Page 5 - lidercfeny_akf_202007
P. 5

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                        XII. évf. 7. szám, 2020. július


       SzaGe


       A megbeszélés







        Heveny  Miska,  Kócsagostorony  polgármestere  összehívta  a   – Mi lenne, ha énekelnénk nekik? Az „Ég a kunyhó” című nóta
       község lakosságát egy igen fontos megbeszélésre. A polgármes-  pont megfelelne erre a célra – érvelt Kottaszegi Etelka, a kócsag-
       teri hivatal előtt – annak rendje és módja szerint – összegyűltek   ostornyi asszonykórus vezetője, és azonnal rázendített. – Ég a
       a lakók, akik türelmetlenül várták a falu vezetőjének beszédét.   kunyhó, ropog a nád, szoríts hozzád azt a barnát.
       Miska végül fellépett egy vaskosabb asztal tetejére, és belefogott   –  Etácska,  drága!  Miből  gondolja,  hogy  tudnak  magyarul?
       mondandójába.                                         Hisz abban se vagyunk biztosak, hogy beszélnek-e, vagy ilyes-
        – Tisztelt lakosság! Kedves egybegyűltek! És nem utolsó sor-  mi! Még a végén harci indulónak titulálnák az énekünket, és a
       ban Kócsagostorony polgárai! Azért hívtalak össze benneteket,   lézereikkel porrá égetnék szeretett községünket! Más megoldás-
       mert meg kell beszélnünk valamit! Mindnyájan tudjátok, hogy   ra van szükség, úgy gondolom!
       három  nappal  ezelőtt  leszállt  egy  repülő  csészealj  a   – Majd én elboronálom a problémát! – szólalt meg Barázdaverő
       Harkálykergető erdő határában. Ez az esemény alapjaiban ren-  Iván,  a  falu  tehetős  földművelője.  –  A  legújabb  MXQ650-
       gette meg a jól megszokott életvitelünket és a hitünket!  Thunderbojler traktorommal, amire nemrégen feltettem a sugár-
        – Csak a tiéteket! – vágott közbe Harcsa Jancsi, a falu nagy   irányú  turbinacsapkodós  markolókanalat,  szóval  olyan  mély
       becsben álló horgászmestere. – Én mindig is tudtam, hogy létez-  gödröt  ások  vele  a  Harkálykergető  erdő  közepére,  hogy  abba
       nek! Ráadásul mutatták nemrég a Fakanál TV-ben is!    egy egész flottányi UFO-t is elföldelhetünk!
                                                              – Iván, én azt gondolom, hogyha a levélszőnyeg alá seperjük
        – Ne vicceljen velem, Jancsi bátyám! Azon az adón nem főzni   a problémát, akkor az nem old meg semmit! Lehet, hogy többen
       szoktak véletlenül? – kérdezte Miska meglepetten.     is vannak, és idővel megbosszulják az elhantolós mutatványun-
        – Hát, pár hete összevesztek benne a szakácsok, és egymásnak   kat. Más irányba kell terelnünk az ötleteinek.
       dobálták a kávéskészleteket a megterített asztalról. Na, ott vol-  Eközben, Les „Tónibíró” Antal, a falu nyugalmazott futballbí-
       tak ám a repülő csészealjak!                          rója levette a szemüvegét, megdörzsölte a homlokát, és így szólt.
        – Juj, Jancsi bátyám, ne beszéljen zöldségeket! A szóban forgó   – Gyerekek, mi hazai pályán vagyunk az idegenekkel szem-
       csészealjunk az űrből érkezett! Nagyon félreértett valamit!  ben, és ezt a meccset ne büntetőkkel kezdjük már el! Jó, kioszt-
        – Gondolja, Polgármester Úr? – Jancsi, elbizonytalanodott.  hatunk pár sárga lapot, de csak a figyelmesség kedvéért, viszont
        –  Mindenképpen!  –  felelt  Miska,  majd  folytatta  beszédét.  –   próbáljunk meg tisztességes meccset játszani velük szemben! –
       Szóval döntenünk kell a repülő csészealjról és a három utasáról.   Ezután Tónibíró visszarakta a szemüvegét.
       Főképp  azért,  mert  nem  akarom,  hogy  a  nagyvilág  tudomást   A  polgármester  gondterhelten  vakargatta  a  feje  búbját,  és
       szerezzen  róluk.  Ha  kiderülne,  hogy  mit  takargatunk,  akkor   továbbra is tanácstalan volt az ügyből kifolyólag. Ekkor Pityó
       hónapkora lezárnák Kócsagostorony határait. Fehér szkafander-  Karcsi, a helyi pálinkafőző „nagymágus” elővette belső zsebéből
       be  öltözött  tudósok  lepnék  el  az  utcákat,  és  szinte  mindenkit   a laposüvegét, alaposan meghúzta, és felszólalt:
       megvizsgálnának,  kivallatnának,  miközben  elektródákat  dug-  – Én azt mondom, hogy kínáljuk meg őket a kerítésszaggató
       dosnának a testüregeinkbe, hogy színt valljunk arról, mi a rosseb   szilvámmal, de az özvegycsináló körtepárlatomra se panaszko-
       folyik itt.                                           dott  idáig  senki  se.  Ám,  ha  ezek  nem  jönnek  be,  akkor  még
        –  Ó,  tudom  én  a  módját,  Polgármester  Úr!  –  vágott  közbe   mindig ott van az agyfürkész meggyfőzetem, amit csak kevesen
       Rémfásy Kálmán, a falu böllére. – Bízzátok rám a szürke, nagy   érdemeltek ki idáig, persze rajtam kívül!
       szemű űr-disznókat! Feldolgozom, aztán lesz belőlük pecsenye,   – Bevallom, Karcsi, elgondolkodtam egy felesen én is. Talán
       hurka  meg  kolbász,  sőt,  abálunk  is  a  nagy  üstben!  Mindenkit   jobban  menne  a  gondolkodás,  viszont  szükség  van  a  józan
       megvendégelek azon az űr-toron!                       eszünkre,  ha  végére  akarunk  érni  ennek  a  megbeszélésnek.  –
        –  Kálmán,  Kálmán!  Nem  lehet  minden  gondot  ily  módon   Ekkor Miska, a polgármester arcára hatalmas meglepettség köl-
       megemészteni! Humánusabban kell bánni a három, idegen boly-  tözött. Némi habozás után megszólalt. – De miért nem kérdez-
       góról érkezett asztronautával! Más ötlet? – kérdezte tanácstala-  zük meg őket, ha már a hátsó sorban ácsorognak! Az egyenes
       nul Miska.                                            beszédnél nincsen jobb! – mutatott Miska, az ufonautákra.
        –  Mi  az  a  gasztrofauna?  Miska,  mi  az  öreg  ördög  haváról   A meghökkent tömeg hátrafordult, ahol a három idegen álldo-
       beszélsz? – kérdezte Rönkös Nándi bácsi, a falu legöregebb lakó-  gált, látszólag nyugalomban. Feszült csend lett úrrá az embere-
       ja, miközben görcsösen markolászta a diófából faragott görbe-  ken.  Kisvártatva  mindenki  elméjében  megszólalt  a  középső
       botját.                                               asztronauta telepatikus hangja.
                                                              „Üdvözlet,  Kócsagostorony  lakossága…  Mi,  jönni  földre…
        –  Valaki  tegye  vissza  Nándi  bácsi  hallókészülékét,  mert   Megismerni  magyar  élet  szépségeit…  Ám  ezek  után  tovább
       megint  süketel  az  öreg!  –  kiáltott  Miska,  majd  a  Nándi  bácsi   állni, és meglátogatni Amerika 51-es körzet!”
       mellett álló, fiatal, hamvas bőrű hajadon visszatette az öreg fülé-  Ezután  elővett  mindhárom  idegen  egy-egy  mobiltelefonra
       ből kilógó szerkezetet. Erre Nándi bácsi, lábszáron pöccintette a   hasonlító  kütyüt,  és  nyomogatni  kezdték.  Ekkor  egy  fehéren
       lányt a botjával, majd rámosolygott és megszólalt:    vakító  fénypászma  jelent  meg  felettük,  ami  az  űrhajójukból
        – Aztán tudsz-e nokedlit szaggatni, angyalom?        sugárzott. Egy még vakítóbb villanás után eltűntek az idegenek,
        Hangosan felnevetett a falu apraja-nagyja Nándi bácsi reakci-  és némi halványlila füstöt hagytak maguk után.
       ójára, mert az öreg a kora ellenére is mindenkinek csapta a sze-  Kellett  néhány  perc,  míg  Kócsagostorony  lakói  magukhoz
       let, akinek csak tudta.                               tértek,  miközben  értetlenül  néztek  egymásra.  Végül  a  polgár-
        –  Nándi  bácsi!  Most  nem  holmi  főzéstechnikáról  beszélge-  mester törte meg a csendet.
       tünk, hanem fontos problémát akarunk megoldani! – válaszolt   – Azt hiszem, megoldódott a problémánk. Véget ért a megbe-
       selymes, de határozott hangon a lány.                 szélés! Nyugodalmas, jó éjszakát kívánok mindenkinek!


       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                            5
   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10