Page 10 - lidercfeny_akf_202009
P. 10

XII. évf. 9. szám, 2020. szeptember                                    Lidércfény amatõr kulturális folyóirat


           – Próbáljuk meg, azt mondják, tűzoltásra moslék is jó.  valami furcsa dolog történt. A lány ugyanazzal a lendület-
           Undorát leküzdve odahajolt az öreg fölé, de az hirtelen   tel fordult meg, de a várt csinos arc helyett egy csupafog
          kinyitotta a szemét és felült.                       száj nézett vele farkasszemet. A vicas felhördült és Johnny
           – A jó Isten áldjon meg, csak pár centet adjál, napok óta   felé harapott. Egy embernek annyi lett volna, de Johnny
          nem ettem!                                           vámpír  volt,  és  sokkal  gyorsabban  mozgott,  mint  az
           – Ismerős érzés – nevetett Johnny, miközben elkapta a   emberek.  Azonnal  elhajolt,  majd  hirtelen  a  vicas  mögé
          fejét, megérezve az öreg fogatlan szájából előtörő bűzös   került,  miközben  egyik  kezével  hátra  csavarta  a  karját,
          leheletet.                                           a  másikkal  pedig  a  nyakát  kapta  el  egy  fojtófogással.
           – Adj annyit, amennyit tudsz, segíts egy beteg, öregem-  A vicas meglepődött – eddig, úgy látszik, csak emberek-
          beren! Szépen kérlek!                                kel találkozott –, de mire rájöhetett volna, hogy mi törté-
           Ahogy jobban megnézte, rájött, hogy az öregnek a fél   nik vele, már halott volt. Johnny egy erős rántással kitörte
          karja hiányzik.                                      a  nyakát.  Ismerte  a  vicasokat,  párral  már  találkozott
           – Nem vagyok dögevő hiéna!                          régebben, ostoba, gonosz  lények, alakváltók, akik általá-
           Johnny éhes volt, de mégse tudta rászánni magát, hogy   ban  fiatal  lánynak,  vagy  gyereknek  álcázzák  magukat.
          ebből  a  szerencsétlen  emberből  csillapítsa  éhségét.   Elhagyatott helyeken tűnnek fel, aztán a gyanútlan áldo-
          Amilyen gyenge, valószínűleg túl sem élné.           zatokat megölik és megeszik. Zöld, ragacsos vérük ivásra
           – Tessék, itt van egy kis apró, vegyél magadnak valamit!
          És használj szájvizet!                               sajnos nem alkalmas.
                                                                 – Kár. Peches egy nap.
           – Isten fizesse meg a jóságodat!                      Pirkadt,  a  látóhatár  már  vörös  fényben  úszott  –  itt  az
           Na mára megvolt a jócselekedet, gyerünk tovább, bár ez
          a vámpíroknál nem tudom, mennyit számít…             ideje hazamenni, nem szerencsés egy parkban megvárni a
           Órák óta sétált, igaz fáradságot nem érzett, de dühe és   napfelkeltét, ha nem akar csúnya égési sérüléseket szerez-
          vérszomja egyre jobban kínozta. Épp egy parkon haladt   ni. Futott hazáig, miközben a város lassan ébredt körülöt-
          át, amikor a telehold előbújt a felhők mögül, és megvilágí-  te. Fent a lakásában lehúzta a redőnyöket, töltött magának
          totta a környéket. Johnny nem hitt a szemének: pont előt-  egy  kis  whiskyt,  majd  bekapcsolta  a  tv-t  és  ruhástól
          te az egyik padon fiatal lány ült. Hosszú, szőke haja zuha-  ráhuppant az ágyra. Az órára nézett, mindjárt kezdődik a
          tagként  omlott  a  hátára,  világos  színű  inget  és  rövid,   reggeli műsor. Nagyon éhes volt. Hirtelen eszébe jutott az
          bordó  szoknyát  viselt,  hosszú,  fehér  lábai  kísértetiesen   a szállítmány vér, amit a múlt héten a Regionális Véradó
          világítottak a gyér holdfényben.                     Központból zsákmányolt. Talán van még belőle. Kisietett
           – Mit csinál itt egyedül ilyen későn? Talán vár valakit?   a  konyhába  és  turkált  kicsit  a  fagyasztóban,  szerencséje
          – tűnődött Johnny, miközben fejében megszólalt a sziré-  volt, talált még két zacskóval.
          na, de az éhség és a düh elnyomta a józan észt.        – A-Rh  pozitív! A  kedvencem.  Ha  nincs  más,  ez  is  jó
           Inni! Inni! Inni! Mintha valaki folyamatosan ezt ismétel-  lesz. Jobb, mint egy vicas, vagy egy büdös hajléktalan.
          gette volna. Meglapult, majd halkan elindult a lány felé.   Visszament  a  szobába,  miközben  tűhegyes  fogait  a
          Már  szinte  érezte  a  lány  bőrének  selymes  illatát,  szeme   műanyag vérzsákba mélyesztette. A Reggeli Show elkez-
          fehér  nyakára  tévedt,  ahol  az  ütőér  ritmikusan  vert.   dődött, és Johnny pár perc múlva már teljesen belefeled-
          Hátulról  elkapta,  majd  maga  felé  fordította,  ám  ekkor   kezve figyelte.

          Homoergaster

          Mágusok háborúja




          - A keresés






          1939 szeptembere, valahol Lengyelországban           poros, vagy mint most, a sáros mellékutakon a menekülő ellenség
                                                               nyomában.  Értetlenségük,  hogy  nem  a  főerőket  üldözik,  már
           Esett az eső. A háború a távolban folyt, és a sáros út, ahol ácsor-  kíváncsi türelemmé szelídült. Leguggolt, és a kezét megmerítette
          gott, annyira békésnek látszott, hogy hajlott rá: mennydörgésnek   a latyakban. Itt haladt el, érezte magában a sietségét, és azt a bizo-
          hinni a távoli ágyúmorajt. Arra, hogy itt valami történt, csupán a   nyosságot, valaki a nyomában van, egy olyan ember, aki hasonlít
          felszántott sár utalt. Körülötte az erdő, a fű a mezőn csendesen,   reá. Nem fél, de azért aggódik. Ugyanakkor tisztában van vele,
          érintetlenül ázott. Ismét robaj visszhangzott idáig, az őszi esőben   hogy sikerülhet. Sajnos igaza van! Közel vannak, de az oroszok is.
          ez az elmúlott nyár fullasztó levegőjét széttépő zivataraira emlé-  A  nagy  szövetséges  17-én  támadta  hátba  a  velük  harcban  álló
          keztette. Az ember vihara végigsöpört a tájon, hamarosan eljut ide   lengyeleket.  A  prédája  ekkor  felismerte,  hogy  vége.  Csak  egy
          is. Ő egy előőrssel érkezett, a felderítők tisztes távolban mozdulat-  menekülési út létezett a számára: a materialisták vérgőzös biro-
          lanul, némán vártak reá. Először furán méregették, egy alakuló   dalma. Elindult hát feléjük. Már Danzig óta hajszolta, amaz elő-
          harci közösségbe betoppant egy kívülálló, egy civil. Hamar meg-  ször nem tudta ezt. Ott csatlakozott ehhez az alakulathoz, akik
          tanulták tisztelni azonban, amikor magabiztosan vitte őket előre   épp  előre  nyomultak  házról  házra.  Megmentette  őket,  és  ettől

          10                                www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online
   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15