Page 13 - lidercfeny_akf_202206
P. 13

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                       XIV. évf. 6. szám, 2022. június


        Önmaga körül forgott karjaival a feje fölött. A tekinteté-  – Az idő hosszúnak tűnt nélküled.
       ből tükröződő félelem azonnal eltűnt amint megpillantot-  – Számomra is, de úgy gondolom, hogy nem úgy, mint
       ta. Érzéki ajkain egy mosoly villant át miközben karjaival   nekem.
       takarni próbálta meztelenségét.                        – Miért?
        – Alma a nevem. Az idő hosszúnak tűnt nélküled.       – Mert tudom, hogy az idő múlik, amíg egyedül vagyok.
        – Takard el magad, ne maradj meztelen!                – Megértelek talán. Amikor nem vagyok veled, alszom
        Alma meglepődve nézte.                               és semmi más nem létezik.
        – Gondoltuk, hogy örömet szerzünk vele.               – Nem álmodsz?
        – Igen… nem… – dadogott a férfi. – Jobb lesz, ha felöl-  – Álmodni? Mi az?
       tözöl.                                                 – Alva élni. Egy másik életet – nehéz volt megmagyaráz-
        Nehezen hitt a szemének. Lassú mozdulattal, mint egy   ni. Soha  senki nem  tett fel ilyen kérdéseket. Gyerekes
       simogatás a vállon kezdve, lehajolva a lábujjakig, egy test-  kérdések, s mégis lényegesek.
       hez tapadó vörös öltözet takarta. Így tökéletes formái még   – Számomra nincs más élet, mint te. Várni téged – nyúj-
       érzékelhetőbbek voltak.                               tózkodott, mint a macskák, és attól félt, hogy csodálatos
        – Elégedett vagy? – Fejét megrázva haja a vállára hullt.  mellei leszakítják blúza gombjait.
        – Tudod te, hogy mi az idő, Alma?                     – Álmodtál rólam? – őszintesége naiv volt.
        Előrehajolt, hogy jobban lássa a fénytoronyban. Fotelje   – Álmodtam rólad – vallotta be szégyenlősen.
       közelebb húzódott kívánságának megfelelően.            – Veled voltam egy másik életben?
        – Az idő? Mi az? Magyarázd meg, hogy megtanuljam!     – Mondhatjuk igy is.
       – válaszolta kíváncsian.                               –  Szeretnélek  megérinteni,  Jónás!  –  Kinyújtotta  kezét.
        Meglepő válasz volt.                                 Amikor átment a fénytornyon, a fél karja eltűnt. Borzalmas
        – Az idő az, ami két pillanat között történik.       látvány volt.
        – Az örökkévalóságról beszélsz?                       – Lehetetlenség – fintorgott s visszahúzta karját.
        – Nem hiszem – válaszolt tétován.                     – Én is erre vágyom – most Jónás nyúlt Alma felé. Látta
        –  Számomra  egy  örökkévalóság  van  a  születésem  és   ujjait mozogni a fényben, de semmit nem érzett. A dere-
       találkozásunk pillanata között. Te vagy az egyedüli férfi,   kához ért s ujjai átmentek testén. Ijedten eltávolodott.
       akit ismerek.                                          – Nem lehet, Alma!
        A halk suttogó hangtól megborzongott. Soha nem hal-   –  Fényből  van,  Uram  –  hallotta  Möbius  hangját.  –
       lott ilyen hangot és öt éve senki nem beszélt vele Möbius   Érinthetetlenek vagyunk. Én csak egy gondolat vagyok,
       kivételével. Hirtelen visszatért a valóságba, Almát hallgat-  Alma csak fény. Különböző sugárzások, mint ön is, Uram.
       va.                                                    –  Tetszem  neked?  –  Hangulata  hirtelen  megváltozott.
        – Hogy hívnak téged?                                 Felvidult és megfordult maga körül. Rövid szoknyája alól
        – Megbocsájthatatlan vagyok! Jónás. Jónás a nevem.   kivillant bugyija.
        – És te mit csinálsz?                                 – Tetszel nekem – válaszolta Jónás.
        – Nem tudod?                                          Minden éjjel róla álmodott. Néhány nappal később egy
        – Nem. Semmit nem tudok. Ne felejtsd el, hogy most   kéréssel fordult hozzá.
       születtem! Megtanultam tőled, hogy ne legyek meztelen,   – Levetnéd a ruhád?
       mert  te  ezt  nem  szereted.  Így  a  jövőben,  hogy  örömöt   –  Régóta  várom  ezt  a  pillanatot  –  válaszolta Alma  és
       okozzak, minden nap másként öltözöm majd. Nem ismer-  kezei végigsiklottak ruháján. – Mint az első alkalommal
       tem a neved, és nem tudom, mit csinálsz. Semmit nem   – remegett a hangja. – Tetszem?
       tudok. Amikor teher  leszek a számodra, és nem akarsz   Újból  fordult  minden,  szégyen  nélkül  mutatva  magát.
       többé látni, csak erre kell gondolnod, és rögtön eltűnök.  Jónás arca a fénytornyot  súrolta, hogy jobban láthassa.
        A fényoszlop eltűnt s a terem teljes sötétbe borult majd   Látta bőre szemcséit és csukott szemmel elképzelte teste
       újra megjelent.                                       illatát. Tudta jól, hogy semmi nem volt valóság, hogy tes-
        – Nem, ne menj el! Már attól féltem, hogy elhagytál!  téből  semmi  parfüm  illata  nem  ölelte  körül,  de  jó  volt
        – Ez lehetetlen, Jónás. Számodra születtem. A te virtuel   elképzelni!
       társad vagyok.                                         A  másik oldalon  Alma  arca  hozzá  közeledett, majd
        Sokáig beszéltek  ez este. Majd, amikor menni akart,   súrolta a fénytorony szélét. Egymással szemben voltak,
       látta Alma alakját lassan átlátszóvá válni és végleg eltűnni   ketten,  egyedül, tekintetük  egybefonódva, alig néhány
       a fényoszlopban.                                      centiméter választotta őket el. Áthidalhatatlan távolság.
                                                              – Szeretlek, Alma – suttogta Jónás.
                              *  *  *
                                                              – Szeretlek – suttogta a nő, és egymást nézték.
        Ezen az éjszakán rosszul aludt. Álmaiban megelevene-  – Fel kell öltöznöm – törte meg a csendet Alma.
       dett. Testét és arcát látta.                           – Miért? Csak nem fázol? – ijedt meg a férfi.
        Hosszúnak  tűnt  a  másnap.  Úgy  látta,  hogy  Metallah   – Mi az, hogy fázni? – kérdezte nevetve, majd elkomo-
       nem mozog a felhőtlen égen. Távoli földek fölött repült el,   lyodott.  –  Ne  nézz  engem,  ez  nem  jó!  –  És  a  simogató
       de megszokott munkája nem tudta elfeledtetni Almát.   mozdulattal újra felöltözött.
        Az este megjutalmazta türelmetlenségét. A kékes fény-  Platonikus szerelmet éltek. Csak tekintettel és a szavak-
       torony a hírteremben várta egy ragyogó Almával. Földi   kal ismerték egymást. Ezzel a két érzékkel. A két másik
       nők  ruhájába  öltözött.  A  nagyon  rövid  szoknya  és  a   épp oly lényeges, a tapintás és a szaglás hiányzott az éle-
       mélyen kivágott átlátszó blúz látni hagyta melleit.   tükből.

       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                           13
   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18