Page 9 - lidercfeny_akf_202404

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XVI. évf. 4. szám, 2024. április

n13

Az élet apró örömei

Oly hosszú ideje kínozta már ez a végtelen nihil, ez a forró és reménytelen.
sótlan és sivár kietlen válság, hogy a végén már nem is – Meghalni volna jó, s csak álmodni örökkön-örökké! –
tudta… de végül is mindegy volt. sóhajtott fel a férfi.
Aztán végre eljött a várva várt nagy nap. Az ihletettség Bódult volt ettől a hatalmas érzelmi vihartól. Csengett-
napja. A felragyogó hajnal földöntúli fénye mennyei szö- bongott zengett és zsongott – alig bírta szuflával.
kőkútként aranyozta be hősies lelkét. Minden dolog a – Mégis, ó, Édes Hazám, kit hőn szeretek… és akit
létezés folytonos viharában kristálytiszta értelmet nyert. tőled… oly messze vetett ama bús sötét és kegyetlen…
A kertben a kedvenc százszorszépek ezer színben pom- – Tamás!
páztak, a tarka madarak az ágakon csak neki trilláztak és – … ama bús sötét és kegyetlen…
a vad fémszínű bogarak örömtáncot lejtettek az ősi fák – Tamás, nem jössz vacsorázni? – akasztotta meg a gon-
tövében, miközben a szilaj szürke fellegek alatt a vad dolatok száguldó sodrát egy kedves női hang.
északi szélhordák kegyetlen ádáz csatát vívtak. A férfi az órájára pillantott.
Lovak patája dübörgött, ágyúk morogtak. Haldoklók – Te jó ég, hogy elszaladt az idő! Azonnal megyek, drá-
végső sóhajától reszketett a lég. gám, csak még ezt az utolsó sort befejezem – válaszolta.
A vérszínű bor és a mézsör sosem folyt még ily édesen, Rendesen elfáradt. Büszkén futotta át az előtte fekvő,
a rózsák sosem illatoztak így. A hárfák földöntúli dalla- kusza ákombákomokkal telerótt füzetlapot.
mokat álmodtak, és a lila gyertyák opálos remegő fényé- Ma végre új vers született. A válság véget ért. Szája
ben az igaz szerelem talán még sosem volt ennyire bús, mosolyra húzódott. Az élet apró örömei – gondolta.

Annie Lascaux

Vírus

Valóban azt hittük, hogy van időnk. Azt gondoltuk, ránk titkaival. Mi pedig évszázadokon át egyre a mélybe
ükunokáink, netalántán unokáink sorsa fog így véget tekintünk le, mégsem látunk semmit.
érni. Mi még igazán hittünk abban, hogy messze van a A harc mindig is két színtéren folyt – jól tudta ezt a
vég. Saját felelőtlenségünk volt a zászlónk. Hittünk az középkori egyház, amikor a Vatikán kiterjesztette fennha-
eldobható palackokban. A földgázban, ami évtizedek óta tóságát és felelős lett a lelkek világáért, szemben a profán
ég egy kráterben. Az olajban. Irakban. Amerikában. A hatalmakkal, amik a testet és a javakat voltak hivatottak
katonákban, akik ha baj történne, majd kötelességből gúzsba kötni. Mindkét köteléknek megvolt a maga szere-
megvédenek minket. A biztos munkahelyekben is hit- pe és a maga fontossága, amibe a vezetőkön – pápákon,
tünk. Az iskolában. A jövőben. Magunkban hittünk. királyokon – kívül roppant keveseknek volt betekintési
Benned. És bennem. A legnagyobb tévedésünk volt, amit joguk. A terhet, felelősséget és jogot két részre osztva min-
csak elkövethettünk. dig a kornak megfelelő, lehető legjobb eszközökkel pró-
A figyelmeztető jelek az orrunk előtt voltak, mégsem bálták rendben tartani a két világ egyensúlyát, hogy minél
vettük figyelembe egyiket sem. Szőnyeg alá söpörtük a később következzen be, amitől valójában a leginkább ret-
ciklikus evolúció fogalmát, emberi csontvázak és találmá- tegtek: a négy lovas patáinak hangja.
nyok régészeti leleteit a pleisztocénből, atomrobbanások Sem a pápa, sem pedig a királyi intézményrendszer
tízezer éves nyomait Indiából. Saját ciklusunkat hittük szerepe nem volt könnyebb a másiknál, csupán a felelős-
egyetlennek. Sok vallásunk volt, mégis az emberiségnek séget próbálták megosztani, és a valódi erőiket pedig
egy istenhite maradt csak: saját maga gőgje. megkétszerezni ezáltal. A matériáért felelős királyok az
Az Eljövetel néhány ezer éves ciklusonként történik arany csengésével, földek osztogatásával, egyensúlyt
meg rendszeresen. A világ ilyenkor mindig kifordul sar- ígérő háborúkkal tartották így-úgy kordában a hercege-
kaiból. Van, hogy ennek az átfordulásnak a nyomai látha- ket, földesurakat, alattvalókat, míg a papság feladata a
tóak maradnak és évezredes sebekként tátonganak a kíváncsiskodók elszigetelése volt a titkos tanoktól, az
golyóbis felszínén; ám az sem ritka, hogy híre-hamva sem alkímiától, a régi vallások nyitotta átjáróktól más, felsőbb
maradt a Föld felszínéről eltűnt civilizációknak. Platón világokba.
Atlantisza egy máig ismeretlen óceán mélyéről mosolyog

Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu 9