Page 5 - lidercfeny_akf_202502
P. 5

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                        XVII. évf. 3. szám, 2025. március




       Tumicz Krisztina

       Káka munkanapja







        Bumm, bumm, bumm, mintha közeledő farsangi menet     hogy minden évben ezen a napon az történik,  hogy én
       dobolására ébrednék, amit a kereplő recsegő hangja kísér.   hívom, ő felveszi a kagylót, és csak annyit tudok monda-
       Felülök az ágyban. Tőrként hasít a halántékomba, hogy ez   ni, szia, itt Káka. És már fenyegetőzik is, hogy gyere ki a
       az a reggel, hogy minden  éveben ilyen ez a reggel.   térre hogyha mersz, megpirítlak, komposztot, ipari cellu-
       Masszírozom a fejemet, hogy alábbhagyjon a fájdalom és   lózt csinálok belőled, te biomassza ivadék, te, te, gyere ki
       képesnek érezzem  magam  elhagyni a  takaró langyát,   a térre, hogyha mersz!
       kibotorkálni a konyhába, lefőzni egy jó erős feketekávét.   Mégsem hívom fel idén. Inkább öltözködni megyek.
       Legalább ennyi időre hagyna békén…, legalább idén ne   Fene sem érti, de megint olyan ízléstelenül válogatom
       gyötörne. Idáig jutok a tervezgetéssel, amikor megint   össze a gönceimet, hogy egész évben szégyenkezve fogom
       bumm, bumm, bumm, és kereplés.                        nézni  a  rólam  készült  fotókat.  De  bárhogy  erőlködöm,
        Hogy  utálom! Mire jó ez az ostoba játék? Rongyos    nem bírom felhúzni a menő cuccaimat. Helyettük nagyi
       menyecskeruhába  öltöztetett  szalmabábu  készítés?   szürkéskék kockás,  fehér  paplanhuzatjából varrt hosszú
       Dalolászás? Máglyarakás? Tűzgyújtás? És miért így kell   ujjú hálóingét veszem fel. Tudom, hogy a párnahuzat is
       velem felvenni a kapcsolatot? A télűzés bibliájában hova   megvan, ezért tovább fötröm(?) a szekrény mélyét.
       van ez írva? Volt már olyan év, amikor nem végeztem el   Megvan. Hurrá!  Ezt  a fejemre  fogom  húzni, mert  nem
       munkámat,  vagy  rosszul  végeztem  el?  Bumm,  bumm,   akarok látni semmit. Főleg nem a hálóing alól kikandikáló
       bumm,  hogy a  franc  esne  bele ebbe a  farsang farkának   lábam. Világossá válik, hogy idén is szalmára  megy a
       nevezett napba! Feladom a pihenésbe vetett hitem, amit   dolog. Ezt már ébredéskor tudtam, vagy inkább éreztem.
       tegnap mára terveztem, és kidugom a takaró alól a lábam,   Mindegy!  Hosszasan  nézem  a lábam, mintha indából
       papucsba bújok, egy perccel később meg már a konyhá-  szőtték  volna.  Már  nincs  bőröm,  húsom,  se  inakat  nem
       ban félkómásan gyömöszölöm a kávéőrleményt a kotyo-   látok, se csontot. Pedig az emberi lábszár csontjai jellegze-
       góba.  A fejem még álmatagon zsong, amikor magamra    tesek. A hülye is felismeri, annyit mutogatták a tévében.
       ripakodok, hogy ne csalj!  Púposra tömd meg a tölcsért!   A takarmánynak termesztett növények szárait látva
       Ma szükséged lesz rá! Meg ilyeneket motyogok.  Aztán   azon  tűnődőm,  nem  túlzom  el  egy  kicsit  ezt  a  farsangi
       méregbe gurulok. Már érződik a mai nap tüzes hangulata,   zagyvaságot? És ekkor megpillantom nagyanyám narancs-
       a bensőben elterjedő lángolás. Átjár a talpamtól a fejem   sárga kockás abroszát. Azta! Kendermadzaggal a hasam
       búbjáig. Próbálom elhessegetni, kitessékelni magamból a   elé kötöm. Király! Turkálok tovább a szekrényben, találok
       tüzet, hogy legalább a reggeli kávézásom idejére tűnjön el.   vörös csíkos abroszt. Szemrevételezem. Nem árt megbizo-
       Vehetné  ráérősre  a  mardosást.  Hiába  rimánkodom,  már   nyosodni  róla, hogy mára  éppen ez a tökéletes rongy.
       verejtékezem  a  hőségtől.  Hát  persze,  ma  lázas  leszek,   Fontos, hogy összeillők legyenek a ruhadarabok. Csíkokra
       izzadom, szalmababává válok, hogy az a gyökér barátom,   tépkedem. Majd a fejemre húzott  párnahuzatra  fogom
       Ignác,  valami  középkori  hiedelemre  hivatkozva  a  tér   kötözni, úgy hogy a nyakamból a mellkasomra lógjanak.
       közepén felgyújtson.  Azzal etet, hogy ezen a napon a   Idén leszek a legtutibb kiszebáb! Bumm, bumm, bumm,
       gonosz szellemek kelnek életre benne. Tojok rá, dörmö-  sss, sss.,sss, és beszippantom a lefőtt kávé árulkodó illatát.
       göm, miközben kiskanállal monotonon pakolom egymás-    Félig felöltözve, a kiegészítőkkel kezemben a konyhába
       ra a darált kávét, lapogatom, töltöm, majd amennyi porrá   indulok. Járásom túlságosan merev, töredezett. Elzárom a
       zúzott  szemet  csak  bírok,  a  szűrővel  a  tölcsérbe  zárom,   gázt, csészébe töltöm a tüzes fekete lét. Nem ilyen rugal-
       beledugom a vízzel teli tartályba. A tömítőgumira a szett   masan, hanem mint aki életében először csinálja, lassan,
       felsőrészét a kávéfőző bakelit fülénél megmarkolva rácsa-  darabosan. Utána leülök a konyhaszékre. Elrettenve esz-
       varom. A tűzhelyhez lépek. Gyufát húzok ki a dobozból,   mélek rá, hogy a nyakamon a fejem szárazan porzó rovar-
       hogy meggyújtsam a gázrózsát. Meglegyint  a kétségbe-  garázs,  lepkék  és  szitakötők  nemzeti  parkja.  A  torkom
       esés, és az égő gázrózsa nézése közben átsuhan az agya-  elszorul.  Megakad  a  nádszálak  üregében  a  levegő.
       mon, hogy tűz, tűz, tűz!                              Lehetséges,  hogy  máris  kiszebáb  vagyok.  Valószínűleg.
        Az agyamra gondolok, a szerkezetére,  az egymással   Nem tudhatom biztosan, amikor magamba öntöm a forró
       kommunikáló sejtjeimre, a gyomromra meg a beleimre    koffeint, amitől a gyomrom labdaccsá válik, egy arabika
       hasonlító gilisztákra. Hogy a gyomrom még mindig gyo-  ültetvénnyé.  Beletúrok.  A  kávéleves  szalmaszálakba.  A
       morból  van-e,  és  a  beleim  még  mindig  tekeredő  gilisz-  fenébe!  Már  megtörtént.  Húzom  vissza  a  tűzforró  raga-
       ták-e, vagy már szalmakötésre alkalmas, száraz, gyúlé-  csos nádszálkezemet. Már kiszebáb  vagyok,  és megyek
       kony üreges hengerek, nem tudom. A bakelitfülénél tar-  dolgozni.
       tott kotyogót felcsapom  a gázrózsára,  és megyek, felhí-  A bazi nagy lufifejemre húzom a párnahuzatot, felkötö-
       vom  Ignácot, megkérdem,  hogy van. De  eszembe  jut,   zöm a nyakdíszt és a bejárati ajtó kilincsét fogom, amikor



       Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu                                   5
   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10