Page 15 - lidercfeny_akf_202301
P. 15

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                          XV. évf. 1. szám, 2023. január



        – Van egy üres  tanya  nem  messze  innét. Éjszakára  jó   – De Uram, a köd... – hebegte a megszólított.
       lehet nekünk. Nincs senki élő ott... kifosztották.     – A köd egy ideig csak köd... De a szél suttogása, majd
        – Akkor gyerünk! – adta ki a parancsot a magas férfi.  elviszi... – suttogta Anna.
        Hamar odaértek az említett tanyához. Rozzant kerítés   Gara szóhoz sem jutva, hangtalanul tátogott, majd
       mögött disznó és tyúkól  árválkodott néma csendben.   összeszedte magát.
       A  széles  udvar  egyik  oldalán  csűr  és  is  kukoricatároló   – Igenis, Kármán hadnagy úr!
       ásítozott, a másik oldalon pedig egy hosszú ház nádtető-  – Akkor jól van! Takarodó lassan. Fényt óvatosan hasz-
       vel. A házhoz közel egy kút fogadta a váratlan látogató-  náljanak! – adta parancsba a hadnagy.
       kat. A káván vödör pihent.                             Gara csak nehezen tudott elaludni, az őrségbeli leváltá-
        A  házban két szoba  volt, egy-egy búbos kemencével,   sa után, a kemény talaj nem zavarta, a katonai felszerelés
       egy konyha és tároló helység. A szekrények ajtaja kitárva,   pont  elégséges  volt  erre,  de  a  kint  lévő  köd  nyomasztó
       polcaik üresek voltak. Se ruha, se étel. Semmi nem    volt. Az ablakon kémlelni a sötétséget, a ködöt és a szál-
       maradt.                                               lingózó havat... Már-már hallucinálni kezdett, mikor
        – Akkor éjjelre itt szállunk meg. Kétóránként őrségvál-  leváltották.
       tás lesz! Az ifjú Gara kezdi majd. A nyavalyás köd minket   Lassú sóhajjal merült végül fáradt álomba.
       is eltakar, de másokat is eltakarhat. Éber fül, éber szem! –   Kaparászás neszére ébredt. Valami a bezárt ajtó mögött,
       adta ki a parancsot a tiszt. – Most nézzük meg a térképet!  az udvaron kaparászott. Kábán nézett az őrhely felé, az
        Gyűrött szélű papír került az egykor étkező asztalként   ablak irányába, ahol nem volt senki... Felkelt és látta, hogy
       szolgáló bútor lapjára.                               az őr nincs a helyén.
        – Tímár és Kocsis! Maguk a környékben laktak valami-  A többi társa mélyen aludt. Az ablakhoz lépett. Közben
       kor, jöjjenek ide.                                    a kaparászás megszűnt. Már épp szólni akart a többiek-
        A két férfi odalépett az asztalhoz. Egyikük  alacsony,   nek, amikor a lustán kavargó hóesésben egy alakot vélt
       borostás volt, amiért máskor, máshol megfeddték volna,   látni. Elmosódottan látszódott, csupán szürke sziluettként
       de ez a csapat más volt. A másik, magasabb volt, mint a   hatott. Két oldalán két állatszerű valami.
       társa, de még így is alacsonyabb annál, aki odahívta őket.   Ekkor karcsú női kéz érintette meg a vállát.
       Szakállas, hideg tekintetű.                            – Látja, én mondtam, hogy ne engedje szabadon az
        – Most itt vagyunk – mutatott a térkép egy pontjára. –   álmait!...
       Egy újabb üres tanya, a császáriak végeztek itt, de elvo-  Hátrafordult volna, de a két kisebb árny meglódult az
       nultak innen, lentebb. Mindent  kifosztottak. Viszont  az   ablak felé... Villámgyorsan, mégis hangtalanul... Csak
       utóbbi négy tanya is teljesen üres volt. Itt hagytuk a lova-  közvetlen közelről látta, hogy farkasok... Csak akkor, ami-
       kat, két emberünkkel, aztán az erdőn át sorba vettük eze-  kor az ablak felé ugrott az első, egyenesen feléje.
       ket. Se ember, se kutya, se ló, de disznó... Semmi. És még   Üvöltve ébredt volna fel, ha egy női kéz nem fogja be a
       mindig van pár erdei lak errefelé, ugye?              száját.  Vergődésére  azonban,  mindenki  felriadt,  valaki
        – Igen, hadnagy! Tőlünk északra még mindig van két   kezében a fegyverével...
       tanya,  az  első  félnapi  gyalogút.  A  másik  inkább  egy,   – Látja, én szóltam – szólalt meg a kéz gazdája, a szőke
       odébb pedig ugye falu is – mondta Tímár, az alacsonyab-  nő.  Majd  el  is  engedte  Gara  száját  és  arrébb  lépett.  A
       bik katona.                                           betyár mellé, aki addigra a nő mellett termett.
        –  Akkor  elsőnek  oda  megyünk,  ami  közelebb  van.   –  Mi volt ez?  –  kérdezte a  hadnagy – És  hova  lett az
       Hátha találunk valamit, hogy miért ennyire üres minden   őrszem? A rosseb ebbe a bandába!
       errefelé. Jól van, köszönöm. Mielőtt teljesen besötétedne,   Már az ajtóhoz lépett, amikor Anna megszólalt.
       menjenek egy kört a környéken, aztán pihenjenek.       – Most ne menjen ki!... Már megtette, amit akart... Nincs
       Emberek, takarékoskodjanak a fejadagjukkal, ha visszér-  itt,  vagy  legalábbis  ő  nem...  De  reggel...  már  nem  lesz
       kezünk a lovakhoz, lakomázhatunk. Az egyik kemencébe   olyan erős...
       begyújthatnak, de óvatosan, nem szeretném, hogy kisza-  – Mi a.... – A tiszt keze ökölbe szorult és remegett az
       golják, merre vagyunk.  És most elmondom  a felderíté-  indulattól. – Odakinn van az én emberem, és ne menjek
       sünk részleteit.... is... Mint tudják, nem állunk túl jól. Az   ki?
       elveszített  csaták nem csak azért nyugtalanítóak,  mert   – Csak ha harcolni akar...
       hátrálni készülünk, hanem mert a felderítők is nyugtalan   – Akkor har....
       hírekkel  érkeznek vissza – ha visszatérnek egyáltalán.   – Tudom, csak idő kellett nekem ehhez... hogy ne vakon
       Maguk – az ifjonc kivételével – már megtapasztalták, így   menjen ki... – vágott közbe a fiatal nő, és elővett egy szál
       vagy úgy,  hogy mi áll a dolgok mögött. Most is ilyen   gyertyát, és megelőzve a férfit, kinyitotta az ajtót, és kilé-
       dologgal fogunk szembekerülni. Tudjuk, hogy a lovak   pett a hóesésbe. Szorosan nyomában a betyárral.
       könnyen megtébolyodnak olykor, ezért sem hozhattuk     A nő válláról lecsúszott a vastag szövésű, durva katonai
       már  ide  őket.  Kökény  Anna  szerint  más  állatok  is.  Ki   kabát, és ahogy lépett, megszólaltak a kis csengettyűk az
       tudja, talán kutyák, farkasok... Nem tudom, mi vár ránk   övén, amik eddig akkor szólaltak meg, ha sétált. De nem
       még, de legyenek résen. Felderítjük, megtaláljuk, és   egy hangot adtak ki, hanem különféle ütemet és hangma-
       végeznünk  kell  minden  veszélyforrással.  A  nő  segít   gasságot, mintha külön-külön rázná valaki őket.
       nekünk, a betyár őt védi, mi tisztogatunk... Maga pedig,   Bal  kezében  volt  a  gyertya.  Jobb  kezének  tenyerét  a
       Gara, mivel kiváló mesterlövész,  a távolból tisztogat.   kanóc  fölé  tette, és  dúdolni  kezdett. Majd  jobb kezét,
       Minden egyes talált lövése az életünket mentheti meg...  ahogy elhúzta a gyertyáról, az égni kezdett. Majd hirtelen



       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                           15
   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20