Page 17 - lidercfeny_akf_202504
P. 17

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                          XVII. évf. 4. szám, 2025. április



       3.                                                    lövés  kettétörte  a  révedezést,  tudata  kitisztult,  ám  a
                                                             lények még mindig itt voltak. Lassan Radnay felé fordult,
        Egy  darabig  némán  méregették  egymást.  Radnay  tett
       egy nagyon apró mozdulatot az M44-es ravasza felé, mire   aki kezében a közben kibiztosított géppisztollyal, egyene-
       Stern a fejét ingatta.                                sen rámeredt.
                                                              – Nem hiszem, hogy megúszhatjuk, de próbáljuk meg!
        – Nem ajánlanám az őrmester úrnak!
        Radnay  válaszra  nyitotta  a  száját,  de  ekkor  az  udvart   – szólalt meg, a fegyver csövét még mindig Stern felé sze-
       körbevevő  tömör  léckerítés  egyetlen  óriási  reccsenéssel   gezve, miután fél percig csak méregették egymást.
       átszakadt, és a résen emberi elmével felfoghatatlan külse-  – Próbáljuk! – hagyta rá Stern, azon gondolkodva, vajon
       jű  lények  áramlottak  keresztül.  Hüllők  és  óriásira  nőtt   élne-e még, ha lelövi az őrmestert, amikor az belépett. Az
       emberek kiméráinak látszottak. Karjaik, melyekből öt-hat   persze még egy másik világban történt, abban a világban,
       is  volt,  vadásztőr  nagyságú  karmokban  végződtek.   ahol nem ért össze a föld a pokollal.
       Fejükön hatalmas, éjfekete bogárszemek, szájuk tűhegyes   Kiosontak  az  ajtón,  és  a  rozsdás  csillék  mögött  lassan
       fogakkal  volt  tele,  melyek  között  pengeélesnek  látszó   kúszva  távolodni  kezdtek  a  vértől  mocskos  udvartól.
       nyelv  tekergett.  Az  udvaron  lévő  emberekre  vetették   Nagyjából harminc méterre távolodtak el, amikor először
       magukat,  akik  a  döbbenettől  lebénulva,  szobormereven   hátranéztek. Lejtőn felfelé kúsztak, fedezék nélkül, min-
       várták  a  sorsukat,  mindössze  egy-egy  gyorsan  elfúló   den  logikát  nélkülözve,  de  hajszolt  elméjük  már  semmi
       halálsikolyra tellett tőlük.                          észszerűséget  nem  keresett.  A  lények  nem  mozdultak
        Stern  és  Radnay  meredten  nézték  a  túlvilági  mészár-  azóta  sem.  Rátelepedtek  a  széttépett  torzókra,  testükből
       székké  változott  udvart,  a  rettenetes  teremtményeket,  a   fehéres  váladék  szivárgott,  amely  kocsonyás  péppé
       zöldes bőrükön szétkenődött emberi vérhabarcsot. Ekkor   olvasztott húst, csontot egyaránt, és a testek szétfolytak,
       az  egyik  rájuk  emelte  vaksötét  szemét.  Egy  pillanatra   mint a megolvadt viaszbabák.
       mozdulatlanná dermedt, majd a torkából kásás, sziszegő   Radnay és Stern nagy nehezen eltépték tekintetüket a
       hang tört elő. Radnay a lényt nézte, de közben a szeme   borzalomról  és  továbbaraszoltak.  Mikor  végre  elérték  a
       sarkából  látta,  hogy  Stern  lassan  leengedi  a  pisztolyt.   homokhegy  tetejét,  átvetették  magukat  a  peremen,  és
       Ujjait  lassan  az  M44-es  markolatára  fonta.  A  sziszegés   hosszú percekig némán feküdtek egymás mellett. Stern,
       erősödött, majd a lény egyetlen szökkenéssel, mint valami   miközben hajszolt szíve majd kitörte a mellkasát, az égre
       tébolyult rémálomból életre kelt óriási sáska, közvetlenül   nézett. A ködbe burkolt fakó napkorong előtt valami elkú-
       a kitört ablak elé ugrott. Radnay meghúzta a ravaszt, de   szott lassan. Valami meghatározhatatlan formájú, giganti-
       az csak üresen kattant egyet. Lázas agya rögtön tudta az   kus sötétszürke folt. Olyan volt, akár egy kőből faragott
       okát, ami banális volt, még egy újonc is tudta volna, hogy   felhő.
       nincsen kibiztosítva. Halott vagyok, gondolta rezignáltan,   Pár percet pihentek, aztán lebucskáztak a lejtőn és bero-
       de ekkor lövés dördült. A lény feje kettényílt, mint a föld-  hantak a közelben lévő fenyőerdőbe. Mikor már mélyen
       re  ejtett  dinnye  héja.  A  roppant  test  hátratántorodott,   bent jártak a fák között, fokozatosan meglassították a lép-
       majd  elterült.  A  többinek  nem  tűnt  fel  társuk  halála.   teiket.  Egy  pillanatra  sem  engedték  el  a  fegyvert,  nem
       Miután mindenkit megöltek odakint, elcsendesülve, moz-  vettek tudomást a metsző hidegről, a lassan rájuk ereszke-
       dulatlanul gubbasztottak a földön.                    dő  sötétségről.  Szótlanul  gyalogoltak  egymás  mellett,
        Stern minden lélegzetvételnél érezte elcsigázott tüdeje   maguk sem tudták merre, meddig és miért. Csak mentek,
       körvonalait. Egészen a lövés pillanatáig azt hitte, delíri-  és megpróbáltak nem gondolni rá, milyen világ várja őket
       umban van, és elámult a látomás pokoli esztétikáján. De a   odakint.



                LIDÉRCFÉNY KÖNYVEK



                                     Olvasnál valami olyat, ami horror,
                                   de mégis szellemesen szórakoztató?

                                           Akkor a simagöröngyösi

                                      zombi apokalipszis neked szól!

                                    A két kötetes antológia ingyenesen,

                                        több formátumban letölthető:
                                   http://www.zombiapokalipszis.hu








       Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu                                  17
   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22