Page 10 - lidercfeny_akf_201910
P. 10

XI. évf. 8. szám, 2019. október                                        Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

          Kétvirág


          Kábelhiba







           – Belépés megtagadva!                                 – Engedj már be, te félmarha gép! Komolyan!
           Ezredszer is ez jelent meg a képernyőn, ahogy igyekezett elér-  Ismét bepötyögte a belépési kódot. Most sem sikerült belép-
          ni a hálózatot.                                      nie, de legalább a hibaüzenet szövege megváltozott:
           – Mi a fene az, hogy megtagadva? Kék szintű kódom van, te   – A rendszer átmenetileg nem elérhető. Kábelhiba.
          idióta  gép!  –  ellenkezett  vele  ezredszer  is,  hiába  tudta,  hogy   Egy pillanatra megkönnyebbült.
          fölösleges.                                            – Jól van, oké, akkor nem én szúrtam el!
           Nem,  Lucy  Brown  egyáltalán  nem  volt  hozzászokva  ahhoz,   Ez fontos volt. A KP nem volt éppen megbocsájtó jószág. Ha
          hogy gondjai adódjanak a csatlakozással.  Alaposan el volt   valakit  egyszer  kitiltott  a  Rendszeréből,  akkor  az  már  kint  is
          kényeztetve. Amíg a Központi Program hatalmas és egyre ter-  maradt. Örökre.
          jeszkedő hálózata az emberek többségének misztikus és többé-  A következő gondolata már nem volt ilyen kellemes. Eszébe
          kevésbé félelmetes valami maradt, neki az évek folyamán szinte   jutottak  azok a mikor jobban, mikor épp kevésbé törvényen
          személyes  jó  barátjává  vált.  Mindig  ott  volt,  ha  adatokra  volt   kívüli csoportok, amik tagjaik életcéljául nem kevesebbet tűztek
          szüksége, ha elakadt valamiben, vagy csak szórakozásra vágyott.   ki, mint a KP teljes elpusztítását. Lucy (sokakkal együtt) tudta,
          Két tanára is megjegyezte már, hogy szereti őt a Rendszer.  hogy ez reménytelen, de legalábbis  öngyilkos  vállalkozás.  A
           – Mármint hogy micsinál velem a micsoda? – kérdezett vissza   központi Program kezelt mindent a pénzpiactól az atomerőmű-
          álmélkodva, és kissé szemtelenül, valamint ijedten is, de – kivé-  vekig. Nélküle mindez, és még sok-sok minden más is, azonnal
          telesen  –  nem  kapott  bővebb  magyarázatot.  Most  pedig  ez  a   működésképtelenné  válna.  Volt  már  rá  példa.  Néhány  évvel
          rendszer, ami állítólag szereti őt, egészen egyszerűen nem volt   korábban egy-két ország úgy döntött, hogy leválik a Rendszerről.
          hajlandó beengedni.                                  A maradék népesség most könyörög a KP-nak a visszatérésért.
           –  Mi  a  retkes  frincfranc  folyik  itt?!  –  háborgott.  Ismételten   Lucynak tehát egyáltalán nem tetszett, hogy a saját otthoná-
          bepötyögte a kódot. Az annak rendje és módja szerint kékre is   ban is a Renegátok nyomaiba ütközik. Halálfélelme lett tőle. Ez
          színeződött a képernyőn.                             pedig feldühítette.
           – Tehát a kód helyes, el is fogadják, máshol van a gond. De   – Melyik idióta volt az?! Hogy a gerendába jut ilyen egyáltalán
          hol? – tűnődött. – Mi a búbosvöcsök van már?!        az eszébe? Nincs is az ilyennek esze! De kerüljön csak egy ilyen
           Megszokta,  hogy  bármilyen  problémájára  választ  kaphatott   a kezem közé...
          egy  szimpla  és  gyors  kereséssel.  Tényleg  bármire.  Kék  szintű   A következő órákat az ágyán töltötte. A plafont bámulta, és
          kódja volt. És most semmi. Minden üres és süket. Sehol a végte-  igyekezett nem sírni. Több-kevesebb sikerrel. Éjszaka volt.
          len információgazdagság. Sehol a tudás biztonsága. Sehol a   Csendes, tücsökzenés éjszaka. Lucy ide-oda hánykolódott ébren-
          képszerkesztők,  sehol  a  dallamvágók,  hogy  alkothasson.  Nem   lét és álom között. De akár ébren volt, akár álmodott, elkísérte a
          volt semmi, semmi, de semmi. A hiány úgy borult rá, akár egy   magány és a félelem.
          kupola... ami alatt rohamosan fogy a levegő. Lucyt pánik kerítet-  Reggel pedig fogta a tabletjét, és elindult vele kábelt, hálóza-
          te a hatalmába, és könnyek szurkálták a szemhéját is belülről.   tot, Rendszert, tudást, levegőt keresni...
          Jimmy Cartwright                                     hulla. Átlesett  a korláton is, de csak a sötét mélységet látta.
                                                               A fölötte lévő utcai lámpa ekkor vibrálni kezdett, majd valami
                                                               hideg fuvallatot és cigifüst szagát érezte a háta mögül.
          Minihorror                                           akkor lépett rajta keresztül.  * * *
                                                               Megfordult.  Egy  ballonkabátos  férfi  szájában  egy  cigivel  épp



                                                                 Ismét megállapította, hogy unalmas dolog ez az őrszolgálat.
                                                               Alig-alig történik említésre méltó esemény. Persze azért ez őt is
           Szomorúan bámult a hídról az alant hömpölygő sötét mély-
          ségbe. Innen fentről szinte csak a hangja hallatszott a sebesen   minősíti, hiszen ez azt mutatja, jól végzi a dolgát. Időnként kör-
                                                               bejárta a terepet, benézett minden sarokba, minden bokor alá.
          száguldó folyónak. Még egy utolsót szippantott a szájában lógó   Ha megéhezett vagy megszomjazott, evett és ivott. Ebbe senki
          cigarettából, majd elpöckölte a még parázsló csikket. Figyelte az   nem szólt bele. Meg abba sem, hogy mikor végzi a dolgát. Néha
          imbolyogva távolodó fényt, s mikor az csendben eltűnt a fekete-  bemerészkedett  egy-két  idegen  macska,  ám  ezeket  gyorsan
          ségben, nagyot sóhajtott, megfordult, majd lelépett a padkáról,   elkergette. Ha a kerítésen túl gyanús mozgást látott, rögtön oda-
          hogy a túloldalt álló kocsijához menjen. Tompa puffanás, majd   ment. Legtöbbször elég volt, ha csak megjelent. Egyszer-kétszer
          csattanás hallatszott, mintha egy nagyobbacska dinnyét ejtettek   azért ki kellett szólni, hogy el innen, ez magánterület. Ha úgy
          volna le. Vér és agyvelődarabok terítették be az aszfaltot.  érezte,  sokat  talpalt,  csak  bement  az  őrbódéba,  és  pihent  egy
           A motoros satufékkel próbált megállni, de végül a vaskos híd-  kicsit. Persze el nem aludt, csak pihentette a szemét. Aztán vala-
          korlát fogta meg. Miután összeszedte magát, és megállapította,   mikor  hajnaltájt mégis  történt valami,  ami  felverte az egész
          hogy semmi baja sem lett az ijedtségen kívül, körülnézett.   házat.
          Értetlenül rázta meg a fejét, majd levette a bukósisakot. Esküdni   A gazda lába földbe gyökerezett a látványtól. Még a kezében
          mert volna rá, hogy az előbb a semmiből tűnt elő az a teherautó,   tartott telefont is elejtette. Szeretett házőrzője, Max, a nyolcvan
          amelyik elcsapta fickót, aki ahhoz a túloldali kocsihoz igyeke-  kilós  rottweiler büszkén ült a szomszéd  alig tíz éves  alvajáró
          zett, amelyet ő kikerült. Most azonban se kocsi, se teherautó, se   gyermekének szétmarcangolt torkú teteme fölött.


          10                                www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online
   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15