Page 21 - lidercfeny_akf_202505

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XVII. évf. 5. szám, 2025. május

szószólója is; az egyik szeme be volt dagadva és az alsó – Igaz – szólt Viki nyugodtan. – Nanovírust azonban
ajkán is volt egy lilás duzzanat. Mindannyian megvetéssel nem hoztam magammal. Ha tudnék és akarnék, akkor se
teli tekintetekkel mustrálták a főkapun éppen belépő lenne célszerű, ugyanis megölne.
Vikit. Ő azonban nem foglalkozott velük, Szófiára meredt. – Így büntet Isten, amiért elcsúfítottad a tested – vágta
Szófia sietve megtörölte a szemét és az orrát, és Vikire rá a Makulátlanok szószólója.
mosolygott. Kínosan érezte magát, mert biztosan rémesen Viki a férfira szegezte sötét tekintetét, de nem szól sem-
nézett ki, ami megmagyarázta, miért bámulta őt a lány mit.
annyira. Nehéz volt megállapítani mit is néz pontosan, – Befejeznéd ezt a baromságot? – szólt Roland. – A szen-
mert a szemei egybefüggő feketék voltak. zorok itt jeleztek be. Ki kell derítenünk, melyikőtök a fer-
– Szia, Viki! – köszönt Szófia sokkal halkabban, mint tőzött.
számított rá. – Ez a lány lázas. – Viki Szófiára mutatott. – Ez lehet a
Viki megállt, de mielőtt a hallgatás kínossá válhatott nanoidokra adott immunreakció.
volna, Szófia arcát újabb tüsszentés rántotta össze. Olyan Szófia összerezzent, a gyomra összerándult és el is
hirtelen tört ki belőle, alig volt ideje félrekapni a fejét, vörösödött volna, ha már a láztól nem lett volna az. Nem
hogy ne a lányt tüsszentse telibe. Nem is sikerült neki örült a rá irányuló figyelemnek.
teljesen. – Jól van – szólt végül Roland. Idegesen a hajába túrt. –
– Bocsi, nem akartam! – mentegetőzött Szófia ijedten, Ne aggódj, Szófia, megoldjuk!
bár a szintetikus lányon nem látszott semmi reakció. Ez Szófia azonban aggódott. Lehet, hogy nanovírus-
nem az én napom, jelentette ki magában a lány. hordozó volt. Hogy ne aggódott volna.
Hirtelen fülsiketítő sziréna harsant fel és a zsilip lecsa- – Nincs beültetése, így a nanovírus elhanyagolható
pódott mellettük. Villogó vörös fények táncoltak a fala- fenyegetést jelent rá. – Viki hangja tárgyilagos és kifejezés-
kon. telen volt. Ezt Szófia különös módon nyugtatónak találta.
– Karantén lépett életbe! Kérjük, őrizzék meg a nyugal- – Feltéve, ha egyáltalán a nanovírusról van szó.
mukat, tartsák egymástól a másfél méter távolságot, és – Hogy tudjuk biztosra venni? – kérdezte Roland. – A
kövessék a hatóságok utasításait! doki nincs most bent és én csak azt tudom, amit szenzo-
Az automata ezt megismételte angolul, németül, oro- rok mutatnak.
szul, lengyelül és kantoniul. Szófia zavarodottan pislogott – Tudok csinálni egy gyors vérvizsgálatot. Az elég pon-
az óriási zsilipajtóra. Egy percbe beletellett neki, mire tos – mondta Viki.
rádöbbent, hogy ez nem teszt. Viki nyugodtnak tűnt. – Nem veszélyes az?
– Te voltál az! – A hájas fickó kiáltása felverte a szirénák – Már nagy valószínűséggel megfertőződtem. Nem szá-
utáni üres csöndet. Vaskos karjával a szintetikus lányra mít sokat.
mutatott. – Amint beléptél, aktiválódott a karantén! – Annyira sajnálom, Viki – motyogta Szófia és nagyot
Behoztad a nanovírust, hogy bezárj és elhallgattass min- szívott az orrán.
ket! – Már nem tudunk mit tenni ellene – mondta Viki.
Viki nem válaszolt. Végigfuttatta a tekintetét a Szófia csodálta, milyen könnyedén fogadja a halál lehe-
Makulátlanokon, majd ismét Szófián állapodott meg. A tőségét.
szemei olyanok voltak, mint az üres monitorok. Aztán – Ne sajnáld, kislány! – harsogta a hájas. – Ezzel bünteti
elindult a lány felé. Szófiának földbe gyökerezett a lába. Isten, amiért...
– Mit képzelsz, hová mész? – kiabálta a fickó. – Megkértelek, hogy fogjad be! – förmedt rá Roland. –
Mindannyian megindultak. Viki feléjük fordult, a jobb Ma különösen nem vagyok vevő a baromságodra. Ha
karja szétpattant, átrendeződött, egy csővé alakult. Nem nem tudsz segíteni, akkor kussoljál!
emelte fel, nem is volt rá szükség, nem volt kétség a funk- A hájas pofazacskói megremegtek, ahogyan dölyfösen
ciója felől. A Makulátlanok megtorpantak és idegesen felhúzta az orrát, de hallgatott. Viki közelebb lépett a
összenéztek. A karbantartó iroda ajtaja becsapódott, és lányhoz.
Roland loholt feléjük. – Add a bal karod! – mondta.
– Mindenki maradjon, ahol van! – kiabálta. Szófia tétován kinyújtotta a karját és akaratlanul felnyö-
Távol állt meg tőlük. Védőszemüveg, maszk és kesztyű gött. Viki szilikonnal bevont keze azonban egyáltalán
volt rajta. nem volt hideg, ahogyan számított rá. Krómozott ujjai
– Ez a szörnyszülött hozta be a vírust! – magyarázta a langyosan ölelték körül a karját, olyan gyöngéden fogta,
hájas. Úgy kiabált, mintha bárkit is túl kellene üvöltenie. mintha attól félne, összetöri. Szófiának nem voltak kétsé-
– Megszentségtelenítette az Isten által neki ajándékozott gei afelől, hogy képes is lenne rá. Segített Vikinek feltűrni
testét és most... a felsője ujját, közben a fekete szemeit figyelte.
– Oké – vágott közbe Roland. – Te nyugodjál le a picsába Viki felemelte a kezét, a mutatóujjából egy apró tű
és fogjad be! – A szintetikus lányhoz fordult. – Viki, tedd kúszott elő. Mielőtt Szófia bármit is tehetett volna, a
azt el, kérlek! könyékhajlatában lüktető érbe döfte. A lány felszisszent,
Viki a Makulátlanokra pillantott, majd a karja kattogva de a következő pillanatban már vége is volt.
összecsukódott. – Nagy mennyiségű szabadon úszó, programozható
– De ő okozta a karantént – erősködött tovább a hájas nanoid – közölt egy perccel később Viki. – Illegális, de ez
fickó. – Amint belépett. nem a nanovírus.

Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu 21