Page 27 - lidercfeny_akf_202512

Lidércfény amatõr kulturális folyóirat XVII. évf. 12. szám, 2025. december

lény villámgyorsan reagált. Szárnyait kitárva, félig ugor- alatt vetnének véget a harcnak, csakhogy akkor a gyere-
va, félig repülve a békára vetette magát. Csőre egy moz- kek is elpusztulnának. Persze tudta: amennyiben nem tud
dulatával felnyársalta a kétéltűt, majd felkapta a haldokló felülkerekedni az idegeneken, akkor meg kell tennie ezt a
állatot, és egyszerűen lenyelte a békát! lépést is, még akkor is, ha ő maga is itt pusztul.
A jelenet olyan gyorsan történt, hogy szinte meg sem A rádió recsegni kezdett a fülében. Először sistergés,
torpantak. Villámgyorsan a folyosó kanyarulatához értek, majd Kettes rémült hangja:
és az elöl haladó kidugta a fejét, hogy körülnézzen. A – Neorniták!!! – Majd ismét csak a sercegés, és a félelme-
laboratórium ajtajában egy fémlap alatt egy kábult békát tes csend. A parancsnok halálra váltan felemelkedett a
látott, amint épp próbál kimászni a súlyos tárgy alól. A rejtekhelyén, és kilesett a folyosó felé. Amit ott látott, azt
vékony lábak három lépéssel szelték át a távolságot, és, csak a rémálmaiban tudta elképzelni. Egy Neornita épp
hogy a béka ne tudjon kimászni a fémlap alól, ránehezed- feldobta Kettest a levegőbe és a fröccsenő vérrel mit sem
tek a tálcára. A béka rémülten nézett támadójának szemé- törődve kitátotta a csőrét és elnyelte társát.
be. A piros csőr abban a pillanatban csapott le, amikor a A szeme sarkából látta, hogy a humanoid is támadásba
béka beleszólt a rádióba, de csak egyetlen szót tudott lendült. Valami fegyvert fogott a parancsnokra és hirtelen
belenyögni a mikorofonba. minden fehér ködbe burkolózott. Pardaa mellét erős lökés
érte, majd a falnak csapódott, és eszméletét vesztette.
* * *
* * *
Ben jobbra lopakodott, amerre azt a békát sejtette ame-
lyik Corinnára lőtt. Arrafelé csak egy kisebb szekrény Corinna hallotta a poroltó süvítését, és nemsokára
volt, ami mögé elbújhatott a kis fickó. Ben majdnem biztos finom por kezdett szállni a laborban. Aztán Ben hangját
volt, hogy hol lapul a harcias kis lény. Ám mielőtt teljesen hallotta.
kibújt volna fedezéke mögül, meg akart bizonyosodni, – Doki, hozd ide kérlek azt a tárolót, amiben a két béka
hogy hol van a másik lény, amit biztosan telibe trafált a volt. – Corinna felegyenesedett és körülnézett. A fele labor
tálcával. Úgy gondolta, ha túl is élte az ütést, akkor sem fehér porfelhőbe burkolózott. Megragadta a műanyag
jelent már gondot, de azért szerette volna biztonságban tárolót és odavitte Bennek. A százados lehajolt a még min-
tudni a hátát. Felegyenesedett egy pillanatra, és meg is dig kába lényhez, és egy mozdulattal kivette a kezéből a
látta a lényt, amint félig a nehéz tálca alatt fekszik. A fegy- lándzsa alakú kis fegyvert, majd ügyesen, anélkül, hogy
verét is látta a földön, kissé távolabb. „Na azt majd meg- hozzáért volna az űrbékához, ráborította a dobozt.
vizsgálom, jó kis cuccnak tűnik!” – gondolta. – Valami nehezéket kéne rátenni – mondta és körbené-
A szekrény mögött lapuló béka felé fordult. Kirontott az zett. Ekkor vette ki a mozgást az ajtó irányából. A lassan
asztal mögül, és kettőt oldalra lépve meg is látta a lényt. leülepedő fehér porból négy alak bontakozott ki. Ben
Ám az nem is rá figyelt. Valahová Ben mögé nézett. hunyorogva nézte őket. Corinna is meglátta az újabb ide-
Szemében vegytiszta rémület látszott. geneket. Ben felállt, és mivel semmi nehéz tárgyat nem
A százados nem késlekedett. Megnyomta a poroltó látott a közelben, egyenlőre az egyik lábát tette a dobozra,
gombját és telibe fújta a kétéltűt! ami most a harcias béka börtöne volt. Valahonnan a labor
sarkából megint megszólalt a korábban is hallott gép-
* * * hang.

Kettes megpróbálta összeszedni magát. A hatalmas ütés – Neorniták! Kérem ne…! – Ben lepillantott a békára aki
jó pár métert hátra repítette, most a labor bejárata előtt rémülten húzódott a búra egyik sarkába. A férfi rájött,
hevert, félig a tálca alatt. Sikerült kiszabadítani a karjait. hogy a béka szavait fordítja a géphang. Ismét a porból
Igyekezett erőt gyűjteni, hogy kimászhasson a fémlap előlépő alakokra nézett, és ma már másodszor horkantott
alól. Belekapaszkodott a tálca szélébe és igyekezett letolni fel hitetlenkedve.
magáról. Ekkor mozgást észlelt a szeme sarkából, pedig a Négy gólya lépkedett feléjük.
kutasz szerint más nem tartózkodott a bázison. – Na jó, ez még furább, mint a beszélő békák! – mormol-
Egy árnyék vetült rá, majd egy vékony, piros láb nehe- ta. Corinna is szájtátva figyelt. Az elöl haladó madár szét-
zedett a fémlapra. Kettes felnézett – és ereiben megfagyott tárta a szárnyait, mintegy mutatva békés szándékát.
a vér. A legszörnyűbb rémálma testesült meg előtte. Az az Csőrével hangosan kelepelt. A kutaszdroid programja
iszonyatos lény, amitől ebihal kora óta rettegett. automatikusan fordítani kezdett.
Tudta, hogy már csak pár pillanat van az életéből. – Bekével járunk, idegenek! Láttuk, hogy a két Amphibiai
Középső ujjával megnyomta a rádió adógombját és belesi- rátok támadt, ezért segíteni jöttünk. A mi fajaink ősi ellen-
koltotta az éterbe: ségek. Az Amphibiaiak nem barátkoznak senkivel.
– Neorniták!!! – Még el sem halt a kiáltása amikor a Ben és Corinna nem tudta mit felelhetnének.
kegyetlen csőr belevágódott az agyába. Kettes megszűnt Majd a nő szólalt meg először.
létezni. – Köszönjük a segítséget! Remélem, a mi fajunk barátja
lehet a tiéteknek. – És ő is széttárta a karjait, hasonlóan
* * *
mintha neki is szárnya lenne.
Pardaa parancsnok felkészült rá, hogy szembenézzen a A fehér gólya megint előrébb lépett.
humanoidokkal. Keze az övére csatolt gránátok felé moz- – Mindig öröm új fajokkal megismerkedni! Legyünk hát
dult. Ha ezek azt hiszik, hogy csak plazmavetőik vannak, barátok! – S ezzel mind a négy madár széttárta a szárnya-
akkor nagyon nagyot tévednek! A hőgránátok pillanatok it, és hangosan kelepelni kezdett.

Facebook: Lidércfény Online • info@lidercfeny.hu • www.lidercfeny.hu 27