Page 10 - lidercfeny_akf_202504
P. 10

XVII. évf. 4. szám, 2025. április                                     Lidércfény amatõr kulturális folyóirat



          Megborzongok a gondolattól, mi vár rám. Ám ekkor dal-  Ismét melegség siklik a kezemre, de ezúttal Luna fogja
          lamos macarena zene csendül fel, és tönkreteszi a pillana-  a kezemet. Bátorítóan mosolyog. A szemében valami vég-
          tot. Előveszi telefonját, amelyen Juan arca virít, és elmos   telen határozottság bujkál, amikor azt mondja:
          minden boldogságot Angela arcáról. Először bukkan fel   – Gyere velem!
          bennem a gondolat, hogy Angela már nem boldog Juan     A lépcsőhöz vezet, ahol huszonnégy órával ezelőtt még
          mellett.                                             Angela mondta nekem e  szavakat. Luna nem  hagy
           Felveszi  a  telefont,  és  komoran  bólogat.  Harag  gyűlik   magamra, hanem lesétál velem. Eltávolodunk a mólótól,
          bennem, amiért a férje nem tudja boldoggá tenni.     míg már csak a hold leskelődik ránk, és akkor felém for-
                                                               dul. Szemembe néz, megsimogatja az arcomat, majd meg-
           Befejezi a hívást, azután rám néz.                  csókol. Nem értem, miért teszi ezt. Sosem éreztem úgy,
           –  Mennem  kell.  –  Mélyet  sóhajt.  –  Holnap  este  tízkor   hogy baráton kívül másként is gondolna rám. Talán nem
          ismét itt leszek. Ígérem.                            jól olvastam a jelekben?
                                *   *   *                        Leülünk  a  homokba,  átkarolja  a  nyakamat,  és  magára
                                                               húz. A holdfény nem veszi észre bátortalan mozdulatain-
           Előttem  a  kép,  ahogy  elment,  miközben  ott  álltam  a   kat.  A  tenger  moraja  elfedi  a  világ  zaját,  hogy  csak  mi
          sápadt holdfényben. Most ismét a móló szélén állok, és a   létezhessünk.  Amikor  pedig  percekkel  később  mi  is
          holdat  bámulom.  A  sima  tengeren  lebegő  tükörképével   elcsendesedünk, és egymáshoz bújunk, csak hallgatunk.
          türelmetlenül szemlélnek, miközben az órámra pillantok.   – Szeretlek – töri meg a csendet Luna remegő hangon.
                                                                 Szóval  ilyen  érzés,  amikor  ezt  mondják  valakinek?
          Fél  tizenegyet  mutat,  és  ettől  tudatosul  bennem,  hogy   Kellemes,  és  főként  azért,  mert  tőle  hallom  először.
          hiába várok Angelára.                                Rájövök,  hogy  őt  is  szeretem.  Nem  úgy,  mint  Angelát,
           – Nem jött el? – kérdezi Luna, ahogy mellém lép. – Nem   hanem mélyebben. Mintha egy kötelék lenne közöttünk,
          tudja, mit veszít.                                   míg Angelára inkább rajongással tekintettem.
           Együtt bámuljuk a vizet. Örülök, hogy mindent elme-   Szorosan  magamhoz  ölelem,  mire  kuncogva  még  job-
          séltem  neki,  mert  csak  ő  tart  vissza  a  sírástól.  Mellette   ban hozzám simul, majd mosolyt csal az arcomra a meg-
          mindig olyan erősnek és bátornak érzem magam.        jegyzésével: – Izmosabb lettél. Tetszik.


          triarii


          A halál szemébe nézve






           Kietlen pusztákon járok egyedül. A szántóföld mellett   mét, s az egyik részen el is kezdte marcangolni azt. Egy
          egy őztetem fekszik. Nemrég pusztulhatott el. Eljutottam   dögevő  madár  tehette.  Borzalmas  látvány  volt.
          arra a pontra, melyben már nem tudok csak úgy elmenni   Horrorisztikus.
          a halál mellett. Leteszem a hátizsákomat, kis zöld növényt   Feldúltan  távozok  sietősen.  Menekülök  a  helyszínről.
          helyezek az őz fejére. Leülök mellé. Most közelebb érzem   Magasztosnak  érzett  fennköltségem  átalakult  egy  belső
          magam  hozzá,  talán  jobban  megértem  a  halált.   viharrá és feldúltsággá. Naplemente van, nemsokára jön
          Szembenézek vele. Sokáig ott vagyok, gyönyörű idő van.   az éjszaka. Az elkerülhetetlen sötétség. Ahogyan a nappal
          Arcomat a meleg tavaszi fénysugár éri.               létezik, úgy az éjszaka is. A magasabbrendűben való ren-
           Miért e misztérium, e köd, mely létezésünk értelmét, s a   dületlen hit nem véd meg más erőktől, a szemkivájóktól,
          túlvilágot takarja? Elveszett, esendő bolyongók vagyunk,   melyek jelen vannak a természet brutalitásában, és talán
          kiket oda-vissza csapdos az élet tengere. Fent vihart szíta-  bennünk is. A balga ember úgy gondol a hitre, mint egy
          nak, s néha nyugalmat adnak. Szemünket por fedi, mely   védelmi burok, mely megóvja a más erőktől való behatás-
          akadályozza az igaz látást. Nem értünk igazán. Nem ért-  tól,  s  egy  édeni  paradicsom-szerű  felhőtlen  boldogság
          jük a lényeget, s azzal kapcsolatban még fogalmaink sin-
          csenek. De valami azt mondatja bennem, hogy ez így van   várja.
          rendjén. Így van a helyén minden, a kérdőjelekkel, a két-  A  naplemente  árnyékában  sétálok,  vizem  már  régen
          ségeinkkel. A létezésünk ezzel teljes.               elfogyott,  szomjas  és  fáradt  vagyok,  a  maradék  utamat
           – Isten legyen veled!                               szenvedve teszem meg. Keveset értek, keveset látok. Én,
           Emelkedetten köszönök el az őztől, s elmélyülve távo-  ki  a  kétséges  magasztosság  múlékony,  s  halovány  pie-
          zok.                                                 desztálján állva azt hittem, egyenrangú lettem a teremtő-
           A  nap  végén,  órákkal  később  már  visszafelé  tartok,   vel,  s  felfedtem  a  létezés  egy  részének  misztériumának
          ugyanarra megyek vissza, ahol az őz van. Közel megyek   leplét. Mint oly sokan, kik azt hiszik már mindent értenek,
          hozzá. Valami nem stimmel. A növény már nincs a fején.   már minden leplet felfedtek, s minden rejtekajtót ismer-
          Elmozdult volna? Ekkor látom, hogy valami kivájta a sze-  nek a létezés óriás labirintusában. Mi, a balga emberek.





          10                                           www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online
   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15