Page 15 - lidercfeny_akf_202301

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XV. évf. 1. szám, 2023. január

– Van egy üres tanya nem messze innét. Éjszakára jó – De Uram, a köd... – hebegte a megszólított.
lehet nekünk. Nincs senki élő ott... kifosztották. – A köd egy ideig csak köd... De a szél suttogása, majd
– Akkor gyerünk! – adta ki a parancsot a magas férfi. elviszi... – suttogta Anna.
Hamar odaértek az említett tanyához. Rozzant kerítés Gara szóhoz sem jutva, hangtalanul tátogott, majd
mögött disznó és tyúkól árválkodott néma csendben. összeszedte magát.
A széles udvar egyik oldalán csűr és is kukoricatároló – Igenis, Kármán hadnagy úr!
ásítozott, a másik oldalon pedig egy hosszú ház nádtető- – Akkor jól van! Takarodó lassan. Fényt óvatosan hasz-
vel. A házhoz közel egy kút fogadta a váratlan látogató- náljanak! – adta parancsba a hadnagy.
kat. A káván vödör pihent. Gara csak nehezen tudott elaludni, az őrségbeli leváltá-
A házban két szoba volt, egy-egy búbos kemencével, sa után, a kemény talaj nem zavarta, a katonai felszerelés
egy konyha és tároló helység. A szekrények ajtaja kitárva, pont elégséges volt erre, de a kint lévő köd nyomasztó
polcaik üresek voltak. Se ruha, se étel. Semmi nem volt. Az ablakon kémlelni a sötétséget, a ködöt és a szál-
maradt. lingózó havat... Már-már hallucinálni kezdett, mikor
– Akkor éjjelre itt szállunk meg. Kétóránként őrségvál- leváltották.
tás lesz! Az ifjú Gara kezdi majd. A nyavalyás köd minket Lassú sóhajjal merült végül fáradt álomba.
is eltakar, de másokat is eltakarhat. Éber fül, éber szem! – Kaparászás neszére ébredt. Valami a bezárt ajtó mögött,
adta ki a parancsot a tiszt. – Most nézzük meg a térképet! az udvaron kaparászott. Kábán nézett az őrhely felé, az
Gyűrött szélű papír került az egykor étkező asztalként ablak irányába, ahol nem volt senki... Felkelt és látta, hogy
szolgáló bútor lapjára. az őr nincs a helyén.
– Tímár és Kocsis! Maguk a környékben laktak valami- A többi társa mélyen aludt. Az ablakhoz lépett. Közben
kor, jöjjenek ide. a kaparászás megszűnt. Már épp szólni akart a többiek-
A két férfi odalépett az asztalhoz. Egyikük alacsony, nek, amikor a lustán kavargó hóesésben egy alakot vélt
borostás volt, amiért máskor, máshol megfeddték volna, látni. Elmosódottan látszódott, csupán szürke sziluettként
de ez a csapat más volt. A másik, magasabb volt, mint a hatott. Két oldalán két állatszerű valami.
társa, de még így is alacsonyabb annál, aki odahívta őket. Ekkor karcsú női kéz érintette meg a vállát.
Szakállas, hideg tekintetű. – Látja, én mondtam, hogy ne engedje szabadon az
– Most itt vagyunk – mutatott a térkép egy pontjára. – álmait!...
Egy újabb üres tanya, a császáriak végeztek itt, de elvo- Hátrafordult volna, de a két kisebb árny meglódult az
nultak innen, lentebb. Mindent kifosztottak. Viszont az ablak felé... Villámgyorsan, mégis hangtalanul... Csak
utóbbi négy tanya is teljesen üres volt. Itt hagytuk a lova- közvetlen közelről látta, hogy farkasok... Csak akkor, ami-
kat, két emberünkkel, aztán az erdőn át sorba vettük eze- kor az ablak felé ugrott az első, egyenesen feléje.
ket. Se ember, se kutya, se ló, de disznó... Semmi. És még Üvöltve ébredt volna fel, ha egy női kéz nem fogja be a
mindig van pár erdei lak errefelé, ugye? száját. Vergődésére azonban, mindenki felriadt, valaki
– Igen, hadnagy! Tőlünk északra még mindig van két kezében a fegyverével...
tanya, az első félnapi gyalogút. A másik inkább egy, – Látja, én szóltam – szólalt meg a kéz gazdája, a szőke
odébb pedig ugye falu is – mondta Tímár, az alacsonyab- nő. Majd el is engedte Gara száját és arrébb lépett. A
bik katona. betyár mellé, aki addigra a nő mellett termett.
– Akkor elsőnek oda megyünk, ami közelebb van. – Mi volt ez? – kérdezte a hadnagy – És hova lett az
Hátha találunk valamit, hogy miért ennyire üres minden őrszem? A rosseb ebbe a bandába!
errefelé. Jól van, köszönöm. Mielőtt teljesen besötétedne, Már az ajtóhoz lépett, amikor Anna megszólalt.
menjenek egy kört a környéken, aztán pihenjenek. – Most ne menjen ki!... Már megtette, amit akart... Nincs
Emberek, takarékoskodjanak a fejadagjukkal, ha visszér- itt, vagy legalábbis ő nem... De reggel... már nem lesz
kezünk a lovakhoz, lakomázhatunk. Az egyik kemencébe olyan erős...
begyújthatnak, de óvatosan, nem szeretném, hogy kisza- – Mi a.... – A tiszt keze ökölbe szorult és remegett az
golják, merre vagyunk. És most elmondom a felderíté- indulattól. – Odakinn van az én emberem, és ne menjek
sünk részleteit.... is... Mint tudják, nem állunk túl jól. Az ki?
elveszített csaták nem csak azért nyugtalanítóak, mert – Csak ha harcolni akar...
hátrálni készülünk, hanem mert a felderítők is nyugtalan – Akkor har....
hírekkel érkeznek vissza – ha visszatérnek egyáltalán. – Tudom, csak idő kellett nekem ehhez... hogy ne vakon
Maguk – az ifjonc kivételével – már megtapasztalták, így menjen ki... – vágott közbe a fiatal nő, és elővett egy szál
vagy úgy, hogy mi áll a dolgok mögött. Most is ilyen gyertyát, és megelőzve a férfit, kinyitotta az ajtót, és kilé-
dologgal fogunk szembekerülni. Tudjuk, hogy a lovak pett a hóesésbe. Szorosan nyomában a betyárral.
könnyen megtébolyodnak olykor, ezért sem hozhattuk A nő válláról lecsúszott a vastag szövésű, durva katonai
már ide őket. Kökény Anna szerint más állatok is. Ki kabát, és ahogy lépett, megszólaltak a kis csengettyűk az
tudja, talán kutyák, farkasok... Nem tudom, mi vár ránk övén, amik eddig akkor szólaltak meg, ha sétált. De nem
még, de legyenek résen. Felderítjük, megtaláljuk, és egy hangot adtak ki, hanem különféle ütemet és hangma-
végeznünk kell minden veszélyforrással. A nő segít gasságot, mintha külön-külön rázná valaki őket.
nekünk, a betyár őt védi, mi tisztogatunk... Maga pedig, Bal kezében volt a gyertya. Jobb kezének tenyerét a
Gara, mivel kiváló mesterlövész, a távolból tisztogat. kanóc fölé tette, és dúdolni kezdett. Majd jobb kezét,
Minden egyes talált lövése az életünket mentheti meg... ahogy elhúzta a gyertyáról, az égni kezdett. Majd hirtelen

Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu 15