Page 20 - lidercfeny_akf_202512

XVII. évf. 12. szám, 2025. december Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

órányira fekszenek innen! Semmiképpen nem tudjuk ma Ügyesen megfordult a két méter mély folyadékban, és
felvenni. Holnap reggel nyolc nulla nullakor indulunk. – beúszott egy folyosóra. Kettes fürgén követte, az ő gyom-
Ezzel rálépett a gázra és kissé el is mosolyodott amikor ra is hangosan megkordult. Már a fele utat megtették az
szeme sarkából látta amint a nő hátrazuhan a kagylóülés- ebédlő felé, amikor hangos vijjogással életre kelt a hajó
be. Corinna a foga között szűrte. vészjelző rendszere.
– Ha baja esik a kísérleti anyagoknak, maga nagy bajban – Ez meg mi lehet? – kérdezte ijedten Kettes.
lesz, katona! – Ben megvonta a vállát. A katonaság már – Nézzük meg! – Visszaúsztak a vezérlőbe. A képernyőn
csak ilyen. Mindig az alacsonyabb rangú a hibás. egy mesterséges tárgyat lehetett látni. Alakja nagyon ide-
Szóval az előző napon nem lettek túl jó barátok. Megint gen és furcsa volt. De a legmegdöbbentőbb a mérete volt!
lepillantott a merevedésére, de az se szó se beszéd elillant. A kavics alakú hajójuk valóban egy nagyobbacska kavics
„Nem is csodálom haver én is kezdek félni attól a nőtől!” volt a tárgyhoz képest. Kettes lefuttatott egy gyors tesztet,
Aztán belépett a zuhanykabinba. bár magától is tudta milyen választ fog kapni. Az Agy
* * * mondta is:
– Mesterséges tárgy. Ismeretlen eredetű és rendeltetésű!
Tizenhárom perc múlva már a folyosón lépkedett. – Egyes halkan elkáromkodta magát.
Számolta az ajtókat egy, kettő, három. Nyitott tenyérrel – Akkor először ezzel kell foglalkoznunk! – Rápillantott
csapott a doktornő ajtajára. egy segédkonzolra. Megnyugodott. A hajó automatikusan
– Coronita! – kurjantotta. bekapcsolta az álcázómódot. Most már senki sem fedez-
Az ajtó abban a pillanatban feltárult, pedig éppen hette fel őket. Legalábbis ő ezt gondolta.
készült még egyet odasózni. Rémülten jött rá, hogy
megint rossz nevet mondott. „Mekkora egy barom vagy, * * *
Walker!” mondta magának. Az ajtóban kócosan és álmo- Corinna magára húzta a kezeslábast, amit a NASA nap-
san, de szikrázó szemmel, egy igen mérges hölgy állt. Egy közbeni munkához tervezett. Még mindig dohogott. „Ez
testhez simuló szürke trikó és egy igencsak apró rövid- az ostoba katona! Nem olyan nehéz megjegyezni a
nadrág volt az összes öltözéke. nevem!” Ráadásul el is pirult amikor meglátta a tükörben
A trikó nem sok mindent bízott a szemlélő fantáziájára. magát és rájött mit is bámult oly leplezetlen élvezettel a
Ráadásul ahogy Ben látta elég hűvös lehetett a nő szobá- férfi.
jában, amiről ágaskodó mellbimbói árulkodtak.
– A nevem Corinna! – mondta nyomatékkal. – Már teg- Már az általános iskolában is ezzel csúfolták „Coronita”,
nap sem volt vicces a Coronita! Mi van magával, még „söröcske”. Akkor még egy pici lány volt, aki amúgy is
mindig középsulisnak hiszi magát?! furcsán különcnek számított mert sokkal okosabb volt
Benjamin féloldalasan elvigyorodott. Tekintetét eltépte mindenkinél. Aztán a fősuliban meg az egyetemen már
a meggymag nagyságú bimbókról. keményen kikérte magának, ha ezzel ugratták. Aztán kez-
– Bocsánat, asszonyom, többet nem fordul elő. Jön reg- dőként a laborban is meg kellett küzdenie a viccekkel.
gelizni? – próbált békülékeny hangot megütni. Coronita sör a mintaanyag tároló hűtőben, coronita sör az
– Megyek! És kérem halkítsa le ezt a zenét, vagy játsszon öltöző szekrényében. Sőt egyszer ki tudja honnan szerez-
mást, mert nekem ez reggel nem jön be. – Azzal megfor- ték, de egy Coronita sörös napernyő várta a munkaaszta-
dult és rácsapott az ajtózáró gombra. A falból elősikló ajtó lánál kinyitva, amikor reggel megérkezett a laboratórium-
résén még jól meg tudta nézni Corinna fenekét. „Hmmm, ba. Persze a kollégák úgy dolgoztak, mintha senki semmit
ez határozottan hmmm!”, gondolta Benjamin. „Jó, jó, a sem vett volna észre. Emlékezett, apja hogy örült a naper-
cicik nem túl nagyok, de a fenék az rendben van.”. Megint nyőnek, amikor hazavitte. Egyből fel is állította hátul a
lepillantott, most a szürke kezeslábas ágyékrészére. kertben.
– Mocorgunk, pajti? – Aztán megindult az ebédlő felé. Aztán egy idő után vége lett az ugratásnak. A kollégák
Mi ütött belém? Hisz ez egy hárpia! elkezdték tisztelni, hisz rövid időn belül három cikke is
bejárta a szakmai lapokat, és egy kísérletéért besöpört
A kavics alakú ûrhajó fedélzete három fontos díjat, ami miatt az intézet rengeteg szponzo-
A két lény mindenféle ruha nélkül csobbant a folyosó ri pénzt kapott. Corinna lassan amolyan sztár lett a bioké-
vizébe. Izmos hátsó lábukkal hajtották előre magukat. A mia és az űrkutatás világában. Ezért már el is felejtette
zölden foszforeszkáló folyadék a szülőbolygójuk vizével milyen bosszantó volt, amikor a nevével ugratták. Erre
mindenben megegyezett, kivéve a halvány derengést, ami meg itt, nyolcvan millió kilométerre a Földtől megint az
itt a hajón a tájékozódást segítette. Pillanatok alatt beúsz- iskolában érezte magát!
tak az irányítófülkébe. Felhúzta a cipzárt, és megnyomta az ajtónyitó gombot.
A testesebb alak, nevezzük egyesnek megnyomott egy Kilépett a folyosóra és lenézett a padlóra. A földi kiképzé-
gombot egy széles konzolon, és egy nagy képernyő ami sen a bázis pontos másában lakott majd három hónapig,
majdnem az egész falat uralta feléledt. Elkezdtek futni a így jól ismerte, mit merre talál. A padlón azért jól látta a
listák, teendők. Kettes is közelebb úszott. Mindketten felfestett vonalakat is. A sárga vonalat követve a laborató-
figyelmesen olvastak. riumba juthat, a zöld vezet a társalgó, ebédlő, központi
– Szóval itt egy bolygó a közelben – mondta egyes. terembe. Határozott léptekkel elindult.
– Meg kell vizsgálni! – biccentett kettes. Benjamint a nagy kerek asztal mellett találta. Egy tál
– Küldd ki a kutaszokat! – Egyes ellökte magát a konzol- műzlit eszegetett bőségesen leöntve tejjel és jól megcuk-
tól. – De előbb együnk, gyere! rozva. Corinna megállt egy pillanatra és körülnézett, mit

20 www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online