Page 14 - lidercfeny_akf_202301

XV. évf. 1. szám, 2023. január Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

Tordai Gábor

A vér nem válik vízzé

Gyenge szél billentette meg a fák ágait, és zúzmara kez- – Ne hagyja álmait gazdátlanul kóricálni... legény –
dett szállingózni a lent állókra. Nedves köd kapaszkodott mosolygott Anna.
a tájra. – Elég! – csattant fel a vezető. – Még az kell nekem, hogy
Kilenc ember, fáradtan és elcsigázva pihent a fák törzse- itt a nadrágjába csináljon az újoncunk.
inek dőlve. Páran a leheletükkel próbálták melegíteni a – Inkább mondja meg, merre menjünk! – fordult a nő
kezeiket. Némelyek pálinkát kortyoltak, mások a fegyve- felé a tiszt.
rüket ellenőrizték. De a legtöbben éles tekintettel fürkész- – Egy pillanat... Kármán Hadnagy... ahogy kéri – vála-
ték a csapat legfurább tagjait. A betyárt és nőt. Elvégre szolt, és elsétált a csoporttól, magukra hagyva őket.
huszárok voltak. Katonák. Bár ruháik már koszosak vol- – Maga pedig fiatalember szedje össze magát! Maga egy
tak, nem értették mit keres két ilyen alak a csoportban. De remek céllövő, és tudtommal nem is gyáva, ezért is került
a parancs, az parancs. közénk. Megmondtam, hogy ez nem egy átlagos csapat,
A betyár alacsony termetű volt és széles vállú. Sötét titkos feladataink vannak, főleg felderítés és kisebb táma-
szeme szigorúan nézett a világra. Néha végigsimított dások… olykor nem minden napi körülmények közt...
tekintélyes bajszán. Viseletes szűr tartotta melegen, fekete cserébe nem kell ágyúgolyók közt harcolnunk...
bő szárú nadrágja alól kopott csizma kandikált néha elő. – Értettem... Igenis, Uram!
Derekán jó tenyérnyi széles öv volt. Két pisztoly, két kés – Helyes.
volt beletűzve. Széles kalap volt a fején. – Uram, lehet egy kérdésem?
A nő más volt. Egykor fehér szoknyáján meglátszott, – Nem!
hogy nem fél bepiszkítani magát. Karcsú volt, szőke hajú, A beszélgetést lezárva a tiszt el is lépett a fiatal katoná-
bár a huszárok megesküdtek rá, hogy néha fehér tincsek tól, és inkább az erdőt szemlélte, amerre eltűnt Anna.
is látszódtak a hajában. Fiatalnak tűnt, de a szemei kékek
voltak, mintha fátyol vonná be őket. De úgy nézett a Mintha magából a ködből bontakozott volna ki, egyszer
távolba, mintha mindent látna. Hosszú, majd földig érő csak felbukkant.
katonai kabát volt rajta, amit csak nagy ritkán gombolt
teljesen össze. Mintha fütyült volna a téli hidegre. Így
sokszor látszódott a derekán lévő széles öv és az arról
lelógó számos apróság. Bőrerszények, madártollak, kis
csengettyűk – amik akkor sem szólaltak meg, ha lépett.
A nőt olykor, egy-egy lopott pillantással egy ifjú katona
nézte. Társai megrovó pillantásokkal jutalmazták.
– Fiatalember, ne nézelődjön! – lépett oda a furcsa csa-
pat vezetője. Magas alak volt, jó fejjel magasabb a fiatal
férfinál. Szürke szeme szigorúan néztek le. Arcának jobb
oldalán vékony fehér hegek húzódtak.
– Még a végén szerelembe esik, és dalokat költ, a fegy-
verforgatás helyett.
A háttérben halk kuncogások, torokreszelések hallat-
szódtak.
– Már az indulásunk óta nézi... Biztos nem ijedős az ifjú
úr... – szólalt meg reszelős hangon a betyár, oda sem
nézve. – Tudhatná, hogy nem az ő dolga figyelni, és véde-
ni Kökényt...
– Anna – vágott közbe a nő, könnyű dallamos hangon.
– Ejnye, kalapos uram, hát ilyen nehéz megjegyezni a
nevem, még ennyi idő után is? Anyám anyja után... – ha
tudná az ifjú Gara, milyen tüzes családból származom,
biztos nem így nézne rám. Nem ily pillantásokkal mére-
getne titkon... – Ekkor fátyolos szemeivel a piros arcú,
zavarba jött férfira nézett.
– Pedig otthon várják... No nem olyan valaki, mint én,
de hát ő is Anna... igaz?
A katona arca lassan megnyúlt, szemei kikerekedtek a
döbbenettől.

14 www.lidercfeny.hu • lidercfeny@szentesinfo.hu • Facebook: Lidércfény Online