Page 14 - lidercfeny_akf_202206

XIV. évf. 6. szám, 2022. június Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

– Képtelenség átmenni a fénysorompón – jegyezte meg – Szeretsz még, Jónás?
Jónás egy este. Mint minden alkalommal, a saját oldaluk- – Élve találtalak…!
ról egymáshoz közeledtek, és ajkaik a fénytorony szélét – Mint te!
súrolták. Így váltottak csókot. Ha átlépték a fényhatárt, – Nem egy robot!
ami nem volt tiltva, semmit nem találtak a másik oldalon. – S nem egy virtuális lény…
Alma soha nem változott. Jónás érkezésekor változatla- Ujjai érezték bőre selymét, mint ahogy elképzelte a
nul így üdvözölte: „Az idő hosszúnak tűnt nélküled.” kommunikációs teremben, mikor még csak egy virtuális
Jónás egész nap látni kívánta. Együtt indulni reggel, nő volt.
hogy megmutassa a világot, maga mellett tartani. Sétálni – Nem akarod, hogy levetkőzzek? – kérdezte, és választ
a parkban, látni, érezni, de ez képtelenség volt. Hangulata sem várva felállt. Rövid ruhája vállán csak két gombot
megváltozott, egyre szomorúbb és szótlanabb lett. Hogy érintett, s minden a földre hullott. Egy gyönyörű szobor
nem tudott hozzáérni, simogatni bársonyos bőrét, megbo- leleplezésének nézője lett Jónás, de a hagyományos lepe-
londította. Egyre ritkábban látogatta. dő helyett egy lehulló ruhadarab alól tűnt fel egy műre-
Egy reggel, hatkor, néhány perccel a szokásos ébredés mek.
előtt még félig az álmok világában volt, amikor egy jelen- – Tetszem neked?
létet érzett szobájában. Valaki az ágy szélére ült. Homlokán – Gyere! – válaszolta.
egy fuvallatszerű cirógatás. Jónás a homlokához nyúlt és Őrülten szerelmesek voltak, és úgy éltek, mint a világ
egy másik kézhez ért. Szemét kinyitva felült. A szoba fél- minden szerelmese, s mint amiről álmodott a távolinak
homályában egy árnyat látott. Teljesen felébredt. Ujjai egy tűnő fénytorony idején. Éjjel a parkban sétáltak a három
női kart szorítottak, s majd elájult a meglepetéstől, hangját hold hideg fényében, láthatatlan sorompók védelme alatt.
meghallva. Möbius 36 vigyázott rájuk, mert ismert minden veszélyt,
– Az idő hosszúnak tűnt nélküled, Jónás. amit az éjjel rejthetett még egy lakatlan földön is. Alma
– Alma? mindenhová elkísérte és segített a műszerek ellenőrzésé-
– Én vagyok. ben. Együtt csodálták egy hegyen a Metallah-lementét,
– Nem álmodom… vagy együtt nézték a különböző adásokat a világegyetem
– Nem álmodsz! négy sarkából, egymás kezét fogva. Éjjel szerették egy-
– Magyarázattal tartozom, Uram – hallotta Möbius 36 mást. Szenvedéllyel adta oda magát, és reggelenként az
hangját közéjük furakodni. ébredéskor változatlanul így köszöntötte: „Az idő hosszú-
– Váratlan fordulatot öltött kapcsolatuk. Beleszeretett nak tűnt nélküled.”
virtuel robotjába. Mindketten szerették egymást, mert a
robot tükörként visszatükrözi az emberek érzéseit. Sajnos Egy napon Jónás feltette a kérdést, hogy érzi-e már az
érzelmei és magatartása félelmet keltő volt. A távoli idő múlását.
Archildon, Möbius 13610 földjén, a Galaxisban egyedülál- Alma tekintete elborult.
ló androïdokat gyártanak. Ma kaptuk meg Almát. – Amióta itt vagyok, érzem az időt. Csak most értettem
– Egy androïde? meg igazán miről beszéltél. – S arcáról végtelen szomorú-
– Igen, Uram. Egy élőlény. ság tükröződött.
– Nem egy...? – Amikor alszom, nem vagy velem, másutt vagy. És én
– Nem Uram. Nem egy robot emberi formában, amit is másutt vagyok. Érzem, hogy törékenyek vagyunk.
mindenütt gyártanak. Érzem a változásokat magamban. Semmit nem éreztem a
– És még nincs mindenütt ilyen androïde? fénytoronyban, s most az éjjeli távolléted olyan hosszúnak
– Mindenütt van már, Uram. tűnik.
– Várj egy kicsit, semmit nem értek, Möbius. Minden – Mindig veled vagyok amióta velem vagy. Mindig
olyan gyorsan, váratlanul ért. Ha úgy van, mint ahogy együtt vagyunk. Mondhatom, hogy soha nem hagylak
mondod, már régen leigázták világunkat, mivel egyetlen egyedül!
robot sem hal meg soha! – Igazad van, de érzem, hogy változunk. Nem vagyok
– Ismétlem, Uram, Alma él, tehát mulandó. Senki nem olyan, mint érkezésem pillanatában, hat hónappal ezelőtt.
tudta megoldani ezt a problémát Archildeon. Möbius Te sem. Nem tudom hogyan magyarázni, hogy változunk.
13610 nem érti, miért halnak meg ezek az androïdok hir- – Nézte Jónást, és a férfi tehetetlenül érezte, hogy kétség-
telen. Testük épp olyan érzékeny a balesetekre és a beteg- beesetten keres egy szót. – Nem vagyok olyan, mint a
ségekre, mint az embereké, függetlenül attól, hogy egy kezdetben. Valami megváltozott…
megoldatlan genetikai hiba van valahol. Ennek eredmé- – Az érzelmeid? – Kimondatlan félelmei felébredtek.
nyeként elég fiatalon halnak meg. – Ki beszél érzelmekről? – Alma idegesen felnevetett. –
– Tehát Alma…? Nem értesz? Irántad érzett szerelmem változatlan, mint a
– Így van Uram. A szerelmét megtalálta, de képtelen fénytoronyban volt… Csak a testem, ami olyan, mint a
vagyok garantálni az élete végéig. tiéd, ott rejtőzik az idő. Egyre hosszabb az idő, valóban
A néhányperces beszélgetés Möbiussal szokás szerint végtelen, mindig hosszabb nélküled.
hangtalanul, a fejében történt, de az ágy szélén ülő fiatal – Félsz az öregségtől?
nő érezte Jónás feszültségét. Karját gyengéden kiszabadí- – Nem tudom. – Gyönyörű volt a végtelenbe vesző
totta, hogy föléje hajoljon. Egy parfüm illata borította be tekintetével, és érezte, hogy nagyon messze van. – Olyan
mindkettőjüket. A parfüm, amit mindhiába keresett hete- testem van, mint neked, de virtuel emlékeim vannak.
ken keresztül. A fénytoronyban csak a szépsége volt, most Emlékszem a múltra mielőtt hozzád érkeztem.
megtalálta teste melegét és illatát. Csend burkolta őket.

14 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online