Page 16 - lidercfeny_akf_202412

XVI. évf. 12. szám, 2024. december Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

mivoltából kivetkezett csürhe döglötten hevert szerteszét. a bársonyos bőr és a mélyvörös, selymesen hullámzó haj-
Fekete lelkük, ha volt nekik egyáltalán, sikoltva szágul- zuhatag érzéki illata.
dott a pokolba, hogy jól megérdemelt, örök szenvedés A mezítelen leány tekintete az őszinte áhítat könnyeitől
legyen az osztályrészük leköpni való tetteikért. csillogott, ahogy karcsú, hófehér ujjait végigfuttatta a bar-
Aelia érdeklődve figyelte acélos izmú megmentőjét, aki bár véráztatta, izzadságtól csillogó, sziklakemény izmain.
így szólt hozzá tisztán zengő, mély hangján: Amaz roppant karjába kapta Aelia ruganyos testét, akár
– Szenvedéseidnek vége, istennőhöz hasonlatos Aelia! egy tollpihét, majd fejét hátravetve bömbölő hangon fel-
Megszabadítalak láncaidtól és visszaviszlek aggódó atyád kacagott.
kastélyába. Amint láthatod, bosszút vettem a téged ért – Ha! Nyughass, némber. Tudom már, mily kincset
sérelmeken – mutatott körbe a mészárszékké változtatott kérek atyádtól fizetségemül. Wulfhörr, az északi ágyasa
teremben. leszel, ha csak rövid időre is!
A barbár nekilátott szétfeszegetni a láncszemeket, A szerelmes izgatottságtól minden ízében reszkető
melyek végül megadták magukat már-már emberfeletti Aelia hálásan zokogva fonta Wulfhörr izomkötegektől
erejének. A szabadságát visszanyert Aelia pihegve, hul- duzzadó bikanyaka köré elefántcsont színű karjait, köz-
lámzó keblekkel simult Wulfhörrhöz, akit megrészegített ben néma köszönetet mormolt a Szűz Istennőnek.

Ebenezer

Esôgyilkos

Megint esett az eső Kilfordban, ám ebben semmi külö- tényekhez és a realitáshoz. Talán az ő lelkéből is a folyton
nös sem volt, hiszen ebben a zsúfolt városban mindig hulló eső mosta ki az érzelmeket, és ettől lett olyan, ami-
esett az eső. Biztosan voltak napok, amikor nem volt szük- lyen – magának való és titokzatos.
ség esernyőkre, de mivel olyan sokszor, és olyan bősége- A legtöbb városlakó igyekezett menedéket keresni,
sen hullott az eső, ezek a napok nem maradtak meg senki fedett helyre húzódni, és valamiféleképp feledni az esőt,
emlékezetében. Ahogy az utcákon felgyűlt szemetet, és a ki alkohollal, ki drogokkal, ki pénzen vett társasággal.
házfalakra rakódott kormot, az emlékeket is elmosta az Olyanok voltak, mint a molylepkék, szürke alakok, akik a
eső. fény köré gyűltek az éjszakában, mert megigézte őket a
Az időjárás sosem volt beszédtéma a városban, az itt világosság. Mindent feledve táncoltak, időnként megpör-
lakók megszokták, hogy folyton esik, nem is törődtek költék magukat, és nem ritkán valakinek véget ért a kör-
vele. Ez a kép élt bennük Kilfordról – a nedvesen csillogó forgás. A legtöbbjük egyszerű eset volt, túladagolás, autó-
aszfalt, a sekély pocsolyák, az ereszekben folyó víz lágy baleset vagy eldurvult szóváltás. De ott voltak azok a
csilingelése, és a lassan málló poszterek a téglafalakon. tragédiák, ahol nem volt meg a tettes vagy az indíték, csak
Komor hangulata volt, de a száraz napok még lehango- az áldozat. Utcán, lakásban, autóban vagy a parkban.
lóbbak voltak, mert ilyenkor szmog hömpölygött az utcá- Ahol senki nem látott semmit, vagy ha mégis, akkor
kon, bekúszva minden egyes szűk sikátorba, mintha csak magába rejtette, és csak az eső tudta, mi történt a leple
meg akarta volna fojtani az egész várost. Az eső legalább alatt. Ilyenkor kellett Nexton, aki szenvtelen kitartásával
engedett lélegezni, és elnyomta a füstszagot. A vízcsep- szóra bírta az esőt.
pek doboltak az esernyőkön, pattogtak az ablakpárkányo- Senki nem tudta, hogyan csinálja, mert mindig egyedül
kon, zörögtek az autók tetején, és kopogásuk monoton dolgozott. Nem mintha olyan sokan lettek volna kollégái
zaja ugyanúgy hozzátartozott a városhoz, mint az autógu- között, akik szívesen csatlakoztak volna hozzá, és vágytak
mik sercegése vagy a cipőtalpak tocsogása. volna arra, hogy szótlanul gubbasszanak egy autóban,
Hogy miért esett az eső ilyen sűrűn Kilfordban, azt támasszák a falat egy keskeny ereszpárkány takarásában,
senki nem tudta, egyesek szerint a gyárakból áradó sava- vagy ácsorogjanak a szakadó esőben, nyakukba húzott
nyú füst ingerelte a felhőket, mások szerint a közeli gallérral. Nexton pedig ilyen volt, a tökéletességre fejlesz-
hegyek sziklás bércei hasították fel az esőfelhők vékony tette magában az eső negligálását, számára a vízcseppek
burkát. A város rengeteg embernek adott munkát, lakást, megszűntek létezni, és olyanok voltak, mint a kozmikus
szórakozást, de ugyanúgy szenvedést, csalódást és halált. háttérzaj.
Igen, Kilford utcáit nem csak az eső áztatta, a nyirkos Kilford persze ugyanolyan volt, mint a többi amerikai
éjszakákon a víz gyakran keveredett vérrel. Talán túlságo- iparváros az 1930-as években – koszos, túlnépesedett és
san gyakran is, ezért voltak olyanok, akik szerint az eső szürke. Kohói ontották az acélt, gyárai dübörögve termel-
nem volt más, mint az áldozatokért kiömlő könnyek. ték a gépeket, amelyek aztán újabb masinák alkatrészei
Nexton Creed ismerte ezeket a városi legendákat, de ő lettek, hogy a város egyre csak nyújtózzon, és még több
maga nem adott hitelt a szóbeszédnek. Gyakorlatias, szin- embert kebelezzen be feneketlen gyomrába. Mindaz, ami
te gépies gondolkodású férfi volt, aki ragaszkodott a arra utalt, hogy a lebetonozott utak és az égnek meredő

16 www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online