Page 23 - lidercfeny_akf_202410
P. 23

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat                                        XVI. évf. 10. szám, 2024. október



        – Legalább visszatértél. A királyságnak leginkább gyó-  – Ez itt egy tömegsír – nyögte a tudós. – A szerzetesek
       gyítókra  van  most  szüksége  –  vette  át  a  szót  Gweneth   mellett  a  falu  lakói  nyugszanak  benne…  férfiak,  nők,
       bansagarr.  –  Bár  a  lélek  sebeit  sokszor  nehezebb  össze-  aggok,  csecsszopók!  Katonák  koncolták  fel  őket,  senkit
       varrni, mint a testét.                                sem kímélve.
        –  Ugyancsak  nehéz  elfogadni  halandó  mivoltunkat,   – Bizony, jól látod.
       valamint azt, hogy az elmúlás az élet egyensúlyának része   – De a holtakat nem a gyilkosaik temették ide…
       – tette hozzá Tangwen főnővér.                         – Hanem?
        A csapat csendben folytatta útját. A Custennin-hegyig   –  Excellenciádnak  muszáj  kínozni  őt?  –  szólt  közbe
       mindössze egy alkalommal tartottak pihenőt, hogy elfo-  Raoul.
       gyasszák  szerény,  szárított  húsból  álló  ebédjüket.   – Eszemben sincs, lovag úr – mondta Cadwgwan egy
       Cadwgwan  egy  méretes  csobolyóból  borral  kínálta  meg   ragadozó mosolyával. – Pusztán csak meg akartam győ-
       újdonsült ismerőseit. Egyedül csak Kendall utasította visz-  ződni feltevéseim helyességéről. Az ott nálad egy mági-
       sza.                                                  kus kard, ugye?
        Órák múltán, alkonyhoz közeli napszakban feltűnt előt-  – Így van, ez Caspian kardja – felelte Raoul.
       tük a Custennin-hegy. A magaslat inkább átmenet volt a   –  Felettébb  érdekes.  Udvariatlanságnak  tartanád,  ha
       domb  és  a  hegy  között,  eltörpült  a  távolabbi  bércekhez   megkérlek,  oszd  meg  velünk,  hogyan  került  hozzád  e
       képest. A kolostor romjai jól látszódtak lentről, könnyen   nemes fegyver?
       mászható, lankás emelkedők vezettek oda.               – Semmi kifogásom ez ellen excellenciád. Talán a törté-
        A kolostor kőből emelt falai jórészt leomlottak, az épen   netemből jómagad is látni fogod, miért szükséges beszél-
       maradt darabok magányos sírkövekként magasodtak. A    nem őfelségével.
       harangtorony  is  csonkán  meredt  az  égnek.  A  hegytető   –  Valóban?  Ez  egyre  érdekesebb.  De  figyelmeztetlek
       mögötti fennsík is a pusztítás nyomait viselte. A felper-  lovag, az udvari politika merőben más terep, mint amihez
       zselt földön egy kisebb falu romjai hevertek.         szokhattál.
        A gyászos látvány Raoul lelkében felidézte az egykori   A  katonák  időközben  több  helyen  tüzet  raktak.
       csaták emlékeit, amelyek korántsem voltak olyan magasz-  Cadwgwan letelepedett az egyik mellé.
       tosak és hősiesek, ahogyan a trubadúrok megénekelték. A   –  Foglaljatok  helyet,  barátaim!  –  mondta  kedélyesen
       lovag ismét hallani vélte a haldoklók hörgését, a meggya-  Raoulnak és Medyrnek. – Kíváncsian várom a történetei-
       lázott  áldozatok  sikolyait,  érezni  vélte  az  égő  hús  és  a   teket. Talán egy kis bor megint jót tenne…
       fekélyes sebek bűzét. Nem is szólva az értelmetlen paran-  Ismét körbejárt a borral teli csobolyó. Raoul pedig elme-
       csokról,  amely  temérdek  élet  eltékozlásához  vezetett.   sélte, hogyan találkozott hetekkel korábban Medyrrel az
       Raoult révedezéséből a püspök hangja rázta fel.       Orwenbe vezető úton. A lovag beszámolt arról is, milyen
        –  Látjátok  azt  ott?  Az  egy  szőlőlugas  maradványa  –   körülmények  között  nyerte  meg  a  Benedictus  báró  által
       magyarázta Cadwgwan balkéz felé mutatva.              rendezett tornát. Ezután rátért, a hajmeresztő kalandokra,
        – A derék szerzetesek bort termesztettek, valamint erdei   amelynek  során  hozzájutott  Caspian  kardjához.  Medyr
       növényekből  gyógyírt  a  nyavalyák  ellen  –  folytatta  az   időnként kiegészítette a beszámolót.
       egyházi méltóság. – Gondosan le is jegyezték e készítmé-  – Mintha a földesurak képtelenek lennének tanulni elő-
       nyek receptjeit. Tragikus, hogy mindez semmivé lett. Itt   dök hibáiból – jegyezte meg Cadwgwan az elhangzottak-
       éjszakázunk!                                          ra.  –  Még  most  is  sápadtnak  látszol  tudós  barátom,  mi
        Cadwgwan emberei szó nélkül leszálltak a nyeregből, és   nyomaszt?
       nekiálltak  tábort  építeni.  Deorthach  kapitány  láthatóan   – Még mindig magam előtt látom azokat a szörnyűsége-
       kényelmetlenül érezte magát a baljóslatú helyen, tétován   ket, amiket e föld magába zárt – felelte Medyr.
       kiadta a parancsot a katonáinak a táborozáshoz. Gweneth   – Felteszem, e tragikus eseményekről a zarándok többet
       bansagarr Tangwen főnővérrel és a két novíciával félrevo-  tudna mondani – fordult a püspök Kendallhoz.
       nult imádkozni.                                        A  csuklyás  alak  az  egyik  faltöredékhez  támasztotta
        A  püspök  elgondolkozva  sétált  az  üszkös  omladékok   hátát,  úgy  tűnt,  mintha  imádkozna  egymagában.
       között. Intett Medyrnek, hogy kövesse. A tudós engedel-  Cadwgwan megjegyzésére közelebb lépett.
       meskedett, Raoul néhány lépéssel lemaradva a nyomukba    – A trónviszály negyedik évében történt, hogy Egbert
       szegődött. A szemük előtt keletre erdős pusztaság terült   király katonákat rendelt a kolostor védelmére. Adalbert, a
       el, nyugatra a lebukó nap vörös izzásba borította a jeges   trónkövetelő  pribékjei  minden  előzetes  figyelmeztetés
       hegycsúcsokat.                                        nélkül  ránk  rontottak,  és  a  leggyalázatosabb  dolgokat
        Medyr  hirtelen  térdre  rogyott  egy  alacsony,  széles   követték el, amit ember ember ellen elkövethet.
       halom előtt.                                           – Ezek szerint te itt voltál akkor. Mint szerzetes, vagy
        – Mi az? Mit érzékelsz barátom? – kérdezte Cadwgwan.  katona? Vagy földműves a faluból? – tudakolta Cadwgwan.
        Medyr meglepetten kapta fel a fejét.                  – Bizonyos értelemben mindhárom – válaszolta Kendall.
        – Ugyan, miért csodálkozol? – csóválta a fejét a püspök.   – Akkor tisztában lehettél vele, hogy a birodalom törtvé-
       –  Tudhatnád,  ilyen  magas  tisztséget  az  egyházunkon   nyes királya II. Odo. Egbert épp annyira trónkövetelőnek
       belül csak bizonyos képességek birtokában lehet betölte-  számított, mint unokafivére, Adalbert – mondta a püspök.
       ni.  A  képesség  pedig  benned  is  megvan,  kár  titkolnod.   – Egbert király nem akarta az egész birodalmat! – tilta-
       Nos,  ki  vele,  mit  mutatnak  számodra  a  környező  föld   kozott Kendall. – Csupán a saját birtokán akart biztonsá-
       emlékei?                                              got teremteni!



       Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu                                  23
   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28