Page 14 - lidercfeny_akf_202206
P. 14

XIV. évf. 6. szám, 2022. június                                        Lidércfény amatõr kulturális folyóirat


           – Képtelenség átmenni a fénysorompón – jegyezte meg   – Szeretsz még, Jónás?
          Jónás egy este. Mint minden alkalommal, a saját oldaluk-  – Élve találtalak…!
          ról egymáshoz közeledtek, és ajkaik a fénytorony szélét   – Mint te!
          súrolták. Így váltottak csókot.  Ha átlépték a fényhatárt,   – Nem egy robot!
          ami nem volt tiltva, semmit nem találtak a másik oldalon.  – S nem egy virtuális lény…
           Alma soha nem változott. Jónás érkezésekor változatla-  Ujjai  érezték  bőre  selymét,  mint  ahogy  elképzelte  a
          nul így üdvözölte: „Az idő hosszúnak tűnt nélküled.”  kommunikációs teremben, mikor még csak egy virtuális
           Jónás egész nap látni kívánta. Együtt indulni reggel,   nő volt.
          hogy megmutassa a világot, maga mellett tartani. Sétálni   – Nem akarod, hogy levetkőzzek? – kérdezte, és választ
          a parkban, látni, érezni, de ez képtelenség volt. Hangulata   sem  várva  felállt. Rövid  ruhája  vállán  csak  két gombot
          megváltozott, egyre szomorúbb és szótlanabb lett. Hogy   érintett, s minden a földre hullott. Egy gyönyörű szobor
          nem tudott hozzáérni, simogatni bársonyos bőrét, megbo-  leleplezésének nézője lett Jónás, de a hagyományos lepe-
          londította. Egyre ritkábban látogatta.               dő helyett egy lehulló ruhadarab alól tűnt fel egy műre-
           Egy reggel, hatkor, néhány perccel a szokásos ébredés   mek.
          előtt még félig az álmok világában volt, amikor egy jelen-  – Tetszem neked?
          létet érzett szobájában. Valaki az ágy szélére ült. Homlokán   – Gyere! – válaszolta.
          egy fuvallatszerű cirógatás. Jónás a homlokához nyúlt és   Őrülten szerelmesek voltak, és úgy éltek, mint a világ
          egy másik kézhez ért. Szemét kinyitva felült. A szoba fél-  minden  szerelmese,  s  mint  amiről  álmodott  a  távolinak
          homályában egy árnyat látott. Teljesen felébredt. Ujjai egy   tűnő fénytorony idején. Éjjel a parkban sétáltak a három
          női kart szorítottak, s majd elájult a meglepetéstől, hangját   hold hideg fényében, láthatatlan sorompók védelme alatt.
          meghallva.                                           Möbius 36 vigyázott rájuk, mert ismert minden veszélyt,
           – Az idő hosszúnak tűnt nélküled, Jónás.            amit az éjjel rejthetett még egy lakatlan földön is. Alma
           – Alma?                                             mindenhová elkísérte és segített a műszerek ellenőrzésé-
           – Én vagyok.                                        ben. Együtt csodálták egy hegyen a Metallah-lementét,
           – Nem álmodom…                                      vagy együtt nézték a különböző adásokat a világegyetem
           – Nem álmodsz!                                      négy  sarkából, egymás kezét  fogva. Éjjel szerették  egy-
           – Magyarázattal tartozom, Uram – hallotta Möbius 36   mást. Szenvedéllyel adta oda magát, és reggelenként az
          hangját közéjük furakodni.                           ébredéskor változatlanul így köszöntötte: „Az idő hosszú-
           –  Váratlan  fordulatot  öltött  kapcsolatuk.  Beleszeretett   nak tűnt nélküled.”
          virtuel robotjába. Mindketten szerették egymást, mert a
          robot tükörként visszatükrözi az emberek érzéseit. Sajnos   Egy napon Jónás feltette a kérdést, hogy érzi-e már az
          érzelmei  és  magatartása  félelmet  keltő  volt.  A  távoli   idő múlását.
          Archildon, Möbius 13610 földjén, a Galaxisban egyedülál-  Alma tekintete elborult.
          ló androïdokat gyártanak. Ma kaptuk meg Almát.         – Amióta itt vagyok, érzem az időt. Csak most értettem
           – Egy androïde?                                     meg igazán miről beszéltél. – S arcáról végtelen szomorú-
           – Igen, Uram. Egy élőlény.                          ság tükröződött.
           – Nem egy...?                                         – Amikor alszom, nem vagy velem, másutt vagy. És én
           –  Nem  Uram.  Nem  egy  robot  emberi  formában,  amit   is másutt vagyok. Érzem, hogy törékenyek vagyunk.
          mindenütt gyártanak.                                 Érzem a változásokat magamban. Semmit nem éreztem a
           – És még nincs mindenütt ilyen androïde?            fénytoronyban, s most az éjjeli távolléted olyan hosszúnak
           – Mindenütt van már, Uram.                          tűnik.
           –  Várj  egy  kicsit,  semmit  nem  értek,  Möbius.  Minden   –  Mindig  veled  vagyok  amióta  velem  vagy.  Mindig
          olyan gyorsan, váratlanul ért. Ha úgy van, mint ahogy   együtt vagyunk. Mondhatom,  hogy soha  nem  hagylak
          mondod, már régen leigázták világunkat, mivel egyetlen   egyedül!
          robot sem hal meg soha!                                – Igazad van, de érzem, hogy változunk. Nem vagyok
           – Ismétlem, Uram, Alma él, tehát mulandó. Senki nem   olyan, mint érkezésem pillanatában, hat hónappal ezelőtt.
          tudta  megoldani ezt  a problémát  Archildeon. Möbius   Te sem. Nem tudom hogyan magyarázni, hogy változunk.
          13610 nem érti, miért halnak meg ezek az androïdok hir-  – Nézte Jónást, és a férfi tehetetlenül érezte, hogy kétség-
          telen. Testük épp olyan érzékeny a balesetekre és a beteg-  beesetten  keres  egy  szót.  –  Nem  vagyok  olyan,  mint  a
          ségekre, mint az embereké, függetlenül  attól, hogy egy   kezdetben. Valami megváltozott…
          megoldatlan genetikai hiba van valahol. Ennek eredmé-  – Az érzelmeid? – Kimondatlan félelmei felébredtek.
          nyeként elég fiatalon halnak meg.                      – Ki beszél érzelmekről? – Alma idegesen felnevetett. –
           – Tehát Alma…?                                      Nem értesz? Irántad érzett szerelmem változatlan, mint a
           –  Így  van  Uram.  A  szerelmét  megtalálta,  de  képtelen   fénytoronyban volt… Csak a testem, ami  olyan, mint a
          vagyok garantálni az élete végéig.                   tiéd, ott rejtőzik az idő. Egyre hosszabb az idő, valóban
           A néhányperces beszélgetés Möbiussal szokás szerint   végtelen, mindig hosszabb nélküled.
          hangtalanul, a fejében történt, de az ágy szélén ülő fiatal   – Félsz az öregségtől?
          nő érezte Jónás feszültségét. Karját gyengéden kiszabadí-  –  Nem  tudom.  –  Gyönyörű  volt  a  végtelenbe  vesző
          totta, hogy föléje hajoljon. Egy parfüm illata borította be   tekintetével, és érezte, hogy nagyon messze van. – Olyan
          mindkettőjüket. A parfüm, amit mindhiába keresett hete-  testem van, mint neked, de virtuel  emlékeim vannak.
          ken keresztül. A fénytoronyban csak a szépsége volt, most   Emlékszem a múltra mielőtt hozzád érkeztem.
          megtalálta teste melegét és illatát.                   Csend burkolta őket.

          14                                www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online
   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19