Page 16 - lidercfeny_akf_202506
P. 16

XVII. évf. 6. szám, 2025. Június                                      Lidércfény amatõr kulturális folyóirat



          egy részen ajtószerűen ki volt nyitva.                 Sharpe fülelt, és mintha a hangok közeledtek volna. A
           – Azt hittem amögött lesz a pénzszekrény – mondta.  kandallóhoz lépett, behajolt és felnézett.
           – De gondolom, nem az van mögötte – bólintott Richard.  – Az istenit – káromkodott –, rácsot szereltek a kürtőbe.
           – Gyere, nézd meg magad, Dick!                        Nem mintha sok kedve lett volna felmászni a szűk jára-
           Ragyás  előre  ment,  ám  a  titkosajtónál  lecövekelt,  és   ton, de az akasztófánál jobb. Vadul fordult körbe ismét.
          hagyta, hadd előzze meg Sharpe. Bepillantott a helyiség-  Szeme megakadt a csatahajóként terpeszkedő íróasztalon,
          be, ami kiderült, hogy egy sötétségbe vesző meredek lép-  ami az egész dolgozószobát uralta. Szemből a Warburtonok
          csőt rejtett. A kezében tartott viharlámpa fényét feltekerte,   ősi címerét ábrázoló faragás díszítette, ami egy sárkányt
          de a lépcső olyan hosszan vezetett a mélybe, hogy a fénye   ábrázolt hatalmas pallost tartva karmos mancsában.
          nem világította meg az alját. Sharpe a fiúra nézett.  Sharpe megragadta Ragyás karját.
           – Mi van odalent?                                     – Gyorsan az asztal alá! – Mindketten bebújtak a bútor
           – Egy ajtót találtam az alján – mondta Declan –, az ajtón   alá, aztán Saharpe gyorsan ismét felegyenesedett és a tit-
          egy megnyúzott ember bőre van kitűzve, és a megaszaló-  kos ajtóhoz rohant, becsukta, felkapta a lopott ékszerekkel
          dott koponya néz a szemedbe – vacogta a rémült betörő.  teli zsákot és az utolsó pillanatban tűnt el az asztal alatt,
           Sharpe  megkönnyebbült,  elmosolyodott.  Egy  pillanat   amikor már nyílt is a dolgozószoba ajtaja.
          alatt  eszébe  jutott  Jem  Hocking  árvaháza,  ahol  tizenkét   A  két  fiú  figyelte,  ahogy  az  eddig  a  folyosóról  hallott
          éves  koráig  élt.  Emlékezett,  hogy  szombatonként  isten-  hangok gazdái belépnek a szobába. Fény vetült a köny-
          tiszteleten kellett részt venniük, ahol Brandon atya prédi-  vespolcokra, nyilván az illetők lámpájának a fénye. Egy
          kált. A szentéletű férfiú általában a bűnről és az engedel-  durva parancsoláshoz szokott hang szólalt meg.
          mességről  tartott  előadásokat.  Sharpe  rendszerint  fél-  – Rendben, Spencer, hozza be a kicsikét, addig én kinyi-
          álomban hallgatta végig az öreg alkoholista kirohanásait,   tom az ajtót!
          ám  egyik  alkalommal  egy  olyan  történetet  mesélt,  ami   – Igenis, mylord – jött a válasz.
          valahogy  áttörte  az  unalom  nehéz  ködét  a  kis  Richard   Halk kattanást hallottak, a titkos ajtónyitó retesze lehe-
          elméjében.  A  tanmese  szerint  valaha  egy  ostoba  betörő   tett,  aztán  halk  nyikorgás  tudatta  velük,  hogy  ismét
          kirámolt egy vidéki katedrálist, és minő szentségtörés, a   kinyílt  a  titkos  lejárat  ajtaja.  Sharpe  nem  bírta  tovább,
          szent  perselyen  kívül  elvitte  még  az  oltárdíszeket  is.   óvatosan kikémlelt az asztal sarka mögül. Ragyás rémül-
                                                               ten  próbálta  visszahúzni,  de  Richard  lerázta  magáról  a
          Komoly  zsákmányra  tett  szert,  legalábbis  Brandon  atya   kezét. Pedig eddig milyen nyugodt fickó volt ez a Ragyás,
          percekig sorolta, hány arany díszt, feszületet, gyertyatar-  gondolta. Egy magas, sovány, feketébe öltözött férfi állt a
          tót lopott el. Ám nem sokáig érezhette gazdagnak magát   már  nyitva  lévő  rejtekajtónál.  Jobb  kezében  olajlámpás
          a tolvaj, mert két faluval odébb egy kocsmában elcsípték a   világított. Sharpe nem tudta kivenni a vonásait, mert arca
          gróf  fogdmegjei.  Még  azon  a  héten  összeült  az  egyházi   árnyékban maradt, de tartásából olyan jó ötvenesnek sac-
          bíróság, és a katedrális főpapja, aki a megye püspöke is   colta. Türelmetlenül dobolt a lábával, amint várta, hogy a
          volt egyben, büntetésül a vásár napján élve megnyúzatta   társa visszatérjen. Végre megjelent a sötét alak. Háttal jött
          a rablót. A helyi tímár kikészítette a lefejtett bőrt, és azt   be a szobába, egy zsákot vonszolt maga után.
          elrettentésül  kiszögelték  a  katedrális  kincseskamrájának   – Nyughass már! – szólt, és Richard ekkor látta, hogy
          ajtajára. Brandon  atya szerint soha  többet nem loptak a   amit  zsáknak  vélt,  egy  rúgkapáló  megkötözött  nő  volt,
          templomból. Sharpe nagyon élvezte a történetet, de nem   akit a tömzsi fickó a hajánál fogva vonszolt maga után. A
          hitte,  hogy  a  valóságban  is  megtörtént  az  eset.  Most   lány szája be volt tömve, így csak nyöszörgésnek hatottak
          lement  a  lépcsőn  és  saját  szemével  is  megnézhette,  sőt   rémült sikolyai.
          viszolyogva ugyan, de meg is érintette az ajtóra erősített   – Magához tért a kicsike? – lépett oda a magas alak.
          emberbőrt. Kissé áporodott, kellemetlen szagot árasztott.   –  Igenis,  Sir  Rowland,  és  olyan  élénk,  mint  egy  vad-
          Richard még a mellbimbókat is ki tudta venni, a nyilván-  macska – röhögött a Spencer néven szólított férfi.
          valóan  hosszú  évek  alatt  keményre  száradt  bőrön.  Sir   A  lord  is  felnevetett.  Nevetése  egyáltalán  nem  olyan
          Rowland  valamelyik  ősének  ellensége  elég  csúnyán   volt, mint amit az ember egy főnemestől elvárna, bár az is
          végezte. Eszerint valaha bevett szokás volt ez a fajta bün-  igaz, hogy Sharpe eddig még sosem hallott nemesembert
          tetés.                                               röhögni.  Lord  Rowland  durva  és  baljóslatú  nevetése
           – Gyere le, Declan! – szólt fel a fiúnak. – Ez már nem   betöltötte a dolgozószobát.
          árthat neked. – Nevetett.                              – Nemsokára megszelídítjük a cicust – mondta.
           Ekkor meghallotta Ragyás feszült hangját.             Ekkor a lord magasra tartott olajlámpásának fényében
           – Valakik vannak itt, Dick, azonnal gyere fel, el kell tűn-  Sharpe olyat látott, amit alig akart elhinni. A Spencer nevű
          nünk innen! – Hangjából jól hallatszott, hogy nem tréfál.  férfin rendőregyenruha feszült.
           Sharpe kettesével szedve a lépcsőket felrohant a dolgo-  – Előremegyek, hozza le őt, Spencer! – utasította a rend-
          zószobába. Ő is hallotta a hangokat. Két férfi hangját tud-  őrt, aztán a lord eltűnt a rejtekajtóban.
          ták megkülönböztetni, ám, hogy miről beszélnek azt nem   Richard hallotta a lépcsőn lefelé kopogó lépteit. Spencer
          értették.  Mint  két  űzött  vad  néztek  körbe  a  menekülési   megragadta a lány haját félig felrántotta, lehajolt hozzá és
          útvonalat  keresve.  A  szobának  nem  volt  ablaka,  sem   a  rémülten  kitágult  szemeitől  pár  centire  vicsorogva
          másik  ajtaja. Az  íróasztalon,  és  a  kandalló  előtti  fotelon   ráreccsent.
          kívül  semmi  más  bútor,  semmi  búvóhelynek  alkalmas   –  Most  felemellek  a  vállamra.  Ha  megrúgsz,  vagy  ha
          nem volt benne.                                      csak  megmoccansz,  akkor  a  hajadnál  fogva  húzlak  le  a
           – Most mihez kezdünk? – kérdezte Ragyás.            lépcsőn. Hidd el, az nem lesz kellemes!



          16                                           www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online
   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21