Page 10 - lidercfeny_akf_202007

XII. évf. 7. szám, 2020. július Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

– Mi? Ja, hogy azok – pillantott hátra és meglátta a fetrengő – Ez nem ő. Ő egy varázsló! Ráadásul egy tolvaj! Igazi zsebpi-
páncélosokat. – Nem volt nagy kunszt. Fenn, északon az öröm- szok, ha engem kérdezel.
lányok durvább bánásmódot igényelnek. – Tényleg, most így hirtelen rémlik az arca. De fogalmam
– Volt már dolgom egyel. Igazat beszél – pillantott a csaposra sincs, mi lett vele utána – állította a szakács.
a kunkori bajuszú szakács. – Te nyomorult sziklahágó! – kiáltott fel egy öblös férfihang a
– Várjunk! Tehát, tudjuk, mi történt a gárdával, a kapitánnyal ló alól. – Az az én sisakom! Még a petákvárosi király kovácsol-
és Boldurheimmal, de mi lett a többiekkel? – húzta fel szemöldö- tatta nekem tisztelete jeléül!
két a Sózott Csiga tulajdonosa. – Mégis kiütöttelek alóla! – nevetett fel, miután kiitta a mara-
– Az igazat mondjam? Nem tudom. Figyelmem egészen más dék alkoholt belőle.
dolgokra irányult a gárda szétverését követően. – Na de hogy merészeli! Én vagyok II. Lópatkós Anton fia,
Ekkor az emeletre vezető csigalépcsőn puha csizmák halk Lópatkós Anton a’la Bárd, a petákvárosi gárda kapitánya!
dobogását hallották. Egy tünde nő viselte azokat, kinek többi – Én pedig Boldurheim. Örvendek! – állt fel az alapból instabil
ruhaneműje nem volt több egyszerű rongynál. Persze nem anya- székből. – Az ön emberei azok ott az úton?
gában, hanem takarásában. Éjfekete haja kócosan állt szét fején, A kapitány feltápászkodott és kinézett az útra.
de ezt leszámítva maga volt a tökéletesség. Ha illusztrálni kelle- – Te szent ég! Halottak?
ne eme művet, megkérném a rajzolót, hogy e nőt még véletlenül – Dehogy. Úgy jártak, mint maga! Rájuk kalapáltam a páncélt.
se próbálja meg lerajzolni, mert nem tudna olyan szépet alkotni, – Inkább azt mondja meg, miért jött ide tíz emberével az én
mint amilyen valójában volt. fogadómba?
– Csak nem a figyelmed középpontja sétált le, Krultmeir? – – Hogyhogy miért? Természetesen a rubin miatt.
kérdezte a csapos megvető pillantások közepette. – Mi miatt? – kérdezte a három kocsmatöltelék szinte szink-
– Megfosztanád hát a méhet a méztől? – kacsintott oda az ronban.
éppen eltávozó tündének. – Maguk tényleg ilyen részegek errefelé, vagy ilyen tudatla-
– Azt nem. Ám tőled szívesen megfosztanám az állandó ven- nok? A mi szeretett McGrex püspökünk rubinköves nyakéke
dégeid! Mindig van egy szoba a kis hobbidnak, amit pont emiatt után küldtek. Azt a hírt kaptuk, hogy valahol errefelé látták
nem tudok kiadni… betérni egy fogadóba. Utasítottam hát egy kisebb osztagot és
– Most aztán megsértettél, Brukk! – kapott a homlokához elindultunk, hogy visszaszerezzük az ékszert.
hüledezve. – Hát, gratulálok, pupák! Megtaláltad. Ott lóg a falon – muta-
– Brukk? A mogorva törp? Aki saját elmondása szerint tott a goblin felé.
trollokat vert össze a Zafír hegységben? – nyílt ki a másnapos- – Végre! Tudtuk, hogy a Szent Ökör majd nyomra vezet!
ságtól nehéz szeme az északinak. Azzal összeszedte magát, majd csörgő léptekkel a függőben
– Személyesen! lévő zöld manó felé vette az irányt. Közben folyamatosan az
– Én töröltelek tegnap képen, emlékszel? Egy korsót vertél ilyenkor szokásos gárdista-felszólítást ismételte, ám mikor
szét a fejemen előtte. leakasztani kívánta a goblint, az alak köddé lett a kezében és a
csizma, mely eddig a szájában volt, a földre hullt. A helyiségben
A csapos gondolkodóba esett. tartózkodó négy férfi álla leesett a káprázat láttán. Újabb erős
– Dereng valami. Előtte letörpéztél. Pedig én nem vagyok gondolkodás lett úrrá a termen.
törpe. Törp vagyok! – Az öreg! – kiáltott fel az északi. – Ha valaki, ő tudja. hová lett
– Nos igen, az nem volt szép tőlem – vakarta meg tarkóját az a mohaszínű csirkefogó!
lesütve két égkék szemét. – Mi lenne, ha a csatabárd elásásakép- – Nosza! Állítsuk talpra! – szólt a szakács.
pen innánk egyet? Brukk és Boldurheim felkapták az ősz szakállú öreget, miköz-
– Nincs ellene kifogásom. ben a kapitány egy épkézláb széket kerített neki. Eközben
– Almabor maradt még? Krultmeir kiment a kútra, és egy vederben hozott be vizet.
– Kétlem – pillantott az üres hordóban fekvő bárdra. – Le kell Mikor kényelmesen elhelyezték a mélyen alvó figurát, nyakába
menni a pincébe egy újabb hordóért. borították a hideg vizet, aki egyből magához tért.
– Ne fáradj! Valami erős is megteszi a pult alól! – Tekintetét az Mi több! Azonnal talpra is szökkent. Megrázta magát, vékony
említett muzsikusra vezette. – Igen, rá emlékszem. Folyamatosan tagjai egy pillanat alatt olyan energikusak lettek, mint a bennük
kornyikált, hát beleállítottam a hordóba. Akkor kezdődtek a rejlő mágia. Végignézett az őt körülvevő szedett-vedett társasá-
bajok. gon, és akarva akaratlanul megkérdőjelezte szellemi épségét.
– Bajok? Miféle bajok? Végigfutott közben szemeivel saját magán is, ekkor látta meg,
Boldurheim fogta magát, felkelt az ajtóról és odavánszorgott hogy bőre még mindig lila, akár a padlizsán.
egy székhez, ami a két első lába híján még egyben volt. – Gyűlölöm a hirtelen reggeleket! – mormogta maga elé. – Mi
Megfogta, leült rá és a két hiányzó részt saját lábaival pótolta. a… ó, az a rohadt csatornalakó! Ezért még megfizet! – Azzal
Közben Brukk is elővette az erős pipacspárlatot. Odalépett a csettintett és a színe azonnal emberibbé vált.
tegnap esti ellenfeléhez, majd felvéve a földről egy sisakot, – Szóval emlékszel arra a goblinra? – tette fel a kérdést Brukk.
öntött bele a májméregből. A sisakot az északinak nyújtotta, – Hogyne! Azt hiszem, valami Hollócsont volt a neve. Az az
maga meg megelégedett az üveggel. Eközben Krultmeir körbe- anyaszomorító azt vallotta magáról, hogy nagyobb varázsló,
járt a helyiségben és felvéve egy díszesen megtűzdelt nyílvesz- mint én! Hát megmutattam neki, hogy én vagyok az!
szőt, falatozni kezdett. A ló is követte a példáját, aki a romok – Varázspárbaj a fogadómban? Ez elég új.
között heverő almákat kezdte nyugodt szívvel felfalni. Miután – És ha még csak ők jártak volna vele pórul! – hallatszott egy
mindkét harcos kortyolgatni kezdte torokmaró nedűt, elindult a haragos női hang. – Ha kiszabadulok a saját íjam idegéből, eskü-
tegnap este történetének részletes felgöngyölítése. szöm, hogy felrúglak egy fára!
– Ott a baj. – Oh, én bolond! – mentegetőzött az öreg.
– Hol? – Jöjjön, hölgyem! – lépett oda a szakács és kiszabadította a
– Az agancson lóg – mutatott a csuklyás goblinra. vadászt. – Megsérült?
– Az agancson? Nem tűnik egy kimondott rosszarcúnak. Csak – Ne fáradjon! Ismerem magát, Krultmeir! A húgomat úgy az
egy zöld szerencsétlen. Gyakran megfordulnak erre. Rőtfül, a ujja köré csavarta, hogy a mai napig betegesen szereti! Ha végez-
goblinkirály gyakori vendég is erre. tem az öreggel, magát fogom egy vadkan agyarára tűzni!

10 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online