Page 10 - lidercfeny_akf_202512

XVII. évf. 12. szám, 2025. december Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

tem guggolásokat és amennyire csak sajgó karom hagy- Igyekeztem fájó, élettelenül lógó bal karomat mellőzve
ta, óvatos vállmozgásokat csinálni. Bemelegítettem felkapaszkodni a kötélen. Kipréseltem magamat a szűk
elzsibbadt testemet. ablakon, figyelve, hogy a vastüskék ne okozzanak újabb
Alaposan körbenéztem a szobában, közben pedig fülel- sérülést amúgy is elgyötört testemen.
tem az ajtó irányába, de szerencsémre néma volt minden. Kint vagyok!
Óvatosan felemeltem az eddig rabigámként szolgáló szé- Pár másodpercig hagytam, hogy a szemem megszokja a
ket és az egyetlen, szűk kis ablak alá állítottam. Felmásztam
rá, de így mégsem értem el az ablakkilincset. Feltápász- kinti félhomályt. A tőlem jobbra álló kis épület lámpáinak
kodtam a karfára, és imádkoztam, hogy össze ne törjön fényétől ellentétes irányba botorkáltam. Néhány méter
alattam a rozoga szék. Így már sikerült engedelmességre után egy rozsdás, néhol lyukas drótkerítés állta utamat.
bírni a kilincset. Az egyik lyukhoz léptem és egy mozdulattal megrántot-
Friss, langyos nyáresti szellő csapta meg az arcomat a tam. A drót szétfoszlott a kezem között. Átbújtam a kelet-
nyitott ablakon át. Enyhe fenyőgyanta és édes virágillat kező résen és összes erőmet összeszedve futásnak ered-
keveredett a levegőben. Vettem két-három mély lélegze- tem.
tet, hogy kitisztuljon a fejem. A néhai vasrács csonkjait Minden lépés fájt, de nem állhattam meg. Átszaladtam
láttam az ablakpárkány szélén meredezni. Remek! Túlélő egy sárgálló-illatozó ligetszépe mezőn, ami egy fenyőcso-
ösztönöm bekapcsolt és újabb ötlettel állt elő.
A kötelet, ami eddig fogvatartott, arra használtam, hogy port mellett állt. A fákon túl egy kis patak csordogált.
szabadulásom eszköze legyen. Összekötöztem a darabo- Követtem a folyásirányt, ami egyre távolabb vitt kegyet-
kat, félméterenként csomókat kötöttem rá, majd az egyko- len elrablóimtól.
ri vasrács egyik darabjához rögzítettem. Kész is volt a Hálás szívvel gondoltam az ismeretlen, kedves férfira,
mászókötél! aki akaratlanul is szabadulásom kulcsa lett.

A.K. András

Fedônevén Róka

Fedőnevén Róka, az ÁVH egyik három per hármas ügy- azok megfigyelésére is kiképezték őt, a titkosrendőrség
nöke, az elhárítás egyik magasabb rangú felelős tisztje tagját. Ezek a dolgok, és például a napszemüveg is mind
fekete bőrkabátja belső hajtókáját megvillantja a kalauz olyanok, amit a dübörgő szocializmusban kizárólag a feke-
felé. Természetesen jegy nélkül lépett fel a peronról egyene- tepiacon csempészáruként lehet megvásárolni. Vagy az
sen a vonatra. Ötvenhatban az ÁVH hivatalosan megszűnt. emberünk egy külföldi titkosügynök. Ha ez utóbbi, akkor
Egészen pontosan újraszervezték, ámde Róka rá a példa, jó nagy marha, hogy ilyen feltűnő cuccokban járkál.
hogy az idők viharát sikeresen átvészelve más égisze alatt Gyorsan bezárkózott a vasúti mosdóba és elővette a nem-
futott tovább ugyanaz a szervezet, ugyanazokkal az embe- rég megkapott vadonatúj PA-63-as kilenc milliméteres
rekkel. Rókának hamarosan jelentést kell írnia és még nem Makarov pisztolyát. Most, hatvanháromban rendszeresítet-
talált senkit és semmit sem, amit eredményként fel tudna ték, és ő a szervezet megbecsült tagjaként az elsők közt volt,
mutatni. Kell egy gyanútlan áldozatot találnia. Az se baj, ha aki kaphatott belőle. A fegyverben lévő tár és a tartalék tár
ártatlan, csak akadjon horogra. is tele volt. Most csőre töltötte a fegyvert és bebiztosítva a
Az előbb úgy érezte, mintha figyelnék őt. Nem, biztosan tokjába helyezte. Azonos oldalára a zsebeibe pakolva min-
csak félreértett valamit, gondolta. Ámde amikor Róka a dent amit nehezékként magánál talált. Kulcscsomót,
vonatra felszállt és az elindult, egy szürke ballonkabátos öngyújtót, ezüst cigarettatartót és az összecsukható pillan-
napszemüveges, ugyanolyan színű karimás kalapos alak gókését. Ezt még a kiképzésen tanulta, hogyha a fegyveré-
nézett egyenesen rá a peronról, míg a vonat el nem haladt. ért kell nyúlnia, akkor így a súlyos bőrkabátot egy mozdu-
A peronon csak ő állt és tőle száz méteres körzetben senki lattal hátra tudja lendíteni. Ugyanakkor, ha más akar ott
sem volt. Már igen gyorsan haladt a vonat, mikor Róka kutakodni, a súly miatt nem tudja azt megtenni észrevét-
csak egy pillanatra másfelé nézett, és mikor tekintete visz- len. A bronz bokszerét a jobb zsebébe tette, oda, ahol köny-
szatérve kereste a szürke ballonkabátos kalapos napszem- nyedén hozzáférhet. Erre lehet, szüksége lesz, mint aho-
üveges férfit, az már nem volt ott. Ami fizikailag nem gyan az övére akasztott bőrbe vart ólomsúlyra is, ami
lehetséges, hacsak nem tud fénysebességgel futni. Igen, verekedés esetén igen hasznos tudott lenni. Nem, nem
Róka eldöntötte, mostantól figyelni fog a háta mögé is. véletlenül Róka a neve, és nem véletlenül van a három per
Valami nem stimmelt ezzel a taggal. Elegáns angol bőrcipő hármasoknál. Róka a csoportfőnökség egyik főemberének
volt a lábán, és amerikai farmert viselt. A szürke, majd föl- a jobbkeze, a Magyar Népköztársaság állambiztonsági
dig érő ballonkabátjának címkéjén, meg az Armani logóját szolgálatában, a politikai rendőrség belső elhárítással fog-
látta egy pillanatra felvillanni. Ezekre az apró részletekre, lalkozó csoportjánál. Ezért is fontos, hogy hozza a kvótát.

10 www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online