Page 5 - lidercfeny_akf_202502

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XVII. évf. 3. szám, 2025. március

Tumicz Krisztina

Káka munkanapja

Bumm, bumm, bumm, mintha közeledő farsangi menet hogy minden évben ezen a napon az történik, hogy én
dobolására ébrednék, amit a kereplő recsegő hangja kísér. hívom, ő felveszi a kagylót, és csak annyit tudok monda-
Felülök az ágyban. Tőrként hasít a halántékomba, hogy ez ni, szia, itt Káka. És már fenyegetőzik is, hogy gyere ki a
az a reggel, hogy minden éveben ilyen ez a reggel. térre hogyha mersz, megpirítlak, komposztot, ipari cellu-
Masszírozom a fejemet, hogy alábbhagyjon a fájdalom és lózt csinálok belőled, te biomassza ivadék, te, te, gyere ki
képesnek érezzem magam elhagyni a takaró langyát, a térre, hogyha mersz!
kibotorkálni a konyhába, lefőzni egy jó erős feketekávét. Mégsem hívom fel idén. Inkább öltözködni megyek.
Legalább ennyi időre hagyna békén…, legalább idén ne Fene sem érti, de megint olyan ízléstelenül válogatom
gyötörne. Idáig jutok a tervezgetéssel, amikor megint össze a gönceimet, hogy egész évben szégyenkezve fogom
bumm, bumm, bumm, és kereplés. nézni a rólam készült fotókat. De bárhogy erőlködöm,
Hogy utálom! Mire jó ez az ostoba játék? Rongyos nem bírom felhúzni a menő cuccaimat. Helyettük nagyi
menyecskeruhába öltöztetett szalmabábu készítés? szürkéskék kockás, fehér paplanhuzatjából varrt hosszú
Dalolászás? Máglyarakás? Tűzgyújtás? És miért így kell ujjú hálóingét veszem fel. Tudom, hogy a párnahuzat is
velem felvenni a kapcsolatot? A télűzés bibliájában hova megvan, ezért tovább fötröm(?) a szekrény mélyét.
van ez írva? Volt már olyan év, amikor nem végeztem el Megvan. Hurrá! Ezt a fejemre fogom húzni, mert nem
munkámat, vagy rosszul végeztem el? Bumm, bumm, akarok látni semmit. Főleg nem a hálóing alól kikandikáló
bumm, hogy a franc esne bele ebbe a farsang farkának lábam. Világossá válik, hogy idén is szalmára megy a
nevezett napba! Feladom a pihenésbe vetett hitem, amit dolog. Ezt már ébredéskor tudtam, vagy inkább éreztem.
tegnap mára terveztem, és kidugom a takaró alól a lábam, Mindegy! Hosszasan nézem a lábam, mintha indából
papucsba bújok, egy perccel később meg már a konyhá- szőtték volna. Már nincs bőröm, húsom, se inakat nem
ban félkómásan gyömöszölöm a kávéőrleményt a kotyo- látok, se csontot. Pedig az emberi lábszár csontjai jellegze-
góba. A fejem még álmatagon zsong, amikor magamra tesek. A hülye is felismeri, annyit mutogatták a tévében.
ripakodok, hogy ne csalj! Púposra tömd meg a tölcsért! A takarmánynak termesztett növények szárait látva
Ma szükséged lesz rá! Meg ilyeneket motyogok. Aztán azon tűnődőm, nem túlzom el egy kicsit ezt a farsangi
méregbe gurulok. Már érződik a mai nap tüzes hangulata, zagyvaságot? És ekkor megpillantom nagyanyám narancs-
a bensőben elterjedő lángolás. Átjár a talpamtól a fejem sárga kockás abroszát. Azta! Kendermadzaggal a hasam
búbjáig. Próbálom elhessegetni, kitessékelni magamból a elé kötöm. Király! Turkálok tovább a szekrényben, találok
tüzet, hogy legalább a reggeli kávézásom idejére tűnjön el. vörös csíkos abroszt. Szemrevételezem. Nem árt megbizo-
Vehetné ráérősre a mardosást. Hiába rimánkodom, már nyosodni róla, hogy mára éppen ez a tökéletes rongy.
verejtékezem a hőségtől. Hát persze, ma lázas leszek, Fontos, hogy összeillők legyenek a ruhadarabok. Csíkokra
izzadom, szalmababává válok, hogy az a gyökér barátom, tépkedem. Majd a fejemre húzott párnahuzatra fogom
Ignác, valami középkori hiedelemre hivatkozva a tér kötözni, úgy hogy a nyakamból a mellkasomra lógjanak.
közepén felgyújtson. Azzal etet, hogy ezen a napon a Idén leszek a legtutibb kiszebáb! Bumm, bumm, bumm,
gonosz szellemek kelnek életre benne. Tojok rá, dörmö- sss, sss.,sss, és beszippantom a lefőtt kávé árulkodó illatát.
göm, miközben kiskanállal monotonon pakolom egymás- Félig felöltözve, a kiegészítőkkel kezemben a konyhába
ra a darált kávét, lapogatom, töltöm, majd amennyi porrá indulok. Járásom túlságosan merev, töredezett. Elzárom a
zúzott szemet csak bírok, a szűrővel a tölcsérbe zárom, gázt, csészébe töltöm a tüzes fekete lét. Nem ilyen rugal-
beledugom a vízzel teli tartályba. A tömítőgumira a szett masan, hanem mint aki életében először csinálja, lassan,
felsőrészét a kávéfőző bakelit fülénél megmarkolva rácsa- darabosan. Utána leülök a konyhaszékre. Elrettenve esz-
varom. A tűzhelyhez lépek. Gyufát húzok ki a dobozból, mélek rá, hogy a nyakamon a fejem szárazan porzó rovar-
hogy meggyújtsam a gázrózsát. Meglegyint a kétségbe- garázs, lepkék és szitakötők nemzeti parkja. A torkom
esés, és az égő gázrózsa nézése közben átsuhan az agya- elszorul. Megakad a nádszálak üregében a levegő.
mon, hogy tűz, tűz, tűz! Lehetséges, hogy máris kiszebáb vagyok. Valószínűleg.
Az agyamra gondolok, a szerkezetére, az egymással Nem tudhatom biztosan, amikor magamba öntöm a forró
kommunikáló sejtjeimre, a gyomromra meg a beleimre koffeint, amitől a gyomrom labdaccsá válik, egy arabika
hasonlító gilisztákra. Hogy a gyomrom még mindig gyo- ültetvénnyé. Beletúrok. A kávéleves szalmaszálakba. A
morból van-e, és a beleim még mindig tekeredő gilisz- fenébe! Már megtörtént. Húzom vissza a tűzforró raga-
ták-e, vagy már szalmakötésre alkalmas, száraz, gyúlé- csos nádszálkezemet. Már kiszebáb vagyok, és megyek
kony üreges hengerek, nem tudom. A bakelitfülénél tar- dolgozni.
tott kotyogót felcsapom a gázrózsára, és megyek, felhí- A bazi nagy lufifejemre húzom a párnahuzatot, felkötö-
vom Ignácot, megkérdem, hogy van. De eszembe jut, zöm a nyakdíszt és a bejárati ajtó kilincsét fogom, amikor

Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu 5