Page 10 - lidercfeny_akf_202009

XII. évf. 9. szám, 2020. szeptember Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

– Próbáljuk meg, azt mondják, tűzoltásra moslék is jó. valami furcsa dolog történt. A lány ugyanazzal a lendület-
Undorát leküzdve odahajolt az öreg fölé, de az hirtelen tel fordult meg, de a várt csinos arc helyett egy csupafog
kinyitotta a szemét és felült. száj nézett vele farkasszemet. A vicas felhördült és Johnny
– A jó Isten áldjon meg, csak pár centet adjál, napok óta felé harapott. Egy embernek annyi lett volna, de Johnny
nem ettem! vámpír volt, és sokkal gyorsabban mozgott, mint az
– Ismerős érzés – nevetett Johnny, miközben elkapta a emberek. Azonnal elhajolt, majd hirtelen a vicas mögé
fejét, megérezve az öreg fogatlan szájából előtörő bűzös került, miközben egyik kezével hátra csavarta a karját,
leheletet. a másikkal pedig a nyakát kapta el egy fojtófogással.
– Adj annyit, amennyit tudsz, segíts egy beteg, öregem- A vicas meglepődött – eddig, úgy látszik, csak emberek-
beren! Szépen kérlek! kel találkozott –, de mire rájöhetett volna, hogy mi törté-
Ahogy jobban megnézte, rájött, hogy az öregnek a fél nik vele, már halott volt. Johnny egy erős rántással kitörte
karja hiányzik. a nyakát. Ismerte a vicasokat, párral már találkozott
– Nem vagyok dögevő hiéna! régebben, ostoba, gonosz lények, alakváltók, akik általá-
Johnny éhes volt, de mégse tudta rászánni magát, hogy ban fiatal lánynak, vagy gyereknek álcázzák magukat.
ebből a szerencsétlen emberből csillapítsa éhségét. Elhagyatott helyeken tűnnek fel, aztán a gyanútlan áldo-
Amilyen gyenge, valószínűleg túl sem élné. zatokat megölik és megeszik. Zöld, ragacsos vérük ivásra
– Tessék, itt van egy kis apró, vegyél magadnak valamit!
És használj szájvizet! sajnos nem alkalmas.
– Kár. Peches egy nap.
– Isten fizesse meg a jóságodat! Pirkadt, a látóhatár már vörös fényben úszott – itt az
Na mára megvolt a jócselekedet, gyerünk tovább, bár ez
a vámpíroknál nem tudom, mennyit számít… ideje hazamenni, nem szerencsés egy parkban megvárni a
Órák óta sétált, igaz fáradságot nem érzett, de dühe és napfelkeltét, ha nem akar csúnya égési sérüléseket szerez-
vérszomja egyre jobban kínozta. Épp egy parkon haladt ni. Futott hazáig, miközben a város lassan ébredt körülöt-
át, amikor a telehold előbújt a felhők mögül, és megvilágí- te. Fent a lakásában lehúzta a redőnyöket, töltött magának
totta a környéket. Johnny nem hitt a szemének: pont előt- egy kis whiskyt, majd bekapcsolta a tv-t és ruhástól
te az egyik padon fiatal lány ült. Hosszú, szőke haja zuha- ráhuppant az ágyra. Az órára nézett, mindjárt kezdődik a
tagként omlott a hátára, világos színű inget és rövid, reggeli műsor. Nagyon éhes volt. Hirtelen eszébe jutott az
bordó szoknyát viselt, hosszú, fehér lábai kísértetiesen a szállítmány vér, amit a múlt héten a Regionális Véradó
világítottak a gyér holdfényben. Központból zsákmányolt. Talán van még belőle. Kisietett
– Mit csinál itt egyedül ilyen későn? Talán vár valakit? a konyhába és turkált kicsit a fagyasztóban, szerencséje
– tűnődött Johnny, miközben fejében megszólalt a sziré- volt, talált még két zacskóval.
na, de az éhség és a düh elnyomta a józan észt. – A-Rh pozitív! A kedvencem. Ha nincs más, ez is jó
Inni! Inni! Inni! Mintha valaki folyamatosan ezt ismétel- lesz. Jobb, mint egy vicas, vagy egy büdös hajléktalan.
gette volna. Meglapult, majd halkan elindult a lány felé. Visszament a szobába, miközben tűhegyes fogait a
Már szinte érezte a lány bőrének selymes illatát, szeme műanyag vérzsákba mélyesztette. A Reggeli Show elkez-
fehér nyakára tévedt, ahol az ütőér ritmikusan vert. dődött, és Johnny pár perc múlva már teljesen belefeled-
Hátulról elkapta, majd maga felé fordította, ám ekkor kezve figyelte.

Homoergaster

Mágusok háborúja

- A keresés

1939 szeptembere, valahol Lengyelországban poros, vagy mint most, a sáros mellékutakon a menekülő ellenség
nyomában. Értetlenségük, hogy nem a főerőket üldözik, már
Esett az eső. A háború a távolban folyt, és a sáros út, ahol ácsor- kíváncsi türelemmé szelídült. Leguggolt, és a kezét megmerítette
gott, annyira békésnek látszott, hogy hajlott rá: mennydörgésnek a latyakban. Itt haladt el, érezte magában a sietségét, és azt a bizo-
hinni a távoli ágyúmorajt. Arra, hogy itt valami történt, csupán a nyosságot, valaki a nyomában van, egy olyan ember, aki hasonlít
felszántott sár utalt. Körülötte az erdő, a fű a mezőn csendesen, reá. Nem fél, de azért aggódik. Ugyanakkor tisztában van vele,
érintetlenül ázott. Ismét robaj visszhangzott idáig, az őszi esőben hogy sikerülhet. Sajnos igaza van! Közel vannak, de az oroszok is.
ez az elmúlott nyár fullasztó levegőjét széttépő zivataraira emlé- A nagy szövetséges 17-én támadta hátba a velük harcban álló
keztette. Az ember vihara végigsöpört a tájon, hamarosan eljut ide lengyeleket. A prédája ekkor felismerte, hogy vége. Csak egy
is. Ő egy előőrssel érkezett, a felderítők tisztes távolban mozdulat- menekülési út létezett a számára: a materialisták vérgőzös biro-
lanul, némán vártak reá. Először furán méregették, egy alakuló dalma. Elindult hát feléjük. Már Danzig óta hajszolta, amaz elő-
harci közösségbe betoppant egy kívülálló, egy civil. Hamar meg- ször nem tudta ezt. Ott csatlakozott ehhez az alakulathoz, akik
tanulták tisztelni azonban, amikor magabiztosan vitte őket előre épp előre nyomultak házról házra. Megmentette őket, és ettől

10 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online