Page 5 - lidercfeny_akf_202301
P. 5

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                          XV. évf. 1. szám, 2023. január




       Zspider

       Zpercesek - Az én utam






        Napokkal ezelőtt egy zöldes zselében ébredtem a laká-  Pár éjszaka után megint kiment a szobából. Gondolom,
       som padlásán. Ez már önmagában egy furcsa élmény lett   zuhanyozni  indult.  Beültem  a  szobámba. A  telefonomat
       volna, de ez csak a hab volt tortán. A padlás résen belát-  piszkos tányérok között hagyta. Igazából úgy, ahogy én
       tam a szobába, és megpillantottam magamat odalent.    tettem volna. Az üzenetek között láttam, hogy írt annak
        Egy másolatom élte az életemet. Egy ideig csak megfi-  is, akibe bele vagyok zúgva. Ő összeszedte minden bátor-
       gyeltem  őt,  mindent  úgy  tett,  mint  én.  Megszoktam  a   ságát és végre elkezdett flörtölni vele.
       rituáléit  és  megnőtt  a  bizalmam.  Tudtam,  mikor  alszik,   Annyira elvesztem a telefonban, hogy csak arra lettem
       mikor lesz távol. Ekkor könnyedén visszavettem mindent.   figyelmes, ott áll az ajtóban és bámul engem. Az ágyon
       A saját ágyamban aludtam, telefonon beszéltem azokkal,   ültem és néztem rá, nem jutott eszembe semmi, ami meg-
       akikkel ő nem.                                        magyarázná ezt az őrületet. Szótlanul farkasszemet néz-
        Megvallom, egyre többször lettem ideges amiatt, hogy   tünk, majd tekintetünk lassan a köztünk lévő mosdatlan
       kikkel beszél többet,  miket mond  el nekik. A gondolat,   edények csúcsán fekvő késre tévedt…
       hogy olyan döntéseket hoz, amiket én nem. Vagyis, de…
       Ha nagyon őszinte akarok lenni, igen, írnék nekik ilyesmi-
       ket, valamikor máskor, más helyzetben.




       n13


       Téli gond olatok






        Süt a nap, dacára annak, hogy mélyen benne járunk a   Egy régi gyerekdal  jut eszembe, és  dúdolni  kezdem:
       januárban.                                            „Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom…”, de aztán abbaha-
        Nem is a nappal van baj. Szeretem, ha süt a nap, szikrá-  gyom. Nem, ez most nem az a hangulat.
       zik a ropogós fehér hó, és a csípős hideg piros virágokat   Csak állok némán, akár egy karó, vagy inkább szobor, és
       rajzol a vidám arcokra.                               nézelődök,  gondolkozok.  Nem  megyek  innen  sehová.
        A tél jó dolog, mindenki szereti. Pompás ilyenkor szán-  Minek  is  mennék?  Hiszen  nincs  semmi  sürgős  dolgom.
       kózni, síelni, vagy kirándulni a szűz természetbe. Sajnos a   Nem fázok, jó itt ácsorogni. Próbálok beleolvadni a tájba.
       mostani nem igazi tél, csak valami szürke latyak, fanyar   Aztán  a  gyerekekre  gondolok.  Karácsony  első  napján
       utánérzés.                                            nagy  pelyhekben  hullani  kezdett  a  hó,  és  ők  boldogan
        Állok a kertben, és nézem a kopaszon meredező fákat,   szaladtak a kertbe hógolyózni, hóembert építeni.
       az ágak között ugrándozó színes madarakat, ahogy  az   Szeretek a szép dolgokra visszaemlékezni. Nem tudom,
       etetőből csipegetik az odaszórt magvakat.             mennyi idő telhet így el. Pocsék az időérzékem.
        Csipp, csepp, kippkopp, hallom, ahogy olvad a jég az   A napot időközben már felváltotta a telihold és a szél
       ereszen, és ez rossz jel. Van ebben a hangban valami baljós   hideg, kesernyés füstszagot hoz.
       és titkos fenyegetés. Tél úr ereje talán már kifulladt, már a   Csak állok a kertemben, és örülök, hogy ma még itt áll-
       végéhez ért?                                          hatok, és érezhetem a létezés örömét. A holnap? Ki tudja?
        Bohókás  és  meditatív  gondolatok  kergetik  egymást  a   Az még misztérium.
       fejemben.                                              Arra gondolok, mostanában kissé megrogytam, és
        A tél egyébként is a pihenés, a gondolkodás, a számadás   összementem ettől a szokatlanul enyhe időjárástól.
       ideje.                                                 Ha ez így folytatódik, lassan nem marad más belőlem,
        Ilyenkor bágyadtan mélázunk arról, hogy kik vagyunk   csak egy ócska lyukas fazék, pár darab szén, egy megfa-
       valójában, hogy honnan jöttünk, és hová tartunk. Az élet   gyott sárgarépa, no meg némi víz, ami majd  gyorsan
       misztériumai, a létezés kérdései tartanak gúzsban.    elpárolog.








       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                            5
   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10