Page 4 - lidercfeny_akf_202007
P. 4

XII. évf. 7. szám, 2020. július                                        Lidércfény amatõr kulturális folyóirat


          n13


          Erdõ szimfónia







           Nyitány. Az erdei parkolóban állítom le az autót, majd kiszál-  átfogom a derekad és közelebb húzlak. Feltámad a szél, borzolja
          lunk. Csend van. A csendből indulunk, a zene mindig a csenddel   hajunk. Ellenpont. A Férfi és a Nő.
          kezdődik.  Szememmel  a  kitaposott  ösvényt  nézem.  Add  a   Most egynek érezem magam a nappal, a széllel, a vízzel, az
          kezed, és gyere velem, teszünk egy sétát az erdőben!  erdővel  és  a  szeretett  Kedvessel,  tudatunk  összekapcsolódik.
           Adagio. Lassan haladunk az ösvényen, lépteink úgy dobban-  Együtt  lélegzünk,  tetőpont,  fényvillanás  Forte,  Fortissimo!
          nak a kavicsokon, mint hatalmas üstdob tompa puffanásai. Jó   Beledermedünk az álomba és megáll az idő. Szünet.
          fogni  a  kezed,  nézd,  ahogy  a  pillangó  keresztezi  utunkat,   Harmadik  tétel.  Allegro.  Lassan  elindulunk,  kéz  a  kézben,
          vékony,  narancs  szárnyai  vibrálnak  a  tavaszi  napsütésben!   körbesétáljuk a tavat, szívünk nyolcvanat ver a boldogság üte-
          Színek és fények mindenhol, a hegedűk és fuvolák lágyan veze-  mére. Tartsd a ritmust, érezd a lüktetést! Jó a sound, csak tovább,
          tik elő a témát. Méhek és szárnyas rovarok rajzanak, szerelmi   haladjunk, Grazioso.
          táncban,  egymás  és  a  virágok  között.  Folyamatosan  haladunk   Azon az ösvényen megyünk visszafelé, ahonnan jöttünk. Lent
          beljebb és beljebb. Kicsit hűvös van, Kedves, kérlek, vedd fel a   egy sünit veszünk észre – Grave – lassan, nagy zajjal halad az
                                                               aljnövényzetben. Nagy, fekete bogár repül el mellettünk, tenor
          kardigánodat!  Ha  felnézel,  fölöttünk  már  összeérnek  az  ágak.   hangon döngicsél. Csellószóló, a hangnem D dúr vagy inkább A.
          Énekesmadarak  dalolnak  az  ágakon,  ők  a  szólisták,  rigók  és   Jókedvvel  galoppozunk,  hatnyolcadban.  Egy  két  há’,  négy  öt
          poszáták,  elképesztő  triolák  improvizációja  mindenfelől.  Kis   hat.
          patak folyik mellettünk, csak egy kis csermely, a hullámok bol-  Utójáték. Visszaértünk a parkolóba, megállunk, és egymás felé
          dogan ugrálnak a kavicsokon, allegro non troppo.     fordulunk, némán, mosolyogva nézzük egymást.
           – Nézd, de csodás! – mutatom. Amott a fény lágyan beszűrő-  – Szeretlek! – mondom, miközben szívemben egy halk gitár
          dik a szétnyíló lombok között. Hárfák szólalnak meg lágyan és   ezüstös húrjai énekelnek.
          halk dobpergés.                                        A  zene  mindig  a  csendből  indul  és  a  csendbe  tér  vissza.
           Végre kiérünk a kis tisztásra, itt a tavacska, ami megkoronáz-  Elbúcsúzunk az erdőtől.
          za  sétánkat,  álljunk  meg  egy  percre!  Érezd  a  harmóniát!  Itt  a   Kadencia. Az autóban visszafelé kellemes beszélgetés. Jó volt
          legszebb,  vadkacsák  és  hattyúk  úsznak  a  fodrozódó  vízen.   itt  lenni,  úgy  érezzük,  ismét  gazdagabbak  lettünk  sok  szép
          Hatalmas, fehér, habos felhők az égen, szikrázó napsütés, lassan   dologgal.
          Carun


          A törvény nevében







           Dullstone városában a közbiztonság híresen jónak számított.   Christopher Duke mindig erre a pillanatra várt. Fejébe nyomta
          Nem  is  csoda,  mert  a  kis  település  annyira  jelentéktelen  volt,   a kalapját, majd úgy, ahogy volt – pizsamában és papucsban –,
          hogy a baj messziről elkerülte. Christopher Duke, a helyi sheriff   átviharzott  az  út  túloldalán  álló  ivóba.  Odabent  teljes  káosz
          viszont jól tudta, hogy az ördög sosem alszik. Minden nap min-  fogadta: a vendégek felborított asztalok mögé bújva rimánkod-
          den percében fel volt készülve a legrosszabbra: a revolvereit és   tak,  miközben  egy  jól  öltözött  fickó  –  bizonyos  Fekete
          puskáit precízen karbantartotta, a fogdát napi szinten felsöpörte,   Sombreronak nevezett bandita – éppen célba lőtt a kikandikáló
          duplán ellenőrizte az akasztófát és a kötelet. Ideje többi részét   kalapjukra.
          jobbára  szemétszedéssel  és  az  adók  behajtásával  töltötte.  Ó,   – A törvény nevében! Azonnal abbahagyni!
          hogy  mennyire  unatkozott!  Irigyelte  az  olyan  hősöket,  mint   Fekete Sombrero a sheriffre villantott egy aranyfogakkal teli
          Wyatt  Earp,  vagy  azt  a  Pat  Garretet,  aki  lelőtte  a  Kölyköt.   vigyort és ráemelte fegyverét. Christopher Duke sheriff mindig
          Tűzharcra vágyott, füstölgő puskacsövekre, pofonokra és kivég-  is erre az alkalomra várt, most végre kitörhetett az unalmas hét-
          zésekre.  Már-már  a  feleségét  is  feláldozta  volna,  csak  hogy   köznapok monotonitásából. Egy villámgyors mozdulattal – több
          legyen kit megbosszulnia.                            ezerszer begyakorolta már – előrántotta a revolverét és…
           Egyik éjjel veszett dörömbölés és jajveszékelés ébresztette leg-  Ami ezután következett, az csak úgy vonult be a történelembe,
          mélyebb álmából. Lassan az ajtóhoz botorkált a sötétben.  mint  A  Vadnyugat  Legszégyenletesebb  Párbaja.  Aznap  éjjel
           – Jól van, jól van! Jövök már! – Az ajtóban Manuel Fowler, a   ugyanis Christopher Duke oly hevesen próbált magának hírne-
          vegyeskereskedő állt: szemében páni félelem, vállán lőtt seb. –   vet  szerezni,  hogy  a  nagy  sietségben  otthon  hagyta  precízen
          Mi a rosseb…                                         karbantartott  fegyvereit.  A  Fekete  Sombrerot  később  elítélték
           – Sheriff… A szalonban… Ez megőrült…                sheriff-gyilkosságért.







          4                                 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online
   1   2   3   4   5   6   7   8   9