Page 20 - lidercfeny_akf_202506
P. 20

XVII. évf. 6. szám, 2025. Június                                      Lidércfény amatõr kulturális folyóirat



          a fosztogatásnál pedig mindent megtarthattok, amit csak   idegeit. Tudta, hogy lehettek odabent Morrisnak emberei,
          találtok, gyermekeim!                                akik éppen őrá vártak. Úgy döntött, átmegy az út túlolda-
           Még hangosabb üvöltés. Az őrmester egy sarokasztalra   lára és ott várja be a zárórát. Kettőt lépett, amikor nyílt
          mutatott, ahol egy katona ült, előtte papír, kezében író-  mögötte az Admirális hátsó ajtaja. Éppen hátra akart for-
          vessző.                                              dulni,  amikor  két  férfi  lépett  a  sikátorba  az  utca  felől.
           – Ha beléptek a hadseregbe, pár év alatt olyan gazdagok   Sharpe azonnal tudta, hogy csapdába sétált. Lenyúlt elő-
          lesztek, mint maga Krőzus király volt! Benne van a szent-  húzta tőrét a csizmájából, a párnahuzatot erősen megfog-
          írásban is, fiaim! – tette még hozzá. – Bready tizedesnél   ta,  és  a  száját  rátekerte  a  bal  csuklójára.  Végső  esetben
          lehet feliratkozni, aki azonnal odaadja György király shil-  ezzel is üthet, a lopott tárgyaknak volt súlya. Nem fogja
          lingjét.                                             olcsón adni az életét. Ekkor szemből valaki egy viharlám-
           Öt vagy hat részeg fiatal elindult az asztal felé. Hakeswill   pást emelt fel, és a másik alak most a fénykörbe lépett.
          közben a többi bámészkodót figyelte, mintha egy marha-  – Sharpe fiam – hallotta Morris rekedt hangját –, csak
          vásáron  lenne.  Szemügyre  vételezte  az  emberanyagot.   nem engem kerestél az Admirálisban? – kérdezte.
          Amikor  Sharpe-ra  villant  a  babakék  szempár,  Richard   Richard szinte remegett a dühtől.
          valami furcsát érzett. Nem félelem volt ez, inkább valami   –  De  igen,  te  áruló  kurafi,  téged  kereslek!  –  köpte,  és
          ősi tudat alatti irtózat. Jem Hocking jutott eszébe, az árva-  villámgyosan  félfordulatot  vett,  mert  hallotta,  hogy  aki
          ház igazgatója, ahol Sharpe gyerekeskedett. Ha ő nézett   mögötte van megmozdult.
          így Richardra, akkor érezte ezt a furcsa dolgot. Nem volt   Az alacsony vézna fickó egy fahusángot lóbált.
          tisztában vele, de az ördöggel nézett szembe. A még min-  – Nem tudom, mi bajod van, fiam – recsegte Ben Morris
          dig feszesen, kihúzott háttal álló őrmester elmosolyodott.   –, de úgy hiszem, van nálad valami, ami engem illet, hisz
          Sharpe  felé  lépett,  és  átnyúlva  egy  előtte  álló  alacsony   így állapodtunk meg.
          öregember felett a fiú vállára csapott.                – De az nem volt a megállapodásban, hogy átadsz min-
           – Mi a neved, fiam? – A mosoly, ami mintha ráfagyott   ket a rendőrségnek! – kiabálta Sharpe.
          volna a megránduló arcra, így még rémisztőbb volt.     A  szeme  sarkából  látta,  amint  a  fickó  meglendíti  a
           Richard önkéntelenül válaszolt neki.                husángot. Richard fejét vette célba. A fiú ellépett jobbra,
           – Sharpe. Richard Sharpe – mondta.                  így a fa elsüvített a feje mellett és nagyot koppant a tégla-
           – Sharpe – ízlelgette a nevet a vörös kabátos őrmester –,   falon. Richard egy kígyó sebességével döfte tőrét a köpcös
          miért nem állsz be közénk fiam? Magas vagy és bivaly-  hóna alá. A vékony, meglehetősen hosszú penge könnye-
          erős, ilyenekre van szüksége őfelségének! Bizony! Benne   dén siklott be két borda közé és szúrta át a köpcös tüdejét.
          van a szentírásban is.                               A fickó felnyögött, elejtette a husángot és nekitántorodott
           Megtapogatta  Sharpe  karján  az  izmait.  A  fiú  nagyon   a  falnak,  majd  egyik  kezét  a  sebre  szorítva  lecsúszott  a
          kényelmetlenül érezte magát, kissé hátrébb lépett.   földre.  Szájából  vékony  vérpatak  buggyant  ki.  Sharpe
           – Köszönöm uram, de inkább nem. – Azzal elvegyült a   visszafordult  Ben  Morris  és  lámpát  tartó  társa  felé,  de
          tömegben.                                            késő volt. Az alacsony, testes, ám rendkívül izmos Morris
           Eszébe villant, miért van itt, ezért ismét nézelődni kez-  faltörő kosként rohant a fiúnak, és vállával felöklelve, a
          dett, de már tudta, hogy Ben Morris nincs itt. A zöld pár-  földre döntötte, majd lovaglóülésben ráült Sharpe mellé-
          nahuzatot  egészen  a  melléhez  szorította.  Még  csak  az   re. A zöld párnahuzat csörömpölve hullott a kockakőre.
          hiányzott volna, hogy ebben a tömegben egy szemfüles   Ben  Morris  kezében  egy  alkar  hosszúságú  bikacsök  ter-
          zsebes kivágja a zsákot. Kisvártatva úgy döntött, kimegy   mett, amit a kabátzsebéből húzott elő. Richard fejét céloz-
          a sikátorba és megvárja, amíg bezár a kocsma, aztán majd   va lesújtott. A fiú megpróbált elmozdulni, de mivel a férfi
          akkor  eladja  a  holmit  Humpreysnek,  aztán  pár  hétre   a földhöz szegezte, a mozdulattal csak a fejét tudta meg-
          elhagyja a várost. Az is lehet, hogy visszamegy Londonba.   védeni, a lecsapó bikacsök így a vállát találta el. Richard
          Csak remélte, hogy Ragyás, az öccse, és Lili biztonságban   fájdalmában felkiáltott.  A lámpás ember is közelebb
          elérték a béristállót a Solly streeten. Tudta, hogy szeren-  lépett. Súlyos bakancsba bújtatott lábával Sharpe arcába
          cséje  van,  mert  ha  Morris  itt  lett  volna,  és  összetűzésbe   rúgott. A fiú félig elvesztette az eszméletét.
          keveredik vele, akkor ebben a városban nemigen tudta   – Szedd össze a szajrét! – vakkantotta Morris a lámpás
          volna pénzzé tenni a lopott kincseket. Vaskalap nem tűrte,   embernek. – Én elvágom a torkát ennek a kis rohadéknak
          hogy bárki is saját szakállára bosszúhadjáratba kezdjen.   –  mondta,  és  felemelte  Richard  tőrét,  ami  ott  hevert  a
          Sharpe tudta, hogy rendesen be kellene panaszolnia Ben   kövön,  ahová  a  fiú  ejtette.  Sharpe  kábán  is  tudta,  hogy
          Morrist, és akkor Vaskalapnak a Fekete tanács elé kellett   meg  fog  halni.  Nem  gondolta,  hogy  így  fogja  végezni.
          volna vinnie az ügyüket.  A tanács a város legnagyobb   Felemelte a kezeit, hogy letaszítsa magáról Morrist, de túl
          bűnbandáinak főnökeiből állt, és ha valakinek problémája   gyenge  volt.  Ekkor  hallotta,  hogy  nyílik  az  Admirális
          adódott, ők döntöttek az ügyes-bajos dolgokban. A tanács   hátsó ajtaja és valaki kilépett a sikátorba. Sharpe egy isme-
          akár halálra is ítélhetett valakit, de legtöbbször kártérítést   rős hangot hallott, amit csak nemrég ismert meg.
          fizettetett,  aztán  miután  rendezte  az  illető  a  tartozását,   – Hohó mi folyik itt, ti rühes kutyák? – kiáltott az ide-
          elűzték a városból. Ám Sharpe most nem lehetett biztos   gen. Hangja zengett a sikátorban.
          benne, hogy az áruló nem pont a nagyfőnök utasítására   – Semmi közöd hozzá! – kiabált vissza a lámpás férfi, de
          cselekedett.  Így  hát  úgy  döntött,  saját  kezébe  veszi  az   ekkor  gyomorforgató  reccsenés  hallatszott,  és  Morris
          ügyet. Richard visszament a hátsó ajtóhoz és kilépett az   embere  úgy  zuhant  a  földre,  mint  egy  krumpliszsák.
          éjszakába. A vizelettől bűzlő sikátor megnyugtatta a fiú   Hakeswill őrmester, mert ő volt az, a pisztolya markolatá-



          20                                           www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online
   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25