Page 16 - lidercfeny_akf_202506

XVII. évf. 6. szám, 2025. Június Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

egy részen ajtószerűen ki volt nyitva. Sharpe fülelt, és mintha a hangok közeledtek volna. A
– Azt hittem amögött lesz a pénzszekrény – mondta. kandallóhoz lépett, behajolt és felnézett.
– De gondolom, nem az van mögötte – bólintott Richard. – Az istenit – káromkodott –, rácsot szereltek a kürtőbe.
– Gyere, nézd meg magad, Dick! Nem mintha sok kedve lett volna felmászni a szűk jára-
Ragyás előre ment, ám a titkosajtónál lecövekelt, és ton, de az akasztófánál jobb. Vadul fordult körbe ismét.
hagyta, hadd előzze meg Sharpe. Bepillantott a helyiség- Szeme megakadt a csatahajóként terpeszkedő íróasztalon,
be, ami kiderült, hogy egy sötétségbe vesző meredek lép- ami az egész dolgozószobát uralta. Szemből a Warburtonok
csőt rejtett. A kezében tartott viharlámpa fényét feltekerte, ősi címerét ábrázoló faragás díszítette, ami egy sárkányt
de a lépcső olyan hosszan vezetett a mélybe, hogy a fénye ábrázolt hatalmas pallost tartva karmos mancsában.
nem világította meg az alját. Sharpe a fiúra nézett. Sharpe megragadta Ragyás karját.
– Mi van odalent? – Gyorsan az asztal alá! – Mindketten bebújtak a bútor
– Egy ajtót találtam az alján – mondta Declan –, az ajtón alá, aztán Saharpe gyorsan ismét felegyenesedett és a tit-
egy megnyúzott ember bőre van kitűzve, és a megaszaló- kos ajtóhoz rohant, becsukta, felkapta a lopott ékszerekkel
dott koponya néz a szemedbe – vacogta a rémült betörő. teli zsákot és az utolsó pillanatban tűnt el az asztal alatt,
Sharpe megkönnyebbült, elmosolyodott. Egy pillanat amikor már nyílt is a dolgozószoba ajtaja.
alatt eszébe jutott Jem Hocking árvaháza, ahol tizenkét A két fiú figyelte, ahogy az eddig a folyosóról hallott
éves koráig élt. Emlékezett, hogy szombatonként isten- hangok gazdái belépnek a szobába. Fény vetült a köny-
tiszteleten kellett részt venniük, ahol Brandon atya prédi- vespolcokra, nyilván az illetők lámpájának a fénye. Egy
kált. A szentéletű férfiú általában a bűnről és az engedel- durva parancsoláshoz szokott hang szólalt meg.
mességről tartott előadásokat. Sharpe rendszerint fél- – Rendben, Spencer, hozza be a kicsikét, addig én kinyi-
álomban hallgatta végig az öreg alkoholista kirohanásait, tom az ajtót!
ám egyik alkalommal egy olyan történetet mesélt, ami – Igenis, mylord – jött a válasz.
valahogy áttörte az unalom nehéz ködét a kis Richard Halk kattanást hallottak, a titkos ajtónyitó retesze lehe-
elméjében. A tanmese szerint valaha egy ostoba betörő tett, aztán halk nyikorgás tudatta velük, hogy ismét
kirámolt egy vidéki katedrálist, és minő szentségtörés, a kinyílt a titkos lejárat ajtaja. Sharpe nem bírta tovább,
szent perselyen kívül elvitte még az oltárdíszeket is. óvatosan kikémlelt az asztal sarka mögül. Ragyás rémül-
ten próbálta visszahúzni, de Richard lerázta magáról a
Komoly zsákmányra tett szert, legalábbis Brandon atya kezét. Pedig eddig milyen nyugodt fickó volt ez a Ragyás,
percekig sorolta, hány arany díszt, feszületet, gyertyatar- gondolta. Egy magas, sovány, feketébe öltözött férfi állt a
tót lopott el. Ám nem sokáig érezhette gazdagnak magát már nyitva lévő rejtekajtónál. Jobb kezében olajlámpás
a tolvaj, mert két faluval odébb egy kocsmában elcsípték a világított. Sharpe nem tudta kivenni a vonásait, mert arca
gróf fogdmegjei. Még azon a héten összeült az egyházi árnyékban maradt, de tartásából olyan jó ötvenesnek sac-
bíróság, és a katedrális főpapja, aki a megye püspöke is colta. Türelmetlenül dobolt a lábával, amint várta, hogy a
volt egyben, büntetésül a vásár napján élve megnyúzatta társa visszatérjen. Végre megjelent a sötét alak. Háttal jött
a rablót. A helyi tímár kikészítette a lefejtett bőrt, és azt be a szobába, egy zsákot vonszolt maga után.
elrettentésül kiszögelték a katedrális kincseskamrájának – Nyughass már! – szólt, és Richard ekkor látta, hogy
ajtajára. Brandon atya szerint soha többet nem loptak a amit zsáknak vélt, egy rúgkapáló megkötözött nő volt,
templomból. Sharpe nagyon élvezte a történetet, de nem akit a tömzsi fickó a hajánál fogva vonszolt maga után. A
hitte, hogy a valóságban is megtörtént az eset. Most lány szája be volt tömve, így csak nyöszörgésnek hatottak
lement a lépcsőn és saját szemével is megnézhette, sőt rémült sikolyai.
viszolyogva ugyan, de meg is érintette az ajtóra erősített – Magához tért a kicsike? – lépett oda a magas alak.
emberbőrt. Kissé áporodott, kellemetlen szagot árasztott. – Igenis, Sir Rowland, és olyan élénk, mint egy vad-
Richard még a mellbimbókat is ki tudta venni, a nyilván- macska – röhögött a Spencer néven szólított férfi.
valóan hosszú évek alatt keményre száradt bőrön. Sir A lord is felnevetett. Nevetése egyáltalán nem olyan
Rowland valamelyik ősének ellensége elég csúnyán volt, mint amit az ember egy főnemestől elvárna, bár az is
végezte. Eszerint valaha bevett szokás volt ez a fajta bün- igaz, hogy Sharpe eddig még sosem hallott nemesembert
tetés. röhögni. Lord Rowland durva és baljóslatú nevetése
– Gyere le, Declan! – szólt fel a fiúnak. – Ez már nem betöltötte a dolgozószobát.
árthat neked. – Nevetett. – Nemsokára megszelídítjük a cicust – mondta.
Ekkor meghallotta Ragyás feszült hangját. Ekkor a lord magasra tartott olajlámpásának fényében
– Valakik vannak itt, Dick, azonnal gyere fel, el kell tűn- Sharpe olyat látott, amit alig akart elhinni. A Spencer nevű
nünk innen! – Hangjából jól hallatszott, hogy nem tréfál. férfin rendőregyenruha feszült.
Sharpe kettesével szedve a lépcsőket felrohant a dolgo- – Előremegyek, hozza le őt, Spencer! – utasította a rend-
zószobába. Ő is hallotta a hangokat. Két férfi hangját tud- őrt, aztán a lord eltűnt a rejtekajtóban.
ták megkülönböztetni, ám, hogy miről beszélnek azt nem Richard hallotta a lépcsőn lefelé kopogó lépteit. Spencer
értették. Mint két űzött vad néztek körbe a menekülési megragadta a lány haját félig felrántotta, lehajolt hozzá és
útvonalat keresve. A szobának nem volt ablaka, sem a rémülten kitágult szemeitől pár centire vicsorogva
másik ajtaja. Az íróasztalon, és a kandalló előtti fotelon ráreccsent.
kívül semmi más bútor, semmi búvóhelynek alkalmas – Most felemellek a vállamra. Ha megrúgsz, vagy ha
nem volt benne. csak megmoccansz, akkor a hajadnál fogva húzlak le a
– Most mihez kezdünk? – kérdezte Ragyás. lépcsőn. Hidd el, az nem lesz kellemes!

16 www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online