Page 10 - lidercfeny_akf_202206
P. 10

XIV. évf. 6. szám, 2022. június                                        Lidércfény amatõr kulturális folyóirat


          kísérőnek  rágyújtott  egy  cigarettára.  Messze  kalandozó   Anyámnak igaza van, lassan  családot  kellene alapíta-
          gondolatai gyönyörű gyertyafényes vacsorához és érzel-  nom – tűnődött.
          mekkel  fűtött  szeretkezéshez  vezették.  A  nő  mély  nyo-  Jávorcsik kissé tartott a felelősségvállalástól, úgy érezte,
          mott hagyott benne, ám nem volt elég bátorsága és nem   hogy a családalapítás a szabadságától megfosztja, de néha
          ragadta meg az alkalmat.                             meg úgy vélte, hogy ez volna a helyes út. Nagyokat sóhaj-
           – Örökké egyedül – motyogta maga elé.               tott és mielőtt visszaült volna tévét nézni, a konyha felé
           Fizetett és adott egy csekélyke borravalót, majd angolo-  vette az irányt, és talált még maradék sóspálcikát és pogá-
          san távozott a hideg, nyirkos délutánban. Annyira elmélá-  csát a pulton, a hűtőben pedig némi narancslét.
          zott, hogy majdnem orra esett a járdaszegélyen. Hűvösebb   Kellemesen elfáradt a mai napon és folyton a pincérnőn
          lett az idő és a hó apró pelyhekben elkezdett szállingózni.   járt az esze. Magával ragadta, éjszaka forgolódott, annyira
          Megérkezett a tél, amely fojtó magányba taszítja még azo-  izgult. Reggel korán kipattant a szeme, mielőtt az ébresztő
          kat is, akik nem ülnek folyton a babérjaikon. Hamar eljött   megszólalhatott volna. Kómásan kibattyogott a konyhába
          az este, sötétedett és Nádasdomb utcalámpái is felgyúl-  és főzött magának egy erős feketét, amely mellé cigarettá-
          tak, a  házakban elhúzták a  függönyöket, becsukták a   ra gyújtott. Jávorcsik jól érezte magát a bőrében, ki volt
          spalettákat, leeresztették a rolókat.  Alig lézengtek az   virulva,  ragyogott, mint  a  gyertya  lángja. Perge úr, az
          utcán itt-ott, néhányan kutyájukat sétáltatták. Hó födte be   igazgató időnként megjegyezte, hogy lehetne magára igé-
          lassanként a tájat, amerre a szem ellát, a gyermekeket   nyes, úgy döntött mostantól hallgat rá. Tiszta és ízléses
          páran elvitték szánkózni, egészen decemberi lett a hangu-  ruhákba  öltözött, megmosta a haját, megszárította és
          lat, így november idusán. A gépész lomhán vánszorgott   megfésülte, mosolygott magában, arra gondolt, hogy rá se
          garzonlakása  felé,  jóleső  fáradtság  lett  rajta  úrrá,  karjai,   fognak ismerni  a  gyárban.  Az  ablakot is  megpucolta.
          lábai elzsibbadtak. Azon töprengett talán mégis elkéri a   Igaza is lett, először azt hitték, új dolgozó érkezett, utána
          pincérnő számát az elkövetkező napok valamelyikén.   közelebbről látták, hogy Jávorcsik az. Perge úr felkereste
           Eszem  pár  falatot,  és  nézem  kicsit  a  tévét  –  gondolta   és így szólt hozzá:
          magában, miközben lakáskulcsát halászta elő kabátjának   – Lehel! – mondta kedvesen. – Kap három nap ajándék
          belső zsebéből.                                      szabadnapot, ma pedig délután két órakor távozhat, töltse
           A Szerencsekereket adták, szerette ezt a műsort, szóra-  hasznosan és sok pihenéssel!
          koztatta. Amikor a reklámok következtek kiment a kony-  Ő csak ámuldozott, nem akart hinni a fülének. Két óra-
          hába cigarettázni. Amióta nő nélkül volt, a dohányzás volt   kor rendbe kapta magát, felvette az utcai ruháit és útnak
          az egyetlen szenvedélye, úgy vélte, ha révbe érne párkap-  indult. Bizakodott abban, hogy műszakban lesz a pincér-
          csolatban, le is szokna róla. Bár, ha összejönne a pincérnő-  nő. Így is történt, valóban ott volt a nő, amikor megérke-
          vel,  és  kiderülne,  hogy  ő  is  bagózik,  akkor  nem  lenne   zett. Ugyanannál az asztalnál foglalt helyet, mint ahol a
          motivációja abbahagyni.  Különben nem bánta, szeretett   múltkor. Pár perc múlva már ott állt előtte és mosolygott:
          cigarettázni.  Jávorcsik  rendszerető  és  tisztaságkedvelő   – Mit hozhatok, uram?
          volt, lakása körös-körül ragyogott, de öltözködésében ez   – Magácska nevét kérem! – kacsintott a gépész.
          nem nyilvánult meg, sem az ablak pucolásában.          – Göbölyös Titanilla.
          Álmodozásából felocsúdott, mert folytatódott a kvízmű-  –  Ó,  igazán  különleges  neve  van!  Engem  Jávorcsik
          sor, lehuppant az ágyára és a televízióra meresztette csil-  Lehelnek hívnak, és gépész vagyok, a Madórában. Volna
          logó  barna  szemeit.  Még  csak  négy  betű  jelent  meg  a   kedve esetleg valamikor egy randevúhoz velem?
          képernyőn, de ő már tudta, hogy a megoldás nem más,    – Már alig vártam, hogy megkérdezze ezt! Igazán csábí-
          mint, ki, mint vet, úgy arat. Nála gyorsabban a játékosok   tó ötlet! Csak ne itt a Pompában, mert a vezetőség nem
          sem tudták megfejteni. Azon filozofált, ha már ennyire jól   nézné  jó  szemmel,  hogy az  egyik vendéggel randizom!
          tudja,  talán  indulnia  kéne  a  vetélkedőn.  Nem  sokkal   Pincér munkatársaim sejtik, hogy mi tetszünk egymás-
          később megcsörrent a telefon.                        nak, de rendesek, nem fognak besúgni a vezetőnek.
           – Szervusz kisfiam, hogy vagy? – kérdezte aggódó édes-  – Akkor jó! – bólogatott Jávorcsik. – A holnap délután
          anyja a vonal túlsó végén.                           hat óra megfelelne a Kónya kávéházban?
           – Remekül, Mama! Ma megdicsért az igazgató, és a dél-  – Remekül hangzik, kedvelem azt a helyet! – a nő szinte
          után  folyamán  megismerkedtem  egy  új  pincérnővel  a   ragyogott a boldogságtól. – Nos, mit hozhatok?
          Pompában, azt hiszem... beleszerettem.                 – Egy csésze kávét, keserűn, szódát, valamint halászlét
           – Ezt örömmel hallom! Nagyon telik az idő, ideje volna,   kérnék csípős paprikával.
          hogy megnősülj!                                        A  hölgy felvette a  rendelést.  A  férfi megcsodálhatta
           – Ennyire ne szaladj előre, anyám! – mondta a telefonba   ismét  Titanilla cseles,  huncutul formás  fenekét. Nagyon
          mosolyogva a gépész. – Te, hogy vagy?                csinos nő volt! Tíz perc múlva az asztalra került a rende-
           – Jól, csak apád hiányzik nagyon. Még mindig nem tud-  lés.
          tam felfogni, hogy elment, pedig már több, mint egy éve.  – Jó étvágyat!
           –  Nekem  is  hiányzik  apa  –  szólalt  meg  a  cigarettától   Először megebédelt, majd a kávéhoz elszívott egy szál
          kissé köhécselve Jávorcsik.                          cigarettát, végül oltotta szomját a kellemesen hideg szó-
           – Megyek, kincsem, vár a konyha, épp levest főzök hol-  dával.  Nagy  borravalót  hagyott,  a  pincérnő  megörült
          napra.  Valamelyik  hétvégén  vagy  hétköznap  egyik  sza-  ennek, nem voltak jól fizetve a Pompa alkalmazottai,  a
          badnapodon meglátogathatnál. Szép délutánt!          főnök fukar volt, mint Jávorcsik, bár ő már azon gondol-
           – Köszi anya, neked is! Ígérem, hamarosan hazavonato-  kodott változtat a pénzhez való hozzáállásán, nem fogja
          zom. – Majd helyére tette a kagylót.                 mostantól úgy fogához verni a garast, mint annak előtte.

          10                                www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online
   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15