Page 10 - lidercfeny_akf_202007
P. 10

XII. évf. 7. szám, 2020. július                                        Lidércfény amatõr kulturális folyóirat


           – Mi? Ja, hogy azok – pillantott hátra és meglátta a fetrengő   – Ez nem ő. Ő egy varázsló! Ráadásul egy tolvaj! Igazi zsebpi-
          páncélosokat. – Nem volt nagy kunszt. Fenn, északon az öröm-  szok, ha engem kérdezel.
          lányok durvább bánásmódot igényelnek.                  –  Tényleg,  most  így  hirtelen  rémlik  az  arca.  De  fogalmam
           – Volt már dolgom egyel. Igazat beszél – pillantott a csaposra   sincs, mi lett vele utána – állította a szakács.
          a kunkori bajuszú szakács.                             – Te nyomorult sziklahágó! – kiáltott fel egy öblös férfihang a
           – Várjunk! Tehát, tudjuk, mi történt a gárdával, a kapitánnyal   ló alól. – Az az én sisakom! Még a petákvárosi király kovácsol-
          és Boldurheimmal, de mi lett a többiekkel? – húzta fel szemöldö-  tatta nekem tisztelete jeléül!
          két a Sózott Csiga tulajdonosa.                        – Mégis kiütöttelek alóla! – nevetett fel, miután kiitta a mara-
           – Az igazat mondjam? Nem tudom. Figyelmem egészen más   dék alkoholt belőle.
          dolgokra irányult a gárda szétverését követően.        –  Na  de  hogy  merészeli!  Én  vagyok  II.  Lópatkós Anton  fia,
           Ekkor  az  emeletre  vezető  csigalépcsőn  puha  csizmák  halk   Lópatkós Anton a’la Bárd, a petákvárosi gárda kapitánya!
          dobogását  hallották.  Egy  tünde  nő  viselte  azokat,  kinek  többi   – Én pedig Boldurheim. Örvendek! – állt fel az alapból instabil
          ruhaneműje nem volt több egyszerű rongynál. Persze nem anya-  székből. – Az ön emberei azok ott az úton?
          gában, hanem takarásában. Éjfekete haja kócosan állt szét fején,   A kapitány feltápászkodott és kinézett az útra.
          de ezt leszámítva maga volt a tökéletesség. Ha illusztrálni kelle-  – Te szent ég! Halottak?
          ne eme művet, megkérném a rajzolót, hogy e nőt még véletlenül   – Dehogy. Úgy jártak, mint maga! Rájuk kalapáltam a páncélt.
          se próbálja meg lerajzolni, mert nem tudna olyan szépet alkotni,   – Inkább azt mondja meg, miért jött ide tíz emberével az én
          mint amilyen valójában volt.                         fogadómba?
           –  Csak  nem  a  figyelmed  középpontja  sétált  le,  Krultmeir?  –   – Hogyhogy miért? Természetesen a rubin miatt.
          kérdezte a csapos megvető pillantások közepette.       – Mi miatt? – kérdezte a három kocsmatöltelék szinte szink-
           –  Megfosztanád  hát  a  méhet  a  méztől?  –  kacsintott  oda  az   ronban.
          éppen eltávozó tündének.                               – Maguk tényleg ilyen részegek errefelé, vagy ilyen tudatla-
           – Azt nem. Ám tőled szívesen megfosztanám az állandó ven-  nok?  A  mi  szeretett  McGrex  püspökünk  rubinköves  nyakéke
          dégeid! Mindig van egy szoba a kis hobbidnak, amit pont emiatt   után  küldtek.  Azt  a  hírt  kaptuk,  hogy  valahol  errefelé  látták
          nem tudok kiadni…                                    betérni  egy  fogadóba.  Utasítottam  hát  egy  kisebb  osztagot  és
           –  Most  aztán  megsértettél,  Brukk!  –  kapott  a  homlokához   elindultunk, hogy visszaszerezzük az ékszert.
          hüledezve.                                             – Hát, gratulálok, pupák! Megtaláltad. Ott lóg a falon – muta-
           –  Brukk?  A  mogorva  törp?  Aki  saját  elmondása  szerint   tott a goblin felé.
          trollokat vert össze a Zafír hegységben? – nyílt ki a másnapos-  – Végre! Tudtuk, hogy a Szent Ökör majd nyomra vezet!
          ságtól nehéz szeme az északinak.                       Azzal összeszedte magát, majd csörgő léptekkel a függőben
           – Személyesen!                                      lévő  zöld  manó  felé  vette  az  irányt.  Közben  folyamatosan  az
           –  Én  töröltelek  tegnap  képen,  emlékszel?  Egy  korsót  vertél   ilyenkor  szokásos  gárdista-felszólítást  ismételte,  ám  mikor
          szét a fejemen előtte.                               leakasztani kívánta a goblint, az alak köddé lett a kezében és a
                                                               csizma, mely eddig a szájában volt, a földre hullt. A helyiségben
           A csapos gondolkodóba esett.                        tartózkodó négy férfi álla leesett a káprázat láttán. Újabb erős
           –  Dereng  valami.  Előtte  letörpéztél.  Pedig  én  nem  vagyok   gondolkodás lett úrrá a termen.
          törpe. Törp vagyok!                                    – Az öreg! – kiáltott fel az északi. – Ha valaki, ő tudja. hová lett
           –  Nos  igen,  az  nem  volt  szép  tőlem  –  vakarta  meg  tarkóját   az a mohaszínű csirkefogó!
          lesütve két égkék szemét. – Mi lenne, ha a csatabárd elásásakép-  – Nosza! Állítsuk talpra! – szólt a szakács.
          pen innánk egyet?                                      Brukk és Boldurheim felkapták az ősz szakállú öreget, miköz-
           – Nincs ellene kifogásom.                           ben  a  kapitány  egy  épkézláb  széket  kerített  neki.  Eközben
           – Almabor maradt még?                               Krultmeir  kiment  a  kútra,  és  egy  vederben  hozott  be  vizet.
           – Kétlem – pillantott az üres hordóban fekvő bárdra. – Le kell   Mikor kényelmesen elhelyezték a mélyen alvó figurát, nyakába
          menni a pincébe egy újabb hordóért.                  borították a hideg vizet, aki egyből magához tért.
           – Ne fáradj! Valami erős is megteszi a pult alól! – Tekintetét az   Mi több! Azonnal talpra is szökkent. Megrázta magát, vékony
          említett muzsikusra vezette. – Igen, rá emlékszem. Folyamatosan   tagjai egy pillanat alatt olyan energikusak lettek, mint a bennük
          kornyikált,  hát  beleállítottam  a  hordóba.  Akkor  kezdődtek  a   rejlő mágia. Végignézett az őt körülvevő szedett-vedett társasá-
          bajok.                                               gon,  és  akarva  akaratlanul  megkérdőjelezte  szellemi  épségét.
           – Bajok? Miféle bajok?                              Végigfutott közben szemeivel saját magán is, ekkor látta meg,
           Boldurheim fogta magát, felkelt az ajtóról és odavánszorgott   hogy bőre még mindig lila, akár a padlizsán.
          egy  székhez,  ami  a  két  első  lába  híján  még  egyben  volt.   – Gyűlölöm a hirtelen reggeleket! – mormogta maga elé. – Mi
          Megfogta, leült rá és a két hiányzó részt saját lábaival pótolta.   a…  ó,  az  a  rohadt  csatornalakó!  Ezért  még  megfizet!  – Azzal
          Közben  Brukk  is  elővette  az  erős  pipacspárlatot.  Odalépett  a   csettintett és a színe azonnal emberibbé vált.
          tegnap  esti  ellenfeléhez,  majd  felvéve  a  földről  egy  sisakot,   – Szóval emlékszel arra a goblinra? – tette fel a kérdést Brukk.
          öntött  bele  a  májméregből.  A  sisakot  az  északinak  nyújtotta,   – Hogyne! Azt hiszem, valami Hollócsont volt a neve. Az az
          maga meg megelégedett az üveggel. Eközben Krultmeir körbe-  anyaszomorító  azt  vallotta  magáról,  hogy  nagyobb  varázsló,
          járt a helyiségben és felvéve egy díszesen megtűzdelt nyílvesz-  mint én! Hát megmutattam neki, hogy én vagyok az!
          szőt, falatozni kezdett. A ló is követte a példáját, aki a romok   – Varázspárbaj a fogadómban? Ez elég új.
          között heverő almákat kezdte nyugodt szívvel felfalni. Miután   – És ha még csak ők jártak volna vele pórul! – hallatszott egy
          mindkét harcos kortyolgatni kezdte torokmaró nedűt, elindult a   haragos női hang. – Ha kiszabadulok a saját íjam idegéből, eskü-
          tegnap este történetének részletes felgöngyölítése.   szöm, hogy felrúglak egy fára!
           – Ott a baj.                                          – Oh, én bolond! – mentegetőzött az öreg.
           – Hol?                                                – Jöjjön, hölgyem! – lépett oda a szakács és kiszabadította a
           – Az agancson lóg – mutatott a csuklyás goblinra.   vadászt. – Megsérült?
           – Az agancson? Nem tűnik egy kimondott rosszarcúnak. Csak   – Ne fáradjon! Ismerem magát, Krultmeir! A húgomat úgy az
          egy  zöld  szerencsétlen.  Gyakran  megfordulnak  erre.  Rőtfül,  a   ujja köré csavarta, hogy a mai napig betegesen szereti! Ha végez-
          goblinkirály gyakori vendég is erre.                 tem az öreggel, magát fogom egy vadkan agyarára tűzni!

          10                                www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online
   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15