Page 10 - lidercfeny_akf_202002
P. 10

XII. évf. 2. szám, 2020. február                                       Lidércfény amatõr kulturális folyóirat


           Laura zavartan ránézett.                              – Nem is tudom, hol kezdjem. Olyan zűrös az egész.
           – Margaret… Hogy vagy? – mondta lassan, gondosan formál-  – Kezd, ahol akarod, csak mondj már valamit! Kezdjük talán
          va minden szót.                                      azzal, hogy mi van Paullal? Mitől ilyen zavart, hajszolt, szórako-
           Lassú,  álmos  mozdulatokkal  felkelt  az  ágyból,  belebújt  a   zott, kedvetlen, és mi az a rengeteg fotó a szobájában ugyanarról
          papucsába, és választ sem várva kérdésére kivonult a fürdőszo-  a két arcról?
          bába.                                                  – Jártál a szobájában?
           Margaret döbbenten vette észre, hogy Laura jóval magasabb   –  Igen.  Bevallom.  Sőt,  Laura  szobájában  is  körülnéztem,  de
          és  nyúlánkabb,  mint  amilyen  volt.  Amíg  az  ágyon  feküdt,  ez   nem lettem semmivel sem okosabb. Csak kérdések merültek fel
          nem tűnt fel, de amint felállt, szembetűnő lett.     bennem,  de  válaszokra  nem  leltem.  Paul  és  Laura  szóba  sem
           Harmincöt  éves  korban  lehet  még  nőni?  –  hitetlenkedett   álltak velem, azt is alig vették észre, hogy egyáltalán itt vagyok.
          Margaret.  –  Két  hónap  alatt,  mióta  nem  láttam,  legalább  tíz   Nincs más hátra, téged kell, hogy kifaggassalak. Lili szerint mos-
          centi… Vagy én vagyok szenilis?                      tanában gyakran jársz ide.
           Margaret kíváncsian körülnézett menye szobájában. Nem volt   – Igen, mint tudod, orvos vagyok, és…
          szokása más holmijában  kotorászni, de nem tudta  visszafogni   – Ezt úgy érted, hogy orvosi problémáról van szó?
          kíváncsiságát.  Kicsit  csalódott  volt,  de  részben  meg  is  nyugo-  – Részben. De nem is ez a dolog lényege…
          dott, mivel nem talált semmi olyat, ami megmagyarázná Laura   – Hát, akkor mi?
          furcsaságát.  Se  ital,  se  drogok,  se  gyógyszerek,  se  szokatlan   – Na, jó! Megpróbálom elmondani. Tehát láttad Paul szobájá-
          könyvek, képek. Nem is tudta pontosan, mit is kellene keresnie,   ban azt a rengeteg fotót ugyanarról a két emberről.
          de semmi olyant nem talált, ami furcsa lett volna.     – Igen. Különböző méretű nagyítások.
           Egy darabig várt, hátha Laura visszajön, és beszélgethet vele.   – Nos, Paul szerint az a két ember nem „ember”.
          De Laura csak nem jött ki a fürdőszobából. Elunta a várakozást,   – Nem ember?
          és átment Paul szobájába. Kopogott, aztán benyitott. A szoba tele   – Az egész azzal a koncertfelvétellel kezdődött. Hat kamerával
          volt fotókkal. Az asztalon halomban álltak a fényképek, a falak   dolgoztak a hangversenyteremben. Paulnak jutott az a feladat,
          is  tele  voltak  aggatva,  sőt  még  a  sötétítőfüggönyre  is  fel  volt   hogy  pásztázza  a  közönséget,  keressen  hírességeket,  érdekes
          gombostűzve néhány. Az összes képen ugyanaz a két arc szere-  arcokat. Talán te is láttad ezt a közvetítést a tv-ben. Még az ősz
          pelt különböző méretű nagyításokban; egy férfi és egy nő, egy   elején volt.
          nagyon jóképű férfi és egy gyönyörű nő.                –  Lehet…  A  holdra  szállás  jubileumára  rendezett  koncertre
           Margaret azt még megértette volna, hogy egy férfi telerakja a   gondolsz?
          szobáját egy szép nő képeivel, de itt a férfiről is legalább ugyan-  – Igen, arra.
          annyi kép volt.                                        –  Nagyon  szép  koncert  volt.  Hatásos  volt,  ahogy  kezdték.
           – Ez is dilis! – sóhajtotta, és elindult a konyha felé.  ...Ahogy kivetítették a háttérbe az űrhajóról felvett hold-panorá-
                                                               mát, és a nagy csendben elhangzott az a bizonyos híres mondat;
           A vacsora elég kurtán-furcsán zajlott le. Margaret egy kicsit   „Kis  lépés  ez  egy  embernek,  nagy  lépés  az  emberiségnek…”
          meg is sértődött, hogy nem méltányolták kellőképpen szakács-  Aztán megszólalt a zene.
          művészetének  remekeit.  Lili  ugyan  örült  a  finom  levesnek,  a   – A zeneszó közben a közönséget mutatták, volt ott két külön-
          töltött csirkének, a meggyes piskótának, de a többiek…  leges arc. Emlékszel rájuk, vagy neked nem is tűntek fel.
           Laura lejött ugyan vacsorázni, de mintha azt sem tudta volna,   – Nem. Én a zenére figyeltem.
          hogy mit eszik. Hamar végzett az evéssel, és szó nélkül vissza-  – Paulnak viszont rájuk ragadt a kamerája.
          ment a szobájába. Paul elég későn jött haza, befordult a konyhá-  – Rájuk ragadt?
          ba, szórakozottan beleevett ebbe-abba, és mire Margaret rende-  –  Egyre  gyakrabban  visszatért  hozzájuk  pásztázás  közben,
          sen megterített volna neki is, már indult is a szobájába.  aztán egyszerűen rájuk ragadt. A koncert második felében egy-
           – Paul, édes fiam! Ne siess úgy! Beszélni szeretnék veled!  folytában  őket  mutatta.  Ezért  is  volt  a  második  részben  olyan
           –  Ne  most,  anya!  Jól  utaztál?  –  De  a  választ  már  meg  sem   kevés közönségkép bevágva. A rendező és a vágó jól le is marták
          várta.                                               ezért Pault. De Paul oda se figyelt, futott a ruhatárhoz, hátha ott
                                                               még eléri a különös párt.
           Margaret és Lili kissé lehangoltan üldögéltek a konyhában.   – Mi olyan különös rajtuk? Egy gyönyörű nő és egy jóképű
           – Nagyi, ez egy igazán finom vacsi volt – mondta Lili.  férfi egy elegáns koncerten. Mi ebben a különös?
           – Én beleadtam mindent, de a szemük sem rebbent. Azt sem   – Azt mondtad, láttad a fotókat.
          igazán vették észre, hogy itt vagyok.                  –  Igen,  de  nem  láttam  rajtuk  semmi  különöset.  Ők  voltak  a
           Csengettek.                                         koncerten, ugye?
           Bob érkezett meg. Kicsit felengedett a hangulat, végre valaki   – Igen. De ne hidd azt, hogy nem különösek! Elég különösek.
          megdicsérte  nagyi  süteményét.  Pár  percnyi  udvarias  csevegés   Azok a fotók, ha jól megnézed, őket, főleg a nagyításokat. Nézd,
          után Margaret rátért a lényegre.                     csak, nálam is van egy ilyen fotó.
           – Mondd csak, Bob, mi folyik itt?                     –  Most,  hogy  jobban  megnézem,  valóban  nem  hétköznapi
           –  Nem  tudom,  mire  gondolsz  –  próbált  meg  Bob  kitérni  a   arcok, valahogy túl tökéletesek…
          válasz elől.                                           –  Nézd  a  szemüket!  Olyan  különös  a  tekintetük.  Az  egész
           Lili vette a lapot, tanulnivalójára hivatkozva gyorsan elbúcsú-  arcuk,  az  egész  alakjuk  olyan  hosszúkás,  keskeny,  több  mint
          zott, és felment az emeletre. Pontosabban hangosan feldübörgött   karcsú. A hajuk természetellenesen dús, olyan, mint egy fantasz-
          a lépcsőn, aztán mezítláb visszaosont, és fülét az ebédlő ajtajára   tikus paróka. És nézd a bal csuklójukat! Látod rajta azt a fehér
          tapasztotta.                                         pántot? Más nagyításokon még jobban látszik, hogy nincs rajta
           –  Bob!  Kölyökkorod  óta  ismerlek!  Te  engem  nem  tudsz   semmilyen kapocs, vagy csat. A mozgólépeken azt is lehet látni,
          becsapni. Nagyon is jól tudod, mire vagyok kíváncsi.  hogy ennek a fehér pántnak néha egy-egy pontja színesen felvil-
           – Margaret! Nem tudok erről olyan könnyedén beszélni. Nem   lan.
          könnyű valamit elmondani, amit magam sem értek egészen.  – A hajuk! Laurának is hasonló a haja. Talán nem ennyire dús.
           – Még kíváncsibbá tettél. Jobb, ha belekezdesz, amíg ki nem   –  Igen.  Még  nem  ennyire  dús.  Néhány  napja  még  egészen
          teregeted a kártyákat, úgysem hagylak békén.         vékony szálú haja volt. Ha így megy tovább, hamarosan neki is

          10                                www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online
   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15