Page 15 - lidercfeny_akf_202206
P. 15

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                       XIV. évf. 6. szám, 2022. június


        – Fárasztó magamban hordani ezt a kettősséget. Valóság   – Alma? – Halkan nevén szólította és tudta, hogy már
       és virtuel.                                           elment.
        Éjjel, amikor karjaiban aludt, Jónás Möbius 36-tal                          *  *  *
       beszélt.                                               Élete folytatódott mintha misem történt volna. A talaj-
        – Gondolod, hogy beteg?                              kutatás nappal, két pohár este, de soha többé nem lépte át
        – Azt  gondolom,  hogy  megtalálta  halandóságuk  okát,   a kommunikációs terem küszöbét. Időnként leült a park-
       Uram. Már jeleztem Möbius 13610-nak.                  ban Metallah eltűnte után, és nézte a hideg holdfényben
        – Miért nem válaszolsz?                              nyíló virágokat.
        – Válaszoltam, Uram. Készüljön fel, és használják ki az   Egy este, miután letette kiürült poharát, Möbius 36 meg-
       időt, ami maguk előtt van.                            szólította.
                                                              – Megengedi, Uram, hogy megzavarjam gondolatait? –
                              *  *  *                        És folytatta, nem hagyva időt a tiltakozásra. – Nagy sze-
        Egy évet éltek együtt. Szerelmük éppen olyan forró volt,   relmet élt át, Uram. Egy furcsa szerelmet. Úgy őrzi emlé-
       mint az első napon. Alma olyan fiatal és szép volt, mint a   keit, mint Alma a sajátjait. Mindketten őrzik egy felejthe-
       fénytoronyban.                                        tetlen valóság emlékeit. Ha túlélni akarja, itt az ideje egy
        Egy nap az ébredés után Alma nem mondta többé: „Az   új kapcsolatra. Jöjjön Uram! Már várjuk.
       idő hosszúnak tűnt nélküled.”                          A kommunikációs terem ajtaja zajtalanul kinyílt.
        Mint egy néma összeesküvés, soha többé nem beszéltek   Tétovázva  belépett.  A  sötétben a  képzelet ablakai nem
       az idő múlásáról. Mivel mindig együtt voltak, Jónás feltű-  nyíltak  meg. Meglátva a terem közepén a fényoszlop
       nés nélkül figyelhette a változásokat, de semmi nem vál-  kékes fényét, lélegzete megállt egy pillanatra. Ebben a
                                                             fényben mintha cigarettafüst gomolyogna, elnyúlt, szétte-
       tozott. Olyannak tűnt, mint az első napon, örökké fiatal.   rült és önmaga körül forgott, majd  lassan  alakot öltött.
       Az  egyetlen  észlelhető  változás  a  fáradtság  volt.  Fáradt   Egy sziluett jelent meg. Jónás szíve egyre erősebben dobo-
       volt már  reggel ébredés után, és  többször panaszkodott   gott. Meztelenül, karjai a feje fölött, Alma kinyitotta sze-
       visszatértük után. Jónás rejtette félelmét és Möbius 36   meit. Egy furcsa mosollyal ajkain kezeivel próbálta elrejte-
       tudta jól, de semmit nem mondott. Egy reggel Alma nem   ni meztelenségét mielőtt megszólalt.
       ébredt fel. Teste dermedt volt, mintha mélyen aludna.  – Az idő hosszúnak tűnt nélküled.

       Zspider

       Zpercesek - Talán holnap






        A gazda hangos „Nosza!” paranccsal terelte be a bárá-  szokom meg ezt a régies beszédet.
       nyokat a karámba. Levette a fejéről a kucsmát és megtö-  A gazda átkarolta a nőt és csókot lehelt az orcájára. A
       rölte  a  homlokát.  A  kis  szénatetős  házikó  kéményéből   pár leült a ház előtti padra és a csillagos eget nézték. A
       kövér füstgomolyagok bodorodtak fel. Az ajtón kilépett   tiszta égbolton hófehéren ragyogott a távoli világ a sötét-
       az asszony, a füstöt legyezve köhintett párat.        ségben. Az asszony lágyan a férfi vállára döntötte a fejét
        –  Minden  rendben  van,  kiskegyed?  –  kérdezte  a  férfi   és fáradtan sóhajtott egyet.  Az egész napos munkáktól
       pajkosan és bezárta a kaput.                          törődötten, erőtlenül bújtak egymáshoz.
        – Hát, hogyne vóna! – válaszolta játékosan az asszony.   – Szerinted megtaláljuk az időgépet? – kérdezte a nő. –
       – A lábastól kicsit füstös lett a lak. Várni kéne a vacsorával   Hazajutunk valaha?
       egy csöppet.                                           A férfi elgondolkodva pödörte a bajsza végét.
        – No, akkor várunk. – Mindketten kuncogtak egymás     –  Talán  holnap  meglesz.  Nem  lehet  olyan  messze
       hangján és beszédén, miközben sétáltak közelebb. – Sose   tőlünk, nemde?










           Itt is megtalálsz bennünket: Lidércfény Online








       Facebook: Lidércfény Online • lidercfeny@szentesinfo.hu • www.lidercfeny.hu                           15
   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20