Page 5 - lidercfeny_akf_202009
P. 5

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                  XII. évf. 9. szám, 2020. szeptember


                                                              Úszok az árral, hordalékkal, kígyózó hínárral együtt, majd a
       Szage                                                 végén elkap egy katyvaszból képződött örvény. Úgy tudom,

       Örvény                                                hogy az aljára nem jut le a fénysugár, és ott, azon a helyen a
                                                             feketeség az úr. Csak egy kopasz ág hajlik felém, amibe meg-
                                                             próbálhatok belekapaszkodni, vagy dönthetek a szédítő mély-
                                                             ség  mellett.  Tudom  azt,  hogy  ha  megfogom  az  ágat,  akkor
                                                             valószínűleg letörik. A menekülés gondolata így lészen halva
                                                             született ötletté. Megmenteni valakit? Mondjuk engem? Ugyan
        Meddő gondolatok, életképtelen tervek, tehetetlen hétköz-  már! Jó ez a sötét forgatag hidege, hiszen már úgyis körbefog-
       napok.  Egyesek  szerint  ez  az  élet,  mások  szerint  ez  merő   ta a testemet. Egyesek szerint nem érdemlem meg a levegőt.
       pesszimizmus. Légy az, aki lenni akarsz! A többi meg mese   Hát legyen meg az örömük, és elengedem a világot. Örvény
       habbal.                                               lesz a hóhérom, iszap lesz a sírhantom…




       Mortelhun

       Spangli, halál, öröklét







           ,,Síromnál sírva meg ne állj!                      Aztán  nem  tudom,  honnan,  de  elővett  egy  gitárt.
           Nem vagyok ott, nincs is halál.”                  Gibsont…, Fendert…, a fene emlékszik már. Napokig ját-
           Mary Elizabeth Frye                               szotta itt nekem az Imagine című nótát. Már-már vártam,
                                                             hogy Lennon belép és elkezd vokálozni, de nem. Vagyis
        Azt, hogy miért lőttem fejbe magam, vagy nem is annyi-  most  nem.  Mert  egyszer  belépett  ide.  Vágod?  Éppen  a
       ra  magam,  az  egész  világ  csak  találgatja.  Ha  hiszed,  ha   Pollyt  játszottam,  erre  bejön  John  Lennon,  leül  és  nem
       nem, még mindig ott fekszek, ahonnan felszedték porhü-  szól, csak néz. Mondom magamban, ha a dal végére érek,
       velyemet.  Lustaság?  Talán.  Persze  vannak  pillanatok,   csak megkérdezem már, hogy mi a faszomat is akar. De az
       amikor felállok és elsétálok a Washington parkba vagy a   utolsó  hangnál  felállt  és  kiment.  Többé  nem  is  láttam.
       japán kertbe, de ezek annyira nem jellemzőek. Ó bazdmeg,   Szóval Chris énekelte itt nekem az Imagine-t. Én meg csak
       mennyire udvariatlan is vagyok, innál valamit? Mondjuk,   füveztem és néztem őt. A nyakán azt a hatalmas lilás fol-
       ne törd magad, már semmim nincs, vagyis amim van, a   tot. Mi a faszt keres ő itt? Ez így nem helyes. Eddie és ő
       hosszú évek alatt megpimpósodott, megsavanyodott, az   voltak már csak Mark mellett. Mert mi marad végül? Csak
       enyészeté lett az igazsággal együtt. Viszont van pár díjam   a csendes seattle-i eső és az emlékek a megsárgult kon-
       és  aranylemezem  is.  Mondjuk,  azokat  meg  nem  lehet   certjegyeken  és  fekete  korongokon.  Utolsó  hangok  rég-
       meginni. Megkínálnálak mással is, de azokat meg a nyo-  múlt koncertek penészes színpadán. Magányos szellemek
       mozók és a technikusok vitték el. Hallod? Mindenki azt   a rajongók Nirvana és Pearl Jam poszteres szobáiban.
       hiszi, milyen unalmas is a halál, közben meg mik történ-  Szóval Chris énekelt nekem, aztán ő is csak csendben
       nek. Úgy három éve fekszek itt éppen, pont nem csinálok   kilépett  az  ajtón  és  itt  hagyott.  Mint  oly  sokan  az  évek
       semmit, mint általában, erre kopognak az ajtón.       alatt.  Mert  nem  csak  a  sírom  zarándokhely  az  élőknek,
        Az ajtón bazdmeg.
        Érted?                                               hanem a halálom pillanata is az a holtaknak. Lelkek jön-
        Ki a faszom lehet az?                                nek és mennek.
        Agyaltam, mi legyen, de a végén csak kikiabáltam:     Miután lelépett, feltettem egy Mudhoney lemezt és azt
        – Gyere!                                             hallgattam hetekig.
        Erre  belép  Chris.  Baszod.  Chris.  A  kibaszott    Tudod, olyan az, hogy évekig elvagy a magányodban,
       Soundgardenből. Ez meg mi, ember? Hallod? Őrület.     aztán egyszer csak előjönnek az emlékek, az a rengeteg
        Leül, tiszta depresszió, masszírozza itt a nyakát nekem.  egykori barát, a közös bulik, koncertek, Tad, Mudhoney,
        Mondom neki: Mi van, ember? Nem válaszol. Könnyezik.   Sonic Youth, turnék, szex, kokain, fű és sör.
       Mi a picsáról beszélgessek én vele? Mármint félre ne érts,   A gyermekem. Aki mindennek a kezdete és vége.
       ő haver, barát, sőt, egy vérből valók vagyunk, de akkor   Tudod, mi a halál? Egyrészről megnyugtat, másrészről
       halt meg. Felfogta egyáltalán? Azt sem tudja, mi történt.   szívás.
       Mert, gondolom, halott lehet. Mert látott engem. Mert az   De hallod? Bazdmeg. Még most esik le. Te amúgy mi a
       élők nem látnak. Vágod? Szóval halott. Faszom. Csavartam   tökömet keresel itt? Ki a picsa vagy? Meghaltál? Látsz és
       hát  egy  spanglit  abból  a  fűből,  mit  az  egyik  rajongóm   hallasz engem. Tudod mit? Hagyjuk! Füved van? Király.
       hagyott itt. Kb. két hétig pöfékeltünk csendben anélkül,   Na akkor. Meséld el, mi történt veled, dobj fel egy Clash
       hogy egy szót is szóltunk volna egymáshoz.            lemezt, aztán tekerjünk egy spanglit!

       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                            5
   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10