Page 28 - lidercfeny_akf_202512

XVII. évf. 12. szám, 2025. december Lidércfény amatõr kulturális folyóirat

jukebox

Karácsonyi ajándék

Mióta visszajött a repülőtérről, egy leendő kliensre várt, A hullaszerű alak egy kis dobozkát nyújt, amit Robert
és úgy találta, hogy nem egy karácsonyhoz méltó az üzlet. ösztönösen átvesz. Egy cigarettás doboznál nem nagyobb.
A járda szélén várakoztak a taxik, és az ötödik helyen A felkattintott lámpa fényében kíváncsian vizsgálgatja.
sokáig várhatott. Ha csak egy csoda... Egy gyerekkori játékra emlékezteti, egy türelemjátékra.
Idén a karácsony kivételesen enyhe volt. Egy hete, hogy Három kis mélyedést lát, egyet jobbra, egyet balra, és a
a hőmérő nem szállt tizenkét fok alá. Talán ez a magyará- harmadik a középen. Három pirinyó acélgolyó gurul a
zata, hogy miért nem volt utas, pedig egy kellemetlen, dobozban. A mélyedések fölött valami olvashatatlan fel-
szitáló köd takarta be a szélvédőt. Kiskutyája, Saxo mel- írás látható.
lette az ülésen összegömbölyödve alszik és álmodik. – Indulni kell, uram. – És a taxiórát bekapcsolva vár.
Mancsai mozognak és félénken ugat. Majd megnyugszik, – Rendben, menjünk! – válaszol az utas elhaló hangon.
és nagy szusszanással mély álomba merül. Robert attól fél, hogy szívszélhűdés tanúja lesz.
Szokásuk ellenére a sofőrök a kocsiban maradnak – biz- – Kérem szépen... Tegye a golyókat egyenként a reke-
tosan a szitáló köd miatt, – és olvasnak vagy hallgatják a szekbe...
rádiót. – A lyukakba – ismételi Robert ostobán.
Válása óta nincs kedve hazamenni este. A karácsony – Igen, egy golyót minden rekeszbe.
egyedül elveszti varázsát. Inkább a hűséges Saxoval – És azután indulunk végre?
marad a kocsiban. Saxo morgása visszatéríti a valóságba. – Oh, igen. Indulunk!
A kutya az ülésen áll, és hátán a szőr az égnek mered. Robertnek fogalma sincs miért ideges és remegnek ujjai,
– Mi van? – dörmög a kutyát nézve. miközben a lyukakba irányítja a golyókat. Saxo hipnoti-
A jobb hátsó ajtó nyílik, és meglepődve nézi az ülésre zálva nézi az ájulás szélén álló embert, aki rászegezi
huppanó, kettégörnyedt férfit. Egy elképesztően vékony guvadt szemeit. Több hiábavaló próbálkozás után Robert
alakot lát a félhomályban, valószínűleg magasabb nála. sikeresen helyre tesz két golyócskát, majd végtelen türe-
Tojásformájú fejét előrehajtva, guvadt szemekkel nézi a lemmel, lélegzetét visszatartva a harmadik acélgolyó is a
kiskutyát. És mindezt betetőzve csak egy nadrágot visel helyére gurul. Valami meghatározhatatlan érzése van, és
olyan zajt hall, mintha nyitnának egy zárat. A kocsi,
és egy kigombolt, esőtől nedves inget. Robert, Saxo, a kiskutya és az utas, mind a négyen egy
– Saxo, nyugi! – parancsol, és a kiskutya engedelmesen erősen kivilágított teraszon találják magukat. Körülöttük
leül, tekintetét a betolakodóra szegezve. zúzmara borította falak csillognak és a kocsi ablakán is jég
– Sajnálom uram, de kocsit kell váltania! Csak ötödik
helyen vagyok. virágzik.
– Köszönöm, Robert, megérkeztünk!
A férfi sipogva lélegzik, kapkodja a levegőt, mintha Az utas nem izzad többé, és nem fulladozik, mikor nyit-
asztmás lenne. Válasza nehezen érthető rossz kiejtése és ja az ajtót és kiszáll, hagyva a hideg levegőt a kocsiba
kifulladt lihegése miatt. hatolni.
– Nem tesz semmit... Maradok... Olyan meleg van – Itt megfagyunk. – Robert is kiszáll, Saxot a karjai közt
maguknál – panaszkodik, és ingujjával letöröli az arcát. tartva.
– Meleg van, itt? – A sofőr szemeit meresztve nézi a Az utas valóban magas. Jó fejjel nagyobb nála, sovány,
kutyáját, mintha az mindent értene. mint egy csontváz, de láthatóan jól érzi magát a ropogó
– A neve… Mi a neve? – kérdezi a hang a fulladás hatá- hidegben.
rán. – Hol vagyunk?
– A nevem? – ismételi elképedve. – Bocsásson meg, Robert! Megérkeztünk hozzám. Isten
– Igen. hozta! Normálisan beszélt, nem, mint egy asztmás beteg.
– Robert. És a magáé? – Önnél?
Egy érthetetlen zagyvalék a válasz. Valami olyasmit ért, – Igen. Egy kutatóhajón vagyunk. A Földet ellenőriz-
mint Xlns. zük...
– Rendben van, Robert. Olyan hideg van, hogy Robert ajkai elkékülnek és fogai
Az utas tovább bámulja a kutyát, miközben lázasan vacognak. Érzi, hogy Saxo is remeg.
keresgél nadrágja zsebében. – De maguk fáznak! Elfelejtettem! Kövessenek! – Az
– Hova megyünk? – kérdezi a taxis, hidegvérét vissza- utas az egyik fal felé siet. Robert mögötte vánszorog, lábai
nyerve. Megszokta már a hóbortos klienseket, az erősza- és kezei érzéketlenek a hidegtől.
kosak és piszkosok kivételével. A teraszhoz hasonlóan fagyos helységben találják
– Azonnal... meglátja. magukat. Egy kézmozdulat, és a levegő felmelegszik.

28 www.lidercfeny.hu • info@lidercfeny.hu • Facebook: Lidércfény Online