Page 4 - lidercfeny_akf_202007

XII. évf. 7. szám, 2020. július Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

n13

Erdõ szimfónia

Nyitány. Az erdei parkolóban állítom le az autót, majd kiszál- átfogom a derekad és közelebb húzlak. Feltámad a szél, borzolja
lunk. Csend van. A csendből indulunk, a zene mindig a csenddel hajunk. Ellenpont. A Férfi és a Nő.
kezdődik. Szememmel a kitaposott ösvényt nézem. Add a Most egynek érezem magam a nappal, a széllel, a vízzel, az
kezed, és gyere velem, teszünk egy sétát az erdőben! erdővel és a szeretett Kedvessel, tudatunk összekapcsolódik.
Adagio. Lassan haladunk az ösvényen, lépteink úgy dobban- Együtt lélegzünk, tetőpont, fényvillanás Forte, Fortissimo!
nak a kavicsokon, mint hatalmas üstdob tompa puffanásai. Jó Beledermedünk az álomba és megáll az idő. Szünet.
fogni a kezed, nézd, ahogy a pillangó keresztezi utunkat, Harmadik tétel. Allegro. Lassan elindulunk, kéz a kézben,
vékony, narancs szárnyai vibrálnak a tavaszi napsütésben! körbesétáljuk a tavat, szívünk nyolcvanat ver a boldogság üte-
Színek és fények mindenhol, a hegedűk és fuvolák lágyan veze- mére. Tartsd a ritmust, érezd a lüktetést! Jó a sound, csak tovább,
tik elő a témát. Méhek és szárnyas rovarok rajzanak, szerelmi haladjunk, Grazioso.
táncban, egymás és a virágok között. Folyamatosan haladunk Azon az ösvényen megyünk visszafelé, ahonnan jöttünk. Lent
beljebb és beljebb. Kicsit hűvös van, Kedves, kérlek, vedd fel a egy sünit veszünk észre – Grave – lassan, nagy zajjal halad az
aljnövényzetben. Nagy, fekete bogár repül el mellettünk, tenor
kardigánodat! Ha felnézel, fölöttünk már összeérnek az ágak. hangon döngicsél. Csellószóló, a hangnem D dúr vagy inkább A.
Énekesmadarak dalolnak az ágakon, ők a szólisták, rigók és Jókedvvel galoppozunk, hatnyolcadban. Egy két há’, négy öt
poszáták, elképesztő triolák improvizációja mindenfelől. Kis hat.
patak folyik mellettünk, csak egy kis csermely, a hullámok bol- Utójáték. Visszaértünk a parkolóba, megállunk, és egymás felé
dogan ugrálnak a kavicsokon, allegro non troppo. fordulunk, némán, mosolyogva nézzük egymást.
– Nézd, de csodás! – mutatom. Amott a fény lágyan beszűrő- – Szeretlek! – mondom, miközben szívemben egy halk gitár
dik a szétnyíló lombok között. Hárfák szólalnak meg lágyan és ezüstös húrjai énekelnek.
halk dobpergés. A zene mindig a csendből indul és a csendbe tér vissza.
Végre kiérünk a kis tisztásra, itt a tavacska, ami megkoronáz- Elbúcsúzunk az erdőtől.
za sétánkat, álljunk meg egy percre! Érezd a harmóniát! Itt a Kadencia. Az autóban visszafelé kellemes beszélgetés. Jó volt
legszebb, vadkacsák és hattyúk úsznak a fodrozódó vízen. itt lenni, úgy érezzük, ismét gazdagabbak lettünk sok szép
Hatalmas, fehér, habos felhők az égen, szikrázó napsütés, lassan dologgal.
Carun

A törvény nevében

Dullstone városában a közbiztonság híresen jónak számított. Christopher Duke mindig erre a pillanatra várt. Fejébe nyomta
Nem is csoda, mert a kis település annyira jelentéktelen volt, a kalapját, majd úgy, ahogy volt – pizsamában és papucsban –,
hogy a baj messziről elkerülte. Christopher Duke, a helyi sheriff átviharzott az út túloldalán álló ivóba. Odabent teljes káosz
viszont jól tudta, hogy az ördög sosem alszik. Minden nap min- fogadta: a vendégek felborított asztalok mögé bújva rimánkod-
den percében fel volt készülve a legrosszabbra: a revolvereit és tak, miközben egy jól öltözött fickó – bizonyos Fekete
puskáit precízen karbantartotta, a fogdát napi szinten felsöpörte, Sombreronak nevezett bandita – éppen célba lőtt a kikandikáló
duplán ellenőrizte az akasztófát és a kötelet. Ideje többi részét kalapjukra.
jobbára szemétszedéssel és az adók behajtásával töltötte. Ó, – A törvény nevében! Azonnal abbahagyni!
hogy mennyire unatkozott! Irigyelte az olyan hősöket, mint Fekete Sombrero a sheriffre villantott egy aranyfogakkal teli
Wyatt Earp, vagy azt a Pat Garretet, aki lelőtte a Kölyköt. vigyort és ráemelte fegyverét. Christopher Duke sheriff mindig
Tűzharcra vágyott, füstölgő puskacsövekre, pofonokra és kivég- is erre az alkalomra várt, most végre kitörhetett az unalmas hét-
zésekre. Már-már a feleségét is feláldozta volna, csak hogy köznapok monotonitásából. Egy villámgyors mozdulattal – több
legyen kit megbosszulnia. ezerszer begyakorolta már – előrántotta a revolverét és…
Egyik éjjel veszett dörömbölés és jajveszékelés ébresztette leg- Ami ezután következett, az csak úgy vonult be a történelembe,
mélyebb álmából. Lassan az ajtóhoz botorkált a sötétben. mint A Vadnyugat Legszégyenletesebb Párbaja. Aznap éjjel
– Jól van, jól van! Jövök már! – Az ajtóban Manuel Fowler, a ugyanis Christopher Duke oly hevesen próbált magának hírne-
vegyeskereskedő állt: szemében páni félelem, vállán lőtt seb. – vet szerezni, hogy a nagy sietségben otthon hagyta precízen
Mi a rosseb… karbantartott fegyvereit. A Fekete Sombrerot később elítélték
– Sheriff… A szalonban… Ez megőrült… sheriff-gyilkosságért.

4 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online