Page 5 - lidercfeny_akf_202404

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XVI. évf. 4. szám, 2024. április

nem szólt semmit, s már azt hittem, végre a családfő böl- S bár hallottam már Irén anyját veszekedni családja tag-
csességével kezeli a helyzetet. Amikor végre megszólalt, jaival, ez most messze fölülmúlt minden korábbit. Rosszat
jobb lett volna, ha nem mond semmit. sejtve bekopogtam. Az első kopogásra nem jött válasz, a
– Ide pedig nem jöhettek lakni! Magadnak főzted, edd is másodikra viszont a bejárati ajtó kicsinyke ablaka felnyílt,
meg! Meg aztán minden rosszban van valami jó. Végre Irén anyjának a szemei villantak meg néhány másodperc-
megszabadulok tőled. re, majd újra lezárult. Rövid várakozás után újra kopog-
Hetekbe telt, mire anyám belátta, hogy ami történt meg- tam, de semmi. Ismét kopogásra emeltem a kezemet
történt, és annak tudatában kellene okosabban átgondolni amikor váratlanul kinyílt az ajtó, Irén anyja pedig rám
és alakítani a jövőt. A negyedik hónap elejére sikerült ordított!
lecsillapítani a kedélyeket annyira, hogy az esküvőt, és – Nem lesz semmiféle esküvő, köszönd anyádnak! – És
annak minden velejáróját képesek legyenek indulatok hozzám vágta Irén jegygyűrűjét. – Meg ne lássalak itt
nélkül megbeszélni. A találkozás nálunk volt, ám sem többé! A gyerekedet pedig nem fogod látni, arra mérget
Irén, sem én nem lehettünk jelen, mert a szüleink egy dél- vehetsz!
előtti időpontban egyeztek meg, amelyre viszont sem én, Azzal becsapta az orrom előtt az ajtót. Az aláhulló
sem Irén nem kaptunk szabadságot a munkahelyünktől. gyűrű imbolyogva gurult az emeletre menő lépcső hajla-
Két nappal a találkozó előtt apámnak váratlanul be kellett tába. A megdöbbenéstől gondolkodni sem, lépni sem
feküdnie a kórházba kezelésre, de azon a napon és arra az tudtam. Felvettem, zsebre tettem a gyűrűt, és újra kopog-
időtartamra orvosi engedéllyel hazajöhetett. Délelőttös tam. Így ácsorogtam még egy ideig az ajtó előtt. Aztán
voltam és munkából hazatérve már csak a kórházba visz- erőt vettem magamon, kitámolyogtam a lépcsőházból, és
szakészülő apámmal találkoztam, mert anyám délutános leültem a lépcső széles műkőszegélyére. Gondolataim
műszakja akkor már elkezdődött. szüleink délelőtti megbeszélésének eseményein jártak. Mi
– Szia, apa! Voltak Gyula bácsiék? Minden rendben történhetett ott, ami idáig vezetett? Miért az anyám a
volt? Mit sikerült megbeszélni? főbűnös, és mit értett azalatt Irén anyja, hogy nem fogom
– Persze, voltak. Nem sokáig. Megbeszélünk mindent. látni a gyerekemet soha. És hát hol van Irén?
Anyád majd elmondja. – Szia Feri! Miért itt ücsörögsz, miért nem jössz be? –
– Jó, persze beszélek majd vele is, de van időpont, hogy köszönt rám Ibi, Irén húga.
mikor lehet esküvő? – Anyád most dobott ki! Valami balhé történt délelőtt
– Anyád majd azt is elmondja. Mennem kell, mert öt amikor fent voltak nálunk – nyögtem ki. – Te nem tudsz
órára vissza kell érnem a kórházba a busz meg bent áll róla?
már a megállóban. – Zsebre dugta cigarettatárcáját, feltet- – Nem – nézett Ibi megdöbbenve rám. – Délelőtt suliban
te a sapkáját, és botjára támaszkodva kibicegett a lakásból. voltam, onnan meg edzésre mentem. Most jövök haza.
Amikor a lépcsőhöz ért, megfogtam a karját. Várj meg itt! – azzal besietett a házba.
– Várj, segítek! Tíz perc sem telhetett el mikor visszajött és leült mellém.
– Nem kell, hagyj! Majd holnapután jövök. – Tudod, tényleg nagy balhé van. Anyám tajtékzik,
– Holnap bejövök látogatóba. apám meg csak hallgat. Irén sírógörcsöt kapott, egy értel-
– Minek? Másnap úgyis hazajövök. – És behúzta maga mes szót nem tudtam kihúzni belőle. Végül anyám mond-
mögött a lépcsőházi ajtót. ta el, hogy megbeszélés helyett a szüleid az első pillanat-
Visszamentem a lakásba, kitöltöttem egy pohár teát, s tól gyalázták, szidalmazták őket. Apád állítólag le falusi
míg iszogattam, tervezgettem, hogy mit tegyek. Anyám kurvázta, és azt kiabálta, hogy neki köszönhető a helyzet,
este tizenegy után ér haza, öcsém a haverjaival turnézik mert megtett mindent, hogy előbb-utóbb ez megtörténjen.
valamelyik közeli utcában. Más dolgom nem lévén úgy Szerinte anyám azért engedte – úgy mondta – szabadjára
döntöttem, hogy megyek Irénékhez. Valószínűleg a dél- Irént, hogy ha teherbe esik azonnal férjhez tudja adni.
előtt megbeszéltek alapján már az esküvő körülményeit Anyukád pedig azt találta mondani, hogy ha Irén az ő
tervezgetik. A vénasszonyok nyarának legfényesebb napja lánya lett volna és így jár, hát kitaposta volna a gyereket
sütött rám, míg Kökönyösből gyalog leértem a Zrínyi belőle.
térre, onnan meg egyszusszal fel a kenderföldi általános – Az anyám ezt mondta? – döbbentem meg, mert ezt
iskola utcájába. Irénék az iskolával szemközti kétemeletes még legrosszabb álmomban sem tételeztem volna fel róla.
ház harmadik lépcsőházának a földszintjén laktak. – Hát, az anyám szerint ezt. Apámra rákérdeztem, ő
Kettesével szedve a hat lépcsőt kissé lihegve álltam meg a meg csak bólintott rá.
lakásuk ajtaja előtt és már kopogásra emeltem a kezem, – Azt a rohadt életbe! – szaladt ki a számon, és éktelen
amikor éles veszekedés hangjai szűrődtek ki bentről. düh fogott el.
– Neked pont egy ilyen idiótával kellett kezdened? Nem – Be kell mennem. Próbálj meg kitalálni valamit. Hidd
normális ennek az apja sem, hát még az anyja. Hogy a el, Irén valóban szeret, és tudom, hogy te is őt. Ez még
rosseb enné meg mindkettőt! Ezt a szégyent! Ha meglá- nem a vég. – Felállt és halvány mosollyal arcán befordult
tom még egyszer a közeledben ezt a stricit, szemközt a lépcsőházba.
köpöm, az biztos. Ne bömbölj, mert szájon váglak téged Még néhány percig ücsörögtem, majd a történtek hatása
is, Ide többé be nem teszi a lábát, mert kivágom! És nem alatt hazatántorogtam. De szó szerint. Útközben még az is
találkozhatsz vele többé! Megértetted? Ezt a gyereket megfordult a fejemben, hogy összepakolom a cuccaimat, és
pedig megszülőd, de soha nem fogják látni, azt garantá- elmegyek otthonról. De hova? Az utcánkban két házzal lej-
lom! jebb lakott anyám húga Jutka néni, két unokatestvéremmel.

Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu 5