Page 23 - lidercfeny_akf_202504

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XVII. évf. 4. szám, 2025. április

Úgy siettem Trixihez, ahogyan csak tudtam. A Burger – Sziasztok, mi a helyzet? – Felém nyújtotta a kezét.
Kingnél lelassítottam, de akárhogyan kémleltem a kör- Csak ránéztem; nem tetszett neki.
nyéket Zsoltot nem láttam sehol. – Mit akarsz? – kérdezte végül Trixi. – Késő van már.
– Nem láttam odakint senkit – közöltem Trixivel, miu- – Ó, csak tudod éppen erre jártam – kezdte a srác szín-
tán kibontakoztam az öleléséből. padiasan –, és azon gondolkodtam, hogy nem volt szép
– Láttam őket elmenni – mondta. – De nem tudom, hogy tőled, ahogyan szakítottál velem. Hát ezt érdemlem?
tényleg nincsenek-e még itt. És megint itt vagyunk, gondoltam.
Úgy tűnt ennél a szarházinál valós veszély volt, hogy – Még csodálkozol? – csattant fel váratlanul Trixi. –
lesben áll valahol arra várva, hogy kilépjünk innen. Amekkora nárcisztikus bunkó vagy még csodálkozom,
Biztosra sajnos nem tudtunk menni, így sok választásunk hogy nem…
nem volt. Úgy léptünk ki a gyorsétteremből, mintha azon- – Fogd be a mocskos csaló pofád, te kurva! – Az utca
nal támadásra számítanánk. Óvatosan haladtunk, de nem zengett Zsolt kiabálásától. A bohóckodó álcája egy pilla-
történt semmi. nat alatt mállott le. – Azt hiszed nem tudom, hogy ezzel a
– Gondolod, hívnom kéne a rendőrséget? – kérdezte paraszttal csaltál meg. – Felém bökött. – Azt hitted annyi-
Trixi. ra hülye vagyok, hogy beveszem ezt az unokatestvéres
Kicsit megkönnyebbültnek tűnt. Én még mindig feszült baromságot? Velem ezt nem csinálhatod!
voltam, de már nem annyira Zsolt lehetséges felbukkaná- Úgy köpte a fogai közt a szavakat a rémült Trixi felé,
sa miatt, hanem egyre inkább azért, hogy egyáltalán tarta- mint kígyó a mérget. Lényegében igaza volt, Trixi meg-
nom kell ettől a senkiházitól bármiért. csalta velem, de attól még bassza meg. Gyilkos tekintettel
– Nem csinálnának semmit – feleltem szárazon. – A meredt Trixire, és féltem, hogy nekiugrik, ebből az állat-
részükről a csávó még nem csinált semmit és pár fenyege- ból kitelik, ezért tettem egy lépést kettejük közé, jelezve,
tő üzenet még nem üti meg az ingerküszöbüket. hogy közbeavatkozom, ha kell.
Eszembe jutott Eszterék esete. Tudtam, hogy a rendőr- Zsolt felém kapta a fejét és úgy nézett rám vérben forgó
ség maximum akkor lenne hajlandó bármit csinálni, ha szemekkel, mint egy veszett állat.
Trixi nagyon durván megsérülne, vagy rosszabb. És ez – Te meg mit vigyorogsz? – Nem vigyorogtam. – Jó volt
csak még jobban idegesített. Annyira elmélyültem a gon- megbaszni a csajomat, mi? Jó volt tágítani utánam, he? Jól
dolataimban, hogy észre se vettem, hogy Trixi megállt, megraktad, ahogyan ilyen kis kurvákat kell? Biztosan, ha
csak amikor a karomnál fogva visszarántott. ilyen könnyen rádumáltad, hogy dobjon engem. Kurva
– Nézd! – suttogta és az egyik sötét, szűk utcába muta- büszke vagy most magadra, mi? Mi?!
tott, ami mellett elhaladtunk. Nem tudom, hogy megijeszteni akart-e, vagy csak her-
Először nem láttam semmit az olajos sötétségtől, ami gelni magát, de végül eljutott odáig, hogy meglökjön.
megtöltötte az utcát. Aztán valami megmozdult odabent, Erős lökés volt, hátrataszított egészen az épület faláig. A
amire Trixi erősebben kapaszkodott belém. Azonnal tud- visszapattanás lendületével szó nélkül basztam pofán.
tam, mi az, mert semmi más nem mozgott így. Hátratántorodott, én utánaléptem és újra ütöttem; ezt már
– Menjünk! – mondtam halkan. levédte a karjával.
Már csak ez hiányzott, mondtam magamban. Trixi ijed- Valamelyik haverja ekkor ocsúdott fel, megragadott
ten pillantott mögénk, majd rám; bátorítóan megszorítot- hátulról és visszalökött a falnak. Erős volt, az ütése a karo-
tam a kezét, bár magam sem voltam biztos a dolgomban. mat találta, de még így is éreztem. Zsolt káromkodva
A jól kivilágított főutcákon folytattuk az utunkat hazafelé. rontott rám és gyomorszájon vágott; elakadt a lélegzetem
Kerültünk minden rosszabbul kivilágított mellékutcát és összegörnyedtem. Ezután hamar a földre kerültem.
vagy sikátort még akkor is, ha az rövidítette volna az utat. Magzati pózba húztam magam és védtem a fejem a rúgá-
Egy pillanatra felmerült bennem, hogy mi történt volna, soktól, amik záporoztak rám. Szerencsére a falnál voltam,
ha hagyjuk, hogy elérjen minket, de valahol legbelül nem így a hátamat legalább nem érték el.
akartam megtudni. A földön fekve nem láttam sokat. Káromkodásokat hal-
Megnyugtató volt, amikor már látni lehetett az ismerős lottam és Trixi sikoltozását. Egyre több mindenem fájt, a
rozoga kaput. Azonban valakik már vártak ott. Mikor könnyeim is csorogtak, de tartottam magam a pózban.
észrevettek minket, mind a hárman kiálltak a járdára. Végül ordítani kezdtem, ahogy csak bírtam.
Közelebbről már egyértelmű volt, hogy mire vártak. Zsolt Nem tudom meddig rugdostak, de egyszer csak abba-
volt az és a két árnyéka. hagyták. Trixi sírt. Zsolt ordítozott és káromkodott, de
Trixi visszarántott, amikor ijedten megtorpant; erősen nem tudnám felidézni, miről. A fájdalom teljesen eltompí-
szorította a karomat. Nem volt semmi kedvem ezzel az totta minden más érzékemet. Az egyetlen dolog, amire
idiótával foglalkozni, de visszaemlékezve a hamburgersü- tudtam koncentrálni, hogy a védekező pózomat fenntart-
tő esetére nem láttam sok esélyt rá, hogy legalább a sam, amibe már belegörcsölt a testem. Még annyit sem
baromságait ne kellene végighallgatnom. mertem mozdulni, hogy legalább lássam, mi történik.
– Nézzétek csak! – szólt fennhangon a társainak. – Csak feküdtem mozdulatlanul. Aztán elcsendesedett min-
Micsoda véletlen, hogy összefutottunk! den. Távolodó lépések hallatszottak, és Trixi sírdogált a
A legnyálasabb mosolyával jött oda hozzánk; a két közelben.
haverja betonarcú testőrként követte. Még vicces is lett – Csak én vagyok – szipogta. Ahogyan hozzámért, fel-
volna az egész erőltetett színjáték, ha nem irritált volna nyögtem és összerándult a testem. – Elmentek. Már
annyira. elmentek. Jól vagy?

Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu 23