Page 15 - lidercfeny_akf_202401
P. 15

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                          XVI. évf. 1. szám, 2024. január



        Madeleine letörölte könnyét, mielőtt válaszolt volna.  Az íjász a földön térdelt. Korábban Jules Ambelainnek
        – Tegraton kesztyűjét csak Tegraton viselheti. De talál-  hívták, de már nem tudta, ki valójában. Érezte a személyi-
       tam egy kiskaput. Létrehoztam az utódját, téged, aki fel-  ségében  végigfutó  repedést,  akárha  kettéhasadna.
       veheti. – Szembefordult Julesszal. – Emlékszel Marie-ra, a   Könnyek  mardosták  szemét,  ezek  első  cseppjei  a  porba
       faludra, az ott élő emberekre? Mind hazugság. Emlékek,   hulltak.
       amelyeket én teremtettem, hogy gyűlölj engem, üldözz, és   – És most mit teszel velem? – kérdezte Jules, és szinte
       visszatérj  hozzám  a  kesztyűvel,  ha  eljött  az  ideje.  Azt   remegett a vágytól, hogy Madeleine véget vessen szenve-
       hiszed, a te döntésed volt, hogy csak bűnözőkkel végzel?   désének, de a boszorkány nem tehette.
       Én nem akartam ártatlan áldozatokat.                   – Nem tudtuk befejezni a feladatunkat. – Pierre pillan-
        – Miről beszélsz?                                    tott, majd leereszkedett az íjász mellé. – De újból megpró-
        – Nézz oda! – A széttépett baba irányába intett. – Egykor   báljuk.
       ilyeneknek  adtam  életet,  de  már  nagyobb  babákkal  ját-  – Ne tedd, kérlek!
                                                              Madeleine szíve majdnem meghasadt teremtménye fáj-
       szom.                                                 dalmától, de ha vissza akarta kapni szeretteit, meg kellett
        Julesban  megszületett  a  felismerés,  és  keserű  epeként   tennie.
       tolult fel torkába.                                    – Jules, azt akarom, hogy keress megszállottan, és köz-
        –  Nem…  Én  igazi  vagyok.  Volt  apám,  volt  anyám  és   ben csak a rá érdemesekkel végezz! És most elmondom,
       szerelmem. Én születtem, nem teremtettek!             mire fogsz emlékezni.
        A boszorkány odalépett hozzá, és végigsimított arcán.  Nem  sokkal  később  Jules  szorosan  lovához  simult  a
        – Emlékezz!                                          föléjük boruló fenyők árnyékában, háta mögött a zsugoro-
        Jules megrogyott a felvillanó képek súlyától. Madeleine   dó  LeBlanc  várral.  Kesztyűs  kezével  erősen  markolta  a
       utasítására nyitotta ki először a szemét már felnőtt férfi-  gyeplőt a mélyről feltörő gyász hatására: Madeleine nem
       ként.  A  boszorkány  ráruházta  a  kesztyűt,  és  parancsba   csak  Marie-val  közös  jövőjüket  döntötte  romba,  hanem
       adta,  hogy  ne  öljön  ártatlanokat.  Útnak  indította  a  belé   megölte  Pierre-t  is.  Jules  megfogadta  magában,  átlövi  a
       plántált emlékekkel Marie-ról, korábbi életéről, és az áru-  boszorkány szívét, ha végre utoléri.
       lás gonosz tévképével, hogy vadássza le őt.


       edwardhooper


       A gyalog





        Mr. Peeble a söntésnek támaszkodott. Ez már a negye-  készül. Ilyet nem szoktak csak úgy az emberek csinálni.
       dik whisky volt, amit lehajtani készült. De be kell vallani,   Minden megvan hozzá. Most már csak a megfelelő idő-
       három  után  sem  csitult  a  szívében  a  fájdalom.  A  fene   zítés kell. Mr. Peeble felhúzta az öltönyét és rápillantott az
       vinné el! Igen, a fene vinné el! Inkább az ördög vinné el!   órájára.  Olcsó  márka  volt,  mivel  egy  kishivatalnok  nem
       Az ördög jobban passzol a mostani helyzetére. Nem gon-  engedhette meg magának a luxust. Tíz perc múlva kilenc
       dolta volna, hogy ez ilyen nehéz lesz. Azt hitte minden   lesz. Lassan majd indulnia kell, hogy el ne szalassza az
       menni  fog,  mint  a  karikacsapás.  Főleg  három  ital  után.   alkalmat.  Az  borzalmas  lenne.  Egy  gyáva  pöcsnek  érzi
       Úgy gondolta, hogy bátorságot merít majd belőle. Hát...   magát  és  még  az  időpontot  is  hagyja  elsuhanni.  Na  azt
       Nem így történt. Mert Mr. Peeble továbbra sem érezte a   már nem! Azért idáig még nem fajult a dolog. Ezt nem
       bátorságot  magában.  Félt.  De  hát  ki  nem  félt  volna.  Ha   fogja engedni. Lehet, hogy beszari, de amit eldöntött azt
       tudná, hogy mi várná odaát, akkor talán jobban menne a   végre fogja hajtani. Az egész olyan, mint a hazafutás. Csak
       dolog. Lenézett a poharába és meglötykölte a folyadékot   el kell indulnia és az egész megy már magától. Persze ez
       benne.  Megbámulta  a  mesterségesen  keltett  örvényt.   még lehet olyan, mint a foci. Miközben a cél fele fut, vala-
       Örvény.  Ez  jó  szó.  A  mostani  helyzete  is  egy  örvény.   mi leteperi. Na az igazán szívás lenne. Úgy érezte, hogy
       Lefelé húzza és biztos, hogy meg fogja fojtani. Vajon más   most  már  semmi  más  nem  állhat  az  útjába.  Azt  nem
       hogyan viselkedne most? Mondjuk egy fickó a regények-  engedheti! Az  megalázó  lenne.  És  elég  megaláztatásban
       ből. Egy olyan fenegyerek. Na annak biztos nem remegne   volt része.
       a  gyomra.  Tökéletesen  eltökélt  lenne.  Lehajtaná  az  italt,   Az  egész  hónap  egy  hatalmas  megaláztatás  volt.
       csak  úgy,  a  miheztartás  végett.  És  menne  a  dolgára.   Elvesztette a munkáját, miközben... Miközben az is meg-
       Csinálná, amit eldöntött. De ő... Nos, ő eldöntötte a dol-  történt. Pont vele. A munka nem érdekelte. Úgy is utálta,
       got, csak remegett legbelül, mint a kocsonya. Mintha pil-  sőt az elmúlt hónapokban meg is gyűlölte. Vagyis a mun-
       langók  lennének  a  gyomrában.  Három  adag  pia  után.   kába járást gyűlölte meg. Azt, hogy a munkahelyén kell
       Vajon részeg? Elég részeg-e már? Nem volt részeg. Semmi   ülnie, miközben az megtörténik vele. És ezt csak ő tudta.
       ilyet nem érzett. Sőt egyre tisztább lett a feje és így egyre   Vagy tudták a többiek is? Nem volt biztos benne. De ez
       jobban félt. Azért mégiscsak nem egy hétköznapi dologra   már a paranoia határát súrolta, hiszen a többiek honnan



       Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu                                  15
   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20