Page 23 - lidercfeny_akf_202410
P. 23
Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XVI. évf. 10. szám, 2024. október
– Legalább visszatértél. A királyságnak leginkább gyó- – Ez itt egy tömegsír – nyögte a tudós. – A szerzetesek
gyítókra van most szüksége – vette át a szót Gweneth mellett a falu lakói nyugszanak benne… férfiak, nők,
bansagarr. – Bár a lélek sebeit sokszor nehezebb össze- aggok, csecsszopók! Katonák koncolták fel őket, senkit
varrni, mint a testét. sem kímélve.
– Ugyancsak nehéz elfogadni halandó mivoltunkat, – Bizony, jól látod.
valamint azt, hogy az elmúlás az élet egyensúlyának része – De a holtakat nem a gyilkosaik temették ide…
– tette hozzá Tangwen főnővér. – Hanem?
A csapat csendben folytatta útját. A Custennin-hegyig – Excellenciádnak muszáj kínozni őt? – szólt közbe
mindössze egy alkalommal tartottak pihenőt, hogy elfo- Raoul.
gyasszák szerény, szárított húsból álló ebédjüket. – Eszemben sincs, lovag úr – mondta Cadwgwan egy
Cadwgwan egy méretes csobolyóból borral kínálta meg ragadozó mosolyával. – Pusztán csak meg akartam győ-
újdonsült ismerőseit. Egyedül csak Kendall utasította visz- ződni feltevéseim helyességéről. Az ott nálad egy mági-
sza. kus kard, ugye?
Órák múltán, alkonyhoz közeli napszakban feltűnt előt- – Így van, ez Caspian kardja – felelte Raoul.
tük a Custennin-hegy. A magaslat inkább átmenet volt a – Felettébb érdekes. Udvariatlanságnak tartanád, ha
domb és a hegy között, eltörpült a távolabbi bércekhez megkérlek, oszd meg velünk, hogyan került hozzád e
képest. A kolostor romjai jól látszódtak lentről, könnyen nemes fegyver?
mászható, lankás emelkedők vezettek oda. – Semmi kifogásom ez ellen excellenciád. Talán a törté-
A kolostor kőből emelt falai jórészt leomlottak, az épen netemből jómagad is látni fogod, miért szükséges beszél-
maradt darabok magányos sírkövekként magasodtak. A nem őfelségével.
harangtorony is csonkán meredt az égnek. A hegytető – Valóban? Ez egyre érdekesebb. De figyelmeztetlek
mögötti fennsík is a pusztítás nyomait viselte. A felper- lovag, az udvari politika merőben más terep, mint amihez
zselt földön egy kisebb falu romjai hevertek. szokhattál.
A gyászos látvány Raoul lelkében felidézte az egykori A katonák időközben több helyen tüzet raktak.
csaták emlékeit, amelyek korántsem voltak olyan magasz- Cadwgwan letelepedett az egyik mellé.
tosak és hősiesek, ahogyan a trubadúrok megénekelték. A – Foglaljatok helyet, barátaim! – mondta kedélyesen
lovag ismét hallani vélte a haldoklók hörgését, a meggya- Raoulnak és Medyrnek. – Kíváncsian várom a történetei-
lázott áldozatok sikolyait, érezni vélte az égő hús és a teket. Talán egy kis bor megint jót tenne…
fekélyes sebek bűzét. Nem is szólva az értelmetlen paran- Ismét körbejárt a borral teli csobolyó. Raoul pedig elme-
csokról, amely temérdek élet eltékozlásához vezetett. sélte, hogyan találkozott hetekkel korábban Medyrrel az
Raoult révedezéséből a püspök hangja rázta fel. Orwenbe vezető úton. A lovag beszámolt arról is, milyen
– Látjátok azt ott? Az egy szőlőlugas maradványa – körülmények között nyerte meg a Benedictus báró által
magyarázta Cadwgwan balkéz felé mutatva. rendezett tornát. Ezután rátért, a hajmeresztő kalandokra,
– A derék szerzetesek bort termesztettek, valamint erdei amelynek során hozzájutott Caspian kardjához. Medyr
növényekből gyógyírt a nyavalyák ellen – folytatta az időnként kiegészítette a beszámolót.
egyházi méltóság. – Gondosan le is jegyezték e készítmé- – Mintha a földesurak képtelenek lennének tanulni elő-
nyek receptjeit. Tragikus, hogy mindez semmivé lett. Itt dök hibáiból – jegyezte meg Cadwgwan az elhangzottak-
éjszakázunk! ra. – Még most is sápadtnak látszol tudós barátom, mi
Cadwgwan emberei szó nélkül leszálltak a nyeregből, és nyomaszt?
nekiálltak tábort építeni. Deorthach kapitány láthatóan – Még mindig magam előtt látom azokat a szörnyűsége-
kényelmetlenül érezte magát a baljóslatú helyen, tétován ket, amiket e föld magába zárt – felelte Medyr.
kiadta a parancsot a katonáinak a táborozáshoz. Gweneth – Felteszem, e tragikus eseményekről a zarándok többet
bansagarr Tangwen főnővérrel és a két novíciával félrevo- tudna mondani – fordult a püspök Kendallhoz.
nult imádkozni. A csuklyás alak az egyik faltöredékhez támasztotta
A püspök elgondolkozva sétált az üszkös omladékok hátát, úgy tűnt, mintha imádkozna egymagában.
között. Intett Medyrnek, hogy kövesse. A tudós engedel- Cadwgwan megjegyzésére közelebb lépett.
meskedett, Raoul néhány lépéssel lemaradva a nyomukba – A trónviszály negyedik évében történt, hogy Egbert
szegődött. A szemük előtt keletre erdős pusztaság terült király katonákat rendelt a kolostor védelmére. Adalbert, a
el, nyugatra a lebukó nap vörös izzásba borította a jeges trónkövetelő pribékjei minden előzetes figyelmeztetés
hegycsúcsokat. nélkül ránk rontottak, és a leggyalázatosabb dolgokat
Medyr hirtelen térdre rogyott egy alacsony, széles követték el, amit ember ember ellen elkövethet.
halom előtt. – Ezek szerint te itt voltál akkor. Mint szerzetes, vagy
– Mi az? Mit érzékelsz barátom? – kérdezte Cadwgwan. katona? Vagy földműves a faluból? – tudakolta Cadwgwan.
Medyr meglepetten kapta fel a fejét. – Bizonyos értelemben mindhárom – válaszolta Kendall.
– Ugyan, miért csodálkozol? – csóválta a fejét a püspök. – Akkor tisztában lehettél vele, hogy a birodalom törtvé-
– Tudhatnád, ilyen magas tisztséget az egyházunkon nyes királya II. Odo. Egbert épp annyira trónkövetelőnek
belül csak bizonyos képességek birtokában lehet betölte- számított, mint unokafivére, Adalbert – mondta a püspök.
ni. A képesség pedig benned is megvan, kár titkolnod. – Egbert király nem akarta az egész birodalmat! – tilta-
Nos, ki vele, mit mutatnak számodra a környező föld kozott Kendall. – Csupán a saját birtokán akart biztonsá-
emlékei? got teremteni!
Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu 23