemelkedett, és arcom előtt táncolt, akár
ban, valaki tartja odakint. A fejem feletti lámpa pislákolni egy kobra. Első támadásával letépte nyakékemet, majd
kezdett, és minden elsötétüléskor újult erővel tört rám a visszahúzódott. Éreztem, ismét lecsapni készül, és lehuny-
félelem. Láttam a küszöbön be-bemerészkedő sötétséget, tam szemem. Nem akartam látni őt, és nem akartam hal-
és legbelül tudtam, ha bejut, sosem űzöm ki többé. lani a mély, torokhangú morgást.
A bennem dolgozó adrenalin olyan erővel ruházta fel Csakhogy nem ő hallatta a hangot, és hamarosan a férfi
karomat, aminek nem állhatott ellent kinti ellenfelem, és ordítása rázta meg a szobát. Amikor odapillantottam,
helyére nyomtam az ajtót. Kulcsra zártam, beakasztottam valami rémisztő fenevad teperte le őt, és marcangolni
a láncot is, és a falhoz hátráltam. Alig hallottam meg zihá- kezdte. A belőle áradó sötétség nem segítette, és ahogy a
lásom közepette a kinti lélegzeteket. Mélyek voltak, mégis férfi helyzete kilátástalanabbá vált, a masszaszerű köd
nyugodtak. Valamiért magukhoz csalogattak, ezért az oszlani kezdett.
ajtóhoz léptem, hogy kilessek a kémlelőnyíláson, kint A férfi vére a falra fröccsent, beterítette a padlót, és a
azonban csak sötétség fogadott. Sosem láttam még olyan szörnyeteg kegyelemdöfésként szájába kapta a férfi fejét,
mély feketét, ami tökéletes kontrasztot adott a felvillanó majd kitörte nyakát. A roppanás visszhangot vert a lakás-
sárga szemnek. ban, azután minden elcsendesedett.
Alig vetődtem a mögöttem álló fal tövébe ijedtségem- A szörnyeteg rám meredt vörhenyes pofájában ülő,
ben, az ajtó hatalmasat rándult. Felső sarka elengedett, és vörös szemével, de nem támadott. Jó ideig bámultam,
az egész megdőlt befelé. Először pillantottam meg az ala- mire lassan feltápászkodtam, és megpróbáltam kiutat
kot öltő sötétséget, amely kézként nyúlt a villany felé, és keresni a mögötte lévő ajtón. Nem várhattam meg, hogy
összeroppantotta szorításával. engem is szétszedjen, így araszolni kezdtem, majd tompa
– Segítség! – üvöltöttem, és a nappaliba rohantam. reccsenést hallottam, mint amikor kavicsra lép az ember,
Ösztönösen a telefonhoz akartam jutni, hogy rendőrt hív- és új emlékek árasztottak el. Megszédültem előző életem
jak. képeitől, amik szerint egy sötét démont imádó boszor-
A sötétség berontott a szobába, és a kanapéra hajított. kányszekta tagja voltam, majd elmenekültem, felejtést
Kezemet magam elé tartottam, és imádkoztam, gyorsan bocsátottam magamra, és az átkot a lábam előtt heverő,
jöjjön a vég, de az váratott magára. A sötétség megállt a összetört nyakékhez kötöttem.
szoba közepén, és akár valami vírus, amely ellenáll az A szörnyetegre tekintettem, majd odasétáltam hozzá, és
immunrendszernek, úgy viaskodott a mennyezeti lámpa letérdeltem elé. Megsimítottam oldalát a hátából felfelé
fényével, majd visszahúzódott a folyosóra, és eltűnt. kalimpáló csápok között, így kezemmel kitapinthattam a
Nem tudtam, mi történt. Megrettent volna ez a különös nyálkásan csillogó bőre alatti izmokat.
entitás, vagy csak összeszedi erejét? Alig tettem fel a kér- – Köszönöm! – mondtam, miközben ő visszaváltozott
dést magamban, tompa koppanásokat hallottam a lakás- szeretett familiárisommá, Bobbyvá.
ban, majd a lépéssé formálódó hangok tulajdonosa elért
hozzám egy elegáns férfi képében.

Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu 13