Page 10 - lidercfeny_akf_202402
P. 10

XVI. évf. 2. szám, 2024. február                                      Lidércfény amatõr kulturális folyóirat




          maggoth1

          Feledékeny szôkeség






           Reggel  vidáman  ébredek,  és  tudván,  milyen  szétszórt   Hezbollah  egyik  öngyilkos  merénylője  2037-ben  minde-
          vagyok, lefuttatok egy rutinellenőrzést magamon. Karok,   nestől leradírozta a térképről a Parlamentet.
          lábak  rendben,  szem  oké,  szív  a  helyén,  állapítom  meg   Júlia egy Keanu Reeves kinézetű robotszolga őrizetére
          elégedetten,  aztán  beugrik,  hogy  nem  ártana  vécére   bíz, gyanítva, hogy kíséret nélkül órákon át bolyonganék
          menni. Tíz esetben hétszer a munkahelyem felé haladva   az  alagsorban  leselejtezett  nyomtatók  között. A  színész-
          támad rám a pisilési inger, általában a legnagyobb dugó-  nagyágyúról mintázott kalauz bejön nekem; utánavetem
          ban.                                                 magam, és lelkesen udvarolni kezdek neki, elfeledkezve
           Ráadásul a hivatalba induláskor csak a legritkább eset-  róla,  hogy  a  szimpatikus  egyén  szervetlen  anyagból
          ben találom meg elsőre a kocsimat.                   készült.
           Mindig  elfelejtem,  hová  parkoltam  az  este,  mivel  két-  Hódolatom ellenére szívtelenül faképnél hagy az orvosi
          szer ugyanoda még sohasem sikerült letennem a járgányt.   előtt.
          Ezúttal viszont meglepően hamar ráakadok az Opelra két   Odabent unott hangulatú doktor fogad, én pedig enge-
          háztömbbel arrébb, egy óvoda előtt, ami azért meglepő,   delmesen a hűvös fémplatformra fekszem, mely besiklik
          mert nincs is gyerekem.                              velem a mögötte várakozó alagútba. Klausztrofóbia kerül-
           Örömömet alig csorbítja, hogy közben rájövök, a kocsi   get, miközben a rám boruló szerkezet fülsértően kattogni
          kulcsait otthon felejtettem.                         kezd. A befelé haladó szerkentyű nem jut velem dűlőre,
           Szerencsére akad belőlük tartalék: a kesztyűtartóban. A   végül  sértődötten  elhallgat.  Kicsusszanok  belőle,  és  far-
          közeli építkezésről szerzek egy fél téglát, és izmos segéd-  kasszemet nézek a zavartan köhécselő dokival, aki tanács-
          munkások füttykoncertjétől kísérve betöröm a volán felő-  talanul forgatja a kezében szorongatott felvételt.
          li ablakot. A riasztó harsány vijjogásával mit sem törődve   – Nos, Sügér kisasszony – hebegi –, valami nem stim-
          hanyagul lesöpröm a vezetőülésre hullott üvegszilánko-  mel... a teszt nem sikerült...
          kat, majd elhelyezkedek a kormány mögött, és rátalálok   Kikapom kezéből a képet, hogy gomolygó sötétséggel
          az  otthonfeledettnek  hitt  kulcsokra  a  pót-ajtónyitókkal   szembesüljek.
          összeölelkezve a kesztyűtartóban.                      – Haza kell mennem – közlöm sietve –, mert mindent
           Egy  kis  manikűrollóval  elvágom  a  riasztó  vezetékét,   bekapcsolva felejtettem. Ha nem intézkedek, eltűnhet az
          aztán elstartolok a csotrogánnyal, és a forgalomba soro-  egész háztömb egy gázrobbanásban!
          lok.  Próbálok  feltűnés  nélkül  a  többi  munkába  igyekvő   – De mára nincs kapacitásunk több tesztre – dadogja a
          balfék közé vegyülni.                                doki –, viszont ha nincs tesztje, nem állhat munkába.
           Kis idő múlva bejutok egy lila toronyház előtt kiépített   – Sebaj – legyintek –, legfeljebb kiveszek egy szabadna-
          parkolóba, későn ébredve rá, hogy a vele átellenben elhe-  pot.
          lyezkedő,  érdekesen  barna  felhőkarcolóban  folytatom   – De hát a vírus...
          rendszerjobbító tevékenységemet.                       – Engem nem fenyeget az agyelhalás réme, abban biztos
           Hogy miért adom elő ezt az őrületet minden áldott reg-  lehet! – nyugtatom meg, aztán elviharzok, mielőtt társal-
          gel,  magam  sem  tudom,  de  szitkozódva  átgurulok  a   gásunk végképp elfajulna.
          másik építmény elé. Miután sikerül helyet találnom, felsu-  Magam sem értem, fénylény létemre, miért pont ezt a
          hanok a D-szárnyban várakozó lifttel a huszadikra, majd   Sügér Annamária  nevezetű  szőke  irodistát  választottam
          ugyanazzal a svunggal vissza a tizenkettedikre, míg végül   ki  lemásolásra.  Maga  a  művelet  jól  sikerült;  az  eredetit
          ráeszmélek,  hogy  az  X-blokkban  dolgozom  az  épület   egy villanással eltüntettem, hogy tökéletes reprodukciója-
          túlfelén. Szokásos reggeli haláltáncom ellenére mégis idő-  ként beépüljek a pesti társadalomba. A problémát nem a
          ben  húzom  le  személyi  kártyámat,  amin  újra  meg  újra   hölgy külső paraméterei jelentették, hanem az eszement,
          meglepődöm.                                          szeleburdi  személyisége.  Mi  a  fenének  kellett  nekem  az
           A bejáratnál feltartóztat Júlia kisasszony, az árgus tekin-  idiotizmusba hajló szétszórtságát lekoppintanom?
          tetű  irodavezető,  és  közli,  hogy  kénytelen  leszek  orvosi   Minden jel szerint már megint kihagytam a reggeli ritu-
          vizsgálattal kezdeni a napot, mert tegnap gyors mentális   álé  egyik  alapelemét,  amikor  aprócska,  készenléti  fény-
          leépüléssel járó agyhártyagyulladás vírust találtak a pos-  pontból emberi lénnyé materializálódtam. Lelki szemem
          tázóban, ami jó néhány kollégámból két lábon járó karalá-  előtt  megpróbálom  visszapörgetni  az  ébredést  követő
          bét  csinált.  Hozzáteszi,  hogy  valójában  maga  sem  érti,   eseményeket...  Karok,  lábak  rendben,  szem  oké,  szív  a
          ugyan miféle változást idézhetne elő egy ilyen fertőzés a   helyén…
          habitusomban, de kivétel nélkül mindenkinek végre kell   Hát  persze,  szokás  szerint  előhívtam  a  fizikai  testet,
          hajtania a CT-tesztet a kórokozó feltételezett mesterséges   aztán az összes számomra szükségtelen belső szervet rea-
          mivoltának  okán.  A  hatóságok  nagy  feneket  kerítettek   lizáltam, mindet oda ahova kell, de basszus... az agyamat
          minden vélt vagy valós terroristafenyegetésnek, miután a   már megint elfelejtettem berakni!



          10                                           www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online
   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15